Új Néplap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

2016-09-10 / 213. szám

2016. SZEPTEMBER 10., SZOMBAT INTERJÚ 11 A Carnegie Hallban hitték el a szülei, hogy énekes lehet belőle. Most más sztárok bőrébe bújik a TV2 Sztárban sztár műsorában, és nagyon élvezi Király Lindának csak a zene van Király Linda kitartóan köve­ti az álmait, és nemcsak sike­res, hanem boldog is szeret­ne lenni. Az elmúlt évek hul­lámvölgyei után a saját útját járja, biztos magában, új ze­nei anyagon dolgozik és sze­relmes. Fábos Erika kozpontiszerkesztoseg@rnediaworks.hu- Riasztó híreket lehetett olvas­ni az egészségedről, gégemet­szést és egy csúnya fertőzést is emlegettek. Hogy vagy most?- Szerencsére már kienged­tek a kórházból, de nagyon megijedtünk. Arra gyanaksza­nak, hogy egy vírusfertőzést szedtem össze, ami még felül­fertőződött. Magas lázam volt, és olyan rohamom, hogy a lég­csövem szinte összezárt. Kis­gyerekkoromban kruppös vol­tam, azt hitték, hogy kiújult, rá­adásul mindez az éjszaka kö­zepén. A hangom csak nagyon lassan gyógyul, de öt nap kór­ház után már rendben vagyok.- Összeránt egy ilyen vészhely­zet, vagy inkább leblokkol?- Inkább összekapom ma­gam. Még koncentráltabb va­gyok. Ahogy tudtam, fejben készültem a Sztárban sztárra. Rengeteg zenét hallgattam, ta­nultam a szövegeket, szóval nem keseredtem el, de azért brutális lesz, mert rögtön az el­ső feladat, amit kaptam, nem egy hangkímélő dal.- Más bőrébe bújni nehezíti vagy könnyíti a színpadi jelen­létet?- Kőkemény munka, miköz­ben úgy kell tűnjön, hogy ez csak játék. Hiszen nem egy­szerűen hasonlítani kell, akkor lesz csak jó, ha sikerül átven­ni a karaktert, az énekstílust, a hangszínt. Miközben folyama­tos a hajtás, hiszen egy hét van egy-egy előadóba „belemászni”- Hogy kezdődött az éneklés az életedben?- Anyukám állítása szerint már a babaülésben, amikor be­szélni még nem is tudtam, visz- szaénekeltem neki a kocsiban azokat a csángó népdalokat, amiket útközben énekelt. Ko­molyabban a musicalekkel kez­dődött, még általánosban. Ame­rikában a sport mellett valami­lyen zenei elfoglaltság is kötele­ző, és én az éneklést választot­tam. A tanárnő mondta, hogy külön is érdemes lenne képez­ni a hangom, és keresett egy magántanárt. Minden évben előadtunk egy zenés színdara­bot, a szüleim a Nyomorultak­ban hallottak először, és onnan­tól fogva mondogattam is, hogy énekesnő leszek. Utóbbi miatt otthon nem voltak túl boldogok.- Azt hittem, éppen a szüle­id voltak, akik a zenész múltjuk miatt szorgalmazták.- Hát pedig nem, olyannyi­ra nem, hogy eleinte még csak nem is támogatták az ötletet.- Mivel győzted meg őket?- A fordulat akkor jött, ami­kor a Carnegie Hallban egy gá­lán énekeltem a Caro Nőmét. El­hívtam őket. Tizenhárom éves voltam, és ott megértették, hogy ez nem egy fellángolás. Persze mellém álltak, és azóta is, ami­ben csak tudnak, segítenek.- A fiúknak miattad tetszett meg a zenei pálya?- Nem, bennük is ott volt, csak később értek. Mindig mu­zikálisak, tehetségesek voltak, imádták a zenét, már kicsi ko­rukban volt saját kis zeneka­ruk, aztán a húszas éveikben beindultak. Viktor komolyan, neki a célja volt a zenei világ, Bennek csak kalandozás volt.- Ki a legerősebb a három test­vér közül?- Nincs bandavezér, ha ar­ra gondolsz. Mindannyi­an erős egyéniségek va­gyunk, egyikünk sem tudta, de nem is akarta lenyomni a többieket. Min­dig a helyzet dön­ti el, ki az, aki után megyünk. A legjobb dolog az életben, hogy van két testvérem. Ha gond adódik, biztos van, aki segít és erőt vagy hitet ad.- Viktorral nem rivalizálta­tok?- Á, fel sem merül. Sőt, mint­ha a másik sikere, vagy az, hogy csalódás nélkül ússzon meg egy szituációt, sokkal fon­tosabb lenne, mint a saját dol­gunk. Minden idegszálunkkal ott vagyunk a másik karrier­jében. A Voice-ba is én nevez­tem be őt, és ugyanúgy átéltem, mintha ott lettem volna vele.- Ben jó ideje eltűnt a köreitek­ből. Ő már nem zenél?- Csak hobbiból. Úgy alakult, hogy ő anyukánk vonalát viszi tovább, a divatvilágban mozog, komoly karriert futott be. Ame­rikában, multinacionális divat­cégeknél dolgozik már öt éve, egyre komolyabb pozíciókban.- Tavasszal pedig meg is nősült. Milyen volt az esküvő?- Megható. Gyönyörű. Olyan boldogok Jessicával. Végigsír­tam az egészet. A fiúk máig azokon a fotókon szórakoznak, ahogy a szétfolyt sminkemmel olyan vagyok, mint valami hor­rorfilm szereplője. Azóta kide­rült, hogy kisbabájuk lesz!- Meghozta a kedveteket a pá­roddal, Zsomborral?- laj, volt nekünk e nélkül is. Hét éve vagyunk együtt és négy éve járunk jegyben. Az utóbbi időszak elég sűrű volt, de a kö­vetkező közös célunk, hogy sze­retnénk összeházasodni.- Hogyan ismerkedtetek meg?- Nem is emlékszem. A hely­zet az, hogy Zsombor a tesóim legjobb barátja volt. Olyan, mintha mindig is ismertem vol­na, mindig jóban voltunk, min­dent tudtunk egymásról. Aztán amikor egyszer mindketten szinglik lettünk, összejöttünk.- Mi tetszett meg benne akkor?- Az, hogy nagyon kedves és jó ember és az is, hogy mennyi­re felnőtt volt.- Mi az, amit Amerikából hoztál magaddal a személyiségedben? Az, hogy az életvidámság egy alapállapot, hogy közvetlen és nyitott vagyok és imádom az embereket. Az is ott ragadt rám, hogy mindig pozitívan kö­zelítek helyzetekhez, emberek­hez, és egyelőre még kitart.- Tizenhat voltál, amikor berob­bantál a hazai zenei életbe. Te is úgy élted meg akkor?- Abszolút. Hazajöttünk, és én dolgoztam tovább az élete­men. Nem volt szó karrierről, vagy hogy megcsinálom a sze­rencsémet. Konziba jártam, ta­nultam, amikor Dobray György hallott engem egy fellépésen és bemutatott Presser Gábor­nak, aki a hangomra írta a Szerelem utolsó vérig cí­mű dalt. Tizenhat éve­sen énekeltem fel, és 18 éves koromra jött ki a dal. Egyik napról a másikra minden megváltozott. Min­denki megismert az utcán, jöttek az elvárások, azt sem tudtam, hova kapjam a fejem.- Ez nagy nyomás volt?- Hatalmas. Minden lépése­met figyelték, darabokra szed­ték, és olyanokat magyaráztak bele az életembe, amit nem is értettem. Hirtelen jöttek a csú­csok, de a mélységek is.- És mit szeretsz benne, mióta jobban megismerted?- Mindent, de a legtöbbre azt tartom benne, amekkora har­cos. Lenyűgöző akaratereje van. Mondok egy példát. Elhatároz­ta, hogy megtanul zongorázni. Az internetről tanult kottát ol­vasni, aztán teljesen magától el­kezdte, és három hónap múlva eljátszotta nekem az egyik Liszt­rapszódiát. Ha valamit a fejébe vesz, nem lehet eltéríteni.- De ő csak hobbiból zenél?- Igen, eredetileg építész, de amúgy rajzművész. Képregé­nyeket, animációkat rajzol és egyre inkább beindul a karrier­je. Most készül az első nagy ani­mációs filmje Amerikában. De van benne vadság is, válogatott vívó volt és dzsiudzsicuzik, szó­val igazi, izgalmas férfi.- Kamasz voltál, amikor Ameri­kából Magyarországra költöz­tetek. Nehéz volt annyi mindent otthagyni?- Inkább sokkoló. Az egész addigi életünk. A barátaink, a szerelmem, a jövőnk, ami ott akkor a fejünkben volt és olyan természetesnek tűnt. Nehéz idő­szak volt ez, mert az Ameriká­ban végzett műtétek és kemote­rápia után még mindig nem volt annyira pozitív a kilátás, és any- nyi kérése volt anyukámnak, hogy újra Magyarországon, az otthonában lehessen. Ameriká­hoz képest nagyon más volt itt akkor minden. Izgalmas, szép, a város, az emberek, az építé­szet, a nyelv, a kultúra. Rögtön megfogott, de a legjobban a mai napig az köt ide és azt szeretem Budapestben, hogy itt gyógyult meg az anyukám.- Mondhatjuk, hogy a nyilvános­ság előtt nőttél fel. Sokféle kor­szakodat látták az emberek. Most hol tartasz?- Ott, hogy a saját utamat já­rom, úgy, ahogy én akarom, és már csak ez érdekel. Tudom, hogy mit akarok, hogy nőként mit érek, és megtanultam a rosszat és a jót a helyén ke­zelni. Tudom már, hogy meny­nyi erő van bennem és azzal meddig jutok. Brutális volt el­jutni idáig, sokszor volt fájdal­mas, hogy semmivel nem búj­hatok el, hogy minden hibám­ra rögtön lecsapnak, de rájöt­tem, hogy csak döntés kérdése, hogy ebből erőt merítek, vagy erőtlen leszek tőle, és én nem akartam feladni az álmaimat. Ennek is köszönhetem, hogy ma van mondanivalóm, és hogy már nem veszhetek el.- Emlékszel, hol „vesztél el”?- Ott, amikor nagyon közel kerültem az álmomhoz, és et­től elfelejtettem, hogy nem a si­kert akarom a legjobban, ha­nem azt, hogy boldog legyek közben. Amikor a Szerelem utolsó vériget énekeltem, ak­kor azt éreztem, hogy az kér­dés nélkül az enyém, hogy az én vagyok. Amikor pedig elju­tottam a világsiker kapujába, elfelejtettem, hogy éppen ettől működik az egész. Görcsösen akartam, hogy sikerüljön, csak arra figyeltem.- A siker nehéz teher, és arról is sokat lehet hallani, mennyire kő­kemény az élete azoknak, akik a legmagasabbra jutnak a pop­szakmában. Belülről milyen ez a világ, te mit tapasztaltál belőle?- Hihetetlen dolgokat meg­csináltam, úgy indult be a kar­NÉVJEGY KIRÁLY LINDA 1983. FEBRUÁR 28., New York Édesapja, Király Tamás a Uni­versal együttes dobosa volt 1972 és 1982 között, a ban­da elsősorban Kovács Kati kí­sérőzenekaraként volt ismert. Édesanyja, Király Gabriella a Cini és a Tinik nevű együttes énekesnője volt. NYOLCÉVES KORA ÓTA énekel, klasszikus zenei tanulmányait 12 évesen kezdte a Perfor­ming Art Institute of Long ls- landben. 1999-BEN a családjával Ma­gyarországra költözött. 2004 ŐSZÉN Londonba költö­zött. hogy elkészítse első telje­sen angol nyelvű albumát. 2007 JÚLIUSÁBAN került az amerikai rádiókhoz első kis­lemezdala. a Can t Let Go. A szám a magyar rádiókban 94 hétig szerepelt a Top 40 ját­szási listában. 2014-BEN bekerült A Dal 2014 Eurovíziós nemzeti dalválasztó show elődöntőjébe Everything című dalával. rierem, mint a filmekben, még­sem arra emlékszem, hogy ez mennyire jó, hanem arra, hogy ijesztő volt és kőkemény. Lemezszerződésem volt a vi­lág legnagyobb lemezcégénél, a Universalnál. Letettek elém egy öt lemezre szóló szerző­dést, és közben számtalan vi­lághírű producerhez küldtek el dalokat írni, és végül a legna­gyobb gond az volt, hogy a cé­gen belül nem tudták eldönte­ni, melyik zenei világba indít­sanak el. Hiába játszották egy­re többet a rádiók a Can’t Let Go című számomat, hiába volt egyre több fellépés, a menedzs­menten belül voltak feszültsé­gek, és végül magamra hagy­tak. Miközben duettet énekel­tem Eric Banával, majd a szá­mot kétszer jelölték Grammy- díjra, Bob Sinclarnek írtam dalt, és a Fugees-szal dolgoz­tam. Egy lemezkiadónál voltam Amy Winehouse-zal és Prince- szel. Ma már tudom, hogy nem ez a fontos és nem vagyok lekés­ve semmiről.- Hanem mi a fontos?- Egy boldog, egészséges és stabil karrier. Nézd meg, ott van Sia, 41 évesen lett világsztár. Nagyon hosszú utat járt végig, de odaért. Úgy látom, hogy meg­változott a világ, és úgy, hogy az nekem is kedvez. Vannak olyan felületek ma már, ahol az őszin­te zene, az önazonos dolgok ké­pesek megtalálni a közönségü­ket. Ezt szeretném. Újra a gyö­kerektől, olyat csinálni, ami boldogságot jelent nekem, mert csak abból lehet adni.- Mit jelent neked a zene?- A legrövidebb utat az embe­rekhez, azt az eszközt, amin ke­resztül a legkönnyebben és leg­pontosabban képes vagyok ki­fejezni a valódi önmagam, az érzéseimet. A zene, ha az törté­nik, aminek történnie kell, gyó­gyít. Volt egy időszak, amikor nem gyógyított, hanem éppen az ellenkezőjét váltotta ki belő­lem. Azért, mert megfeledkez­tem a lényegről. Már tudom és figyelek.- És hogy érzed?- Működik. Nemrég jöttem vissza Amerikából, a szerző­társammal komoly lehetősé­get kaptunk. A dalainkkal be­kerültünk a Johnny Mercer Program 12 résztvevője közé, amely elsőként történt meg Kö- zép-Európából érkező pályá­zóval, így részt vehettünk egy olyan zenei kurzuson a chica­gói Northwestern Egyetemen, ahol ismert Grammy-díjas szer­zőkkel dolgozhattunk egy hé­tig. Az ott készült dalunk vé­gül annyira jól sikerült, hogy felkértek, legyünk mi a koncert záró produkciója. Emellett új zenei anyagon dolgozom, ami­ben úgy érzem, végre magam­ra találtam.- Egyáltalán volt olyan, hogy va­lami mást akartál, vagy el tudsz képzelni magadnak valami más hivatást, munkát?- Nem. Nem. Nem. Nem is tudom, mi lenne velem, el sem tudom képzelni nélküle vagy másként az életemet. Kemény, ugye? ÍKirály Linda ma már tudja, hogy mit акагГИ Ж I és megtanulta a jót és a rosszat a helyén kezelni Щ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents