Új Néplap, 2016. október (27. évfolyam, 231-256. szám)

2016-10-18 / 245. szám

2016. OKTÓBER 18., KEDD MEGYEI KÖRKÉP 3 Itt nincsen bandaháború és gyújtogatás, még szökés se nagyon - a rácsok mögött jártunk Rabul ejtő börtönélet IA szolnoki intézet udvara tiszta es rendezett, de azt azért nem árt hangsúlyozni: a bv-intézet nem wellnessszálloda... Milyen lehet egy börtönes­küvő? Vajon hol ebédelnek a.fogvatartottak? Kell-e mosogatniuk? Mikor van az ébresztő a zárkákban? A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Büntetés-végrehaj­tási Intézet kinyitotta kapu­ját előttünk, hogy bepillant­hassunk a falakon belül zaj­ló mindennapokba. Joó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu SZOLNOK A szolnoki Dózsa György utcára szinte ráte­lepszik a kék színű, hatal­mas épület. A kapualj falában csengő, berregő hangra nyílik a vaskos ajtó. Odabent újabb ajtó, irat-ellenőrzés. Mobilte­lefont, mp3 lejátszót, pendri- ve-ot tilos bevinni a börtönbe, azt egy kis széfbe kell helyez­ni. Újabb ajtó nyílik, bent át­nézik a táskát, majd jön a fém­kereső kapu... nyomasztó ez a zsiliprendszer...- Ezen mindenki, minden alkalommal átesik, még az itt dolgozók is. Megszoktuk már - mondja Horváth Ákos bv. al­ezredes. Ő lesz az „idegenve­zetőm” ebben az ismeretlen épületben és világban. Miköz­ben a „börtönigazgatóhoz” me­gyünk, Ákos elmondja, világ­életében katona szeretett vol­na lenni. Volt is az, majd men­tős lett, végül váltott, ekkor került a büntetés-végrehajtás­hoz.- Itt szabályok vannak, rend és fegyelem. Nem köny- nyű szakma ez... amikor az is­merősök megtudják, hogy hol dolgozom, jönnek az állandó kérdések: „akkor te is be vagy zárva? hogy bírod ezt?” Közben megérkezünk Tóth Gábor bv. ezredes, tanácsos in­tézetparancsnokhoz, aki ba­rátságosan, kávéval fogad. El­mondja, az intézet egyre nyi­tottabb a civil társadalom fe­lé, szeretnék végre eloszlatni az itt dolgozóról kialakult ré­gimódi „smasszer” képet. Meg azt, milyen borzasztó soruk van itt a fogvatartottaknak. A tévhitek eloszlatása végett már folyamatosan frissítik honlapjukat és rendszeresen fogadnak diákokat is, akik be­pillanthatnak e zárt világba, kérdezhetnek. Sőt, nemrégi­ben Ákos kollégájával együtt Kunszentmártonban tartott la­kosoknak bűnmegelőzési elő­adást. Még a kényszerítő esz­közöket is bemutatták...- Kérdezzen ön is bátran - biztat Tóth Gábor, én pedig nem fogom vissza magam. Arra különösen kíváncsi va­gyok, hogyan zajlik egy nap­juk a raboknak. Kiderül, szó sem lehet e falakon belül a lus­tálkodásról, fél hat és fél hét között van az ébresztő, attól függően, hogy az illető dolgo­zik-e vagy sem, és ha igen, mi­lyen munkakör­ben. Reggelen­te körbemegy a felügyelet, el­lenőrzi, mindenki felkelt-e, megnézik a zárkák tisztasá­gát, a fogvatartott ápoltságát. A házirend mindent leszabá­lyoz! Azt is, hogy általában a név mellett vagy még inkább helyett a nyilvántartási szám­mal kell a raboknak létszám­ellenőrzéskor jelentkezniük. Persze, tegeződés szóba se jön. A zárka lehet kétszemélyes, négyszemélyes vagy hat fős, kinek, mi jut. Bent van ágy, szekrény, egy asztal és a sto- kik, ami fém hokedli tulaj­donképpen. Van egy zárka­szekrénye is mindenkinek, ebben tarthatják a „lakók” a személyes holmijaikat. Sőt, még tévéállványon tévéjük, a polcon rádiójuk is lehet, de még társasjátékot is bevihet­nek - bár az inkább a kultúr- helyiségben van, a könyvtár mellett. Pihe-puha kispárnát azonban nem kérhetnek, azt az ágyneműt használhatják, amit kapnak.- Reggeli után két lehetősé­gük van a fogvatartottaknak - meséli tovább Ákos - vagy dolgozni mennek, vagy külön­böző foglalkozásokra, szakkö­rökre, orvoshoz, pszichológus­hoz. Igyek­szünk annyi programot szervezni ne­kik, hogy ne unatkoz­zanak, lefoglalják magukat, méghozzá hasznosan. Az üres órákban lehet olvasni (ha elő­fizetnek, még folyóirat is jár­hat nekik), lelkészt látogatni, levegőzni. Érdekes, hogy az ebéd nem ebédlőben, hanem zárkán be­lül történik, az épület adottsá­gai ugyanis csak ezt teszik le­hetővé. Ebéd után a csajkákat összeszedik, így a mosogatás, fertőtlenítés a konyhán dolgo­zó elítéltek feladata. Válogatni nem lehet a menük közül, min­denki az előírt ételt kapja. Fi­gyelnek azonban a lisztérzé­kenyekre, a cukorbetegekre... Lassan vagy gyorsan, de min­dig eltelik a nap... Nem hagyhatjuk ki a kér­dést: szökés történt az utóbbi időben?- Amióta itt vagyok (tíz éve), azóta nem, valamikor talán húsz esztendeje próbált meg itt valaki falat bontani, úgy el­szökni. Terve dugába dőlt, túl vastag volt a fal... Ráadásul ér­demes tudni, hogy a felügyelet rendszeresen átvizsgálja a zár­kák épségét. Megtudom, verekedések, ve­szekedések esetlegesen előfor­dulnak, főleg a kinti séta al­kalmával, de ezt gyorsan keze­lik az őrök. Tudják a fogvatar- tottak, hogy akár büntetőfelje­lentés is lehet a vége egy-egy vitának, nem érdemes nagyon harciaskodni. Egyébként ak­kor érzékenyebbek a bentla­kók, ha otthonról rossz hírt kapnak. Ilyenkor elég, ha csak rosszul néz valaki... Hangoskodás tehát az inté­zet falain belül ritkán fordul elő, az utcán annál inkább. Aki járt a Dózsa György utcá­ban, hallhatta, hogyan kom­munikál egymással a fogva­tartott és annak rokona.- Közterületen mi nem in­tézkedhetünk, a rendőrséget értesítjük, illetve segítséget kérünk tőlük együttműködé­sünk alapján. Szabálysértési bírság is lehet egy-egy ilyen akciónak a vége. Arra is min­dig figyelmeztetjük a fogva- tartottakat, hogy amennyiben válaszolnak a lent ordibáló is­merősnek, máris vétséget kö­vetnek el, aminek bent is van­nak következményei - árulja el Ákos, hangsúlyozva, a bör­tönfilmekben bemutatott jele­netekkel ellentétben Szolno­kon nincsen gyújtogatás, ké­selés, banda háború és szö­kés, de azért a büntetésvégre­hajtási intézet nem egy well- ness-szálloda... Ilyen egy börtönesküvő Mit gondolnak, létezik börtön­esküvő? Nos. Szolnokon igen! Legalábbis volt erre példa - erősíti meg Horváth Ákos bv. alezredes.- Nemrégiben az egyik fog­vatartott jelezte, hogy kint hagyta menyasszonyát, sze­retné öt mihamarabb elven­ni. Kérvényezte az intézet fa­lain belüli esküvőt, mely tör­vény adta lehetősége. A rein- tegrációs tiszt továbbította a kérelmet, majd a szükséges szervezési munka után a pa­rancsnok engedélyezte az es­küvőt. Persze, az anyakönyv­vezető jött hozzánk, nem pe­dig a lakó sétált ki a polgár- mesteri hivatalba. A vőlegény felvehette az ünneplő civil ru­háját, nem kellett a benti rab­ruhában kimondania az igent. A tanúk a felügyelők voltak. Az esküvő után kedélyesen el­beszélgetett a friss házaspár, de lakodalom és nászéjszaka nem volt. mint ahogy pezsgőt sem bonthattak örömükben - tette hozzá Ákos. Akkor érzékenyeb­bek a bentlakók, ha rossz hírt kapnak... Két év Joó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu I smerősöm gyermeke gyakran került bajba élete során. Ahogy mondják, vonzotta a bajt, ha meg a baj nem jött magától, tett róla, hogy mégiscsak a közelébe kerüljön. Nemegyszer oko­zott álmatlan éjszakát szüleinek, akik tisztességesen dolgozták végig egész életüket, fiukat pedig számtalanszor húzták ki a csá­vából. Az azóta férfiemberré lett fiatal ez idáig így vagy úgy, de mindent megúszott. Az a „Valaki”, ott fent, számtalanszor meg­kegyelmezett neki, mígnem elhitte, ő egy szerencsés ember. Vál­togatva munkahelyeit és barátnőit, felelőtlenül, tékozlóan élte az életet, az egyedüli biztos hát­teret a szülei adták. Mígnem egyszer eltörött a korsó a kút felé tartva: a rend zord őrei perbe fogták egy olyan esetért, melyet (elmondása szerint) nem ő követett el. És én hiszek neki. Hiszem, hogy most valóban nem ő volt a vétkes. Vélhetően a sors megelégelte a férfi fennhéjázó éveit, és akkor büntette meg őt, amikor az végképp nem számított rá. Az arcul- csapás így volt a legerőteljesebb: nehéz megbirkózni lélekben a tomboló igazságérzettel, azzal, hogy egy élet törhet ketté olyan dolog miatt, amiért valóban nem ő a felelős. Hogy a sors jogtalanul rótt-e rá börtönbüntetést? Biztosan nem. Ez az ítélet az elmúlt húsz évnek szólt, a számtalan hiábavaló in­tő jel, figyelmeztetés semmibevételének. Milyen érdekes, ahogy az az emlegetett Valaki rendezi életünket! Nem ver bottal, még­is alakítja sorsunkat, jutalmaz és büntet, ítél és megkegyelmez. Mert semmi nincsen következmények nélkül. A fiatalembernek most két éve lesz ezen elgondolkodni... Hiszem, hogy most valóban nem ő volt a vétkes. Új polgármestert kapott Csataszög CSATASZÖG Eredményes volt a korábbi vezető, Pomázi Ferenc elhalálozása miatt szükséges­sé vált időközi polgármester vá­lasztás Csataszögön - tudtuk meg a háromszáz lelkes kistele­pülés jegyzőjétől. Szabó Szidónia elmondta: va­sárnap a kétszázötven válasz­tásra jogosult polgár közül száz- kilencvenhatan adták le szava­zatukat, közülük száztizen- négyen a Fidesz színeiben in­duló Oravecz Zsuzsanna Évá­ra. A négy független jelölt kö­zül Berényiné Sipos Marian­na huszonkilenc, Németh Sán­dor huszonöt, Munkácsi Gábor tizenhét, Juhos Lőrinc tíz vok- sot kapott. A Munkáspárt jelölt­jére, Gulyás Lászlóra nem sza­vaztak.- Szeretném a község életét fellendíteni, munkahelyeket te­remteni - szólt terveiről a fris­sen megválasztott településve­zető, Oravecz Zsuzsanna Éva. - Kevés az önkormányzati ingat­lan, így fóliakertészetben gon­dolkodom. Gond, hogy az isko­lások más településen tanul­nak, a tömegközlekedés viszont nem túl jó, így például szakkö­rökről, hétvégi programokról lemaradnak, ezen mikrobusz beszerzésével segítenének, ami rajtuk kívül az idősek vizsgála­tokra való eljutását is segítené. Nagyon sok helyi rendezvényt szeretnénk, falugondnokot, a polgárőrség megélénkítését. A tervek között szerepel még a kultúrház felújítása, a buszmeg­álló rendbetétele, járdaépítés, gyalogátkelőhelyek kialakítása, és a pályázati lehetőségek maxi­mális kiaknázása. К. B. Oravecz Zsuzsanna Éva Jubileumi kiállítás MEZŐTÚR A Vásosi Galéria épületében az elmúlt negyedszázad alkotótá­boraiban készült munkákból látható kiállítás. A hagyományos szobrok és festmények mellett már fotók is kerültek a falra. Képünkön Győrfi Ba­lázs különleges látószögből fotózott üvegablakait nézi Takács Elvira. M. J.

Next

/
Thumbnails
Contents