Új Néplap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)
2016-09-09 / 212. szám
2016. SZEPTEMBER 9., PÉNTEK 0 CSALÁDI KINCSESTÁR Néha váratlan pillanatban toppannak be a látogatók Nyitott az egész életük Kirepültek a gyerekek Laikus szemmel nézve igen különös egy fazekas élete. Bár rendkívül nagy szabadságot ad, hogy otthon dolgozik, ugyanez óriási kötöttséget is jelent. Az pedig kivételes szerencse, ha ehhez a család teljes mértékben alkalmazkodni tud. Nagyné Török Zsóka fazekas népi iparművész ilyen szerencsés embernek tudhatja magát. Szilvási Zsuzsa zsuzsanna.szilvasi@mediaworks.hu TISZAFÜRED A kapuban megállító tábla hirdeti, hogy nyitott műhely várja a betérőket, a szépen gondozott kert hívogatóan terel hátra a fazekasrészleg felé. A család életének túlnyomó része itt zajlik, s bizony gyakoriak a betoppanó vendégek.- Olyannyira komolyan veszik a turisták, hogy nyitott a műhely, hogy tényleg a legváratlanabb pillanatokban toppannak be - meséli Zsóka mosolyogva. - Előfordul, hogy a gőzölgő A házaspár huszonéves gyermekei Budapesten élnek. Szilárd már végzett, dolgozik, Szilvia pedig egyetemre jár, így viszonylag ritkán járnak haza. Olykor inkább édesanyjuk fogja a hátizsákját és utazik fel hozzájuk, hogy közös programokat csináljanak.- Mindketten a műhelyben nőttek fel, a fazekasság minden mozzanatát jól ismerik, Szilvi vasárnapi ebédet kell otthagyni, vagy éppen sötétedés után kopogtatnak, állandó készenlétben kell állnunk tehát. Ez azonban nem panasz, hanem egyszerűen egy olyan helyzet, amelyhez alkalmazkodnunk kell, hiszen a vendégeknél nincs fontosabb. A tiszafüredi iparművész szerencsésnek tartja magát, amiért a családja, pontosabban most már elsősorban férje, Miklós maximálisan mellette áll ebben.- Miklós rengeteget segít igazán ügyes is volt, mégsem ezt a pályát választották - tudjuk meg Zsókától. - Ebben talán én is hibás vagyok. Akkortájt ugyanis, amikor igazán érdeklődtek volna a szakma iránt, nekem rengeteg megrendelésem volt és mindig azt mondogattam nekik, hogy majd később foglalkozom velük. Aztán mire nekem lett volna időm rájuk, őket már más érdekelte... nekem - meséli. - Több mint harminc évvel ezelőtt, 1985- ben találkozunk össze egy véletlen folytán, s azóta igazi társam. A fazekas munkából is kiveszi a részét. Ha kell, kerámiákat csomagol, korongozni is megtanult, szívesen készít áttört csipkézett tálakat, amelyek igazán pontos, precíz munkát követelnek, eladni pedig ő tud legjobban - teszi hozzá nevetve.- Ha ez így van, annak csak örülök - veszi át a szót a férj. - Általában együtt járunk vásárokra, ott pedig szívesen elbeszélgetek az érdeklődőkkel. Mesélek nekik az egyes minták, formák történetéről, ezáltal rögtön közelebb kerülnek hozzájuk a látottak és szívesebben áldoznak rá. A mindennapok elsősorban a megrendelésektől függnek Török Zsókáéknál.- Reggel miután Miklós elmegy dolgozni, én is kiülök a műhelybe, de napközben azért a házimunkára is kell időt szakítani - magyarázza a fazekas. - Ha sürgősek a megrendelések, délután, este a férjem is segít, de azért próbálok nem túl sokáig kinn maradni a műhelyben. Nem könnyű azonban elszakadni a korongtól, bármit csinálok, közben a mintákon, formákon agyalok. Még a nyaralásaink többsége is arról szólt az utóbbi években, hogy egy-egy kiállításhoz, vásárhoz kötöttük őket. Összességében azonban nem panaszkodunk. Ha újra kezdhetnénk, ugyanezt választanánk. Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthessen megtalálni a kiutat! E-mail-címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2.-VILÁG Éppen az újságban olvastam, hogy az egyik megyénkben iskola táblagépeket ajánlott fel a jól tanuló diákoknak ajándékba. Ön szerint érdemes lehet tárgyakkal, ajándékokkal motiválni a gyerekeket bármilyen területen, legyen az tanulás vagy házimunka, egyebek? Én például nem szeretném semmiféle értékes dologgal jutalmazni a gyerekemet, hogy jól tanuljon, mert nem tehetem meg. Zsóka Kedves Zsóka! Van olyan nézet, miszerint az, ami állapotbeli kötelesség, az nem jutalmazható. Úgy kell rávenni a gyermeket az elvégzésére, hogy az természetes legyen, hogy később a jutalom hiánya ne szegje kedvét. Ez a dicsérettel és a pozitív megerősítéssel érhető el. Erős az a nézet is, hogy valamilyen jutalomra szükség van, mert az erősíti és fenntartja a belső tüzet, ami a feladatok megoldásához szükséges. Az iskolának el kell döntenie a kiosztás szempontrendszerét. Van ösztönző ereje az ilyen eszközöknek, bár fontos lenne a rászorultság szempontját is figyelembe venni. Egyébként a kutatások szerint 100 iskolai eminens közül 75 középszerűvé szürkül az egyetem végére, sőt a megfelelés-kényszeresek magánélete szétesik. Én nem az átlagot hajtanám, hanem azt támogatnám, amit szeret, és azon a területen ismerném el, amiben a legjobb. Ezért tartom nem a legjobb megoldásnak az említett esetet. Azon a területen segítse a gyermekét, ami a kedvence, és az ott elért különleges eredményeket ismerje el. A tapasztalat szerint ekkor minden területen minőségi fejlődést fog tapasztalni. Ezért az iskolának is fontolóra kellene venni, hogy inkább tantárgyi eredmények, és fejlődés szerint osszon. Ön pedig elismerheti őt „tágymentesen” is, megsütve kedvenc sütijét, közös fagyizással, öleléssel, simogatás- sal, dicsérettel. A kötelességét úgy fogja elvégezni, ahogy Öntől látta, ezen a területen mintavétellel tanul(t)unk, ellessük apánk, anyánk életét. Imád sütni-főzni A szolnoki Kiss Brigitta cukrászként végzett ugyan, de jelenleg egy nőiruha-üzletben dolgozik. A 23 éves lány szereti a jó társaságot, imád sütni- főzni, szabadidejében pedig aktívan crazy-kardi- ózik és zumbázik. A közeljövő tervei között szerepel, hogy szeretne jogosítványt szerezni. Sz. Z: Te is szeretnél a Hét lánya lenni? Ha már elmúltál 16 éves, akkor jelentkezz néhány soros, fényképes bemutatkozással a szoljon@szoljon.hu e-mail-címen! A HÉT KÉRDÉSE Szokott ön gulyást főzni?- Nem hazudtolom meg magam, leginkább birkagulyást! Valójában bármilyen formában szeretem ezt a hagyományosan magyar pásztorételt és szívesen is főzöm, így a válasz egyértelműen igen. Bár túrkeviként elsősorban a birkapörkölt a specialitásom, a Szolnoki Gulyásfesztiválon természetesen én is gulyást szoktam készíteni. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy inkább több sikerrel, mint kevesebbel, hiszen több arany, ezüst és bronz minősítést is szereztem a korábbi fesztiválokon a Tiszaliget- ben. Általában sertéshúsból és birkából is szoktam készíteni egy-egy bográccsal, többnyire a zsűri és a kóstolók elégedettségére. Ezért aztán már most nagyon készülök a hét végi gulyásfesztiválra, sőt a jótékonysági főzésre is meghívást kaptam a szervezőktől. Birkagulyást eleve nagyon kevesen szoktak főzni, ez mindig különlegességet jelent, s ha jól készíti el az ember, igazán finom. Különösebb titkom egyébként nincs, gyakorlatilag a gulyás készítését is úgy szoktam kezdeni, mint a pörköltét. Amikor már majdnem kész a hús, felöntöm és addig főzöm, amíg a zöldségek J Kovács Sándor, többszörös díjazott birkafőzőmester is meg nem puhulnak benne. A legfontosabbnak azt tartom, hogy jó minőségű alapanyagokkal dolgozzunk, ne legyen nagyon öreg a hús és persze az ízesítésre is oda kell figyelni. Érdekes módon, mivel én jobbára inkább nagy mennyiségben szoktam főzni, otthon az asszonyra hagyom a gulyásfőzést is. A fagyasztóban nálunk mindig található néhány adag pörkölt birkából, marhából és sertésből is. Amikor ezeket már nagyon unjuk, olyankor szokta a feleségem felönteni gulyásnak. Változatosságot jelent számunkra, ráadásul ilyen módszerrel viszonylag gyorsan el is készül, nincs vele sok munka. Sz. Zs.
