Új Néplap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)
2016-09-10 / 213. szám
2016. SZEPTEMBER 10., SZOMBAT Kollégáival együtt alapította a kenyai nagykövetséget Otthona Budapest, itthona Cibakháza melyikbe tudnék beirtakozni. Egyik alkalommal kezembe került egy újság, benne egy felhívás: Fiatalok, jelentkezzetek egyetemre! Gondoltam egy merészet, én is elmentem a hat elemimmel a felvételire. És felvettek! Miután Blahó Béla tanári diplomát szerzett, beiratkozott a Külügyi Akadémiára, hamarosan pedig diplomáciai feladatot is kapott: kulturális attashé lett Pekingben.- Moszkvába készültem pedig. Kicsit megijedtem, hiszen egy szót sem tudtam kínaiul. Mondták, nyugodjak csak meg, Moszkvába Pekingen keresztül vezet az üt! Felültünk hát a feleségemmel a Kínába tartó vonatra és ezzel elkezdtük a „világjárásunkat”. Ez a kéthetes út volt a nászutunk... A kínai négy és fél évünk felejthetetlen volt, az ottani emberek rendkívül barátságosak, udvariasak. Érdekes, hogy Borbála a legtöbb barátját a helyi kórházban szerezte, amikor egy hónapig bent kellett tartózkodnia. Még kínaiul is megtanult - idézte fel az övenes éveket Béla bácsi. Rövid kitérő' után Kenyába, az akkor alakuló nagykövetségre került titkárként. A követség épülete adott volt - és teljesen üres. Egyetlen szék volt a berendezése.- Ez volt a kezdet, mi töltöttük meg élettel a Kenyában csak egy szék fogadta az akkor alakuló nagykövetségen. Bang- ladeshben még élelmiszert sem tudott venni. Kínában viszont otthon érezte magát. A cibakházi születésű Blahó Béla nyugalmazott nagykövet, diplomáciai szakember tegnap szülőhelyére látogatott, hogy az ott élőknek felajánlja háromezer kötetes könyvtárát. Joó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu követséget... A szafarik csodálatosak voltak, mint ahogy az ország is, annak ellenére, hogy bizony a lakosok között nem egy „vadként” viselkedett. Egyszer lementünk egy tóhoz fényképezni, ahonnan kirohant egy férfi öklét rázva, lehet, nem ismerte a fényképezőt... Kenya után egy „bejáratott” helyre, Indonéziába vezényelték a diplomáciai szakembert, majd Bangladeshben teljesített diplomáciai szolgálatot.- Bangladesh ekkor még új és nagyon szegény állam volt, követség sem volt ekkortájt, Indiából jártak át. A teljes nyomorba kerültem. Eleinte egy szállodában laktunk, ahol csak úgy rohangáltak a patkányok! Nekünk kellett létrehozni itt is a magyar nagykövetséget. Mivel az országban semmit nem lehetett beszerezni, Szingapúrba utaztunk háztartási gépekért, Kalkuttába pedig bútorokért, függönyökért. Harminc zsáknyi holmit vettünk a kolóniának, amiket a szállodai szobában tároltunk. Este fáradtan rogytunk le az ágyra. Gondoltam, kitárom az ablakot, legalább egy kis levegő jöjjön be. Képzeljék, vakablak volt... A nagybevásárlást egyébként a későbbiekben is Kalkuttában intéztük el - emlékezett vissza Béla bácsi, aki hazatérte után dolgozott az Egészség- ügyi Minisztériumban, a londoni nagykövetségen és a Külügyminisztériumban is. Ahogy fogalmazott, most, a „lemenő nap gyérülő sugarainál” szeretné könyveit magántulajdonból közkinccsé tenni, hogy a jövőben egész Tiszazug népét szolgálják. Blahó Béla ezzel a felajánlással köszönte meg, hogy az 1950-es években az itt élők hozzájárultak ahhoz, hogy ösztöndíjasként egyetemen tanulhattak.- Ha ez nem valósult volna meg, nem élhettünk volna ilyen sikeres életet... - vélekedik Béla bácsi. A volt diplomata, Balhó Béla nem üres kézzel érkezett Tiszaföldvárra TISZAFOLDVAR - Az otthonom Budapest, de az itthonom Cibakháza - bólogatott Blahó Béla nyugalmazott diplomata, aki tegnap szülőföldjére látogatott, hogy elajándékozza a település általános iskolájának, a tisza- földvári Tiszazugi Földrajzi Múzeumnak és a Hajnóczy József Gimnázium és Humán Szakközépiskolának háromezer kötetes könyvtárát. A kilencvenkét esztendős Béla bácsi élete korántsem volt unalmas, mint diplomáciai munkatárs, számos országban megfordult.- Huszonegy esztendőt éltem Cibakházán, ebből a faluból választottam magamnak feleséget és itt is dolgoztam a földeken, kétkezi munkásként. Nagy bánatom volt, hogy nem tanulhattam. Az esküvő napján vonatra ültünk a feleségemmel, Borbálával és elutaztunk Budapestre egy új élet, és a tanulás reményében - meséli a volt diplomata, aki a fővárosban autóbusz-kalauzként kezdett dolgozni.- Ahogy zö- työgtem a járművön, figyeltem az is kólákat és azon gondolkodtam, MEGYEI KORKÉP Anyasági szimbólum Szilvási Zsuzsa zsuzsanna.szilvasi@mediaworks.hu L étezhet-e meghittebb pillanat, mint amikor egy édesanya táplálja gyermekét? Olyan különleges, minden másnál szorosabb kapcsolat alakul ki kettejük között ezáltal, amely semmivel nem pótolható. Évszázadok során számos művészt ihletett meg ez a mozzanat, a műalkotások az anyaság szimbólumává tették. Ám ezt a különleges kapcsolatot éveken, évtizedeken keresztül próbálták mesterséges mederbe terelni. Az éppen aktuális orvosi álláspont csak szigorúan meghatározott időközönként engedélyezte a csecsemő táplálását, s a kicsi hiába követelte kitartóan a reggelit, a tapasztalatlan Ez a fontos időszak meghatározza a csöppség fejlődését. anyukák többsége vérző szívvel ugyan, de betartotta az előírásokat. Szerencsére mostanában sokkal rugalmasabb álláspont terjedt el, s egy nemzetközi kampánynak köszönhetően mind több édesanya ismeri fel azt is, milyen fontos gyermekének, hogy az első hónapokban kizárólag anyatejet kapjon. Hiszen ez az időszak meghatározza a csöppség további fejlődését, fizikailag és szellemileg egyaránt. Számos felmérés igazolja, hogy azok a gyermekek, akiket édesanyjuk szoptatott, egészségesebbek, értelmesebbek, nyugodtab- bak. Ennek ellenére ma is sok kismama dönt úgy, hogy inkább minél korábban tápszerekre, bébiételekre szoktatja gyermekét. A védőnők áldozatos munkájának köszönhetően folyamatosan nő azok száma, akik vállalják gyermekük szoptatását legalább féléves korig. A százalékos arányok mégis elszomorítóak: ilyen-olyan okok miatt még manapság is az apróságoknak csak alig több mint fele kap anyatejet. Pedig az anyukák kilencvennyolc százaléka képes lenne szoptatni gyermekét... Baromfi kát fognak vágni az új telepen Folytatás az 1. oldalról TISZATENYŐ A fürj iránt ugyanis óriási a kereslet szerte a világban. Ahogyan idehaza a jó minőségű, úgynevezett tanyasi csirke iránt is, amit eddig is felneveltek Tiszatenyőn, de kénytelenek voltak eladni az állatokat őstermelőknek, akik felpucolva, jó árért adták el a piacokon. így azonban a tenyőiek nem kaptak annyit érte, mintha maguk dolgozták volna fel. Ennek lehetőségét teremti meg a felépülő vágóhíd, amiért már régóta lobbizott a település vezetője. A vágóhíd révén többen kaphatnak munkát, hiszen a település már most képes kihelyezni napos és előnevelt csirkéket, mivel saját keltetővel rendelkeznek. A település vezetője szerint a környéken óriási hagyománya van a baromfivágásnak, nem véletlen, hogy az egykori törökszentmiklósi üzem volt dolgozóira is számítanak leendő munkatársként. A vágóhíd épitése még idén megkezdődhet a tereprendezéssel. A polgármester fontosnak tartotta elmondani, hogy az építkezéshez helyben gyártott anyagokat is felhasználnak majd, hiszen fóldtéglát is előállítanak a községben. Közmunkásaik is részt vesznek majd a beruházásban. A település közmunkaprogramja mintául szolgál országszerte, hiszen számtalan embert képesek foglalkoztatni az üzemeikben. T. A. Szénabálák izzottak Folytatás az 1. oldalról JÁSZKUNSÁG Egy nagyiváni tanyán is a tűzoltók beavatkozására volt szükség, ahol kétszázötven szénabála izzott csütörtökön este. A tulajdonos két rakodógépet is biztosított, emellett a tiszafüredi hivatásos tűzoltók vízzel, kéziszerszámokkal oltottak. Az utómunkálatokkal este fél kilencre végeztek. CZ. N. KEPES HÍREK KUNHEGYES Leszedték az őrölni való piros paprikát, melyet felfűznek a közfoglalkoztatásban részt vevő helyi asszonyok. A füzéreket (képünkön) a megüresedett fóliasátorban akasztják fel, és ott szárítják a paprikát, mielőtt őrölni viszik. M. J. JÁSZBERÉNY Az Eszterházy Károly Egyetem Jászberényi Campusán kétszázhuszonhét elsőéves tette le hallgatói esküjét tegnap délelőtt. A fiatalok nem csak tanulmányaikat kezdhetik meg, hanem a hagyomány szerint Berény is tiszteletbeli polgárává fogadta őket. B. CS. SZOLNOK A reutlingeni Ulrich Wirner (balról) a művészcsereprog- ram keretében több hónapot tartózkodott a Szolnoki Művésztele- pen. A hazájába rövidesen visszatérő német művész alkotásaiból nyílt kiállítás tegnap a Kert Galériában. M. J. Ha Cibakra érkezik, szülőházában lakik- Hogy meglátogattam-e most cibaki szülőházamat? Ott lakok! - válaszolja határozottan Blahó Béla kérdésünkre, akinek kihagyhatatlan program egykori otthonának meglátogatása. Ahogy mondja, sok energiát fordított az évtizedek alatt az épület csinosítására, bővítésére.- Szeretem Tiszazugot, az itt élő embereket. Bár otthonunkat Budapesten teremtettük meg, rendszeres kapcsolatot tartottunk fenn családunkkal és szülőfalunkkal. Ezért örülök, hogy elfogadták könyveimet és vállalják megőrzésüket, gondozásukat, így szándékaimnak megfelelően remélhetően igazi közkinccsé válhatnak.
