Új Néplap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

2016-09-24 / 225. szám

g CSALÁDI KINCSESTÁR 2016. SZEPTEMBER 24., SZOMBAT Gyermekkorában a tyúkokkal is „háborúzott” Nótaénekesként vált sikeressé a csínytevő- Nem cserélném el senki­vel a gyerekkorom emlékeit- állítja Kolostyák Gyula ma- gyarnóta-énekes, aki bucsai unokatesóival nyaranta min­dig felejthetetlen kalandok­ba keveredett. Karcagon a katolikus városrészen pedig a nagy bandázások, csínyte­vések során szerzett plezú- rok, sérülések jelzik, Gyuszi- ka eleven gyerek volt. Daróczi Erzsébet erzsebet.daroczi@partner.mediaworks.hu KARCAG - Eleven, de nem rossz gyerek voltam, a köte­lességemet mindig elvégez­tem és általában kitűnő ta­nuló voltam - kezdi a vissza­emlékezést Kolostyák Gyu­la. - Szüleim első házassá­gai révén van egy bátyám és egy nővérem, s utánam hat évvel született meg a hú­gom. Az utcánkban a korom­beli és pár évvel fiatalabbak- kal és néhány idősebb fiúval akkor bandázhattam, miután otthon elvégeztem a köteles­ségeimet, Hazaértem az isko­lából, még ebéd előtt megcsi­náltam a házi feladatot, ebéd után el kellett mosogatnom, s fel kellett törölnöm a konyhát, utána már mehettem játszani. Ha rossz idő volt, én akkor is lefoglaltam magam. Sok műanyag katonám volt, ké­sőbb bélyeget gyűjtöttem, a mai napig megvan a bélyeg­gyűjteményem. Imádtam sze­relni, minden érdekelt. Sze­reltem biciklit, motort. Ha kaptam egy játékot, megun­tam, azzal kezdtem foglala­toskodni, hogy szétszedtem, s vagy össze tudtam rakni vagy nem. Igazi barkácsoló tí­pus voltam, később modellez­tem is. Több repülőgépet esz- kábáltam fából. Ezért is let­tem gépésztechnikus - ma­gyarázza Gyula első pályavá­lasztását.- Bandázni kijártunk a kö­zeli kis tóra, a temető mel­lé. Télen csúszkáltunk, jég- korongoztunk, korcsolyáz­tunk. Volt, amikor beszakad­tam a kanálisba is. Imádtam a csúzlizást. Nyaranta édesanyám bucsai testvéreinél töltöttem több he­Kolostyák Gyula a rokonok révén találkozott a feleségével.- Zsuzsika akkor már Bucsán dolgozott a helyi téeszben, s ke­resztanyámnál lakott albérlet­ben. Egy alkalommal ő hozta be llona-napra keresztanyámat autóval, s én első látásra bele­szerettem. Két évig udvaroltam neki, majd összeházasodtunk. Van két csodálatos gyermekünk, Zsuzsika a Debreceni Orvostudo­tet és ott az unokatesókkal a baromfiudvar rémei voltunk. A tyúkudvaron háborúsdit ját­szottunk, mi voltunk a szovjet felszabadító sereg, a tyúkok, mányi Egyetemen negyedéves hallgató, Kamilla most kezdte a Közszolgálati Egyetemet. Büszke vagyok a lányaimra és a felesé­gemre is, aki alapdiplomája mel­lé még hármat szerzett, jelenleg a Szentannai Sámuel Középisko­la tanára. A nóta énekesi pályá­mat a kezdetektől fogva támo­gatja, segíti, s büszke rám, ha si­kerem van egy-egy fellépésen - vallja be Kolostyák Gyula. csirkék pedig a németek, aki­ket kukoricacsutkával (gránát­ként) dobáltunk előszeretettel. A tyúkok meg ugráltak, s köz­ben hatalmas lett a zaj, jöttek is a rokonok megnézni mi ez a nagy vész a baromfiudvaron- sorolja mosolyogva Gyuszi, akit gyerekkorában öltöny­ben, ünneplőben biztos, hogy rövid idő alatt a sárban, kosz­ban vagy épp a trágyában lan­dolt, amikor meglovagolta a kakast, s az ledobta.- A baromfiudvaron szíve­sen játszottunk máskor is, a góré oldalára fából építettünk egy helikoptert és úgy dobál­tuk a jószágokat. Ahová lehe­tett, én mindig bemásztam, míg a többiek azon gondolkoz­tak, hogy kellene felmászni a fára, én már a fa tetején vol­tam. Egyszer majdnem lekés­tem a bucsai buszt is, mert el- játszottuk az időt. Unokabá­tyám a biciklivázra ültetett, ő meg tekert, csak épp bele­mentünk egy nagy gödörbe, a lábam beakadt a kerékbe és mindketten az állunkon lan­doltunk. A kórházban, dr. Ka­pusi Lajos varrta össze az ál­lam, ma is látszik a nyoma - mutatja Gyula, akit más alka­lommal a lerepülő biciklicsen­gő talált fejen, de kezén, kar­ján, lábán is vannak gyerek­kori sérülések.- Bár tele vagyok hegek­kel, plezúrokkal, nem cserél­ném el senkivel a gyermekko­rom, mert olyan élmény volt. Lányaim kisebb korukban es­ténként előszeretettel hallgat­ták a történeteimet, mert min­dig volt valami tanulságos ki­csengése is. A család ma is em­legeti névestéken a csínytevé­seinket. Amikor megszületett a húgom, hatéves voltam. Jöt­tek a bablátogató rokonok, én büszkén mutattam nekik, itt a húgom, s a pólyából majdnem fejre ejtettem. Anyám majd szívbajt kapott, hogy fogom az a pólyát, aztán nem is vehet­tem fel Icust, aki ma Németor­szágban él, de ha tud, jön haza- mondja Gyula. A lányok ma már egyetemisták Zsolt atya! Azt vettem észre magamon, hogy hónapról hónap­ra egyre jobban bezárkózom ön­magamba, belemerülök a mun­kába, a háztartásba, a gyerekne­velésbe. Nagyon kevés időm van önmagámra, nagy részben a ren­geteg elfoglaltságnak köszönhe­tően. Kedves párom, aki imád, hi­ába próbál meg felvidítani, egyre kevesebbszer sikerül. Türelmet­len vagyok az „élethez". Néha el­csendesedem és jól látom a hibá­imat kívülről, de változtatni képte­len vagyok. Már az embereket is Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthessen megtalálni a kiutat! E-mail-címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. kerülöm néha.... mit tehetnék ez ellen? Margó Kedves Margó! Szeretett párja, amikor szeretné felvidítani, akkor engedje meg neki ezt a „luxust”. Vannak olyan szakaszok, amikor helye van a pillanatnak, a szere­lem ünnepének, és ezt meg lehet teremteni. Erőfeszítés otthagyni a gyerekeket, és a porcicát a sarok­ban. A „spájz”, amiből csak min­dig kihordanak, kiürül, és a meg­kezdett befőttek megpenészed- nek. Időnként szükség van arra, hogy újragondolja az életét, hogy az értékei szerint él-e, vagy a te­vékenységek elrejtik a valódi gyö­nyörűséget. A csend, a megállás, a vasárnap parancsának is a lé­nyege. Ha mindig lefelé néz, meg­feledkezik a Napról, és árnyéko­kat lát maga körül. Ne mondja, hogy képtelen a változásra, mert ez kifogás és elkeserítő. Minden­ki változik, de az irányokat kéz­ben tudja tartani. Ön valami­ért szeret „pörögni”, és nagy kin­cse, a teherbírás és a családjáért meghalni tudás. Sokan irigyelhet­nék meg ezért, de ne haljon bele! Szükség van Önre, szeretik, és ezért tegyen meg magáért is min­dent. Ne csak anyu legyen, Ön nő is, engedje magát elkényeztetni, menjen fodrászhoz, vegyen ma­gának egy drága ruhát és menje­nek el táncolni egyet a párjával. Ez egy este, és nem hal bele sen­ki. A türelmetlenség és a társa­ság kerülése számomra azt jelzi, hogy a bölcsesség korához köze­lít. Ne féljen ettől, hanem gon­dolja át az igazi értékeket az életében, amiben első az élet­re szóló tudatos szerelme, leg­nagyobb kincs, becsülje meg! Te is szeretnél a Hét lánya lenni? Ha már elmúltál 16 éves, akkor jelentkezz néhány soros, fényképes bemutatkozással a szoljon@szoljon.hu e-mail-címen! Kíváncsi más kultúrákra A szolnoki Tóth Rita Noémi marketing és szálloda me­nedzsment szakon végzett a Szolnoki Főiskolán. A hu­szonöt éves lány szeret utazni, más kultúrákat meg­ismerni, és szívesen sportol, úszik és kocog a Tisza- parton. A jövőbeni tervei között szerepel, hogy néhány évet külföldön dolgozzon, később pedig marketing te­rületen szeretne elhelyezkedni. Sz. Zs. / A HÉT KÉRDÉSE Szokott szüretre járni?- Szeretem a szüreteket annak ellenére, hogy nekem nincsen szőlőbirtokom, így csak akkor megyek szüretelni, ha valaki elhív. Legutoljára tavaly vol­tam egy ilyen összejövetelen a kunsági borvidéken, viszony­lag korán, szeptemberben. Ek­kor még csak a korai érésű sző­lőket lehetett szüretelni, az ir- sai Olivért, a cserszegi fűsze­rest, az ezerjót, a csaba gyön­gyét és a sauvignon blanc-t. A kék szőlőkhöz nem nyúl­tunk, azokat csak októberben, néhány elvetemült borász pe­dig novemberben szedi. A szü­ret előtt a gazda meghatároz­za, honnan és mit kell szed­nünk, érdemes betartani az utasításait, nehogy összekös­sük a bajszunkat. Amint levá­lasztjuk a fürtöket a tőkéről, azokat azonnal elkezdik fel­dolgozni. Zúzzák a lédús sze­meket, majd a mustot koracél, rozsdamentes tartályba zár­ják. Nagyon fontos a minél ha­marabbi feldolgozás, így lesz igazán jó minőségű a bor belő­le! Sokan tudják, hogy a fehér szőlőknél a héjat eltávolítják a mustból, ezt tették itt is, a vö­rös szőlőnél viszont benne ma­rad a héj, hiszen ebből oldódik ki a színanyag. A szüretelés egyrészt ke­mény, fárasztó fizikai munka, ráadásul oda is kell figyelni, Kolozsvári András, a Szolnoki Borkör vezetője hogy a rohadt és éretlen sze­mek még véletlenül se kerülje­nek bele a mustba, ez ugyanis rontja a leendő bor minőségét. Egyesével le kell szedni a nem oda való szemeket a fürtről, ez elég unalmas meló... Másrészt viszont vidám társasági mó­ka is, hiszen igen gyorsan elő­kerül az irsai szőlőből készült pálinka, a tavalyi bor és fo­lyik mindenfelé az édes must, aminek lehetetlen ellenállni. Ilyenkor van idő együtt lenni az ismerősökkel, jókat beszél­getni, nevetni... A tavaly leszüretelt szőlőből készült bor egyébként nagyon jól sikerült, természetesen megkóstoltam, ki nem hagy­tam volna! Sőt, annyira ízlett, hogy még árultam is. J. Zs.

Next

/
Thumbnails
Contents