Új Néplap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

2016-07-29 / 177. szám

0 CSALÁDI KINCSESTÁR 2016. JÚLIUS 29., PÉNTEK Idén csak hagyományos szakmában dolgoznak Együtt „cirioiszoltak” Nem unalmas párként is­merik a szolnokiak Kon- csecskó Tamást és kedve­sét, Diszterhöft Orsolyát. Mindkettő kellően „őrült” ahhoz, hogy évekig kalan­dozzanak a világban, cir­kuszi fellépésekkel keres­ve meg a „betevőt”. Joó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu SZOLNOK - Ritka az az év, hogy itthon dolgozok és ver- senyzek, de az idei eszten­dő ilyen - meséli Koncsecs- kó Tamás, a BMX-kerékpár „nagymestere”, aki bebi­zonyítja, hogy negyven fe­lett is lehet valaki kiváló extrém sportoló. - Furcsa, hogy már a szenior kategó­riában indulok, ami egyál­talán nem ciki. Argentíná­ban, az USA-ban és más ten­gerentúli országban nya­ranta több „öregversenyt”, rendkívül jó hangulatban. Júniusban Algyőre mentem, ott harmadik lettem Master kategóriában, de ott voltam Hódmezővásárhelyen is a Hód Bike Festen, meg Ve­lencénél egy önszerveződő vetélkedésen. Kortalan ez a sportág - véli Tamás, aki 28 esztendeje ül nyeregben - vagy éppen áll rajta. Mu­tatványai a fél világot elva­rázsolták már, számos cir­kuszban mutatta meg tehet­ségét artistaként. Hűséges „BMX-társa” és kollégája, Laura mindenhová elkísér­te őt. Laura csak akkor esett ki a pixisből, amikor Tamás megismerte Diszterhöft Or­sit, kedvesét. Aki szintén örökmozgó típus, mesteri­en pörgeti az ugróköteleket. Olyannyira, hogy csapatá­val még világbajnokságra is kijutott, ahol 3. helyezést értek el. Európa-bajnoksá- gon kétszer is ezüst érmes lett a szolnoki csoport.- A sport szeretetében na­gyon hasonlóak vagyunk. Másban se nagyon - nevet Orsi. - Én szeretek korán kelni, Tamás szeret regge­lente lustálkodni. Tomi ki­válóan ismeri a csillagképe­ket, én totál semmit nem lá­tok bennük. A zenei stílus, Orsi (fenti képünkön) ugyanúgy elválaszthatatlan társa lett Tamásnak, ahogyan Laura, a BMX is (lenti képünkön) Már nagyon régóta bringázik Koncsecskó Tamás 1997 óta jár­ja a világot „párjával ', a BMX-ke- rékpárjával, Laurával. Azt mond­ja. akárcsak egy csinos feleség­re, sokat kell költeni rá, Laura pél­dául már egy kisebbfajta, közép­korú autó árát „emésztette fel". Tamás húsz éve még a Hild téren nyomta a haverokkal a mutatvá­nyokat, sokak tetszését és még többek szörnyülködését kiváltva. Aztán a fiatalember leszerződött egy cirkuszhoz, hogy hobbija a jö­vőben megélhetése is legyen. - Álltam már francia, svájci és ma­gyar porondon is. Legjobban az Ötvös családnál éreztem jól ma­gam, a társulat vezetője, „Szan­di bácsi" lenyűgözött az embersé­gével - mondja. A cirkuszok után a szabadidőparkok következtek: két éve Angliában dolgozott a bi- cajos srác, később pedig Koreá­ban lépett fel nap mint nap. amit kedvelünk, az is ég és föld - állítja Orsi, hozzátéve, ami a legfontosabb azon­ban, hogy mindketten elfo­gadják, szeretik, sőt tiszte­lik azt, amit a másik csinál.- Remekül kiegészítjük egymást és elviseljük a má­sik hülyeségeit. Ha ez nem így lenne, szétmartuk vol­na egymást a hét négyzet- méteres lakókocsiban, ahol hónapokig laktuk. Közösen dolgoztunk ugyanis egy cirkuszban, ilyenkor min­den artista lakókocsiban él. Egyetlen egyszer vitatkoz­tunk csak, akkor, amikor átmentem „szomszédolni” a másik lakóautóba, de előtte nem szóltam Tominak, hová megyek. Szétizgulta magát. Lám, ennyire aggódik miat­tam a párom.... Adódik a kérdés: mi­ért nem házasodnak ösz- sze? A pár elárulja, lesz még kapcsolatukból házas­ság, csak azt nem tudják, milyen legyen a lakoda­lom. Tamás legszívesebben egy medencés-bikinis-bog- rácsolós lakzit képzelne el maguknak, ami ellen Orsi- nak sincsen kifogása. Csak hát a rokonok... nekik is sze­retnének kedvezni. Az biz­tos, hogy a pár kezd „meg­komolyodni”, bizonyíték er­re az, hogy idén mindket­ten itthon dolgoznak, Or­si egy sportáruházban, To­mi (maradva a hobbijánál is) kerékpárfelniket készít. Közben pedig a fiatal lány gyerekeket oktat az ugrókö­telezés finomságaira, párja szeptembertől szeretné ta­nítani a BMX-mutatványok- ra az érdeklődőket.- Azért kibújni nem tu­dok a bőrömből teljesen: azt tervezem, karácsony­kor még kimegyek egy ki­csit dolgozni külföldre. Ami biztos azonban, hogy amint megszületik a gyermekünk (majd valamikor...), végleg hazajövök. Hiszen konzer­vatív gondolkodású pasi va­gyok, szeretnék olyan apu­ka lenni, aki tisztába teszi a kicsit, ha lázas, elviszi az orvoshoz és bizony jó lenne végigkövetni az első lépé­sek alakulását is... r íPjéHM 1 Шн!-------------------------------------------------------------------------------------­Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthessen megtalálni a kiutat! E-mail-címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com ■jak Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 1.............................. 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. _____________________________________________________ Férjem intelligens, értelmes ember. Csak... iszik. Már nyug­díjas, így nagyon ráér: időről idő­re előkapja a boros üveget, ha kimegy a kertbe, jólesik neki egy-két-három üveg sör, prob­lémáira, gondjaira pár feles a gyógyír. És az a helyzet, hiába mondja (ahogy ezt már mond­ta többször is), hogy többet nem iszik, már nem bízom benne. Egy­szerűen elveszítettem iránta a bi­zalmamat. Egy dologban vagyok biztos: egy alkoholistával nem akarok együtt élni, bármennyi­re is szeret vagy szeretem őt. Kí­nomban eldugtam az összes al­koholt, szekrénybe zártam, an­nak kulcsa nálam van. De ez nem megoldás. Mi a véleménye erről, Zsolt atya? Zugivó lett a férje... Érdemes a Kishercegben elolvasni az iszá­kosról szóló részt... A fájdalom, veszekedés kerülése miatt el­bújik, amikor rájön a betegség. Fájó az az élesség, ahogy fogal­maz. Ha daganatos beteg lenne, akkor is el akarná hagyni, mond­ván, hogy egy daganatossal nem akar együtt élni? Az alkoholiz­mus betegség. Lehet tünetmen­tes élete egy alkoholistának is. A legnehezebb, türelemmel kivár­ni, amíg kimondja magáról, hogy beteg. Csak ez után tudja elkísér­ni. Az alkoholizmus okozója sok­szor a környezet, a tabu téma, az elvárásrendszer, a feszültség, az elnyomás, az elismerés hiánya. A változás a környezet változását is jelenteni fogja, és ha kapcsola­tuk nem elég erős, az is megrop­pan. Ha már benne van, akkor be­teg, aki gyógyulásra, segítségre szorul, nem magányra. Egyedül nem tud úrrá lenni rajta, bármit ígér Önnek. így messziről azt ja­vaslom, hogy ne „harapja" többé, a lehelete is jellegzetes „szeszes" marad akkor is, ha nem iszik, ott is ürül belőle a bontó enzim. Saj­nos ennek a működéséhez alko­holra van szüksége a szervezet­nek, ezért biológiailag is ördögi körről beszélünk. Testi-lelki rab­ság, amit segítség és terápia nél­kül megoldani nem lehet. Keres­senek egy anonim alkoholista csoportot, vagy onnan egy tagot, aki kerek perec elbeszélget vele. Itthon talalt munkát A 22 eves Racz Rita Szolnokon el. Idén vehette at óvodapedagógus diplomáját. Nagy öröm számá­ra, hogy az egyik kitűzött célját sikerült elérnie, s bí­zik benne, hogy tudását megfelelő mértékben tudja majd a gyermekek pozitív személyiségfejlesztésére fordítani. Szerencsésnek tartja magát, hogy a diplo­ma megszerzése után el tud helyezkedni a lakhelyén Te is szeretnél a Hét lánya lenni? Ha már elmúltál 16 éves, akkor jelentkezz néhány soros, fényképes bemutatkozással a szoljon@szoljon.hu e-mail-címen! А НЕТ KÉRDÉSÉ Egy felnőtt ugyanúgy örül a sikeres felvételinek?- Ha nem jobban! Borzasz­tóan izgultam kedden este... Hét óra után már tűkön ül­tem a számítógép előtt, hogy nyolckor végre megjelenjenek az eredmények. Sajnos a szer­ver túlterheltsége miatt csak negyed kilenckor tudtam meg, hogy felvettek, ha min­den jól megy, másfél év múlva pedagógiatanár leszek, szep­temberben elkezdhetem a ta­nulmányokat Sárospatakon. Hogy miért pont ott? Egy véletlennek köszönhetem mindezt, ugyanis a felvéte­li jelentkezéskor elrontottam a kódokat, Eger helyett Sá­rospatakot jelöltem be, mint „céliskola". Amikor megérke­zett a szóbeli vizsgára a behí­vó, meg is lepődtem, mi a csu­dáért kell nekem Sárospatak­ra utaznom. Akkor döbben­tem rá a tévedésemre... Fel­hívtam Egert, ott mondták, sajnálják, de nem tudnak mit tenni. így hát Sárospatakon szóbeliztem, ahol arról fag­gattak, mit gondolok, mi jel­lemzi a mai modern pedagó­giát és kifaggattak, hogy va­jon milyen élmény motivált arra, hogy jelentkezzek a képzésre. Meglepődtem, ami­kor kiderült, hogy a bizottság tudta, ki vagyok, felolvasták ugyanis addigi szakmai si­Vass Imre mesterszakács, szakoktató kereimet... Lehet, hogy ezek után csak viccből kellett el­mondanom a rizseshús elké­szítésének módját? Már más­nap megtudtam, hogy a ma­ximális 50 pontból én 49- et kaptam, az összpontszá- mom pedig 85 volt. Tavaly ugyanerre a szakra 73 pont­tal vettek fel diákokat... En­nek ellenére majd lerágtam a körmöm. Tudtam, csak öt jelentkező mehet az állami­lag finanszírozott képzésre, így néha csak vágyálomnak tűnt a siker. Kedden aztán kiderült, nemcsak felvettek Sárospatakra, de az öt sze­rencsés közé is bekerültem, akiknek nem kell majd tandí­jat fizetniük. És az a helyzet, már nem is szeretnék Eger­ben tanulni...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents