Új Néplap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

2016-07-26 / 174. szám

2016. JÚLIUS 26., KEDD EZT ÍRTUK ANNO .11 Koszorúüzemben is ténykedtek bedolgozók A segélynél többet jelent a munka VKAG КОШАКШ, EGYiSyUETSKl SZOLNOK HESYEI ti j * hegyei ШшШтш is a mmirnnmiAm ЖШ, МФ»т, Ж. Ára 70 fillér iS«, látta S« ***r«l*. Á magyar küldöttség újra Moszkvában IV knztetiié* a magygyülézr&t- *$»» W KoraiinyküW&fiwsönk * MUnal RrtMlI A Kádár S&m *«•*«» ss»g?w párt- 4я fanBBoánytcOMSttség *т<Ш «uto« «Ьшм&кезки M««kv€b», А (!шюг«г vpndégeta* а прШквтеп Vbgyinttr Novlkw, MIlwH. Ьттяк* ás Nyitott fjahenov, * Saovjetumo MjjussUs'tar.a«id»k' »Ш- bdyett«m fogadták. . Siápk.» J&seí, Magfar«sasií 8ЮЯЙРЖ1 nafyfcövMe Mtfden fogadást »áoít e ma­gyar párt- és kormfcyrküld5tteé* as*t*t«)ere, »mely Kádár Лпоювк, aa MSZMP KezpotkU Bizotteás» «is« titkárásak wat tarul tartózkodik a SaovjawniéJ*». Sswv- j«t réOTdl a fogadd»» rrtögjeteöt Igwlá Breasnyav, Aiekestej Kosaigin, Nyikoiaj Podiorftij « több »ás mw vrnm Kedden este e magyar párt- és korraáoykttldőttoéí 8*ewJ«taeHH*B látogatása aíkaímáb« rrasaakvai nagyköretségüjUdka találkozótt*md«si*k a magyar katóni* tagjai­________________________________ * ttságánafc u&tnt, sfrüwi«, a mg­Képünkön a Szolnok Megyei Néplap 1968. julius 3-ai címlapja. Ab­ban az esztendőben is sok minden történt térségünkben. Egyebek között foglalkoztatási kérdésekről is irt aznap az tijság. H*® У MägyraMsater** ,tek« Шй«­Tavaty j many ható Biunkaképí nek »ende а rmsskaí és a péard te* rendel« tnrumyhi Lalára. E teiií fodüln esőkként i döntő több menny! и» alkalmat!®, kitűzésként rést. nyu«< sseüemi é gaiteak m tatáit kéri Aa eltel tapasztalat; a jelentés, a megvet bizottsága ként tárg; több mint munkakép« k&.m Mrí fomnajp ad« (eie!«5| тш vilié latok« „Víiíialatl késztették Jegyzéket a megyé muuáalse beta* s* kent 1 Olyan top! hogy в mi Gy Ж ranges roudszeres régen km véleményt íátoipari e> nők és VS ipari Véti* ayseatewpe ш ш Megvonták az első év mérlegét az intézményben SZOLNOK 1980. június 8. Két jó törekvés szerencsés egybe­eséséből született meg a Ke­reskedelmi és Vendéglátóipa­ri Főiskola szolnoki kihelye­zett nappali tagozata. A bel­kereskedelmi és vendéglá­tó vállalatoknak, szövetke­zeteknek mind több felsőfo­kú végzettségű szakemberre volt szükségük, a már műkö­dő oktatási intézmények vi­szont szűkösek voltak. Szol­nok hosszú évek óta szeretett volna otthont adni egy főisko­lának. Megszületett a kedve­ző döntés: Szolnokon tavaly ősszel útjára indult az első évfolyam. A szervezés, a lehetősé­gek ízlelgetése után május­Minél több felsőfokú végzett­ségű szakemberre van szüksége az érintett vállalatoknak. ban már befejeződött a nap­pali tagozat első éve is. Két vizsgaidőszak után elegendő tapasztalat gyűlt össze, hogy elmondhassuk: a megye, a város biztosította az indu­lás feltételeit. A főiskola kor­szerű, űj épületet és elegen­dő szálláshelyet kapott, tá­mogatták az oktatói gárda ki­alakítását. A budapesti anya- intézménytől és a várostól ka­pott sok-sok segítség teremt­hetett azonnal ideális körül­ményeket.- Uj és szép épületben dol­gozhatunk - jellemezte hely­zetüket Andrikó Miklósné fő­igazgató-helyettes, a szolno­ki tagozat vezetője - mégis megéreztük, hogy az erede­tileg egy középiskola igénye­inek kielégítésére készült. Egy-egy előadáson például hetvennél is több diák fog­lalt helyet az idén egy normál tanteremben. És persze azt sem szabad elfelejtem, hogy főiskolássá nevelésükkel pár­huzamosan a tanári közössé­get is ki kellett alakítani. Ok­tatóink jelentős része koráb­ban nem tanított főiskolán, vagy még nem volt kellő pe­dagógiai tapasztalata. Ez a diákokat mégsem hozta hát­rányos helyzetbe. JÁSZKUNSÁG 1968. július 3. Tavaly jelent meg a kormány határozata a csökkent mun­kaképességűek helyzeté­nek rendezéséről. Év vé­gén a munkaügyi, egészség- ügyi és a pénzügyminiszter együttes rendeletet adott ki a kormányhatározat vég­rehajtására. E rendelkezé­sek abból indulnak ki, hogy a csökkent munkaképessé­gűek döntő többsége nem valamennyi munkakör ellá­tására alkalmatlan, és alap­vető célkitűzésként nem a segélyezést, nyugdíjazást, hanem a szellemi és fizikai adottságaiknak megfelelő foglalkoztatást kérik. Az eltelt néhány hónap ta­pasztalatai alapján készült a jelentés, amelyet tegnap a me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága önálló napirendként tár­gyalt. Megyénkben több mint kétezer csökkent munkaképes­ségű van, akik közül körülbelül 1226-an dolgoznak adottsága­iknak megfelelő munkakörben. A vállalatoknál létrehozott „vál­lalati bizottságok“ elkészítették a munkahelyi jegyzéket. Esze­rint a megyében 602 az olyan munkahely, amelyet fel lehelne szabadítani a csökkent munka­képességűek részére. Olyan tapasztalat is van, hogy a munkahelyi jegyzék több he­lyen hiányos. Felületesen állí­tották össze, s csak az úgyne­vezett típus munkahelyeket: őr, portás, kerékpármegőrző vették jegyzékbe. Éppen ezért szükséges a munkahelyi jegy­zékek szakemberek által törté­nő felülvizsgálata, mert ezáltal várhatóan több munkahelyet tudnak felderíteni a csökkent munkaképességűeknek. Ked­vező az, hogy a munkaviszony­ban álló, csökkent munkaké­pességűek közül senkinek sem szüntették meg a munkaviszo­nyát jogellenesen. A csökkent munkaképessé­gűek helyzetét az idén Szol­nok, Mezőtúr, Kisújszállás, Tö- rökszentmiklós, valamint a jászberényi és szolnoki járá­si tanács végrehajtó bizottsá­ga napirendként tárgyalta. A rendeletet ismerik, amit pél­dául az is bizonyít, hogy az el­ső félévben a vállalati bizottsá­gok mintegy háromszáz dolgo­zó esetében kérték a munkaké­pesség vizsgálatát. A megyei tanács végrehajtó bizottsága is úgy tárgyalt erről a témáról, hogy hangsúlyoz­ta; keresni kell annak lehető­ségét, hogy a nem teljes érté­kű munkát végző emberek is elhelyezkedhessenek, kereset­hez jussanak. Szolnokon és más városban is van lehetőség ipari üzemekben, ktsz-ekben vagy akár a bedolgozói rend­szer szélesítésével is munkaal­kalom biztosítására. Megyénk­ben már hagyományai is van­nak a csökkent munkaképes­ségűek szervezett foglalkoz­tatottságának. Szolnokon pél­dául a temetkezési vállalatnál koszorúüzem működik. Jász­berényben százkilencven em­bernek adtak munkát, részben üzemi, részben bedolgozói ke­retek között. A végrehajtó bizottság a je­lentést elfogadta, kötelezte a járási, városi végrehajtó bizott­ságokat és a szakigazgatási szerveket, hogy bővítsék terü­letükön a csökkent munkaké­pességűek foglalkoztatásának lehetőségeit. Gyógyfürdő épül majd Túrkevén TÚRKEVE 1999. július 2. Hama­rosan százmilliós beruházás­ba kezdenek Túrkevén, Pha- re-támogatással gyógyfürdő épül a városban. A túrkevei önkormányzat 67 millió forint európai uniós Phare-támogatást nyert a na­pokban a gyógyfürdő fejleszté­sére. A támogatás lehetővé te­szi, hogy megvalósítsanak egy százmilliós beruházást. Mint Németh István polgármester­től megtudtuk, egy 48x13 mé­teres fürdőépület épül, ame­lyet összekötnek a már meg­lévő gyógymedencével. A me­dence természetesen ezután fedett lesz. Az építkezés során ügyelnek arra, hogy az épületben moz­gássérültek is tudjanak közle­kedni. A gyógyfürdő melletti lovardában lehetőség nyílik a gyógylovaglásra, ami kiegészíti a fürdő nyújtotta kínálatot. Ah­hoz, hogy a beruházás megté­rüljön, a jelenlegi forgalom tíz­szeresére lenne szükség. Ám Túrkevén bizakodóak, hiszen szálláshelybővítéssel több ven­déget tudnak fogadni. Csere- gyakorlatot szerveznek a martfűiek MARTFŰ 1977 július 1. Több év­vel ezelőtt alakult ki a jó kap­csolata martfűi Tisza Cipőgyár és a gottwaldovi Svit Művek kö­zött. A sikeres együttműködés­re figyeltek fel tavaly a két „ci- pős” település szakközépisko­láinak vezetői, és megállapod­tak, hogy nyaranta csere szak­mai gyakorlatokat szerveznek. A gottwaldoviaknak egyéb­ként egy-egy szovjet, NDK, lengyel, és bolgár, hasonló jel­legű oktatási intézménnyel is van kapcsolatuk. Tavaly tíz csehszlovák tanuló járt Mart­fűn, ismerkedett a Tisza-par- ti munkásközség életével, és nem utolsó sorban két hetet a hatalmas gyár valamelyik tű­zőkörén, vagy a formatalp mű­helyben dolgozott végig szor­galmasan. Ma 15 gottwaldovi tanuló érkezését várják a Ti­sza Cipőgyárban, és ugyanak­kor húsz magyar szakközépis­kolás utazik a Svit Művekhez szakmai gyakorlatra. A Kántor Sándor műhelyéből kikerülő alkotások viszik a hírét az alföldi városnak, Karcagnak Vannak, akik folytatják az idős mester munkáját KARCAG 1987. június 10. A Bethlen Gábor utcában 1929- ben egy alacsony fazekas, akit harmincöt esztendővel ko­rábban Kántor Sándorként je­gyeztek a matrikulába, mű­helyt alapított. Madarakat, vi­rágokat, és a Nagykunság jel­legzetes embereit álmodta az élettelen agyagba. Kegyetle­nül nehéz szakma volt ez ak­kortájt, mivel a szobányi nagy­ságú égetőkemencében 24 órá­ig keltett egyfolytában táplál­ni a tüzet, hiszen mohó torká­ban egy-egy alkalommal tizen- két-tizenöt mázsa bükkfa ham- vadt el. Körös-körül öt nyíláson „etették” folyton folyvást a fa­lánk bestiát, amely belterüle­Ritka pillanat; a 93 éves művész ismét a műhelyében, ahol a vejével szakmai mesterfogásról vált szót tében nyolc köbméternyi figu­ra is kényelmesen elfért. Változott a világ, változott az élet, és napjainkban már vil­lanykályha égeti az apróbb fi­gurákra a mázakat, bár ha gye- reknyi Miskakancsó készül, az csak a régiben fér el, ott érzi jól magát, mire „magára gombol­hatja” a kunsági gúnyát. A köztiszteletnek örvendő, 93 éves mester megromlott lá­tása miatt már ritka vendég azokban a termekben, ahová jó másfél, egy évtizede regge­lente az első útja vezetett. Ko­ros a műhely, galambősz üstö- köt visel első gazdája, ámbár a kiérdemesült alkotmány ma sem üres. A Kossuth-díjas művész vé- je, a 63 éves Kun Gazda Fe­renc és az ő veje, a 29 eszten­dős Tóth János keze nyomán napról napra tálak, tányérok, bajszos kunok, pirospozsgás menyecskék sorakoznak egy­más után a polcokra. Hogy az­után egyikőjük Hollandiában, a másikójuk az NSZK-ban, vagy az Egyesült Államok­ban, esetleg valamelyik hazai szoba, konyha polcain hirdes­se: Kántor Sándor műhelye ma is él, és a kemencéiből kikerü­lő díszek, edények a mester szellemében adnak hírt arról az alföldi városról és embere­iről, amelyet a térképek csak így jelölnek: Karcag.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents