Új Néplap, 2016. augusztus (27. évfolyam, 179-204. szám)

2016-08-24 / 198. szám

4 TÚRKEVE 2016. AUGUSZTUS 24., SZERDA Új hulladékgyűjtők a hídnál TISZTASÁG Idegenforgalmi szempontból is jelentős mér­tékben rontotta a városké­pet, hogy a fürdő felé veze­tő út melletti terület megle­hetősen szemetes volt. Ezért nemrégiben hulladékgyűj­tőket helyeztek ki a Berety- tyó-híd térségében. (szzs) Változik az orvosi ellátás egészségügy a város 4. szá­mú háziorvosi körzetében dr. Forvith Péter magánéleti okok miatt kezdeményezte szerző­dése felmondását. A körzet nem marad üresen, dr. Hava­si Judit háziorvos látja el szep­tember 1-től a betegeket, (szzs) Emlékezik a család PÁLYÁZATA Túrkevei Kulturá­lis Egyesülete megyei tudomá­nyos egyesülettel karöltve pá­lyázatot hirdet Emlékezik a csa­lád címmel a világháborúk és az 1956-os forradalom csalá­di emlékeinek leírására. Ennek műfaja lehet visszaemlékezés, napló, önéletírás, interjú, mel­lékelhetek fényképek, levelek, tárgyi dokumentumok, (szzs) Huszonöt év a városért, Kévéért KlABVÁNYHuszonöt év a vá­rosért, Túrkevéért címmel je­lent meg az 1991-2016-ig történt eseményeket magába foglaló kötet dr. Szabó Zoltán szerkesztésében. (szzs) Kutatótábor Túrkevén TUDOMÁNY Kutatótábort szer­veztek a városban, melynek keretében túrkevei diákok egyetemisták, illetve oktató­ik értékes anyagokat gyűjt- hettek. Elsősorban a világhá­borúkhoz, munkatáborokhoz kapcsolódó emlékek felidézé­sében kérték a helyi lakosság segítségét. (szzs) íi^fKevi A kevi juhász főztjét még £ Esterházy herceg is szívesen kóstolta Ismét kiadták Finta Sándor könyvét KURIÓZUM A Finta-testvérek munkássága meghatározó Túr- keve művészeti életében. A XX. század első felének jeles alkotói voltak a túrkevei származású Finta testvérek, Sándor, Gergely és Sámuel. Szerte a világban si­kereket arattak, mégis úgy dön­töttek, életművüket szülőváro­sukra hagyják. Túrkeve méltó módon őrzi emléküket. A párat­lan tehetséggel megáldott szob­rásztriumvirátus számos alko­tása eddig is látható volt a róluk elnevezett múzeumban, ám idő­ről időre bemutatkoznak azok a műveik is, amelyeket eddig nem láthatott a nagyközönség. Most egy igazi kuriózummal rukkolt elő a közgyűjtemény. Új­ra kiadták ugyanis Finta Sándor A kisbojtár című kötetét, mely­nek ünnepélyes bemutatóját az augusztus 20-i rendezvényso­rozathoz kapcsolódva rendez­ték meg a Vadász Pál Kiállítóte­remben. Finta Sándorról kevesen tud­ják, hogy könyveket és novel­lákat is írt. Ezek közül legis­mertebb a „Kisbojtár. Az élet­rajzi alapokon nyugvó, roman­tikus történet néprajzi hiteles­séggel tudósít a szerző gyermek­koráról, kezdő iskoláséveinek csínytevéseiről. Egy ilyen diák­csíny után a kilencéves kisdiá­kot ugyanis kicsapták az elemi iskolából, hogy azután csikós nagybátyja mellett a Hortobá- gyon bojtárként kelljen megáll­nia a helyét. Ez könyv alakban és folyóiratban, folytatásokban egyaránt megjelent, ezzel ala­pozva meg írói hírnevét. A tör­ténet következő része „A testvé­reim és én” címmel kötelező ol­vasmány is volt az amerikai is­kolákban. Mindkettőt saját raj­zaival illusztrálta. Sz. Zs. A népszerű Finta-könyv FiljV Igazán hercegi ebédet főzött a túrkevei Kovács Sándor. A hagyományőrző juhász is­mét nagy sikerrel szere­pelt Eszterházán (Fertődön), ahonnan elhozta a „Csárda­konyha fejedelme” címet. Szilvási Zsuzsa zsuzsanna.szilvasi@mediaworks.hu GASZTRONÓMIA Nem minden­napi szakmát választott Ko­vács Sándor: jelenleg ő az egye­düli, az utolsó juhász Túrke­vén. Elhivatottsága úgymond vele született, voltaképp bele­nőtt a juhászaiba.- Juhász volt mindkét nagy­apám, az édesapám, szinte az összes nagybátyám, sőt az édes­anyám is szakmabeli - tudtuk meg tőle. - Mostanság ugyan foglalkoznak még néhányan ju­hokkal a városban, de nem isme­rek olyan embert, akinek juhász végzettsége van. Én még Gyoma- endrődön tanultam a szakmát, de azóta már megszűnt ez a faj­ta képzés - árulta el. Manapság Kovács Sándor in­kább már a birka gasztronómi­ai értékeivel foglalkozik. Az el­múlt évek során számos díjat nyert el különböző főzőverse­nyeken.- Legutóbb az Esterházy Ba­rokk Ételek Főzőfesztiválján jártunk a feleségemmel együtt, ahol hasonló sikereket értünk el, mint az előző években. Im­már négy éve, amikor először hívtak meg erre a versenyre, még igazi kuriózumnak szá­mítottam a birkapörkölttel, de mára megszerettettem az otta­niakkal. Az első évben ezüst, a következőben már arany minő­sítést szereztem, legutóbb pe­dig még nagyobb elismerésben részesültünk. A csárdakony­ha kategóriában indultunk, én pörköltet, feleségem, Tériké pe­dig tárkonyos marharagu le­vest készített, mellé kevi mód­ra készített hurkát-kolbászt kí­náltunk. Igazán finomra sike­rülhetett, mert nekünk ítélték az eszterházi herceg különdí- ját és a lovagrend által alapított vándordíját. Mivel tavaly elhoztuk a ván­dorserleget, így idén is illett visszamenni. Számomra au­tentikusnak számít a birka­pörkölt, azt mindig főzök, de egyébként is a tavalyihoz ha­sonló menüvel készültünk. Igaz, nem volt zökkenőmentes az indulás, az utolsó pillanat­ban derült ki, hogy saját kis au­tónkkal kell mennünk. így az­tán úgy telepakoltuk a kis ko­csit, hogy alig fértünk bele a fe­leségemmel. Tudni kell ugyan­is, hogy én a bográcstól az utol­só fej hagymáig mindent ma­gam viszek a versenyekre, nem bízok más alapanyagban. Inkább mindent beszerzek elő­re, most is otthon lefőztem elő­re, amit lehetett. Aztán a helyszínen is akad­tak problémák, ugyanis - bár eddig mindhárom évben gáz­zal főztem - egyszer csak szól­tak, hogy fával kell fűteni. Épp csak felfőttek az ételek, sült a hurka-kolbász, amikor kioltat­ták velem a gázt, így fehér ing­ben, mellényben kellett neki- állnom fát vágni. Időközben persze át kellett adnom a ván­dorserleget a zsűrinek, az ered­ményhirdetéskor pedig kihív­tak, hogy adjam át ünnepélye­sen a következő győztesnek a kupát. Nagy meglepetésemre saját feleségemnek kellett át­adnom, hiszen ismét a mi főz- tünket találták a legjobbnak. A legnagyobb elismerést azon­ban az jelentette, hogy Esterhá­zy Antal, a herceg azonmód le­ült falatozni a kaszinótojásunk­ból. A felesége, Szvetlána her­cegné még rá is szólt, hogy ne­hogy elcsapja a gyomrát... Családi hagyomány a juhászat- Nagyapám Szathmáry gróf juhásza volt - mondta el Ko­vács Sándor. - Tavasszal elin­dult a nyájjal a Tisza-parton fel északra, egészen az orosz ha­tárig. Amikor érezte, hogy „fél­idő’ van, hazaindult, hogy őszre otthon legyen. Az oroszok elvet­ték tőle az összes birkát 1944- 45-ben, a kutyáját leütötték, őt pedig felpakolták egy vagon­ra. Tisza névre hallgató kutyája két hét múlva tért haza, a csa­lád nagy ijedelmére. Hiszen ha a nagypapa leszúrta a kampót és rátette a kabátját, a kutya ott nem hagyta volna a világért sem. Nagy volt az öröm. amikor egy hónap múlva a nagypapa is hazaért - mesélte. Az új épületet hamarosan műszakilag is átadhatják - adomány teremtette meg a beruházás lehetőségét Méltó körülmények között lehetnek az idősek BŐVÍTÉS Jól halad az idősek ott­hona bővítése Túrkevén.- A beruházás az utolsó sza­kaszba érkezett, a műszaki át­adás előtt állunk - tudtuk meg Szabó Attilától, az intézmény igazgatójától. - Már csak a gáz­szolgáltatásra kell rákötni az épületet. Teljesítettük a rehabi­litációs szakmérnök által előírt feltételeket. Ha az ő nyilatkoza­ta és a műszaki átadás eredmé­nye a birtokunkban lesz, elin­dulhat az engedélyeztetési eljá­rás. Időközben kezdeményeztük a szomszédos teleknek az össze­vonását a földhivatalnál. Ez a ké­sőbbiekben további bővítést tesz majd lehetővé. A tervek szerint novemberben végre birtokuk­ba vehetik gondozottaink az új épületet. A hosszas tervezést, előkészí­tést követően tehát hamarosan méltó körülmények között tölt­hetik mindennapjaikat az ott­hon lakói. Régóta szükségessé vált már, hogy bővítsék az ott­hont, hiszen egyre több idős ember szorul ilyen jellegű gon­doskodásra a térségben is. Mos­tanáig ugyanis ideiglenes enge­déllyel működött az intézmény, az utóbbi időben a hatóságok már csak egy-két évre hosszab- bítgatták az engedélyt. A jog­szabály által előírt tárgyi felté­teleknek korábban nem felelt meg az otthon, nem tudták biz­tosítani az egy főre jutó 6 négy­Az új épület szinte teljesen elkészült - mutatja Szabó Attila igazgató zetméteres lakóterületet, a kö­zösségi együttlétre, mentálhi­giénés ellátásra, látogatók fo­gadására, vallásgyakorlásra, egyéb célokra szolgáló helyi­ségeket. Ezeken kívül minden feltételnek megfelel az intéz­mény, mint például megfelelő szakképzettségű és létszámú személyzet, egészségügyi ellá­tás eszközei, szakszerű ápolás, a tárgyi feltételek hiánya azon­ban óriási gondot okozott mos­tanáig. Egy rendkívül nagylel­kű adomány azonban lehetősé­get teremtett a beruházáshoz. Hagyatékként közel 28 millió forintnyi értékpapír és egy csa­ládi ház került az intézmény tulajdonába, ez a szükséges ösz­szeg mintegy harmadát jelen­ti. A másik kétharmad önkor­mányzati támogatásból, illetve egy Nemzetgazdasági Minisz­térium által kiírt pályázaton el­nyert pénzből adódik össze. Mindennek köszönhetően olyan új épületszámy épült, amely férőhelybővítést nem eredményez ugyan, viszont megteremtette a végleges műkö­dési engedély megszerzésének feltételeit, és korszerű helyet biz­tosít az ellátásoknak.- Fontos, hogy térítési díj emelést nem tervezünk, ala­csony összegű egyszeri belépé­si díj lehetőségét viszont még vizsgáljuk a későbbiekre - tet­te hozzá az igazgató. Sz. Zs.

Next

/
Thumbnails
Contents