Új Néplap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

2016-09-01 / 205. szám

MEGYEI KÖRKÉP 3 2016. SZEPTEMBER 1., CSÜTÖRTÖK Két szolnoki is „fölszaladt” a világhírű építményre Felmásztak a sisancra ' 4 Márk (elöl) és László (balra) ^ a meredek sáncon. Mellettük saját szurkolóik, akik elkísérték ' őket a nagy megméretésre. Önök hajlandóak lennének arra, hogy felfussanak egy sí­ugrósáncra? Egy ilyen, a na­pokban az egyik híres alpesi sáncon rendeztett kúszó-má- szó őrület ezer résztvevőt von­zott, köztük néhány elszánt szolnokit is: Leskó László és fia, Márk el is mesélték nem mindennapi élményeiket. A helyszín az ausztriai Bischofs­hofen, a síugrók Szent Gráljá­nak tartott négysáncverseny utolsó állomása. Gutái István ujneplap@ujneplap.hu AUSZTRIA/SZOLNOK Ez, a Bis chofshofenben rendezett külön­leges futóverseny bizony csak el­nevezésében utal a futásra. Való­jában kúszás, mászás négyszáz méteren át. Ráadásul az általá­ban síugrók által használt léte­sítményen augusztus végén rek- kenő hőség várta a vendégeket - ugyan hegyvidékről beszélünk, a Salzburg tartományban, öt­százötven méteres magasság­ban található völgyben ilyenkor is elég meleg van.- Valóban, viszont ennek elle­nére is ezer résztvevő indult, s óriási volt a hangulat - emléke­zett vissza a hétvégi esemény­re a szolnoki Leskó László. - Ta­valy Márk fiammal már teljesí­tettük ezt a próbát. Idén is neki­vágtunk. Hogy mennyire nép­szerű ez az extrém sport, ahhoz csak annyit, hogy már tavaly jelentkezni kellett az idei ver­senyre, és kevesebb mint két hét alatt betelt az összes hely. Hetvenötén indultunk egy-egy futamban, tizenöt percenként indították a csoportokat. Az el­ső száz méter még teljesen nor­mális terepfutás volt, ott, ahová a síugrók érkeznek. Igen ám, de megkezdődött az emelkedő... Na igen, álljon Itt csak egyet­len beszédes adat: az egész táv átlagos szintemelkedése het­venkét százalék!- Nem csoda, hogy néha olyan érzésem volt, mintha fal­ra kellett volna futni... De itt fut­ni nem is lehetett. Csak mászni. A szervezők egy hatalmas hálót fektettek le, abban kapaszkod­va lehetett egyre feljebb jutni. Maga a sánc pedig, ahonnan a síugrók elrugaszkodnak, na az sima beton. A két oldalán van ugyan lépcső, de azt tilos volt használni - mesélte tovább él­ményeit Leskó László. - Egyéb­ként pedig azt vettem észre, hogy itt a vékony, könnyebb in­dulók szerepelnek jobban. Egy darabig mellettem futott egy nagyon kisportolt, borzasztó­an izmos férfi, de nem bírta vé­gigcsinálni, azt a testsúlyt kép­telen volt felvinni. Ami pedig a végét illeti: a kiindulópontra nem beérkezett, hanem gyakor­latilag beesett az ember, latice­lek voltak leterítve, így legalább puhára eshettünk. László elárulta, a versenyzők minden mozdulatát az orvosi ügyelet tagjai követték.- A fiam megnézte az okos­óráját, amikor felért. Száznyolc­vanas pulzusa volt! Ő öt és fél perc alatt ért föl, de ezzel az idő­vel sem jutott a legjobb száz kö­zé. Nekem azért egy kicsivel to­vább tartott az út...- Természetesen minden in­duló kapott rajtszámot, amin a versenyző keresztneve is rajta volt. A lépcsőkön álltak a szur­kolók, minden fölfelé igyekvőt a nevén szólítva buzdítottak. Nagyszerű volt! Bármennyire is erőlködött az ember, majd’ meg­halt, de kimosolygott rájuk, és ment tovább. Már aki tudott: a sáncon ötven méterenként al­pinisták voltak, ők szedték ki ugyanis a mezőnyből azokat, akik feladták, vagy esetleg rosz- szul lettek. Nem csoda, hogy a sáncmászás után az augusztusi melegben a szolnokiak is rend­kívüli módon irigyelték azokat, akik a januári hidegben állhat­nak a sánc tetején... Se sí, se ugrás, csak a küzdelem Az előfutamok alapján, be­érkezési idejük sorendjében rangsorolják az indulókat. A legjobb száz időt elért ver­senyzők .jutalmul” még egy­szer felfuthatnak a sáncra. A menők kevesebb mint négy perc alatt értek fel. (A síugrók­nak ez nem tart ennyi ideig, igaz. ők a másik irányba köz­lekednek.) Az árnyék komoly hiánycikk volt. többen nem is értek célba. A nők számára két előfutamot rendeztek, a legjobb hatvan időeredményt elért újrázha­tott. Hét magyar hölgy került a döntőbe, a szolnoki Balogh Zsófia összesítésben a negy­venhatodik helyen végzett. Dolce vita Joó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu I rigylem az olasz életérzést. Nem is értem, hogyan tudnak olyan könnyedén lenni ezek a déliek. Persze, néha zavarba hoz a la­zaságuk, sőt, esetenként bosszant is. Például, amikor egy olasz trattóriában húsz percig kell várni a pincér megjelenésére és leg­alább ugyanennyit kell üldögélni, amíg kihozza a számlát. Hova az a nagy rohanás? - kérdezi értetlenül, és mi ugyanolyan furán né­zünk rá. Hová, hová...? Dolgunk van! Sietünk, rohanunk, nehogy le­maradjunk valamiről. Ketyeg az óra, nem érünk rá holmi értéktelen, üres várakozásra. Különben is, megy a buszunk, nyit a bolt, várnak ránk. Ezt szoktuk meg, mi, ma- Ez dZ, ami gyarok így élünk. Mint a felhúz­hiányzik belőlünk: ható^ú1'amely ^ sf'lad­.. , egy idő után egyre lassabban, CSÖppnyi lazasag. majd megáll. Végleg. Miközben ők leülnek egy ká­vé mellé a barátaikkal, hogy egyszerűen csak jól érezzék magukat, beszélgessenek, hangosan, gesztikulálva, nagyokat nevetve, addig mi összevont szemöldökkel rohanunk a másodállásba, hogy hosszú évek gürizése után végre meglegyen az új autónk. Ugyan, mi értelme van a sziesztának? - legyintünk, amikor a dé­liek elvonulnak jó pár órára „hűsölni". Hiszen a forró napsütés elől el lehet menekülni a klimatizált irodába is! Erre az olaszok sejtelme­sen mosolyogva mesélnek a csöppet sem üres déli órákról, az olasz bambínók fogantatásának időpontjáról. Ez az, ami hiányzik belőlünk: a csöppnyi lazaság. Ha rájövünk, hogy a kávét reggelente ne csak lehörpintsük, hanem kortyonként ízlelgetve élvezzük minden aromáját, előbb-utóbb talán megtanul­juk élvezni az élet minden kedves apróságát is. Pont azokat a sem­miségeket, amiktől széppé válnak a mindennapjaink. Kétszáz gyorshajtóval szemben intézkedtek JÁSZKUNSÁG A rendőrség a TIS­POL Műveleti Csoport éves ellen­őrzési terve alapján augusztus 23. és 25. között tartotta meg Ma­gyarországon, így megyénkben is a TISPOL SPEED elnevezésű közlekedés-biztonsági ellenőrzé­sét. Az európai kampány ezúttal a megengedett legnagyobb se­bességet túllépő járművek veze­tőinek kiszűrésére irányult. Va­dász Gabriella, a megyei rend­őr-főkapitányság sajtóreferense lapunk érdeklődésére elmond­ta, hogy a megyei rendőr-főka­pitányság illetékességi területén a három nap alatt összesen kö­zel kétszáz fővel szemben intéz­kedtek megyénk rendőrei, mely­ből több mint száz fő ellen szab­tak ki helyszíni bírságot szabály- sértés miatt, valamint közel het­ven főt közigazgatási bírsággal sújtottak. Cz. N. Keresik a parókás alattyáni Folytatás az 1. oldalról JÁSZKUNSÁG A támadó sötét szí­nű hosszú nadrágban, sötét szí­nű ingben és sötét színű vékony kabátban követte el a bűncselek­ményt. Ruházata viszont visel­tes volt. A megyei rendőr-főkapi­tányság a lakosság segítségét ké­ri a rabló felkutatásához. , A sajtószóvivőtől azt is meg­tudtuk, hogy nem annyira jel­rablót lemző a fegyveresen elkövetett rablás a megyében, és legutóbb június elején történt ilyen eset lászapátin, ahol egy ismeretlen férfi bement egy postahivatal­ba, és egy fegyverrel vagy an­nak utánzatával megfenyegette az ott dolgozó pénztárost, akitől készpénzt követelt. Hiába, így a férfi elmenekült a helyszínről. Az elkövetőt a rendőrség azóta is keresi. CZ. N. Plakátokkal indul az ‘56-os emlékév SZOLNOK - Az esztendőt az 1956- os forradalom évévé nyilvánítot­ták. Szolnok a forradalom ese­ményeinek egyik meghatározó helyszíne volt, ezért úgy döntöt­tünk, városunk méltó módon, nagyszabású programsorozat­tal kíván megemlékezni az ese­ményekről - hangoztatta tegna­pi sajtótájékoztatóján Falusi Vajk önkormányzati képviselő. Az emlékév szolnoki prog­ramjainak megalkotása végett már 2015 novemberében közös asztalhoz ültek a város oktatási, kulturális intézményeinek veze­tői, valamint a városban is aktív, egyéb szervezetek. A munka- csoport célja az volt, hogy olyan programsorozatot hozzanak lét­re, mely segít az évfordulót kö­zös nemzeti és közös városi ün­neppé tenni. A célok megvaló­sítására Szolnok közgyűlése tíz­millió forintot biztosított a mun­kában részt vevők számára. Ed­dig 3,5 millió forintnyi pályázati pénzt sikerült bevonni, és az in­tézmények is úgy készítették el éves programtervüket, hogy sa­ját erőforrásaikat is mozgósítot­ták a cél érdekében. A város több pontján is látható, a hatvan éve történteket bemu­tató óriásplakát kiállítással ma kezdődik az eseménysorozat, az utolsó program pedig jövő már­cius 25-én lesz. Az 195ó.vfmk. hu weboldal részletesen ismer­teti a rendezvényeket. К. B. REYKJAVIK/BESENYSZOG A Besenyőszögért Alapítvány szervezésében a kisváros kulturális küldöttsége több si­keres program megvalósítójaként volt jelen augusztusban a Reykjavíkban rendezett MENNINGARNOTT feszti­válon. Képünkön a Morgunbladid izlandi nemzeti újságban a besenyszögi program megjelenése látható. CS. I. Füst: az egyik trafóval volt baj a plázában SZOLNOK A riasztástól számí­tott öt percen belül kint vol­tak a tűzoltók a szolnoki Plá­zában, ahonnan szerda délelőtt érkezett a tűzjelző riasztása. Az épület egyik üzlethelyiségében füstölt el egy lámpa transzfor­mátora, a dolgozók a sérült be­rendezést eltávolították, senki nem sérült meg. A tűzoltók szel­lőztettek, megvizsgálták, hogy fennáll-e a tűz továbbterjedésé­nek a veszélye, de további be­avatkozásra nem volt szükség. Az épületet nem kellett kiürí­teni, az üzlet hétköznapi rend­jében nem volt nagyobb fenn­akadás - értesítette lapunkat a megyei katasztrófavédelem sajtóügyelete. B. ZS.

Next

/
Thumbnails
Contents