Új Néplap, 2016. október (27. évfolyam, 231-256. szám)
2016-10-01 / 231. szám
g CSALÁDI KINCSESTÁR 2016. OKTÓBER 1., SZOMBAT Az itt és mostnál nem létezik fontosabb Józsi szerint Túl az átlagoson Egy szál gitár ötven évvel ez- előttről... Ennyi maradt tárgyi emlékként az ifjúkorából Rigó Józsefnek, akinek neve szinte egybeforrt a Híd-színházzal... Joó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu SZOLNOK - Nem rögzítettem semmit az életemből. Mindig úgy voltam vele, hogy az itt és mostnál nincsen fontosabb. Persze, vannak fényképeim, de ezek pár éve készültek - árulja el Józsi, akinek neve szinte egybeforrt a Híd Színházzal.- Anyám sokszor mondott nekem verset pici koromban, gyakran eljártunk színházba is. A művészet kezdetektől ölelte körül az életemet. Persze, lázadó éveimben zenélni szerettem volna, de többen javasolták, inkább foglalkozzak színházzal, azt jobban tsiná- lom. Borzasztóan megsértődtem mindenkire, aki nem fogadta el zenészambícióimat, de utólag elismerem, tényleg nagyon amatőr módon gitároztam - meséli Józsi, miközben belecsap 1966 szeptemberében készült hangszere húrjaiba. Le sem tagadhat- / ná, hogy művész- / ember... Pedig a / szülei nagyon ágáltak az ellen, hogy valaha is erre a pályára lépjen. „Legyél inkább mérnök, kisRigó József nem bújik álarcok mögé: vallja, hogy ő mindig is feladatokat oldott meg.., Körülbelül így viszonyult ezekhez a dolgokhoz - bólogat Józsi. Még jó, hogy a lázadás hevében egyáltalán nem foglalkozott ezzel Józsi, inkább kezébe vett még egy könyvet. Meg még egyet...- Tizenhárom évesen már a Háború és békét olvastam, persze, filmen is megnéztem. Akkor azt gondoltam, egy igazi férfi olyan, mint Andrej Bol- konszkij. Fiatal férfiként ő volt a példaképem, hozzá akartam hasonlítani. Tiszteltem apámat is, de ő fél méterrel a föld felett járt. Bizonyos gyakorlatias dolgok egyáltalán nem érdekelték. Ez olykor velem is így van, főzni például csak teát meg tojást tudok. De máshoz meg értek: például tanítottam színházat másfél évtizeden át, dolgoztam pszichiátrián, mint személyiségépítő terapeuta, írtam színházról folyóiratokban. Most konvencionálisán fogalmazva nyugdíjas vagyok. Amikor kortársaimmal találkozók és említik, hogy jaj, de jó, már nem kell dolgoznom, akkor én elgondolkodom, hogy „Úristen! Lehet úgy élni, hogy nem kell dolgozni?” Bár... ha jól meggondolom, én soha nem dolgoztam, csak feladatokat oldottam meg. Ezt szeretném tenni a jövőben is... Eszményi elképzelés volt a Híd A Híd-színházat 1965-ben Varga Károly mérnök alakította. Rigó József a Nemzeti Színházból érkezett Szolnokra, a Szigligeti Színházba, mint statiszta, kellékes, asszisztens. Akkor már jól ismerték őt a „hidasok”, a nyolcvanas évek elefiam!” - javasolta mindig az édesanyja, akinek lelki szemei előtt egy öltönyös, aktatáskás finom úriember jelent meg, aki elé a kertkapuba két gyerek szalad, meg a felesége.- Egy percig sem gondolta ugyanis, hogy a művészetből meg lehet élni. Kispolgári hangulatú légkörben nevelkedtem, nagy fotelokkal a szobában, melyeket hatalmas csipkék díszítettek. Ha beleültél, azonnal rád ragadtak. És hogy aktatáskás úriember lettem-e? Nem egészen... Persze van két lányom, a nagyobbik éppen harmincéves. A kisebbik tizenhat. És csak azért nem szaladjétől már ő dirigálta ezt a csapatot.- Eszményem az a színház volt, amelyik nem szórakoztat, amelyik gondolkodóba ejt, amiben magadat látod tükrözve. Ilyen volt nagyon sokáig a Híd-színház... Egy nyelv, amelyen beszélünk. nak elém a kertkapuban, mert nincsen kertkapunk - neveti el magát beszélgetőtársunk. Józsi a hetvenes években Jásztelken helyezkedett el a helyi művelődési ház vezetőjeként.- Egyszer elhívtam a szüléimét, hogy nézzenek szét a munkahelyemen, legyenek rám büszkék, csak elértem én is valamit! Lássák, milyen a „birodalmam”, milyen a kétszobás szolgálati lakásom. A nap végén anyám ennyit mondott: „Csak egy dolgot nem értek, fiam! Ki az az őrült, aki azért fizet téged, hogy emberekkel be- z é 1 - gess?” Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthessen megtalálni a kiutat! E-mail-címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. Kedves Zsolt atya! Soha nem gondoltam, hogy valaha ilyen témával kell bárkit is megkeresnem. Szégyellem elmondani is... Fiamat két évre elítélte a bíróság, melyet le is kell ülnie. Nyilván nem ártatlan a gyerekem, mégis a gyerekem! Jövő héten vonul be és én nem tudom, kinek, mit mondjak, hová tűnt a fiam? Mondjam, hogy a barátnőjével kimentek dolgozni külföldre? Vagy mit? Nem akarom, hogy megszólják a családunkat, bennünket, akik tisztességesen dolgoztunk és neveltük fel gyermekeinket. Lehetetlen helyzet, bármikor rá gondolok, sírni tudnék. Esténként meg is teszem... Hogy lehet ilyet feldolgozni, hogy lehet kezelni ezt? Károly Kedves Károly! Nem kell mondania semmit. Nincs miért magyarázkodnia. Nem felelős senki cselekedetéért, és nem tartozik magyarázattal sem senkinek. A fájdalma az elengedés-leválás fájdalma. Ez a lelki fájdalom legalább akkora vagy még nagyobb fájdalom, mint a szülés fájdalma. „Hol rontottam el?” „Kudarcot vallottam vele, mint apa!” Sehol, és nincs kudarc. Fia saját döntései szerint él, engedje el a nagy belső útra. Ön nem felelős azért, amit felnőtt fia tesz, a következményeiért sem, bár ezek érintik önt. Szereti fiát, gyermekének vallja meg, ez azt jelzi, hogy közösséget vállal vele, nem taszítja el. Igazi ATYA, aki lelkileg erős és rendíthetetlen, a tehetetlenség, a fájdalom és a sírás pedig nem szégyen, a férfikönny súlyos igazgyöngy. Füllentenie nem kell senkinek, de a család fájdalma nem tartozik senkire. Mondhatja, hogy messzire ment, nem kell köré történet, és tegye hozzá, amit tesz: „hazavárjuk, bármikor hazajöhet!” Segítsen neki kapcsolatait megőrizni, támogassa a menyasszonyt a kitartásban, szervezzen az igazi barátaival láthatást. Maradjon apa, aki segít neki a gyötrelemben épnek maradni. A világ éles hangjára süketnek lenni nehéz, de önnek nincs miért szégyenkeznie. A szolnoki Pádár Emese jelenleg közgazdasági szakra jár a törökszentmiklósi Székács Elemér középiskolába. A fiatal lány később jogász szeretne lenni, közelebbi céljai között pedig sok-sok utazás, versenytáncok tanulása és a jogosítvány megszerzése szerepel. SZ. ZS. Te is szeretnél a Hét lánya lenni? Ha már elmúltál 16 éves, akkor jelentkezz néhány soros, fényképes bemutatkozással a szoljon@szoljon.hu e-mail-címen! Jogásznak készül А НЕТ KÉRDÉSÉ Szereti ön a halat?- Talán furcsán hangzik, de minél jobban elfogadott és szeretett rendezvénnyé válik az általunk szervezett Tiszai hal napja, annál jobban szeretem én is a halat. Különösen fontosnak tartom a finom halak népszerűsítését, hiszen bár a Tisza fővárosa vagyunk, itt van a legmagyarabb folyónk, amelyben minőségi, nemes halak élnek, mégis nagyon elszoktunk a halfogyasztástól. Nem élünk ezzel a kivételes lehetőséggel, amely karnyújtásnyira van tőlünk. Nagyon kevés halat eszünk, pedig köztudott, hogy, hogy mennyire egészséges étel. Sportszakemberként is fontosnak tartom, hogy a hal fogyasztására szüksége va a szervezetnek, hiszen olyan esszenciális zsírsavakat tartalmaz, amelyek számos betegség megelőzésében közrejátszanak. Nem csak a halfogyasztásnak, de a halfogásnak is központi szerepe van azonban a családunkban. Édesapám, apósom és a fiam is nagy kedvvel horgászik ugyanis. Úgy nőttem fel, hogy édesapám rendszeresen vitt horgászni, s bár a sport és a tanulás eltérített ettől, azért ha mód és lehetőség van rá, a mai napig horgászkörnyezetben vagyok. Érdekes módon a hal elkészítése nálunk Rózsa József, a Szolnoki Sportcentrum igazgatója kimondottan férfimunkának számít. Bár a feleségem fantasztikusan jól süt és főz, a hal hagyományosan a fiúk dolga. A kézenfekvőnek tűnő halászlé és rántott hal mellett az utóbbi időben fedeztük fel, hogy nagyon sokféleképpen el lehet készíteni ezt az alapanyagot, így a rácponty, vagy a roston sült hal például kimondottan kedvelt nálunk. A tiszai hal napján épp azt tudjuk megmutatni, milyen sokféleképpen lehet elkészíteni a jóízű, édesvízi halat. Az elmúlt években jómagam is sokszor meglepődtem, hiszen olyan különleges megoldásokkal találkoztam, amelyek számomra is újdonságot jelentettek. SZ. ZS.
