Új Néplap, 2016. október (27. évfolyam, 231-256. szám)

2016-10-28 / 254. szám

A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL 2016. OKTÓBER 28., PÉNTEK Tíz nyugdíjas szervezet is részt vett a vetélkedőn SZOLNOK „Időskorban is fő a biztonság” címmel áldozat- és vagyonvédelmi vetélkedőt rendezett a szolnoki II. Rá­kóczi Ferenc Vasutas Nyug­díjasklub október 7-én. A ve­télkedőn elhangzott a kér­désekhez a városi rendőrka­pitányság részéről kaptuk a segítséget Tánczos Anita őr­nagy és volter Ildikó őrnagy személyében. A vetélkedőn tíz nyugdíjas­klub vett részt: a Csongrádi Kertbarát Klub, a Budapest Tö­rekvés Vasutas Klub, a szolno­ki Barátság Nyugdíjas Klub, a törökszentmiklósi Vasutas Nyugdíjas Nőklub, a mezőtú­ri Tisztelet Vasutas Nyugdí­jas Klub, a karcagi Egyetér­tés Vasutas Nyugdíjasklub, a szolnoki Hámán Kató Nyug­díjas Klub, a Szolnoki Kaba­ré és Dalkör, a Martfűi Moz­gássérültek Klubja, valamint a szolnoki II. Rákóczi Ferenc Vasutas Nyugdíjasklub. Az el­ső helyezett a mezőtúri Tisz­telet Vasutas Nyugdíjas Klub lett, második a szolnoki Barát­ság Nyugdíjas Klub, a harma­dik pedig a törökszentmikló­si Vasutas Nyugdíjas Nőklub. Az idős embereket a trük­kös tolvajok részéről sok sé­relem éri, ezt tapasztaljuk, és ezzel is felhívtuk a figyel­müket, hogy vigyázzanak ér­téktárgyaikra. A rendezvény a VOKE Művelődési Házban volt, ahol műsor, vers és vi­dám viccek is szórakoztatták a résztvevőket, Bózsóné Faze­kas Rozika pedig magyar nó­tákat énekelt. A klubunk na­gyon sok segítséget kap Balá- zsiné Gödér Ágnes igazgató­nőtől és munkatársaitól. Rigó Zoltánná klubvezető Az első helyezett a mezőtúri Tisz­telet Vasutas Nyugdíjas Klub lett Viharosjftőszakban « igezti^teiskQMl Az 1956-ban végzett 8. b-sek (balról): Bartha Kornél, Vásár Sándor, Varga Ferenc, Földes János, Fügedi László, ЦД Munkácsi György, Zsírosné Pásztor Klára, Raskó András, B. Nagy Tamás, Deák János és Tóth József ИИ Tíz évvel ezelőtt tett ígéretük­höz híven, ismét találkoztak a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola 1956-ban végzett 8. b osztályos tanulói. SZOLNOK A ballagás immár hatvan éve volt, az akkori har­minc fős létszám sajnos, meg­fogyatkozott: nyolc fő elhunyt, többen pedig komoly egészég- ügyi panaszokkal küzdenek. Jelen volt viszont egyetlen élő tanárunk, Pásztor Klára, aki a Dunántúlról jött és fontosnak tartotta a találkozón való rész­vételt. A találkozó természetesen az iskolában kezdődött, ahol az in­tézmény jelenlegi tanárnője rö­vid tájékoztatót adott az iskola mai életéről, működéséről, majd meglátogatták az udvaron felál­lított Rákóczi-padot, ahol termé­szetesen sok-sok közös fénykép is készült. Ezek után az öregfiúk beszá­molói következtek, melyekben sikerek és tragédiák egyaránt el­hangzottak. Ez a korosztály viha­ros időszakokat élt át, hiszen túl kellett élni a második világhábo­rút és az ‘56-os eseményeket is. Tapasztalható volt, hogy már ak- ■ kor meg kellett küzdeni a meg­élhetésért, az előrehaladásért, a család összetartásáért. Volt, aki­nek a fárasztó munka kikezd­te az egészségét, de volt köztük még ma is fiatalos, sportos, vala­mint ma is önálló vállalkozást ve­zető személy. Végül Pásztor Klára tanárnő - aki annak idején énekelni pró­bálta megtanítani a kamaszodó fiúkat - most fiatalos hévvel, ér­dekes történetekkel szórakoztat­ta a régi diákjait. Ezek után a csapat meglátogat­ta a közelmúltban átadott Rep- Tár repülő múzeumot, melynek a programba való beiktatása jó kezdeményezés volt. Egyrészt annak látványossága jelentett örömet, másrészt akadt, akinek a honvédségnél átélt repülős em­lékeit idézték fel a látottak. A találkozó természetesen egy hangulatos kis étteremben vacsorával ért véget, ahol meg­állapodtak a fiúk, hogy ezen­túl - természetesen figyelem­be véve az idő múlását - ötéven évekként kívánnak találkozni, melyet a jelenlegi szervezők, Bartha Kornél és Munkácsi György ismét felvállalnak. Bartha Kornél, Szolnok Szolnok város telepei és városrészei a huszadik század első felében Partoskápolnától Gatya ülepig SZOLNOK A megyeszékhely és környéke is, mint a többi alföl­di település, a török hódoltság alatt elnéptelenedett. Földek, er­dők gazdátlanokká váltak. A hó­doltság utáni uralkodók jelentős területeket adományoztak hű alattvalóiknak és nemesi címet. Majd a tizennyolc-tizenkilence­dik században Európa nyugati részéből telepítettek be főleg me­zőgazdaságban és iparban jár­tas családokat, akik letelepedé­sük után - köszönhetően a nagy kedvezményeknek is - szinte valamennyien megtalálták szá­mításaikat. így esett meg, hogy Szolnokon telepedett le a tizenkilencedik század közepén Scheftsik István, aki nagy földterületeket vásárolt a városban. így került tulajdo­nába az új vasútállomás mellet­ti - későbbi MÁV-kolónia terüle­te, a mai Verseghy park tekinté­lyes része, továbbá a Zagyván tú­li területek nagy része, a vártól a vasúti sínekig, de főként a Vá­rosmajor úttól a sínekig. Ez a rész az idősebbik szóhasználatában a Scheftsik telep nevét viseli. Ez az egyik idősebb Scheftsik fiú örök­sége volt, amelyet a város vissza­vásárolt és felosztott házhelyek­nek. így alakultak ki többségük­ben a virág nevű utcák. Szolnok város területei hosszú időkig több településből álltak, melyeket ha az idősebb korosz­tály találkozott a város bizonyos részeit a régi nevén emlegetik. A város belső része és a peremke­rületek az 1940-es évek végéig, az én számításom, szerint tíz te­lepből és húszon felüli egyéb el­nevezésből állt. A telepek nevei a telep tu­lajdonosára utalnak. Telepek: 1. Scheftsik, 2. SzűCs, 3. Fodor, 4. Czakó, 5. Rocsa, 6. Fodor, 7. Meggyesi, 8. Fazekas, 9. Kertész, 10. Vezéri. Egyéb részek: Tabán, Katonavárós, Ferencváros, Bur- din-köz, Cigányváros, Vásártér, Nagyváros, Újváros, Téglaház, Csiszlikó, Pletykafalu, Partoská­polna, Kisgyep, Almássy-kert, Kocsoros, Alcsi Büdös-köz, Gya- tya ülep, Büge, Félcsizmasor, Gó­lya, Pityó, Ó-Szolnok. Ahogy múlnak az évek, hal­ványulnak az emlékek, amelyek akkor elevenednek fel, amikor néhány idősebb helyi lakos talál­kozik, és a múltról kezdenek be­szélgetni, a volt munkahelyről, régi munkatársakról. Néha, amikor nosztalgiára vá­gyom, elmegyek a régi városrész­be, és sétát teszek az utcákban, amelyekben olyan változás tör­tént, hogy néha rájuk sem lehet is­merni. Vannak olyan régi házak, épületek, ahol megállók, próbá­lom kikövetkeztetni, hogy mellet­te, körülötte mi lehetett. A múltat nem szabad elfelejteni! Hála a ré­gi fényképeknek, felidézhetjük a régi állapotokat, az elmúlt időket. Szurovecz Pál, Szolnok Kirándultak a postások TISZAIGAR/TISZADOB A lász-Nagykun-Szolnok Megyei Nyugdíjasok Kulturális és Ér­dekvédelmi Egyesületének tagklubja, a „Postás Nyugdíjas Klub” az ősz kezdetén nagyon tartalmas kirándulást szer­vezett, melyhez csatlakoztak más klubból is nyugdíjasok. Első állomásunk a nemrég felújított Tiszaigari Arboré­tum volt. Kellemes időben tettünk sétát a gondozott uta­kon, az őshonos és az egzoti­kus fák között. „A délután folyamán látogattuk meg az Andrássy-kastélyt.” Ezután érkeztünk Tiszadob községbe. A helyi művelődés- szervező vezetésével tekintet­tük meg a Helytörténeti Gyűj­teményt, a Faluházat, a ré­gi Tubus tornyot. Megnéztük még a komp kikötőjét és a Ti­szán átívelő kis pontonhidat. Délidőben az óvoda tornater­mében fogyasztottuk el jóízű ebédünket. A délután folyamán látogat­tuk meg az Andrássy-kastélyt. A kellemes őszi nap végén búcsúztunk kirándulásunk színhelyétől. Úgy érzem, a szép látnivalók mellett is­meretekben is gazdagon tér­tünk haza. Sándor György klubtag A LEVELEKBŐL VÁLOGATUNK. A kiválasztott írások - a levélíró hozzájárulása nélkül, monda­nivalójának tiszteletben tartá­sával - szerkesztett, rövidí­tett formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjá­val. A szerkesztőség nem kö­zöl olyan írásokat, amelyek megjelentetése törvénybe üt­közik, gyűlöletkeltő tartal­mú, sérti a személyiségi jo­gokat, az erkölcsöket és a jó ízlést. Névtelen vagy címhiá­nyos írások közlését mellőz­zük. Szerkesztőségünk fenn­tartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olva­sói levélként kezelje. Az írá­sokat a nora.czako@media- works. hu e-mail-címre, il­letve az Új Néplap, 5001 Szol­nok, Mészáros Lőrinc utca 2. címre is várjuk. Olvasói vé­lemények találhatók még a Szoljon.hu hírportálon. A tervek szerint elkerül a város főteréről egy szobor - olvasónk ennek kapcsán világít rá néhány részletre □ kell tüntetni az előző rendszer megkövült tanúját? TÚRKEVE Szobordöntésre készül­nek! Talán kis túlzásommal si­kerül érdeklődésüket felkelte­nem... A város irányítói el szeret­nék távolítani a főtérhez tartozó egyik szobrot. A főtér új képé­be legalábbis nincs betervezve a kérdéses szobor. Az alkotásról néhány szót: ta­lán ezt nevezik igazi szocreál- nak. Fiatal férfi karol egy szin­tén fiatal nőt, aki jobb kezével előre mutat. A férfi csizmában mellényben, ingben, markában csak közelről látható gabona­kalászt tart. A szobor 1952-ben készült, és 1956-ban állították fel (ez utóbbi időpont talán nem pontos, mert miért is vártak vol­na négy évet...). A szobor címe, neve Magyar vendég a kolhoz­ban. Kolhoz, no ez itt a baj. Az alkotásról cím nélkül nem lehet következtetni az elnyomó rend­szerre. Úgy a főtér elemévé vált, hogy szerintem sok kevi lakos­nak fel sem tűnt, vagy tűnik. A szobor elnevezését és történetét, történelmi apropóját kevesen is­merik. Csak egy szobor nekik, amit az interneten is megtekin­tésre javasolnak. Az ‘56-os forradalom és sza­badságharc hatvanadik évfor­dulója alkalmából elhangzott minapi ünnepi beszédben is el­hangzott a szobor eljövendő sor­sa: elkerül a főtérről. Akarják ezt a keviek? Kell-e egyeztetni egy­általán a lakossággal? Na igen, A szóban forgó, Magyar vendég a kolhozban című szobor a téren rossz emléket ébreszt az itt la­kókban. Emlékezzünk csak: az első szövetkezeti város cím el­nyerése sok kevi ember éltét és életkedvét elvette. Túrkeve a po­fonok földje volt, igen sok elcsat­tant, mire mindenki belépett a termelőszövetkezetbe. A szovjet mintájú kolhozba. Keviek voltak kényszerítve a belépésre, de ke­viek voltak azok is, akik a pofo­nokat adták. Keviek voltak azok a népnevelők, akik rábeszélni igyekeztek a belépésre. Keviek voltak azok is akik ezt a szobrot akarták ‘56 októberé­ben ledönteni, tiltakozva az el­nyomó rendszer ellen. A talap­zatát el is vontatták. Keviek vol­tak azok akik sokat szenvedtek ‘56 után. Börtön, megaláztatás, megnyomorítás... Sőt keviek vol­tak azok is, akik belesimultak a megtorlást követő kádári kisem­ber mintájába. Kit, mire emlékeztet ez a szo­bor. Szerintem nem akarunk fe­lejteni, ezért is kell otthagyni a helyén. Még egy apróság: hová is akarják elhelyezni a térről? Az idősek otthonának udvará­ra... Vajon miért? Mert elérte a szobor a nyugdíjkorhatárt? Vagy azért, hogy az ott lakókban fel­ébresszék a rossz emlékeket? Hisz' ez a korosztály volt hatvan éve gyermek, fiatal felnőtt, és bi­zony látta a szülőket vagy nagy­apákat sanyargatva. Darvasi Róbert *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents