Új Néplap, 2016. október (27. évfolyam, 231-256. szám)
2016-10-19 / 246. szám
2016. OKTÓBER 19., SZERDA KÖRKÉP Totth Benedek: „A sikernek manapság van egy furcsa értéke” Kudarcaiba is beavalja közönségét Fordítással kezdte, közben hosszú ideig dolgozott egy könyvön, mely megjelenését követően számára meglepő sikert aratott. A Nagy Könyves Beavatás választási ünnepségének a napokban Totth Benedek író, műfordító volt a vendége. Juhász Henrietta henrietta.juhasz@mediaworks.hu EGER A Nagy Könyves Beavatás egri választási ünnepségének vendége volt az elmúlt héten Totth Benedek író, műfordító, aki egyebek mellett első könyvéről, a Holtversenyről mesélt ifjú közönségének a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtárban. Említett könyve nagyjából két évvel ezelőtt jelent meg, s ahogy Benedek fogalmazott, újra és újra meglepi őt, hogy könyvével ennyi idő elteltével is foglalkoznak, hiszen rengeteg új és nagyon jó könyv született azóta is - tette hozzá a rá jellemző szerénységgel.- Sokáig dolgoztam rajta, elhúztam vagy tíz évig is, az írás nekem amúgy is lassan megy - jegyezte meg könyvéről az író. Ezt követőn a beszélgetés a műfordításba csapott át, hiszen Totth Benedek kezei közül már számos regény és forgató- könyv fordítása került ki. Véleménye szerint a műfordítás olykor keményebb munka, mint az írás. Elárulta, hogy a kiadónak félelmei voltak, mint általában, amikor egy ismeretlen szerző könyvét adják ki. Aggályokat fogalmaztak meg könyvéről azért is, mert főszereplői s így az olvasóközönség is inkább olyan korosztályba tartozik, amelyik sokak szerint nem, vagy csak keveset olvasnak. Ám könyve minden „várakozásra” rácáfolt, el is nyerte vele a Margó-díjat. Benedek azt sem rejtette véka alá, hogy könyvében önéletrajzi ihletésű elemek is szerepelnek, ilyen például az úszás. Az író fordításának köszönhető egyebek mellett az Éhezők viadala, Az út és a Szép új világ. A Holtverseny című regényének borítóját Szabó Levente készítette, Totth Benedek megjegyezte: nagyon ügyes tervező kezébe került általa a munka. Közönségének azt is elmesélte, hogyan „csöppent bele” a fordítás világába. Megjegyezte: akkoriban vagy hatvan kiadónak küldte el referenciáját.- Elkerülhetetlen, hogy a fordítónak bele kerüljön a fordításba a stílusa - válaszolta az író egy kérdésre, s hozzátette: van, amelyik stílus jobban megy, de olyan is volt, amit inkább visz- szaadott. Elárulta a fiataloknak azt is, hogy elkezdett egy könyvet, de azt most félbehagyta - persze nem tett le róla örökre. Egy, az 56-os .forradalomra emlékező alternatív történelmi novellán dolgozott, mely egy óvóhelyen élő kisfiúról szól. Totth Benedek az író-olvasó találkozót követően lapunkkal megosztotta: tíz év műfordítással töltött év után bele kellett rázódnia az író-olvasó találkozók lendületébe.- Ha most egy évvel ezelőtt vagyunk ebben a helyzetben, akkor egészen biztos, hogy én nem alszom előtte napokig, és teljes pánikban érkezem a helyszínre. Az eddigi tapasztalatok és élmények viszont nagyon pozitívak és így már sokkal oldottabban tudom bevonni a hallgatókat a beszélgetésbe - nyilatkozta a fiatal író. Arról is kérdeztük, mibe szereti ilyen alkalmakkor beavatni olvasóit.- Inkább a könyvről, az írásról, arról szeretek beszélni, hogy hogyan letten író, műfordító. Szeretek egyébként a kudarcaimról is mesélni. A sikernek manapság van egy furcsa értéke - nem tudom miben mérik -, mégis azt gondolom, hogy ha a kudarcairól is mesél az ember, azzal sokkal többet tud adni - jegyezte meg Totth Benedek. Az író hozzátette: azért is tartja fontosnak beavatni ilyen élményeibe a közönséget, mert ők csak a kész könyvet látják, és nem ismerik a mögötte lévő munkát, az esetleges sikertelenségeket, kudarcokat, melyek ugyanúgy a történet részei.- Ellőtte nem voltam személyes kapcsolatban a kortárs írókkal, persze nyilván olvastam őket. Most, hogy ez megváltozott, még jobban odafigyelek az új könyvekre, bemutatókra - mesélte. Nem olvasunk: „kikezdhető közhely” Próbáltuk arra ösztönözni Totth Benedeket, hogy emeljen ki szerzőket, de ő inkább csak megjegyezte: napjainkban is nagyon gazdag a kortárs magyar irodalom, korosztályában is vannak kiemelkedő sikerek, tehát érdemes figyelemmel követni az irodalom alkotóit, alkotásait. A Nagy Könyves Beavatást is egy nagyon szimpatikus és sikeres kezdeményezésnek tartja.- Az olvasás, a klasszikus értelemben vett regények kezdenek kiszorulni, de mindig látni ellenpéldát, mint az ilyen olvasásnépszerűsítőjátékok. Azt, hogy fiatalok nem olvasnak, így kikezdhető közhelynek tartja, íróként pedig a saját gyermekeit is az olvasásra ösztönzi. Szerelmes volt a televíziós szakmába, de ma már a könyvekért él Korhatártalanul Endrei Judittal „Vidéki kislány voltam, tele önbizalomhiánnyal, de a sors mégis a televíziós világot ajándékozta nekem” Egy rendezvényre érkezett a minap a Viharsarokba az egykori televíziós bemondó, Endrei Judit. Az írónő hetedik könyve, a „Korhatártalanul - 50 felett is aktívan” kapcsán érkezett a megyei könyvtárba, de a látogatók nemcsak legújabb művéről, hanem az életéről is megtudhattak érdekességeket. Lippai Edina szerk.bekes@mediaworks.hu BÉKÉSCSABA Endrei Judit 1976-ban, huszonhárom évesen kezdett el dolgozni a Magyar Televíziónál. Elmondása szerint már a castingra is az esélytelenek nyugalmával érkezett, azonban mégis rá esett a választás. Ezután még huszonkét évig láthatták őt a televízió nézői a képernyőn.- Vidéki kislány voltam, tele önbizalomhiánnyal, de a sors mégis a televíziós világot ajándékozta nekem, ami nagy csoda volt számomra, hiszen soha nem is álmodtam erről - mesélte az este folyamán, majd visszaemlékezett a médiában töltött időkre. - Semmi hiányérzetem nem volt, azt gondolom, hogy mindent csináltam. Nagyon szép munkáim voltak és a televízión kívül is nagyon sokat dolgoztam, játékokat rendeztem, vetélkedőket. Sok fiatallal találkoztam, tehát nagyon szép pályát tudhattam magaménak. A Magyar Televíziónál riporterként, szerkesztőként, bemondóként és műsorvezetőként is dolgozott, majd 1997- ben eljött a TV-től.- Egy ilyen pálya után egyszer csak azt érzékeltem, hogy nem kapok elég lehetőséget, nem hívtak műsorokba. Nem volt munkám ‘97-ben, otthon sírtam Szentendrén a húgom vállán és vele beszélgetve megérett bennem a döntés, hogy nem szeretnék méltatlan helyzetbe kerülni. Ezután jött el Endrei Judit életében az az időszak, amikor úgy döntött, könyveket fog írni. Egyszerűen szerelmes voltam a televíziós szakmába, de ma már nagyon örülök, hogy ezt a döntést meghoztam, mert annyi szépség jött ezalatt a tizennyolc év alatt - mesélte mosolyogva az írónő. Első könyve, az „Anno 2000 - ezredvégi kaleidoszkóp” megszületése után saját kiadóját is létrehozta. Ezután napvilágot látott a Mindörökké nő, a Sztárdiéta és még jó néhány műve. Azonban nem csak írni, olvasni is nagyon szeret.- Nekem a könyv a gyerekkorom óta része az életemnek, nagyon hamar megtanultam olvasni. Mindenevő vagyok, ha olvasásról van szó, de szeretek egy témában elmélyedni. Nagyon szeretek a Mount Everest meghódításáról olvasni, olyan izgalommal teszem ezt, mint mások egy krimit. Az életem mindennapi része az olvasás, nem is tekintem hobbinak, levegőt veszünk, eszünk, olvasunk, ez nálam természetes dolog. Endrei Judit a könyvei által sok helyre eljutott az országba és sokakkal beszélgetett. Ez inspirálta arra, hogy olyan találkozókat, előadásokat, kirándulásokat kezdeményezzen, amelynek elsődleges célja az, hogy az emberek megtanulják pozitívan élni az életüket, idősebb korban is.- Nagy álmom, hogy sok településen legyen egy olyan közös hely, ahol az emberek együtt vannak és részesei az aktív öregedés témának. Sok egészségügyi szakemberrel beszélgetett már élete során és ez is megerősítette a véleményét, hogy nincs betegség csak fel nem oldott stressz. - Az, hogy milyen egészség- ügyi ellátása van egy országnak, az 10%-ban, a környezet 17%-ban, a genetika 20- 25%-ban és az életmód, étkezés, testmozgás, gondolkozás nagyjából 50%-ban befolyásolja azt, hogy meddig és milyen egészségben fogunk élni. Alapvetően rajtunk múlik. Az írónő tavaly adta ki hetedik könyvét, melynek címe „Korhatártalan - 50 felett is aktívan”. Ez a mű egy személyes hangvételű kötet, melyben az író is elmondja tapasztalatait mozgásról, étkezésről egyaránt.- A zöldtea, a magas kakaótartalmú fekete csokoládé és a mértékkel fogyasztott vörösbor. Ez az én három kedvencem, amely elősegíti az aktív idősödést. Ezen kívül a kötet hasznos javaslatokkal látja el az olvasóját, hogy hogyan lehet ötven felett is boldogan és elégedetten élni. Ha valakinek elege van abból, hogy ő negatív a világ dolgait illetően, akkor ez egy szokásváltással megváltoztatható. Az írónő a könyvében szakembereket is megszólaltat, akik elmondják véleményüket, tapasztalataikat és tanácsaikat. Endrei Judit a magánéletéről is mesélt. Egykori párjával már külön utakon járnak, de nem bánkódik emiatt.- Én ezt választottam, hogy egyedül élek és nekem ez így jó - mondja, azonban egyértelmű, hogy így is, hatvanhárom évesen szinte kicsattan a boldogságtól és az egészségtől, van két lánya, Laura és Nóra, akikkel remek a kapcsolata.
