Új Néplap, 2016. október (27. évfolyam, 231-256. szám)

2016-10-22 / 249. szám

- Nagybátyám elete vege fele megbékélt sorsával - emlékezik vissza unokahúga, Andrási Éva, aki képünkön egy korabeli dokumentumot tart a kezében MEGYEI KORKÉP 2016. OKTÓBER 22., SZOMBAT Azzal vádolták, hogy fegyverrel foglalta el a szolnoki rádióadó épületét nél, amikor lebontották. Tud­tommal volt egy női tüntetés is, persze sok dolgot csak hal­lottam. Beszéltek Kablayról, meg arról, hogy az egyetemis­ták ki akartak menni a lakta­nyába fegyverért, és ő is lebe­szélte őket. Később Zoliról, aki katona sem volt, a fegyvereket sem szerette, egy hamis tanú mégis azt vallotta, hogy fegy­verrel kényszerítette engedel­mességre a rádió személyze­tét. Erre mondta a bíró, itt van­nak a vádlottak, mutassa meg Fazekas Zoltánt, és nem tud­ta megmutatni. Ettől függet­lenül elítélték. Köztudottan a katonák sem adtak fegyvert nekik. Hétéves gyerekként ellenben jól emlékszem arra az éjszakára, amikor apám a munkástanács elnökeként őr­ségben volt a bútorgyárban, én meg idős rokonokkal vol­tam otthon. Ott laktunk a Ko­lozsvári híd környékén a Baj- csy-Zsilinszky út és Vasvári Pál utca háromszögében. Meg­érkezett Zoli és mondta, hogy jönnek az oroszok Pest ellen, gyertek le a pincébe. Egész éj­jel hallottam, a tankok zörgé­sét. Zoli franciául és németül hallgatta a rádiót, ahogy be- mondták a segélykérést - foly­tatja emlékei felidézését And­rási Éva.- Fazekas Zoltánt először még rövid időre kiengedték, de később ismét bevitték a Sza- páry úti rendőrkapitányságra, s onnan szállították el, mint később kiderült, a határon túl Ungvárra. Egy hónapig lehetett kint, s a család azt is megtudta, hogy vele együtt máshonnan, például a Jászságból is szedtek 1956-ban Nagy Imre mi­niszterelnök Dancsi József, a szolnoki Forradalmi Ta­nács elnöke útján felkérte dr. Fazekas Zoltánt, a szol­noki egyetem újságírói gya­korlattal is rendelkező egyik vezetőjét, hogy vegye át az Európa-szerte fogható helyi rádióadó felügyeletét. Faze­kas Zoltán egyetemistákkal megszállta és három napon át a kormány nevében mű­ködtette a rádióállomást, amiért a szovjet csapatok először Ungvárra hurcolták, majd itthon bebörtönözték és örökre eltávolították az egyetemről. Szathmáry István kunhalom.1950@gmail.com Családja nevette is: „Szibériá­ba nem tudtál eljutni, ide most sikerült.” Közben volt egy rö­vid életű házassága, egy szin­tén ötvenhatos tettekért elítélt mérnöknővel, akivel a börtön­ben ismerkedett meg, de kap­csolatuk nem bírta el a rájuk nehezedő terheket. Idős korára egy kis lakást is tudott venni, ami azért is fontos volt számá­ra, mert a meleget nagyon sze­rette, a börtönben sokszor átfa­gyott. A rendszerváltás után a Dr. Fazekas Zoltán arcképe a forradalom idejéből POFOSZ-nak volt oszlopos tag­ja, kapott kitüntetéseket is, né­mi kárpótlást a nyugdíja mellé, aminek nagyon örült.- Az tette boldoggá, ha utaz­hatott. Emellett az én gyereke­imet, unokáimat szerette na­gyon. Azt mondta, hogy ő már meg van elégedve a sorsával - zárta visszaemlékezését uno­kahúga. Dr. Fazekas Zoltán 2008. au­gusztus húszadikán, Szent Ist­ván napján hunyt el. SZOLNOK - Az első letartózta­tása november ötödikén volt. Éppen hallgatták a Szabad Eu­rópát, amikor nagy zajjal pu- fajkások jöttek, de voltak ve­lük oroszok is, egyikük az ajtó­ban állt géppisztollyal. Ahogy Zolit lefogták nagyapám vele akart menni, nagyanyám meg a földre vetette magát, úgy kö- nyörgött, hogy ne vigyék el a fiát. Anyám, aki nagyon ke­mény asszony volt, mondta ne­ki, hogy ezeknek ne könyörög­jél! Én kislányként bebújtam az asztal alá, tudtam, hogy itt rám semmi szükség - em­lékszik vissza nagybátyja el­ső elhurcolására unokahúga, a Szolnokon élő Andrási Lász- lóné tanárnő. Az ügy előzmé­nye az volt, hogy nagybátyja, aki jogászként az egyetem dé­káni hivatalának vezetője volt, tőlük alig idősebb emberként nagyon jó kapcsolatot ápolt a diákokkal. A pesti forradalom hírére őt is hívták magukkal, amikor bementek a színházba és megszakították az előadást. Akkor az egyik színész, Len­gyel János, elmondta a Nem­zeti Dalt, őt később vele együtt állították bíróság elé. Később tagja volt az egyetem Nagy Im­réhez menő küldöttségének is, akkor figyelhetett fel a szemé­lyére a miniszterelnök, s en­nek köszönhette sorsdöntő megbízását.- Bement a fiatalokkal, mondta, hogy tüntetés volt. Még meg is mosolyogtuk, mert állítólag nagyanyám is szóno­kolt az ottani orosz emlékmű­Ez a forradalom előtt készült kép dr. Fazekas Zoltánt egy dunántúli lap szerkesztőségében örökítette meg össze embereket. Először attól tartottak, hogy kiviszik őket a határba és főbe lövik, mert er­re is láttak esélyt. Fazekas Zol­tán jóval később mesélte, hogy Ungváron tisztességesen bán­tak velük, nem volt verés, vagy kínzás. Egy orosz tiszt vallatta őket, végül megint teherautóra kerültek és jöttek haza. A szó­beszéd vagy valaki felléphetett az érdekükben, vagy Kádárt sérthette a hatáskörébe történt orosz beavatkozás. Többségü­ket Nyíregyháza környékén ki- lökdösték a kocsiból, mehettek haza, de Fazekas Zoltánt út­ja végül a Markó utcában meg Vácott folytatódott, mert köz­ben elkezdődtek a nagy peres­kedések.- Emlékezetem szerint - mondja Andrási Éva - a Clark Ádám téren volt egy épület, ott ítélték el őket. Több tárgyalá­sukra anyukám is felment, ti­tokban jegyzeteket csinált, s azokat esténként felolvasta nagyanyámnak. ítélethirdetés­re engem is felvittek, hogy el­búcsúzhassunk tőle, mert ha­lálos ítéletet is rebesgettek. Fel­készültünk a legrosszabbra, kint vártunk a nagy előcsar­nokban. A szünetben kihozták Zolit, aki a csíkos fegyencruhá- ban nagyon idegen volt nekem. Mondták, üljek oda, köszönjek el, adjak neki puszit, de nem az a Zoli keresztapám volt, akit is­mertem. Az ügyvédje Major Ákos volt, a korábbi rossz hírű népbírósági tanácselnök, Ma­jor Tamás színész testvére, aki­nek munkájában nem volt sok köszönet. Végül őt elsőre öt év­re ítélték, Dancsi József bácsit nagyon súlyos fegyházra. Ve­lük együtt ítélték el dr. Aszó- dy Imrét, aki Szolnokon volt jo­gász, és dr. Kocsár Józsefet, Zo­li barátját, a szolnoki egyetem tanárát.- Fellebbezés révén végül a legtöbb ítéletet némileg mér­sékelték, Fazekas Zoltán há­rom évet kapott, amit kezdet­ben Vácott töltött, ahol hallot­ták a halálraítélteket, amikor vitték őket kivégzésre. A bör­tönfolyosón búcsúztak tőlük kiabálva. Később Állampusz­tán cukorrépát szedtek, amitől télen elfagyott a keze. Idővel a magasabb végzettségűeket be­rakták tanítónak a börtönőrök, vagy a köztörvényesek iskolá­jába, mert ilyen is volt a rácsok mögött.- Zoli írta nagyon soknak az érettségi dolgozatát, ami­ből humor is fakadt - elevení­ti fel nagybátyja egyik történe­tét a tanárnő. - Éjszaka kereste a börtönőr a cellában, s kérdi: „Rokona-e maga Fazekas Mi­hálynak? Mert a Ludas Matyit kell megírni, maga meg biztos tudja.” Nem mert röhögni, csak nyelt egy nagyot és megírta ne­ki a dolgozatot. Dr. Fazekas Zoltánt végül Pesten helyezték szabadlábra. Onnan utazott haza, de mint rendőrségi felügyelet alatt ál­ló személynek állandóan je­lentkeznie kellett, így mun­kát sem talált. Végül volt kollé­gái szereztek neki egy buszka- lauzi állást Budapest, meg va­lamelyik falu között. Az egye­temre többé nem tudott visz- szakerülni, hanem később a Vegyépszernél dolgozott. Iro­dai munkát végzett, utána jo­gi tanácsokat és jogi ügyeket is rábíztak, de azt csak stró­manként végezhette. Ott már jól érezte magát, s annyira megbecsülték, hogy amikor a Vegyépszernek munkája volt Tengizben oda is kiküldték. Három napért három évet kapott

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents