Új Néplap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)
2016-09-26 / 226. szám
0 VÉLEM ÉN 2016. SZEPTEMBER 26., HÉTFŐ Mekkelekek kíméljenek! Ne tevesszen meg minket, ha szuper képességekkel és nagyon olcsó árajánlattal jelentkezik egy szaki. Ha valami mesébe illő, ott lehet, hogy nem minden stimmel. Képünk illusztráció. ji i, -"Vi i-'-TTii B eletört a bicskám a dologba, összegezte a férfi, aki pedig csak szerette volna kicsit felújítani a házát. Hosszasan gyűjtögetett, hogy megvehessen minden anyagot, s nagyon megörült, amikor kiderült, milyen kedvező áron csinálja meg a kivitelező a munkát. Nos, épp ez utóbbi miatt ment el a hajó. Pedig milyen jónak tűnt minden. Majdhogynem az átlagosnak számító árak feléért kapott ajánlatot a munka elvégzésére, jött is valamennyi munkás, ugrottak neki a tennivalónak. Zúgott a felx, ropogott a légkalapács, a döngölő is végezte a dolgát. Igaz, kicsit kezdett elcsúszni a szépen megálmodott terv, először még csak az idővel. Egyre erősebben jelentkeztek a csúszás jelei, de a végén csak készen lett minden. Mutatós volt az egész, szóval izgulnivalónak nyomát sem látta az ember. A fizetés is megtörtént annak rendje és módja szerint. Csak azok a fránya betonkockák meg térkövek nem vettek tudomást arról, hogy mégis csak illene a helyükön maradniuk szépen, rendezetten néhány évig. Pár hónap után hullámozni kezdtek, s ami nemrég még díszburMolnár G. Attila attila.molnar.g@mediaworks.hu kolatnak hatott, az később egy szántóföld felszínével vetekedett. Jött is a kivitelező magyarázkodása a számonkéréskor: hogy hát itt vizes a talaj, nem marad a helyén, meg nagy a rezgés a közeli út miatt, biztos az rázta szét a dolgokat. Nem nagyon akart neki ugrani a hibák kijavításának, no. így a pórul járt emberünk kénytelen volt mástól is véleményt kérni. S akkor már egészen másfajta diagnózist kapott. Nem nagyon akadt ott gond a talaj szerkezetével, sokkal inkább azzal, hogy itt-ott bizony megmaradt az előző burkolat, ami kénye-kedve szerint süllyedgetett, persze különbözőképpen, mint a mellette lévők. Meg néhány áthidaló megoldást sem alkalmaztak jól az előző szakik, a szükséges anyagmennyiségnek pedig csak egy részét építették be oda, ahová kellett volna. Van az az eset, amikor a megbánás kevés. Amikor a jó döntés valójában a legrosszabb, amikor a legzseniálisabb üzleti ajánlat lényegében nem más, mint átejtés. Igaz, az egészről szót sem ejtenénk, ha nem lennének ők, az igazi Mekk Elekek, a botcsinálta szakik, akik valójában nem értenek ahhoz, amit oly buzgón művelnek, de legalább alaposan elkérik az árát. Hölgyeim és uraim, kedves érintettek! Higyjék el, mindenkinek jobb lenne, ha Önök nem ajánlanák fel a szolgálataikat. Nem azért, mintha bármi gondunk lenne bármelyikükkel is személy szerint, lehet, hogy egyébként nagyon aranyos, közvetlen emberek. Talán még jól el is beszélgethetnénk egymással, ha valahol, más körülmények között találkoznánk. De ha a munkavégzésről van szó, nincs helye a kedélyes poharazgatásnak. Csak tények vannak, amikről meg tudjuk, hogy önmagukért beszélnek. Így el is mondanak mindent arról, hogy ki miként végzi mindennapi teendőit. A kontár munka azonban megvetendő, s most mindegy is, hogy melyik ember mennyit kért érte, az se sokat segít a dolgon, ha a többieknél kisebb összegről van szó. A hanyagul elvégzett melóért egyetlen fillér is sok. Mert nem csak a konkrét megrendelőnek okoznak kárt, hanem a szakmájuknak, annak becsületes képviselőiknek is, akik épp a kontárok miatt kerülnek kellemetlen helyzetbe. A szakembernek látszó dilettánsokkal szemben megvannak a jogi eszközök, amelyekkel élnie is kell mindenkinek, aki pórul járt velük. Emlékezzünk csak vissza Mekk mester történeteire, aki mindig nagy ügybuzgalommal fogott neki a tennivalóknak, de a megvalósításba többnyire hiba csúszott, a végén örült, ha menthette az irháját. Szóval, a jogi lehetőségek sokat segíthetnek egy-egy szakma megtisztulásában. Viszont a legtöbbet mi magunk azzal tehetünk ezért, ha gyanakvással fogadjuk a piaci árnál irreálisan alacsonyabb ajánlatokat. Mert úgy járhatunk, mint az elején említett főhősünk, akit a kecsegtetőnek tűnő ár vakított el. A kétszer, a másodjára már tényleg profi szakemberrel elvégeztetett munka ugyanis biztosan jóval többe kerül, mintha rögtön elsőre az utóbbit kértünk volna fel. Antijegyzet Más örül. ha ehet Szilvási Zsuzsa zsuzsanna.szilvasi@mediaworks.hu H ányszor hallottuk gyerekkorunkban - s engedtük el a fülünk mellett -, ha valami olyasmi volt ebédre, amihez nem fűlött a fogunk: edd csak meg az utolsó falatig, más gyerek örülne neki, ha enni kapna! Akkoriban ez egészen valószínűtlennek tűnt, mostanra azonban értelmet nyert az üres szólam. Napjainkban sajnos ez már hétköznapi problémának számít. Az átlagos körülmények között élők át sem tudják érezni igazán, milyen érzés lehet napról napra éhesen lefeküdni, reggeli nélkül felkelni, pedig egyre többen vannak, akik így élnek. Épp ezért nem tudok a fejemet elfordítva elmenni az utcákon kéregetők mellett, belegondolva, milyen lehet kor- gó gyomorral járni a várost. Érthető módon azt sem szeretem azonban, ha baleknek néznek. Legtöbbször tehát pénz helyett inkább valami harapnivalót, kiflit, péksüteményt adok, mondván, az tutira az illető éhségét fogja csillapítani. Olykor azonban előfordul, hogy a megajándékozott igencsak értetlenül néz rám, illetve a kezébe nyomott ételre. Látszik, hogy nem tud vele mit kezdeni, hiszen valójában nem ennivalóra számít, hanem csörgő forintokat várnak tőle, akik utcára küldték. Vagy éppen abban bízott, hogy a befolyó ösz- szegből tablettás borba, két- dekás üvegekbe tudja fojtani minden búját-baját, a kifli pedig erre kevésbé alkalmas. Sajnálom azonban, én ehhez nem leszek partner, a segítségnyújtás számomra eddig terjed. S ha az illető mégsem örül, hogy enni kap, próbáljon talán más formát találni a pénzszerzéshez.... Lett légyen az tudomány, kultúra, sport, vagy az élet egyéb területe, amikor valamilyen összefüggésben a „leg”emberek kerülnek szóba, legtöbbjükről az derül ki, hogy magyar származásúak. Nem köztudott, pedig büszkék lehetünk miattuk, magyar felmenőkkel rendelkező jeles No- bel-díjas személyt jóval tíz fölött regisztrál a Svéd Királyi Tudományos Akadémia. Őszintén mondom, és bocsássa meg nekem rossz tulajdonságaim közül ezúttal a feledé- kenységemet a jó Isten, közülük egy kezemen meg tudnám számolni az általam ismerteket. De az összes előtt emelem kalapom a számomra ismeretlen, az emberiség fejlődése szempontjából viszont bizonyára elévülhetetlenül fontos munkásságuk okán. És azt tudjuk-e, hogy csak az idén - ráadásul mindenkori honfitársaink közül első alkalommal - hat magyar kutatót jutalmaztak Ignobel-díjjal. Az 1991-ben alapított Ignobel-díj (jelentése: alantas, fölösleges, semmire sem való) a Nobel-díj paródiája. Nevével az ötletgazdák a valódi Nobel-díjra kívántak reflektálni (a nobel németül ugyanis nemest, kiválót jelent, az ig- pedig fosztóképző). A nemzetközi tudományos élet azon szereplői részesülhetnek benne, akiknek tevékenysége Mészáros Géza geza.meszaros@mediaworks.hu értelmetlen felfedezésekhez, használhatatlan találmányokhoz vagy egészen egyszerűen mulatságos javaslatokhoz vezetett. Az idei antiNobel-díjas magyarok nevét ezúton felsorolom, mert szerintem megérdemlik, de csekély befogadóképességű memóriám miatt nálam azonnal ugyanabba a süllyesztőbe kerülnek, mint a „komoly” nobelesek. Szóval: Horváth Gábor, Blahó Miklós, Kriska György, Hegedűs Ramón, Gerics Balázs és Farkas Róbert, ők hatan spanyol, svéd és svájci kollégáikkal együtt végezték kutatásaikat, amelyekkel fizika kategóriában érdemelték ki a díjat. Felismerték, hogy a lóbögölyök kevésbé vonzódnak a világos szőrű, szürke lovakhoz, mint a feketékhez. A 2016-os Igno- bel-díjakat két napja adták át az amerikai Harvard Egyetemen. Az én szememben ugyanolyan nagyságok ők, mint a nagy magyar Nobel-díjasok: Szent-Györgyi Albert, Wig- ner Jenő, Gábor Dénes, Oláh György, vagy a Karcagon született Herksó Ferenc (illetve társaik, kiknek nevét és nemes ténykedését csak hoszszas utánolvasást követően tudnám részben visszaidézni). Gondoljanak csak bele, hetekig, vagy hónapokig állni egy lósaras istállóban, kivárni és megszámolni, mennyi bögöly kering az idővel lelkileg hozzánk egyre közelebb kerülő fakó, kese körül? Aztán ugyanezt a műveletet végrehajtani egy sötét ló boxában! Én eddig csak azt tudtam, hogy ahol ló van, ott veréb is van. Ám lóügyben mostantól kifinomultabb lett a tudásom! A lóböglyök kevésbé vonzódnak a világos színű állatokhoz.
