Új Néplap, 2016. október (27. évfolyam, 231-256. szám)

2016-10-07 / 236. szám

2016. OKTÓBER 7., PÉNTEK Q HATVANON TÚL A kilencvenhat éves Ilona néni büszke hatalmas családjára Közel kétszáz leszármazott Csillebércen frissültek fel a szolnoki nyugdíjasok Ilona néni kilencvenedik születésnapját a családból nagyon sokan együtt ünnepelték. Ebben a nagy családban kiemelten fontosak az ilyen ünnepnapok. SZOLNOK Az önkormányzat pá­lyázati támogatásával jutott el a Szolnok Belvárosi Nyugdíjas Klub Csillebércre, a nyugdíja­sok érdekvédelmi konferenci­ájára - közölte Balog Ágnes. A klub vezetője hozzátette, az ese­mény magában foglalta a szeni­or dalkörök országos fesztiválját is. Az ötödik alkalommal meg­rendezett konferencia a nyug­díjrendszer előzményeit, kiala­kulásának útját, jelenlegi műkö­dését és a halmozódó nehézsé­geket tárgyalta. Este pedig kelle­mes zene mellett, szívet és testet melengető tábortűznél emlékez­hettek a résztvevők gyermekko­ruk tábortüzeire. A második napon az idősek világnapja alkalmából rendez­ték meg az V. szenior dalkörök országos fesztiválját és verse­nyét, melyet a csillebérci tá­bor sportcsarnokában bonyo­lítottak le. A dalkörök bemuta­tóival egy időben a sportcsar­nok környezetében vállalkozá­sok, nyugdíjas alkotók bemuta­Igazán érdekesnek mondha­tó a tiszatenyői Bontovics Istvánná Ilonka néni csa­ládfája. A most 96 éves asz- szony ugyanis nem keve­sebb, mint száznyolcvanegy leszármazottal büszkélked­het: tíz gyermeke, 48 unoká­ja, 88 dédunokája és immár 35 ükunokája született. Tóth András ujneplap@ujneplap.hu TISZATENYŐ/FEGYVERNEK Bon tovics Istvánné, azaz Se­bők Ilona Mezőtúron szüle­tett 1920. szeptember 24-én, egy paraszti családban. A sors nem volt kegyes hozzá­juk, egyévesen ugyanis árván maradt, édesapja 29 éves ko­rában hirtelen elhunyt. Édes­anyja, Sebők Istvánné (Gonda Ilona) egy ideig egyedül nevel­te, később újra férjhez ment. A második házasságból négy le­ány testvére született. Nehéz körülmények között éltek. Ti­zenöt éves korában ismerke­dett meg Bontovics Istvánnal, akivel 1936-ban összeháza­sodtak. Házasságukból öt fiú és öt lány született. Esküvő után Kuncsorbán laktak, férje parádés kocsis volt az uraságnál, Ilona pe­dig szobalányként tevékeny­kedett. Később férje a vasút­nál vállalt munkát, ő a háztar­tást vezette és nevelte a gyere­keket. Ahogy nőttek a gyere­kek, egymást és a szülőket se­gítve munkát vállaltak. A 40- es években elköltöztek a Du­nántúlra a jobb élet reményé­ben, de a szívük visszavágyott az Alföldre. Ismét Tiszatenyőre költö­zött a család, az úgynevezett „rokkanttelepre”. A telep on­nan kapta a nevét, hogy báró Bői Oroszdi Raul, az I. Honvéd huszárezred zászlósa emléké­re rokkanttelepet létesítettek, amit a háborúban megsebe- sülteknek adományozott a bá­rónő, a fia emlékére 1928-ban. Ilona néni férjének felmenője is itt kapott házat, amit halá­la után megvásároltak. A ház még ma is a család tulajdoná­ban van. Ilona néniék itt élték le az életüket. Hatvanhat évet töltöttek el boldog házasság­ban. Ahogy a gyerekek, uno­kák nőttek, ahogy bírták, se­gítettek nekik. Mindig ösz- szetartottak jóban, rosszban. Névnapokon, születésnapo­kon is összejöttek. Sajnos, 1997. december vé­gén elveszítette férjét, özve­gyen maradt. Gyermekeiben, unokáiban találta meg az örö­mét, akik szép sorjában szü­lettek. Tíz gyermekétől szüle­tett 48 unoka, 88 dédunoka és 35 ükunoka. Ilona néni nagyon büsz­ke rá, hogy minden gyerme­ke szakmát tanult, az unokák és a dédunokák közül is sok szakmunkás, vagy éppen dip­lomás van. Van köztük arany­kalászos gazda, földműves, hentes, bolti eladó, szakács, cukrász, nővér, ápoló, gyógy­pedagógus, hivatásos katona, tanár, mérnök, fizikus. Ilona néni nagyon szereti az összes unokát, dédunokát és ükunokát, sokszor énekel­te, dúdolgatta azt a szép nó­tát, hogy ’’Csillogó szemükben én a jövőt látom, drága unoká­im én csak azt kívánom, rátok öröm várjon!” Amikor a 90. évét betöltötte, a család apraja-nagyja össze­Ilona néni napjait ma már egy idősek otthonában tölti gyűlt. Közel százan voltak az ünnepségen. Sajnos az évek során több gyermekét is elveszítette, már csak négy gyermeke él. István 80 éves, Mária 65 éves, Sán­dor 64 éves, Erzsébet pedig 60 éves. A 92. születésnapja után egészségi állapota megrom­lott és 24 órás felügyeletre lett szüksége, ezért idősek ottho­nába került Fegyvernekre. A legidősebb lánya és családja a Dunántúlon telepedett le, lá- nossomorján, ahol a legtöbb dédunoka és ükunoka szüle­tett, de élnek leszármazottjai Újrónafőn, Halászin, Győrben, Székesfehérváron, Szegeden, Budapesten, Pórtelken, Tápió- szentmártonban, Kengyelen, Tiszatenyőn és még sorolhat­nánk, mert elég távol került egymástól a nagy rokonság. A 96. születésnapja szűkebb családi körben telt, az idősek otthonában. Ilona néni egész­ségi állapota jó, csak a hallá­sa már nem a régi. Minden ér­dekli, szeret mindenről tájéko­zódni. Még mindig összetartja a családot, mint kotlós a csir­kéket. Sokat dolgozott, mindig igazságos volt, gyermekeit is erre nevelte - talán ez lehet a hosszú élete titka. A foglalkozás alatt minden bút és bajt elfelejtettünk. tóját és termékeik vásárát ren­dezték meg. Tudósok kimutatták, hogy a rendszeres tánc az összes fizi­kai és szellemi aktivitás közül a legnagyobb mértékben, 76 százalékban késlelteti az öreg­kori elbutulás, a demencia ki­alakulását.- Hát igyekeztünk is tánci- kálni! A táncfoglalkozás alatt minden bút és bajt elfelejtet­tünk, emellett új barátokra is leltünk - tudtuk meg az elnök­től. Este Sülyi Károly és Újvá­ri Marika koncertjén szóra­koztak kellemesen. A harma­dik nap délelőttjének program­ja közül a szolnokiak a csille­bérci kisvasúton való utazást választották, nem hiába!- Az élmény páratlan volt. Éppen találkozójuk volt a „ve­terán vasutasoknak”, akik el­kísértek utunkon, és örömmel osztották meg velünk a kis­vasút történetét. Napközben egészségügyi szűréssel, taná­csokkal és játékokkal tölthet­tük az időnket - közölte Balog Ágnes. T. A. A törökszentmiklósi Rozika néninek kilencven esztendősen is kitűnő az emlékezete Vidám természetű hölgyet köszöntöttek // ■ •• TOROKSZENTMIKLOS Krám Im- réné Rozika nénit köszöntöt­te 90. éves születésnapján Mar­kot Imre polgármester. Az idős hölgy most tért vissza a Török- szentmiklósra, hiszen hat évig egy budapesti gondozóház lakó­ja volt. Huszonegy éve özvegy­asszony, sajnos már senkije sem él, ezért 2000-től a szomszédai gondozták, ápolták őt. A két csa­lád 1927 óta egymás mellett la­kott és szinte családtagként is közelítettek egymáshoz, mond­ta az ünnepelt. Rozika néni a szomszédból Andrást gyermek­kora óta ismeri, ezért is esett jól neki, hogy a segítségére van idős korában is. Nagycsaládban nőtt fel, öten Markot Imre polgármester is köszöntötte az idős hölgyet voltak testvérek, de mára egye­dül maradt. Rokonok is alig él­nek, az egyik nővére lánya és annak családja él Kecskeméten, akik időnként meglátogatják.- Az emlékeimből élek - mondta. S valóban, nagyon kitűnő az emlékezőképessége. Sorolta az eseményeket, amelyek a család­dal vagy vele történtek. A szü­lők gazdálkodtak és ő nekik se­gített. Volt földjük, tartottak te­henet, lovat, szárnyasokat, ami mindig adott munkát valameny- nyiüknek. Kitanulta ugyan a gyors-gépírást, de soha nem dol­gozott benne. Intézte a család hi­vatalos dolgait, és amikor szük­ségessé vált, gondozta a szüle­it. Viszonylag későn, 33 évesen ment férjhez. A férje Berettyóúj­faluban dolgozott. Gyermekük nem született, de így is nagyon szép 36 évet töltöttek együtt. Ro­zika néni református volt, a fér­je katolikus és a vasárnapok úgy teltek, hogy először a reformá­tus, majd a katolikus templom­ba mentek istentiszteletre, misé­re. Vidám természetű volt min­dig, szeretett dalolni és táncol­ni. A Földműves, majd az Iparos Körbe jártak bálozni. Szép éle­te volt, de most már állandó fel­ügyeletre szorul. Nagyon szere­ti a szomszédait, akiket csak Bandikénak és fűlikának szó­lít és hálás, amiért gondját vi­selik idős napjaiban. T. A. Műsorral ünnepelték az időseket BEREKFÜRDŐ Az önkormányzat és a Bőd László Művelődési Ház szervezésében október 1-jén, az idősek világnapja alkalmából egy vacsorával egybekötött ün­nepségre várták a szépkorúa- kat a Park étterembe. Az időse­ket műsorral köszöntötték a he­lyi iskolások, óvodások, a Dalma Dance Club berekfürdői tagoza­tosai, a nagyiváni néptáncosok, a Márkus Ica magyarnóta-éne- kes vezette Nádirigó Népdalkor és Karcagi Nagy Zoltán magyar- nóta-énekes. A műsor után az önkormányzat egy vacsorával megvendégelte a község szépko­rú lakosait, majd az este tánccal zárult, melyhez Bényei Gábor szolgáltatta a zenét. D. E.

Next

/
Thumbnails
Contents