Új Néplap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)
2016-09-24 / 225. szám
g CSALÁDI KINCSESTÁR 2016. SZEPTEMBER 24., SZOMBAT Gyermekkorában a tyúkokkal is „háborúzott” Nótaénekesként vált sikeressé a csínytevő- Nem cserélném el senkivel a gyerekkorom emlékeit- állítja Kolostyák Gyula ma- gyarnóta-énekes, aki bucsai unokatesóival nyaranta mindig felejthetetlen kalandokba keveredett. Karcagon a katolikus városrészen pedig a nagy bandázások, csínytevések során szerzett plezú- rok, sérülések jelzik, Gyuszi- ka eleven gyerek volt. Daróczi Erzsébet erzsebet.daroczi@partner.mediaworks.hu KARCAG - Eleven, de nem rossz gyerek voltam, a kötelességemet mindig elvégeztem és általában kitűnő tanuló voltam - kezdi a visszaemlékezést Kolostyák Gyula. - Szüleim első házasságai révén van egy bátyám és egy nővérem, s utánam hat évvel született meg a húgom. Az utcánkban a korombeli és pár évvel fiatalabbak- kal és néhány idősebb fiúval akkor bandázhattam, miután otthon elvégeztem a kötelességeimet, Hazaértem az iskolából, még ebéd előtt megcsináltam a házi feladatot, ebéd után el kellett mosogatnom, s fel kellett törölnöm a konyhát, utána már mehettem játszani. Ha rossz idő volt, én akkor is lefoglaltam magam. Sok műanyag katonám volt, később bélyeget gyűjtöttem, a mai napig megvan a bélyeggyűjteményem. Imádtam szerelni, minden érdekelt. Szereltem biciklit, motort. Ha kaptam egy játékot, meguntam, azzal kezdtem foglalatoskodni, hogy szétszedtem, s vagy össze tudtam rakni vagy nem. Igazi barkácsoló típus voltam, később modelleztem is. Több repülőgépet esz- kábáltam fából. Ezért is lettem gépésztechnikus - magyarázza Gyula első pályaválasztását.- Bandázni kijártunk a közeli kis tóra, a temető mellé. Télen csúszkáltunk, jég- korongoztunk, korcsolyáztunk. Volt, amikor beszakadtam a kanálisba is. Imádtam a csúzlizást. Nyaranta édesanyám bucsai testvéreinél töltöttem több heKolostyák Gyula a rokonok révén találkozott a feleségével.- Zsuzsika akkor már Bucsán dolgozott a helyi téeszben, s keresztanyámnál lakott albérletben. Egy alkalommal ő hozta be llona-napra keresztanyámat autóval, s én első látásra beleszerettem. Két évig udvaroltam neki, majd összeházasodtunk. Van két csodálatos gyermekünk, Zsuzsika a Debreceni Orvostudotet és ott az unokatesókkal a baromfiudvar rémei voltunk. A tyúkudvaron háborúsdit játszottunk, mi voltunk a szovjet felszabadító sereg, a tyúkok, mányi Egyetemen negyedéves hallgató, Kamilla most kezdte a Közszolgálati Egyetemet. Büszke vagyok a lányaimra és a feleségemre is, aki alapdiplomája mellé még hármat szerzett, jelenleg a Szentannai Sámuel Középiskola tanára. A nóta énekesi pályámat a kezdetektől fogva támogatja, segíti, s büszke rám, ha sikerem van egy-egy fellépésen - vallja be Kolostyák Gyula. csirkék pedig a németek, akiket kukoricacsutkával (gránátként) dobáltunk előszeretettel. A tyúkok meg ugráltak, s közben hatalmas lett a zaj, jöttek is a rokonok megnézni mi ez a nagy vész a baromfiudvaron- sorolja mosolyogva Gyuszi, akit gyerekkorában öltönyben, ünneplőben biztos, hogy rövid idő alatt a sárban, koszban vagy épp a trágyában landolt, amikor meglovagolta a kakast, s az ledobta.- A baromfiudvaron szívesen játszottunk máskor is, a góré oldalára fából építettünk egy helikoptert és úgy dobáltuk a jószágokat. Ahová lehetett, én mindig bemásztam, míg a többiek azon gondolkoztak, hogy kellene felmászni a fára, én már a fa tetején voltam. Egyszer majdnem lekéstem a bucsai buszt is, mert el- játszottuk az időt. Unokabátyám a biciklivázra ültetett, ő meg tekert, csak épp belementünk egy nagy gödörbe, a lábam beakadt a kerékbe és mindketten az állunkon landoltunk. A kórházban, dr. Kapusi Lajos varrta össze az állam, ma is látszik a nyoma - mutatja Gyula, akit más alkalommal a lerepülő biciklicsengő talált fejen, de kezén, karján, lábán is vannak gyerekkori sérülések.- Bár tele vagyok hegekkel, plezúrokkal, nem cserélném el senkivel a gyermekkorom, mert olyan élmény volt. Lányaim kisebb korukban esténként előszeretettel hallgatták a történeteimet, mert mindig volt valami tanulságos kicsengése is. A család ma is emlegeti névestéken a csínytevéseinket. Amikor megszületett a húgom, hatéves voltam. Jöttek a bablátogató rokonok, én büszkén mutattam nekik, itt a húgom, s a pólyából majdnem fejre ejtettem. Anyám majd szívbajt kapott, hogy fogom az a pólyát, aztán nem is vehettem fel Icust, aki ma Németországban él, de ha tud, jön haza- mondja Gyula. A lányok ma már egyetemisták Zsolt atya! Azt vettem észre magamon, hogy hónapról hónapra egyre jobban bezárkózom önmagamba, belemerülök a munkába, a háztartásba, a gyereknevelésbe. Nagyon kevés időm van önmagámra, nagy részben a rengeteg elfoglaltságnak köszönhetően. Kedves párom, aki imád, hiába próbál meg felvidítani, egyre kevesebbszer sikerül. Türelmetlen vagyok az „élethez". Néha elcsendesedem és jól látom a hibáimat kívülről, de változtatni képtelen vagyok. Már az embereket is Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthessen megtalálni a kiutat! E-mail-címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. kerülöm néha.... mit tehetnék ez ellen? Margó Kedves Margó! Szeretett párja, amikor szeretné felvidítani, akkor engedje meg neki ezt a „luxust”. Vannak olyan szakaszok, amikor helye van a pillanatnak, a szerelem ünnepének, és ezt meg lehet teremteni. Erőfeszítés otthagyni a gyerekeket, és a porcicát a sarokban. A „spájz”, amiből csak mindig kihordanak, kiürül, és a megkezdett befőttek megpenészed- nek. Időnként szükség van arra, hogy újragondolja az életét, hogy az értékei szerint él-e, vagy a tevékenységek elrejtik a valódi gyönyörűséget. A csend, a megállás, a vasárnap parancsának is a lényege. Ha mindig lefelé néz, megfeledkezik a Napról, és árnyékokat lát maga körül. Ne mondja, hogy képtelen a változásra, mert ez kifogás és elkeserítő. Mindenki változik, de az irányokat kézben tudja tartani. Ön valamiért szeret „pörögni”, és nagy kincse, a teherbírás és a családjáért meghalni tudás. Sokan irigyelhetnék meg ezért, de ne haljon bele! Szükség van Önre, szeretik, és ezért tegyen meg magáért is mindent. Ne csak anyu legyen, Ön nő is, engedje magát elkényeztetni, menjen fodrászhoz, vegyen magának egy drága ruhát és menjenek el táncolni egyet a párjával. Ez egy este, és nem hal bele senki. A türelmetlenség és a társaság kerülése számomra azt jelzi, hogy a bölcsesség korához közelít. Ne féljen ettől, hanem gondolja át az igazi értékeket az életében, amiben első az életre szóló tudatos szerelme, legnagyobb kincs, becsülje meg! Te is szeretnél a Hét lánya lenni? Ha már elmúltál 16 éves, akkor jelentkezz néhány soros, fényképes bemutatkozással a szoljon@szoljon.hu e-mail-címen! Kíváncsi más kultúrákra A szolnoki Tóth Rita Noémi marketing és szálloda menedzsment szakon végzett a Szolnoki Főiskolán. A huszonöt éves lány szeret utazni, más kultúrákat megismerni, és szívesen sportol, úszik és kocog a Tisza- parton. A jövőbeni tervei között szerepel, hogy néhány évet külföldön dolgozzon, később pedig marketing területen szeretne elhelyezkedni. Sz. Zs. / A HÉT KÉRDÉSE Szokott szüretre járni?- Szeretem a szüreteket annak ellenére, hogy nekem nincsen szőlőbirtokom, így csak akkor megyek szüretelni, ha valaki elhív. Legutoljára tavaly voltam egy ilyen összejövetelen a kunsági borvidéken, viszonylag korán, szeptemberben. Ekkor még csak a korai érésű szőlőket lehetett szüretelni, az ir- sai Olivért, a cserszegi fűszerest, az ezerjót, a csaba gyöngyét és a sauvignon blanc-t. A kék szőlőkhöz nem nyúltunk, azokat csak októberben, néhány elvetemült borász pedig novemberben szedi. A szüret előtt a gazda meghatározza, honnan és mit kell szednünk, érdemes betartani az utasításait, nehogy összekössük a bajszunkat. Amint leválasztjuk a fürtöket a tőkéről, azokat azonnal elkezdik feldolgozni. Zúzzák a lédús szemeket, majd a mustot koracél, rozsdamentes tartályba zárják. Nagyon fontos a minél hamarabbi feldolgozás, így lesz igazán jó minőségű a bor belőle! Sokan tudják, hogy a fehér szőlőknél a héjat eltávolítják a mustból, ezt tették itt is, a vörös szőlőnél viszont benne marad a héj, hiszen ebből oldódik ki a színanyag. A szüretelés egyrészt kemény, fárasztó fizikai munka, ráadásul oda is kell figyelni, Kolozsvári András, a Szolnoki Borkör vezetője hogy a rohadt és éretlen szemek még véletlenül se kerüljenek bele a mustba, ez ugyanis rontja a leendő bor minőségét. Egyesével le kell szedni a nem oda való szemeket a fürtről, ez elég unalmas meló... Másrészt viszont vidám társasági móka is, hiszen igen gyorsan előkerül az irsai szőlőből készült pálinka, a tavalyi bor és folyik mindenfelé az édes must, aminek lehetetlen ellenállni. Ilyenkor van idő együtt lenni az ismerősökkel, jókat beszélgetni, nevetni... A tavaly leszüretelt szőlőből készült bor egyébként nagyon jól sikerült, természetesen megkóstoltam, ki nem hagytam volna! Sőt, annyira ízlett, hogy még árultam is. J. Zs.
