Új Néplap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

2016-09-27 / 227. szám

2016. SZEPTEMBER 27., KEDD 0 HÁZI KEDVENCEINK Ma is sok gyerek próbálkozik a befogott állatok nevelgetésével Hazahurcolt teremtményei Mészáros Eszter is élénken érdeklődik a vadon élő békák iránt. A képen látható példány rövid időn belül visszanyerte szabadságát. Bár gyermekeink már a digi­tális eszközök bűvöletében élnek, szerencsés esetben a természethez, a szabadon élő állatokhoz is vonzódnak. Az azonban kevésbé szeren­csés, ha olyan kis teremténye­ket hurcolnak haza és próbál­nak házi kedvenc gyanánt ne- velgetni, melyeknek nem tud­nak megfelelő körülményeket biztosítani. Kovács Berta irottszavak@gmail.com JÁSZKUNSÁG Szülője válogatja, ki hogy viszonyul az efféle hob­bihoz, van, aki tolerálja, van, aki nem. Feketéné Anikó például, ha nem is lelkesedik, de megbarát­kozott kisfia állatgyűjtő szenve­délyével, lakott már náluk hosz- szabb-rövidebb ideig lepke, cse­rebogár, szitakötő, ebihal, béka, fészekből kiesett veréb, sőt, me­zei egér is. Csak azt nem tudja, milyen fajta állatka tartását pár­tolja, ha nem akarja, hogy a kis lény áldozatul essen a hobbinak, de azt sem, hogy nevelgetése kü­lön kihívás elé állítsa a családot. E dilemma sok szülőt érint­het, így Urbán Sándorhoz, a Jász­kun Természetvédelmi Szerve­zet elnökéhez fordultunk, vajon ő milyen álatka otthoni tartását javasolná.- A természetben élő mada­rak, hüllők, kétéltűek döntő többsége védett, így törvényi­leg sem engedélyezett a begyűj­tésük - emelte ki a természet- védő. - Valamikor hagyománya volt, hogy a madarakat befogták és kalitkában tartották, ezt ma már nem lehet megtenni. Példá­ul az ebihalakat sem szabad ki­fogni, vagy békát tartani otthon. A rovarok közül is nagyon sok védett, az impozánsabb kinéze­tűek rendszerint azok. Ilyen pél­dául a szarvasbogár, amely igen látványos külsővel rendelkezik. A gyíkokat is gyakran hazavi­szik, pedig azok is védettek - hívta fel rá a figyelmet Urbán Sándor, hozzátéve, ha már min­denképpen a vadon élők közül befogott állatot akar tartani va­laki, talán az egeret tudná java­solni.- Az a baj, hogy a vadon élő állatoknak otthon nem tudunk megfelelő táplálékot biztosíta­ni. Jó példa erre, hogy a madár­kákat próbálják csontkukaccal, tubifex-féleségekkel etetni, hol­ott a madár ilyesmivel természe­tes élőhelyén nem is találkozik. A többi befogott kicsi állattal is ez a fő probléma. A nem megfe­lelő táplálásnak viszont az lesz a vége, hogy előbb-utóbb elpusz­tul tőle az állat. Persze sokszor el sem jut idá­ig a történet, a kis teremtmény jó esetben visszakerül igazi élőhelyére, ha nincs szerencsé­je, akkor csak egyszerűen szél­nek eresztik.- Sajnos az szokott történni, hogy a gyerek pillanatokon be­lül ráun az állatra, aztán egy­szerűen megszabadulnak tő­le - mutatott rá Urbán Sándor is. - Ez a háziállatokra is igaz. Olyat is hallottam már, hogy például ünnepek után a húsvé­ti nyuszit élve kidobták a ku­kába. Nem egy befogott állat is így végzi. Óriási tragédia ez számukra! Persze sokan nem csupán pillanatnyi fellángolásból sze­retnék összekötni életüket egy kis állatkával.- Ha a gyerek tényleg annyi­ra szeretne egy kis kedvencet tartani, akkor inkább a háziál­latok közül válasszon, tartson kutyát, cicát, tengerimalacot - javasolta a természetvédő. - Az ilyen állatok az elmúlt év­ezredek domesztifikációja so­rán hozzászoktak az ember kö­zelségéhez, sőt, igénylik is azt. De nincs jogunk megfosztani egy vadon élő teremtményt a szabadságától és az élet lehe­tőségétől. Valóra válhatnak a gyerekkori álmok SZOLNOK Míg annak idején iz­galmas programot jelentett egy városi gyerkőcnek betérni, néze­lődni egy állatkereskedésbe, ma már a legtöbben szívesebben bí­belődnek a digitális eszközeikkel.- Két évtizede még napi öt- ven-hatvan gyerek is betért az üzletbe, ma már jóval keveseb­ben jönnek - hangsúlyozta Tolnai Attila, a szolnoki Kedvenc Dísz­állat Kereskedés tulajdonosa. - Vásárlóink is elsősorban a fiata­labb felnőttek közül kerülnek ki, akik be nem teljesült gyerekko­ri álmaikat akarják megvalósíta­ni egy-egy állatka beszerzésével. Jönnek huszonöttől ötven éves ko­rig ilyen indíttatással, többségé­ben férfiak, bár akadnak hölgyek is. A férfiak főként akvarisztiká­val akarnak foglalkozni, különfé­le hüllőket tartani, a nők pedig ál­talában azt a kis tengerimalacot, macskát akarják megvenni, me­lyet kiskorukban nem engedtek meg nekik - fejtette ki Attila. Pozitívum viszont, hogy ezek az illetők kitartanak hobbijuk mellett, hosszú távra gondolkod­nak, rendszeresen visszajárnak a boltba gyerekeikkel is. Akad olyan is, aki azt állítja, gyermeké­nek veszik az állatot, mely valójá­ban az ő szíve vágya. A kis ked­vencekkel való foglalatosság hosz- szú távon a gyerekeket kevésbé köti le, bár eleinte a kis gazdik öt­ven százaléka nagyon aktív. Ám ha nincs igazán erős motiváció, az újdonság varásza hamar elszáll.- Volt már, hogy visszahoztak megunt állatot, de elvből nem szí­vesen vesszük vissza, bár volt már rá példa - mondta Attila. - In­kább, mint hogy lehúzzák a vécén vagy kirakják az utcára. De az is megesett, hogy az üzlet előtt pis­logott ránk a dobozból a megunt tengerimalac. Húsz-harminc olyan törzsvá­sárló viszont most is vevőjük, aki mondhatni, „az üzletben nőtt fel”. Ők igazi felelős kisállattartók. Kovács B. HIRDETÉS Kedvenc Díszállat Kereskedés 5000 Szolnok, Batthyány út 20. Web: www.kedvence.hu E-mail: info@kedvence.hu Facebook-oldal: http://www.facebook.com/kedvence/ Befogás helyett inkább fotózzunk- Ne az legyen a gyerek célja, hogy szeszélyének élve. otthon hobbiáliatként babusgasson a természetből hazavitt élőlé­nyeket, amely aztán megunt kedvencként az utcára dobva végezze! Eredeti helyükön gyö­nyörködjön az élővilág képvi­selőiben! Ma már minden te­lefonnal lehet fotózni, csinál­jon az állatokról fényképe­ket. Figyelje meg a csigát, ho­gyan mászik, az ebihalat, ho­gyan lesz belőle béka. vagy ho­gyan repülnek a lepkék, ho­gyan etetik fiókáikat a mada­rak. Ma már törvény tiltja azt is, hogy az iskolák rovargyűjte­ményt kérjenek, így nem kell összefogdosni és feltűzni őket, ez nagyon embertelen bánás­mód volt. Csak akkor tartsunk állatot, ha vállaljuk, hogy életük végéig megfelelően gondoskodunk is róluk! Mi lesz a sorsa a megunt kedvenceknek? SZOLNOK Egy állatka igazi családtaggá válhat, mely éle­te végéig sok örömet (és ten­nivalót) ad gazdájának, de mindannyian hallhatunk szomorú sorsú megunt ked­vencekről.- Kellett már mentenünk mindenféle állatot, házi ked­venceket is - válaszolt meg­keresésünkre Abonyi Móni­ka, a Csillagszem Állatvédel­mi Alapítvány elnöke. - Volt köztük már tengerimalac, hörcsög, görény, madarak, de nyuszi, béka, ékszerteknős is. A legáltalánosabb problé­mát a rossz tartási körülmé­nyek jelentik, például nagyon szűk az állat helye, nem gon­dozzák megfelelően. Nem rit­ka eset, hogy megveszi a szü­lő az állatkát a gyereknek, aki egy idő után ráun, és nem foglalkozik vele. A szülő se. Nem takarítják a helyét, nem gondoskodnak róla. Persze sok felnőttre sem jellemző a felelős állattartás.- Mi bejelentés alapján me­gyünk ki, általában a szom­szédok szoktak szólni az erős szag miatt. De megesett már, hogy valamelyik család­tag telefonált nekünk hozzá­tartozója tudta nélkül, hogy vigyük már el az állatokat. Vagy negyven tengerimala­cot tartott az illető, nem taka­rította a lakhelyüket és bűz­lött. Különösebben nem is til­takozott, mikor elvittük az állatokat, amúgy sem tudott mit kezdeni velük. Ő is azok közé tartozott, akik azt hi­szik, majd szaporítják az ál­latokat, melyeket eladva be­vételhez jutnak. Persze nem nagyon vették, a malacok el­szaporodtak, beltenyészet alakult ki, torz példányokat és életképteleneket is talál­tunk közöttük. A malacokat elhoztuk, szétosztottuk azon aktivistáink között, akik vál­lalták, hogy magukhoz ve­szik őket. Ennél sokkal szolidabb az a történet, mikor valaki az egyik lakótelepi lépcsőház Abonyi Mónika kapujában tette le kalitkában a „fölöslegessé vált” arany­hörcsögét. Majmokat is sza­badítottak már ki elfogadha­tatlan tartási körülmények közül, Szolnokon például egy rúdhoz kötött negyven centis póráz adta a szerencsétlen­nek az életteret.- Senki ne akarjon otthon majmot tartani! - javasolja Mónika. - Soha nem lesz iga­zi társa az embernek. A ma­jom rivalizálásra törekszik, így még veszélyessé is válhat. A természetből hazavitt ál­latokat is kellett már nem egyszer menteniük, legtöbb­ször madárfiókákat. Az is gyakran megesik, be­telefonálnak, hogy különfé­le hüllőket „találtak” a lakás­ban. A megunt kígyóktól, bé­káktól így kényelmes meg­szabadulni, és még mindig jobb, mint egyszerűen szél­nek ereszteni őket - mint so­kan azt teszik. A szétenge­dett állatok pedig felbukkan­hatnak mások otthonában, de akár a szomszédból is átszök­hetnek efféle teremtmények. A fölöslegessé vált kedven­ceket azonban nemcsak az el­hanyagolás réme fenyegeti.- Hihetetlen, hogy miket képesek művelni az embe­rek! - árulta el Mónika. - Né­ha egészen szörnyűséges ese­tekkel is találkozunk. К. B. Urbán Sándor szerint a gyerekek inkább a háziállatok közül válasszanak

Next

/
Thumbnails
Contents