Új Néplap, 2016. augusztus (27. évfolyam, 179-204. szám)

2016-08-05 / 183. szám

2016. AUGUSZTUS 5., PENTEK SPORT 15 Falulátogatás Rióban й'Г > • • ELKÉSZÜLT, LAKHATÓ Az olimpiai falunak egészen biztosan nem volt jó a sajtó­ja az első napokban, a hely­zet azonban sokat változott jó irányba, s ha erős roham­munkában is, de összeszerel­tek majdnem mindent, és a komplexum, jelentjük, élhe­tő. A magyar csapat hat szin­tet lakott eddig be, a később érkező küldöttségeknek pe­dig már nem kell megküzde­niük az első napok bosszantó problémáival. Nemzeti Sport-összeállítás kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu RIO DE JANEIRO Szemben az első rémhírekkel elkészült és lakha­tó. Mármint az olimpiai falu. Na jó, munkások rohangálnak min­denhol, és elvégzik azokat a sze­reléseket, amelyeket három hete el kellett volna végezniük, kicsit még festik a falakat, a meden­ce sincs kész, és az összeszere­lés minősége is erős kapkodásra utal, szóval érteni véljük azok­nak a lakástulajdonosoknak a reklamációit, akik itt vettek lu­xusapartmant. Merthogy ezek luxusapartmanok. Lesznek. Va­lamikor. Addig is tökéletesen megfelelnek olimpiai falunak. „A szobákkal kapcsolatos problémákat kerlek a csapatiro- daban a hűtőn jegyezzetek fel szobaszammal együtt. Köszön­jük!” - szól (némileg vessző- és ékezethiányosan) a figyelmezte­tés a liftben, majd a brazíliai élet két alapinformációja követke­zik. Egy: meleg víz akkor lesz, ha tíz percig engedjük. Kettő: a vé­cépapírt csak a fürdőszobába ra­kott kis kuka „eszi meg”, a kagy­ló nem, mert ami bélyegnél na­gyobb méretű papír, attól eldu­gul az árnyékszék. Olimpikon­nak, helyi lakosnak ugyanúgy. A hat emelet magas Hun- believable molinók mellett zászlók és zászlók, igaz, a ma­gyar küldöttség néhány díszét is alaposan elkapta az időn­ként kegyetlen erősen fújó szél. A mieink alatt a meghökken­tően neonnarancs melegítők­ben kószáló lengyelek, a szom­szédban az olaszok, a másik szomszéd pedig a német csa­Az étterem űrhernyóra hasonlít, de a sportolók élvezik a megnyitó előtti napokat pat, amely majdnem egy teljes épületet elfoglal. Délutáni szieszta van, sokan két edzés között pihennek, vagy épp a hihetetlen méretű, hihe­tetlen forgalmú, gigantikus űr­hernyóra hasonlító étteremből jönnek vissza - mint Cseh Lász­ló és Plagányi Zsolt. A csapatiroda jegyzőkönyvé­ben néhány hibabejelentés - jó­val kevesebb, mint az első na­pokban -, följebb megy a „cím­kézés” az ajtókra, hogy minden csapattagot könnyen meg lehes­sen találni. Kopogunk. Beengednek. Az ajtók mögött az van, ami az első híradásokból is látszott, az ausztrálokat a múlt héten sújtó „katasztrófasorozat” elemei nél­kül: szigorúan funkcionális kis szobák, minimális felszereltség, az ágyak között meghökkentően kicsi térköz - az öttusázók szé­pen tele fogják pakolni, az biz­tos. A könnyűszerkezetes szek­rények befogadóképessége és teherbírása pedig remélhetőleg pont elegendő, bár elsőre ebben nem feltétlenül bízik a szemlélő. Annyit ki fog bírni azért, ameny- nyit ki kell bírnia. A szomszéd épület erkélye­iről néha átintegetnek az ola­szok, lent bömböl a színpad­nál a cariocák kedvence, a bai- le funk zene, amely a favelákból kiindulva meghódította Riót és az országot, a buszpályaudvar­ról folyamatosan hozzák-viszik a csapattagokat, a zenélő szö­kőkút megpróbálja túlénekel­ni a szélvihart. Elenyésző siker­rel. A felhők ráülnek a közeli tó­ra és a hegyekre, eső közeleg, a falu nyüzsög, de - egyelőre - bé­kés és elég nyugodt. Kifelé hatalmas orosz zászlók egy épületen. Illetve annak a fe­lén. A másik fele is az orosz olim­pikonoké lett volna, de a WADA jelentése és a NOB, valamint a nemzetközi sportági szövetsé­gek döntései után üresen áll. Ki­csit szomorú. Kicsit nyomasztó is tán. Az utolsó kanyar után kis épület mellett megyünk el. Ima­ház, bármilyen hit követői szá­mára. Napi katolikus, evangé­likus és protestáns mise, folya­matos buddhista ceremóniák, felírva a muszlim imák időpont­jai, és a végén egy kiírás: „Bár­milyen más hitre lenne szükség, kérlek, szóljatok!” Ötkarikás béke, az olimpiai falu kiadásában. Fábián László csapatvezető „Amíg nem érkeztek meg a versenyzők, illetve a sport- szakemberek, a MOB csapa­ta a nagyon lelkes önkénte­sekkel elég sok munkát vég­zett annak érdekében, hogy megoldja a számos apró problémát. Nem százszáza­lékos a helyzet, de kezelhető, még kellett volna egy hónap arra, hogy a kis hibákat kija­vítsák. A legfőbb kérésünk: takarítás, takarítás, takarítás! Minden csapat kérhet egy álomépületet, amelybe kerül­ni szeretne - mi meg is kap­tuk. Jó választás, nem zajos, de jól megközelíthető.” 128 milliós lakások Az olimpiai falu majd egymil- liárd amerikai dollár befek­tetéssel készült, az llha Púra (Tiszta Sziget) projektet Car­los Carvalho ingatlanfejlesz­tő és Brazília legnagyobb épí­tőipari cége, az Odebrecht ve­zényli le. Az olimpia után az ötkarikás szállásokat apart­manokként értékesítik - illet­ve értékesítenék, mert 2016 első negyedévében a más­fél millió reálért (kb. 128 mil­lió forint) árult 3604 lakásból csupán 240 talált gazdára. A cél? Kitakarítani a szegény­negyedeket Barra da Tijucá- ból és Jacarepaguából, és létrehozni egy „elit, nemes, gyönyörű" központot, ami Rio egyik új centruma lehet­ne. Az Olimpiai Park mellet­ti Vila Autodrómo favelát szin­te teljesen ledózerolták (né­hány lakó még konténerek­ben él, egykori otthona mel­lett), a médiabuszok pályaud­varánál egy rom őrzi az emlé­két. „Ne rombold le - emlék!” - áll egy falra festett brazil zászlón. Az amerikai kosárlabda-válogatott ugyan már nem a nagybetűs Dream Team, de sok sztár lép pályára Álomhajón pihenhetnek a tömegszállás helyett SILVER CLOUD Az amerikai fér­fi kosárlabda-válogatott úgy döntött, nem teszi ki magát Rio veszélyes olimpiai falujá­nak, a stáb inkább egy luxus­hajón tölti mindennapjait, és készül a megmé­retésekre. A Team USA ezúttal is biztos­ra megy. Igaz ez a szállás- és az el­lenfélválasztásra egyaránt. Előbbi terén öt felké­szülési mérkőzésén az ellenfél sorrendben Argentína (ez még hagyján), kétszer Kína, Vene­zuela és Nigéria - magyar idő szerint kedd hajnalban 110- 66-ra nyert az Egyesült Ál­lamok 13 triplát berámolva - volt. Átlagosan 43 ponttal győzték le ellenfeleiket az ame­rikaiak, ami önbizalom-növe­lésnek tökéletesen megfelel. Igaz, a keretük erősségét lát­va bármelyik öt­karikás résztve­vő beleszaladhat hasonló különbsé­gű zakóba. A sztá­rok mindeneset­re nem vesződnek az olimpiai faluval, úgyis sok a tolvaj, támad a Zika-vírus, ki­telepednek inkább a tengerre, hogy nyugodt luxuskörülmé­nyek között lazíthassanak. „Nem akarunk a faluban lakni, mivel úgy érezzük, Nem a faluból indulnak majd varázsolni nem ez a legmegfelelőbb mód a felkészülésre. A játékosokra hosszú idény vár az NBA-ben, a családjukkal akarják tölte­ni ezt az időt” - mondta Craig Miller, az amerikai csapat szóvivője. A Silver Cloud nevű hajó 157 méter hosszú és 22 mé­ter magas, összesen 296 utas elhelyezésére alkalmas. A lu­xustengerjárón lakosztályt bérelni egy hétre tízezer font, azaz átszámítva 3,7 mil­lió forint, de úgy látszik, eny- nyit bőven megér az amerikai szövetségnek, hogy a kitűnő NBA-játékosoknak ne lehes­sen okuk panaszra. Győri Ferenc íme a több mint 150 méter hosszú monstrum, amely egy hétre 3,7 millió forintba kerül

Next

/
Thumbnails
Contents