Új Néplap, 2016. augusztus (27. évfolyam, 179-204. szám)

2016-08-24 / 198. szám

2016. AUGUSZTUS 24., SZERDA VÉLEM ÉN .11 E gyre valószínűbb, hogy én is öregszem. Régen sokkal fiatalabb voltam. A riói olimpia valameny- nyi versenynapja alatt megma­gyarázhatatlan kettősség dolgo­zott bennem. Nem kapott el az olimpiai láz, mint eddig minden negyedik évben. Legfeljebb hő­emelkedésem volt. Természete­sen örültem a magyar sikerek­nek- nem csak az aranyérmek­nek! Sajnáltam a - nevezzük így - sikertelenségeket. A nyolc aranyérem bőven több, mint amennyit reméltem. Ez kikeres­hető, hiszen húsz trappal ezelőtt azt írtam: „Ha tippelnem kelle­ne - amúgy szeretek ilyesmit játszani, ám a telitalálatokhoz az esetek döntő többségében semmi közöm sincs - azt mon­danám, hogy aranyakban szá­mított riói szereplésünk Peking és London között lesz.” Nem lett igazam. Egyáltalán nem bánom és bízom abban, hogy ezzel sem vagyok egyedül. Ám a kettős ség az egyébként pazar szerep­lésünkben is megfogható. Siker visszaeséssel? A válasz nem egyértelmű. Hosszú Katinka négy érmén túl nagyszerű esernyőt is tart a magyar úszás feje fölé. A három arannyal választott hivatása leg­nagyobbjai közé emelkedett. Kenderesi „Sajtburesz” Tamás harmadik helye az olimpiákon mindig beeső kellemes meglepe­tések egyike. Az ő érmére nem igazán lehetett számítani. Hogy ez amolyan kiszaladt-kiúszott- eredmény volt- e, azt a követke­ző két-három olimpia válaszolja meg. Cseh László kétszáz pillan­gón hetedik lett. Csak hetedik. Ez bizony kudarc. Ám százon má­sodik lett. Ez pedig sporttörténe­lem. Méghozzá a meghatóbb faj­tából. Ahogy Phelps, Le Clos és Cseh egymás kezét fogva felállt a dobogóra, számomra maga volt az olimpiai eszme. Három ekko­ra gigász a második helyen! Nem csoda, hogy a győztesre keveseb­ben emlékeznek. Kapás Boglár­ka bronzérme, a nyolcszáz mé­ter végigmelózása után is Őszül­te mosolya is a riói magyar na­pok egyik emblémája. Ám a többi néma csend. Eny- nyi érem után is bőven marad­hatott bennünk hiányérzet a mi­nimum döntőre esélyesnek tar­tott úszók: Gyúrta Dániel, Ver- rasztó Dávid, Jakabos Zsuzsa, vagy akár Szilágyi Liliána ese­tén. Hektikus egy olimpia volt az úszók számára, az biztos. És 'dlapalo ¥/*&*»*> diapolo ha már Hosszú Katinka szóba került. A világ legjobb úszónője jó ideje harcban áll a hazai szö­vetséggel. A három arany, egy ezüst jelen állás szerint az ő iga­zát szentesíti. A cselgáncsozók bizony alul­teljesítettek. Kovács Antal, Bar­celona olimpiai bajnoka szerint ennél több munkát már nem le­het elvégezni. E szerint a meny- nyiség mellett á minőségre is rá kell feküdni. a magyar fiatalok, az országos bajnokságon négyezer gyerek vesz részt. Úgyhogy a „lapáto­sok” számára bőven van fény az alagút végén és ez á fény most tényleg nem dudál. Négy éve tizennyolc érmet .szerzett (nyert!) a magyar sport. 2016-ban tizenötöt. A legkevés­bé sem „csak” tizenötöt. Ám a kettősség itt is megvan. Míg Londonban nyolc sportágban szereztünk érmeket, Rióban megvédte Londonban szerzett címét és férfi kardban ez rend­kívüli teljesítmény. Az egyik leg­szimpatikusabb magyar olim­pikon, - szerencsére van belő­le jó néhány! - Imre Géza több­ször is fel fog még riadni, ha ar­ról az egyetlen tusról álmodik. De Szász Emese mínusz négy­ről megnyerte, Imre Géza plusz négyről elveszítette. A sport- gyakrabban, mint a való élet­igazságos. A párbajtőr-csapat lamint a görögöket. Ez utóbbival lett meg az ötödik hely. Vagyis a velünk azonos képességűnek tartott nagyágyúk közül egyiket sem tudtuk elkapni. Az aranyat a szerbek nyerték, akik nem csak ezen az olimpián, hanem az egész olimpiai ciklusban a leg­jobbak voltak. Megérdemelték, megdolgoztak érte. Zsivko Go- cics és Milan Alekszics gyakorló szolnoki pólósként feszíthetett a dobogó tetején és ordíthatta a vi­Щ A szolnokiakkal teletűzdelt férfi ...11 ■ pólócsapat sokáig kiváló Jj eredményeket szállított. Ez az utóbbi időben nem akar teljesülni. HUN Mapoto W* Lapátolt aranyak Még nagyobb a Kontraszt ka­jak-kenuban. Kozák Danuta tör­ténelmi triplázása mögött azon­ban még nagyobb a szakadék, mint az úszóknál. Az előzetes elvárások arról szóltak, hogy minden egységünk jusson A döntőbe. Nem sikerült. Hogy férfi kajakban egyetlenegy ha­jónk sem lett döntős, ez aligha­nem mellbevágta a szakági ve­zetőket a doppingesetek és az „atipikus minta” ellenére is. Ugyanakkora magyar kajak-ke­nu sportban bőven megvan az a tudásbázis, vagy ami ennél is fontosabb: az a tudásközösség, ami a mostaninál eredménye­sebb, érmesebb közeljövőt felté­telez. Garantálni ugyanis ebben a sportágban sem lehet semmit. Ám a Minszkben rendezett ifjú­sági és U23-as világbajnoksá­gon huszonöt érmet szereztek már csak úszásban, vívásban, kajak-kenuban és atlétikában. Az atlétika azon kevés magyar sportág közé tartozik, amely vi­tán elül kihozta magából a ma­ximumot. Márton Anita bronz­érmét nem kell magyarázni. Ám Zsivoczky-Fazekas Györgyi nyolcadik helye hétpróbában is rendkívüli. Kővágó Zoltán hete­dik helye valószínűleg megfele­lő, mint ahogy az egyik sérülés­ből a másikba gázoló Pars Krisz­tiántól sem lehetett többet várni. Kardélre hányt világ Ugyancsak feltétel nélkül di­csérhető a magyar vívócsapat. Szász Emese aranyérmének hí­rére tapsviharban tört ki a nyír­egyházi nyári színházban folyó előadás, amikor az egyik színész „közérdekű közleményeként tu­datta a publikummal, hogy meg­van az első arany! Szilágyi Áron harmadik helye minden szem­pontból reális helyezés. A vívás nem tartozik idehaza - sem - a közvélemény kitüntetett figyel­mére számot tartó sportok közé. Rióval talán ez is megváltozott, a vívótermekben van még hely, le­het vinni a gyerekeket edzésre. Partra vetve Kétségtelen, hogy valami megtört a magyar vízilabdázás- ban. Arra számítani lehetett, hogy az aranygeneráció trip­lázását visszaesés követi. De hogy két egymást követő olim­pián nem jut a legjobb négy kö­zé a férficsapat, az azért felettébb kellemetlen. Lehet gyalázni a le­bonyolítási rendszert, hiszen a rendes játékidőt tekintve veret­lenül lett csak ötödik a csapat. De a kettősség itt is tetten érhe­tő. Kiket is győztünk le? A japá­nokat, a brazilokat kétszer is, va­Gutai István ujneplap@ujneplap.hu lágba jogos büszkeségét. Sztefan Mitrovics is Szolnokon alapozta meg aranycsapatbéli tagságát, még ha ősztől már a Fradi játé­kosa is lesz. Andrija Prlainovics viszont ezzel az arannyal lép be a Dózsa-öltöző ajtaján. A Vízilab­da Aréna mellvédjén alighanem akad hely a „kettő plusz két fél” szolnoki olimpiai bajnok neve számára. Nincs, nem lehet kétségem: edzőtől kapusig, kapitánytól bal­szélsőig mindenki a lehető leg­jobb tudásával játszott Rióban. Az egyik nagyon találó pólós mondás szerint az eredményjel­ző nem hazudik. Márpedig azon az állt, hogy ötödik Magyaror­szág. Nem pedig az, hogy ez a csapat ennél többre, jobbra hi­vatott. Egy olimpia ugyanis fel­emel, néha porba ránt, de min­dig és elsősorban beáraz, elhe­lyez. A magyar férfi póló most az ötödik. A Horkai György irányította közvetlen utánpótlás mondatja velem, hogy nem kell felvonni a fekete zászlót a magyar meden­cék mellptt, hitem szerint lesz még nagybetűs a magyar póló: méltó régi nagy híréhez! Egyetlen másodpercen múlt a női pólósok első olimpiai érme.. De nem lett meg. Maradt a ha­gyományos negyedik hely. Nem hiszem, hogy véletlen lenne. Ha nem lövik be az egyenlítő gólt az oroszok... Ez annyira hasz­nos felvetés, mint az olimpia jel­képéről beszélni: ha nem öt kari­ka lenne, akkor német autómár­kának hívnák. Szurkolói borzalmak A győzelmeknek már tudunk örülni, a vereséget, a nemgyőzel­met nem tudjuk elviselni. A kü­lönböző közösségi oldalakon, fó­rumokon mérhetetlen mocsok ömlött a várakozáson alul telje­sítő sportolóinkra. Végzetesen és sajnálatosan felhecceit köz­hangulatunk itt is lecsapódott. Az „ezért ennyi pénzt kapnak!...” kezdetű ocsmányságok írói szá­mára is adott a lehetőség. Kipat­tanni a fotelból és elkezdeni spor­tolni. Nem élsportolni, hanem mondjuk hetente kétszer futni, vagy úszni, vagy tollasozni, vagy focizni, vagy kosarazni. Azok az olimpikonok, akik most nem javí­tottak egyéni csúcsot, nem szerez­tek érmet...Nos, ők nagyon sok éven át nagyon sokszor keltek na­gyon korán. Nagyon sok szombat esti buli helyett edzésen, verse­nyen voltak, nap nap után rugdos­ták és győzték le a bennük is élő lusta embert Melegítőjükön, me­zükön a Hungary és a Magyaror­szág felirat állt. Kizártnak tartom, hogy erre ne lett volna büszke az olimpiai bajnoktól az olimpiai öt­venedikig mindenki. Az olimpiai hőemelkedés el­múlt, ám hétfőn arra ébredtem, hogy máris hiányzik az olimpia. Elkezdtem visszaszámolni a toki­ói megnyitóig hátralévő napokat. Egyre valószínűbb, hogy én is öregszem. Régen sokkal fiata­labb voltam. Az öt karika kettőssége HIRDETÉS A nyereményeket személyesen vehetik át ügyfélszolgálatunkon: Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. ©саетшШшш [ммййшжисжайшв Lezárult az olimpiai játék az Új Néplappal. Arra a kérdésre vártuk a helyes választ, hogy férfi- és női vízilabda-válogatottunk dobogós helyezést ér-e el a riói olimpián. Mivel egyik válogatottunk sem tudott az első három helyezett közé kerülni, a helyes válasz: Egyik sem. Rengeteg olvasónk küldte be a kitöltött játékszelvényt, sokan helyesen tippeltek. A sorsolás az alábbi 4 szerencsés olvasónknak kedvezett, ők 1-1 tálca sört nyertek: NAGYNÉ BÍRÓ KORNÉLIA, SZOLNOK ВАТА ANDRÁS, MARTFŰ KIRÁLY JÓZSEFNÉ, SZOLNOK ANTAL LÁSZLÓNÉ, JÁSZLADÁNY Egy előfizetőnk bőr futball-labdát nyert: CSÁSZÁR ANIKÓ, SZOLNOK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents