Új Néplap, 2016. augusztus (27. évfolyam, 179-204. szám)

2016-08-18 / 194. szám

14 OLIMPIA 2016. AUGUSZTUS 18., CSÜTÖRTÖK Hosszú Katinka egy éremért ment Rióba, három arany és egy ezüst lett belőle Megtanulta mar átverni magat Hosszú Katinka és edzője, Shane Tusup egy éremmel már elégedett lett volna a riói olimpián, a három arany- és egy ezüstérmet hozó, parádés szereplésre pedig csak titkon számítottak. Az úszó elmon­dása szerint mindegyik dön­tőre úgy állt oda, mint bárme­lyik versenyre - ez a titka. Bálint Mátyás/Nemzeti Sport kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Mennyire fáradt bele ebbe a csodálatos olimpiai szereplésbe?- Hú, most kicsit érzem...- Sokat pihent azóta?- Amikor lement a 200 hát, be­fejeztem a versenyzést, a követ­kező napot pedig a családnak szenteltük. Sikerült feltöltődni, kalandos egy nap volt: elmen­tünk a Krisztus-szoborhoz, ami csodálatos volt, csak hát reggel hétkor kellett indulni hozzá... Utána sétáltunk a Copacabanán, aztán a szüleimnek, Shane szü­leinek meg a testvéreimnek megmutattuk az olimpiai falut. Aztán Shane szülei, anyukám meg az öcsém elvesztek.- Tessék? Az elég ijesztő Rióban.- Nekem mondja? Apukám meg a bátyám már rég hazasé­táltak, a többiek meg két órával később még nem voltak sehol sem - nagyon megijedtünk. Az­tán kiderült, hogy eltévedt velük a taxis, és már azt sem tudták, a város melyik sarkában járnak, de végül előkerültek. Kicsit iz­galmasabb kaland volt a kelle­ténél... De legalább együtt vol­tunk végre.- Elsőre mit jelent önnek ez a három arany- és egy ezüstérem? Megkönnyebbülés, hogy végre megvan? Elégtétel azokkal szem­ben, akik leírták? Visszaigazolás, hogy jó úton jár?- Büszkeség, hogy képes va­gyok erre. Imádok úszni, és ha nem is sikerült volna úgy ez az olimpia, ahogyan szerettem volna, a pályafutásom már így is kerek, többet értem el, mint gondoltam volna, többet kap­tam, mint remélhettem. Úgy­hogy most csak annyi dolgom volt, hogy idejöjjek és versenyez­zek - és ezt sikerült is megvaló­sítanom. Végig arról beszéltünk Shane-nel, hogy ez a titok nyitja.- Hamar rájött, hogyan kell ezt elérni?- Rengeteg versenyen indul­tam az utóbbi négy évben, pró­bálkoztam, kísérleteztem, és még a mái napig is van, hogy nem jön össze. Közvetlenül az olimpia előtt elmentem a francia bajnokságra, és azt terveztem, hogy négyszáz vegyesen úszom négy perc harminc másodperc körüli időt - négy harmincöt lett belőle. Ott szúrtam el, hogy mindent bele akartam adni, azt akartam, hogy fájjon a vé­ge, teljesen besavasodjanak az izmaim - teljes erőből úsztam. A savasodás össze is jött, de a mozgásomon látszott, hogy vala­mi nem oké, vergődöm ahelyett, hogy csak könnyedén siklanék. És ilyenkor Shane látja kívül­ről, ahogyan úszom, én meg tu­dom, milyen gondolatokkal ug­rottam be a vízbe, összerakjuk a kettőt és levonjuk a tanulságot- például azt, hogy az olimpián ilyet ne csináljak majd. Számta­lan hasonló eset előfordult már. Shane néha már azt is tudja az úszásom láttán, hogy egy-egy tempónál mit gondolok.- Jól értem, hogy folyamatosan át kell vernie saját magát, és az úszáshoz leginkább megfelelő- Melyik az?- Az a jó, ha izgulok - de csak egy kicsit. Bizonyos meny- nyiségű adrenalin nélkül nem megy, és mostanra eljutottam odáig, hogy egy kis verseny előfutamában is képes vagyok a legjobb időmhöz közelit úsz­ni, vagy akár jobbat is - akkor is, ha nincs néző, még az ered­ményt se nagyon írják meg se­hol, és úgymond nem is számít, mit úszók. És ehhez mestersé­gesen fel kell spannolnom ma­gam, hogy legyen valami tét. így viszont az olimpián meg tudtam csinál­ni az ellenkező­jét is, méghoz­zá még köny- nyebben:csak hátra kellett dőlnöm, és élveznem az egész ver­senyt, mert ké­pes voltam lenyug­tatni magamat a szükséges álla­potra, ahol a maximális teljesít­ményre vagyok képes. Shane Tusup és Hosszú Katina Щ munkájának gyümölcse: három arany és egy ezüst. A legtöbb nemzet összes sportolója nem szerzett ennyi érmet [ összesen... ■■■■■■- Egyfolytában az úszásról társa­lognak?- Nagyon szeretjük ezt a spor­tot mindketten. A férfiúszást is, a nőit is. Figyeltük az időket, a vi­deókat, ki hogyan úszik, mit csi­nál - és nagyon élveztük. Köz­ben azt is találgattuk, ki mire le­het majd jó Rióban. Na és most, ahogy utólag is végignéztük az eredményeket, számos fantasz­tikus úszó, akinek érmet kel­lett volna szereznie, lemaradt a dobogóról - ez is jelzi, mennyi­re nehéz úgy felállni a rajtkőre, hogy itt a pillanat, van egy, kettő vagy négy perced megmutatni, mit tudsz. És nekem ezzel most nem volt problémám - úgy tud­tam versenyezni, hogy nem érez­tem semmiféle nyomást. Az első napon, a négyszáz vegyes döntő­jét azzal vártam, hogy nincs mi­ért izgulnom, ha nem jön össze, akkor is van még másik négy szám, amelyekben javíthatok.- Várjon, ez részben tulajdon­képpen Londonban is igaz volt, mégsem heverte ki a négyszáz vegyes negyedik helyét.- Ott egy percig sem gondol­tam, hogy nyerhetek kétszáz vegyesen vagy pillangón, egy­szerűen nem tudtam olyan idő­ket akkoriban. És úgy álltam oda a négyszáz vegyesre, hogy most vagy soha - olyan is lett. Borzalmasan éreztem magam a rajtkövön. Azt képzelem ilyen­nek, amikor valakinek ki kell állnia beszédet tartani, és köz­ben retteg a közönségtől.- Ahhoz képest nem volt rossz a negyedik hely.- Pontosan erre gondoltam itt, Rióban! Hogy ha akkor, ab­ban az állapotban képes vol­tam beérni negyediknek, ak­kor most, az azóta elért eredmé­nyeimmel, a megszerzett ta­pasztalataimmal csak felállók a dobogóra. Elvégre azért verse­nyeztem annyit az utóbbi négy évben, hogy most bármi törté­nik, minden helyzetet rutinból kezelni tudjak, és azzal a maga- biztossággal tudjak körülnéz­ni a futamok előtt, hogy min­denkit, mindenhogyan győz­tem már le - kis versenyen, nagyon, fáradtan, frissen, be­tegen, egészségesen, minden- hogy.- Nagy változás az ön esetében, hogy képessé vált kizárólag a pozitívumokra fókuszálni, és mindenből azt leszűrni, hogy mitől kiváló úszó.- Ez így igaz. Nagyon sokat elemeztük Shane-nel, hogy mi­lyen hozzáállásra van szüksé­gem, meg kellett tanulnom, mi­lyen mentális állapotban va­gyok képes a legjobb teljesít­ményre. Meg kellett találnom a számomra legjobbat. gondolatokat és érzéseket elül­tetnie a saját fejében minden ver­seny előtt?- Tulajdonképpen erről van szó. Butítanom kell saját maga­mat úszás előtt. Hiába tudom, hol vagyok, mi a tét, ki mire ké­pes az ellenfelek közül, hiába van meg a rálátásom mindenre így a negyedik olimpiámon - ez már majdhogynem hátrány. így hát azt mondogattam magam­nak, hogy ez is csak egy ver­seny, embert nem érdekel, ho­, gyan szerepelek, csak ússzam le ezt a négyszáz méter vegyest, semmi más nem számít. Pedig közben nyilván az olimpián va­gyunk, és mindenki azt nézi, hogy Hosszú Katinkának össze- jön-e, vagy nem.- Vagyis úgy úszta a világcsúcsot, hogy sikerült teljesen elfelejtenie, hol is van?- Pontosan! Akkor már egy hete abban az uszodában, azon a pályán tréningeztem, min­dig versenyidőpontban, min­dig mindent ugyanúgy csinál­va. És amikor eljött az idő, úgy sétáltam ki a négyszáz vegyes­re, mintha megint csak mennék egy iramot az edzésen, ahogyan begyakoroltuk. Mindig ugyan­úgy zenét hallgatok, ugyanúgy rakom le a cuccaimat, ugyan­úgy igazítok a rajtkövön - bár­hol lehettem volna.- Tényleg mindenre felkészül­tek az edzőjével. Egyébként is az a legérdekesebb az önök történetében, hogy milyen tán- toríthatatlanul járják a saját útjukat, és nincs olyan isten, hogy eltérjenek tőle.- Az biztos! Erre mondják so­kan, hogy őrültek vagyunk, de kattantnak kell lenni ahhoz, hogy valaki leszegje a fejét, és ezt így csinálja, ahogyan mi. A tüzes falon is átmentünk vol­na, ha azt tartottuk volna ered­ményesnek.- És az elmúlt négy évben soha, egy pillanatra sem fordult meg a fejükben, vagy akár csak az önében, hogy nem jó ez az irány?- Nem. Soha. És folytatjuk ez­után is - két napot azért eltöl- töttem edzés nélkül, de többet nem. A kétszáz hát ezüstérme ezért is jött jól: motivál, hogy van még miért dolgoznom, van még min javítanom. Három egység került döntőbe szerdán a négy magyar indulóból Kozák magabiztosan döntős Szerencsére semmi nem látszott Kozák Danuta gyomorbetegségéből: első helyen jutott a döntőbe Egyedül veretlenül, az ötödik helyért KAJAK-KENU A K-l 500 méteren címvédésre készülő Kozák Da­nuta az előfutam után a közép­futamot is megnyerte szerdán, magabiztosan jutott a mai dön­tőbe. Az UTE 29 éves kajakosa a Szabó Gabriellával aratott ked­di diadal után immár háromszo­ros olimpiai bajnok. így ő az első magyar kajakos, akinek össze­jött a mesterhármas, egyesben, párosban és négyesben is győz­ni tudott. Kozák a legsikeresebb magyar kajak-kenus olimpikon­ná válhat, ha nyer még egy ara­nyat. A legeredményesebb ed­dig Kovács Katalin, akinek há­rom aranya és öt ezüstérme van. A Tótka Sándor, Molnár Pé­ter kajakos duó megnyerte a 200 méter szerdai második kö­zépfutamát, így bejutott dön­tőbe. A világbajnoki címvédő kettős, a válogatót megnyerő, de utóbb doppinggyanú miatt az utazók közül kizárt Horváth Bence és Szomolányi Máté he­lyett jutott az utolsó pillanat­ban indulási joghoz. Szintén a fináléba került a Hufnägel Ti­bor, Ceiner Benjámin (eredeti­leg Dombvári lett volna a pár­ja Hufnágelnek, de neki a dop­pingtesztje pozitív lett) kajakos duó, miután a harmadik helyen végeztek az 1000 méter közép­futamában. A kenu egyesek 200 méteres versenyében Hajdú Jonatán ne­gyedikként zárt középfutamá­ban, így а В döntőbe került. VÍZILABDA Mint arról beszámol­tunk, a magyar férfi együttes 9-9-es rendes játékidő után öt­méteresekkel 13-11-re kika­pott a montenegróiaktól a keddi negyeddöntőben. Kemény Dé­nes szerint az ötméterespárbaj nem orosz rulett, vagyis a mon- tenegróiak nem szerencsével győztek. „Be kell lőni, ki kell vé­deni, és aki többet értékesít, az megérdemli a továbbjutást. A magyarok ráadásul rendszere­sen gyakorolják a büntetőket” - nyilatkozta a hazai szövetség elnöke. A háromszoros olimpiai bajnok szövetségi kapitány úgy vélekedett: az 5-8. helyért na­gyon nehéz felpörögnie annak a válogatottnak, „amelynek az eredeti célja jelentősen eltér a pillanatnyi helyzetétől”. A magyarok a folytatásban ma 16 órától a házigazda bra­zilokkal játszanak az 5-8. he­lyért. Érdekesség, hogy a másik csoportot megnyerő spanyolok is elbuktak a negyeddöntőben, illetve egyedül a magyarok ve­retlenek az olimpián a rendes játékidőben. Az elődöntősök kö­zül a szerbek a braziloktól (!), a montenegróiak a horvátoktól és az olaszoktól, az olaszok a hor­vátoktól és az amerikaiaktól (!), a horvátok a spanyoloktól és a franciáktól (!) kaptak ki. Utób­bi két csapat valószínűtlen vere­ségeivel kerülte el a szerbeket a negyeddöntőben. TZ

Next

/
Thumbnails
Contents