Új Néplap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

2016-07-01 / 153. szám

4 KISÚJSZÁLLÁS ÉS KÖRNYÉKE 2016. JÚLIUS 1., PÉNTEK HÍREK Díjjal ismerték el a munkáját GÖDÖLLŐ/KISÚJSZÁLLÁS A Magyar Önkormányzatok Szövetsége azoknak a hazai és határon túli magyar polgár- mestereknek az elismerésé­re alapította a Polgármesteri Arany Pecsétgyűrű Díjat, akik kimagasló tevékenységükkel nagyban hozzájárulnak a ma­gyar önkormányzatiság fejlesz­téséhez, és legalább egy tel­jes cikluson keresztül betöltöt­ték tisztségüket. A díjat a Ma­gyar Polgármesterek XI. Világ- találkozóján, június 24-én, Gö­döllőn adta át Gémesi György elnök Kecze Istvánnak, Kisúj­szállás polgármesterének. Sikeres tanévet zárt a Móricz KISÚJSZÁLLÁS A kisújszállási Móricz Zsigmond Református Kollégium Arany János Álta­lános Iskolai Tagintézménye tanévzáróján az év során ki­emelkedő teljesítményt nyúj­tó tanulók és a felkészülésü­ket segítő tanárok munkáját is elismerték. Tóth József fő­igazgató itt búcsúzott az is­kola két nyugdíjba vonuló pe­dagógusától, Darvas András- nétól és Nagy Istvánnétól. Át­adták az „Aranyos tanulóin­kért” díjat is, melyet idén Csa­táriné Kovács Mária és Milté- nyi Katalin kapott. Ötvenötén kértek a szünetben ebédet KISOJSZÁLL/ 5 A városban a nyári szünetben ötvenöt rá­szoruló gyermek igényelte a térítésmentes étkeztetést. Ők a szünidő minden munka­napján, a kétfogásos, meleg ebédet a Kisúj étteremben fo­gyaszthatják el személyesen augusztus 31-ig. Ha a gyer­mek betegség vagy távoliét miatt nem tud a helyszínen ebédelni, a szülő ételhordó­ban elviheti azt. Az étkezések alatt a tanulók felügyeletét az önkormányzat az egyházi is­kolákkal közösen oldja meg. A gyerekektől rengeteg szeretetet kap KISÚJSZÁLLÁS A kisújszállási Posztós Erika július 15-től idén is önkéntes segítőként lesz ott a Bátor táborban.- Tavaly olvastam egy felhí­vást, miben önkénteseket keres­tek a táborba. Megnéztem a vi­deókat, képeket, elolvastam a honlapot és nagyon szimpati­kus volt, így jelentkeztem. A tá-' bor krónikusan beteg gyerekek élményterápiás táboroztatásá­val foglalkozik. Az élményterá­pia bizonyítottan segít a gyer­mekek gyógyulásában. Nagyon sok program van számukra az íjászattól, a kézműves foglalko­záson át. Én a lovas területen ön­„A lovak az örök szerelmet jelentik a számomra.” kénteskedem, hiszen mióta az eszem tudom, lovakkal foglal­kozom. Ez éveken keresztül a fogathajtást jelentette verseny­szerűen, most a lovaglás-díjlo­vaglás felé kacsingatok. A lovak az örök szerelmet jelentik a szá­momra, és rajtam keresztül már a családom számára is - mond­ta Erika, aki sokat tanult a lovas sporttól, felelősségvállalást, el­kötelezettséget, kitartást. - A lo­vakkal való kapcsolat a szociális készségeket is nagyon jól fejlesz­ti, egy mentsvárat jelentenek ne­kem is, bármikor megnyugtat­nak. Mivel gyerekként a lovak nekem is sokat segítettek, úgy gondoltam, ha hozzájárulhatok ahhoz, hogy ez más gyerekek­nek is segítsen, ott a helyem a táborban. A tábor gyermekei­től rengeteg szeretet kaptam, a cimborákkal az a célunk, hogy a gyerekeknek adjunk valamit a táborban, s azt hazavigyék, és tudják hasznosítani. D. E. Erika tavaly is nagyon élvezte a munkát a gyerekekkel Ahol a magyar korona is árokba borult Bánhalmánál A sóúton már nem Sok autós talán nem is tud­ja, amikor az egykori sóúton, Bánhalma határában elhalad a Kakat-híd közelében álló kő­oszlop mellett, hogy az mit is ábrázol... Pedig a feljegyzések szerint ez hazánk egyik legré­gebbi közlekedéstörténeti em­léke - mondja Túri János hely- történeti kutató és Salángi Fe- rencné Erzsiké, aki Bánhal­mán, a Kakat-aljában nőtt fel. Daróczi Erzsébet ujneplap@ujneplap.hu BÁNHALMA - A kőoszlop törté­netéről annyit tudunk, hogy az 1720-as évek végén a Kende­res és Bánhalma betelepítésével kapcsolatos viszályok kedvezőt­lenül hatottak a sóúton közleke­dők biztonságára. Amikor sike­rült békét teremteni, a környező vidék népe hálából, közös erő­vel állíttatta ezt a díszes oszlo­pot 1736-ban a rajta lévő felirat szerint. Az oszlop alsó kőtáblájá­ra domborművet helyeztek a híd és a rajta őrt álló katonák ábrázo­lásával - sorolja Túri János.- Bánhalmán át az Árpád-kor­tól folyamatosan szállították az erdélyi havasokban kitermelt beborult az árokba. Nagy volt a riadalom, a kocsis nagybajuszú Pozsgán Elek volt. Amikor fel­állították a kocsit a jeges pocso­lyából kiderült, a korona nem sérült meg. A szekérkaraván a bánhalmi csárdánál éjszakára megpihent, s Kossuthék innen indultak másnap Debrecen felé - mondja a kutató. Erről a törté­netről még nem is hallott Salán- giné Erzsiké.- Nekünk, gyerekeknek, akik a Kakatalján éltünk, tiltott volt a Kákát, mert nagyon mély volt, erős sodrással. Három testvé­remmel télen, nyáron is meg­csaptuk néha. Volt egy csóna­kunk, édesanyámmal mentünk át szedret, fácántojást szedni a másik oldalra, aratás után men­tek bengészni a felnőttek, s csó­nakkal hozták át a túlpartról a zsákokat. Télen szedtünk gala­gonyát, s a Kakat-alján - azaz a kert vége és a folyó közötti terü­leten, a jószág is felnőtt. A csíny­tevések is megvoltak, előfordult, hogy elloptuk anyukám szitáját és azzal ebihalat fogtunk - idézi Erzsiké nevetve, aki még hallott arról is, hogy egy sziget is volt a bánhalmi részén, ahol még Atti­la sírját is kutatták. Salángi Ferencné sok fotót őriz a gyerekkori kakatos évekből sót. A szállítmányok szekéren érkeztek, a sótömbök egy ré­szét átrakták helyi szekerek­re és vitték tovább Pestre. Jelen­tős forgalmi akadály volt az ide folyó Tisza akkor még a Kákát számára, melyen vízimalmok is voltak. A krónikák szerint két irányba lehetett hasznosítani a vízi energiát, ha a Tisza áradt, egyik irányba forgott, ha a Kőrö­sök áradtak, visszafelé forgott a malomkerék. Mivel a sószállítás mellett a tizennyolcadik század­tól postakocsi forgalom is volt itt, meg kellett oldani, hogy az ök­rös szekerek, lovas kocsik is át­jussanak. így készült az első bü­rühíd. Nádkévékből volt nagyon erősen összefonva, összekötve, gyakorlatilag egy úszóhíd volt, ami elbírta a szekereket. Mivel csak egy bizonyos határon be­lül tudott az áradásokra reagál­ni, utána szakadt, minden év­ben újra kellett csinálni. Utána készítettek először fa, később kő- hidakat - sorolja a kutató.- Bánhalmán a magyar ko­rona is áthaladt, de nem min­den kaland nélkül. 1849. janu­ár 4-én vagy 5-én, amikor a kormány menekült Debrecen­be, Kossuth Lajosék a sóúton érkeztek ide. A magyar koronát szállító szekér megcsúszott és a postakocsik járnak Többmillió forint értékű munkát végeztek el a táborok harminc éve alatt a lelkes önkéntesek Diákok, felnőttek együtt szépítették a várost KISÚJSZÁLLÁS Az országban egyedülállóan a Kisújszállá­si Városvédő és -Szépítő Egye­sület szervezett eddig fennállá­sa alatt harminc városszépítő tá­bort. Az elmúlt héten is Kecze Já- nosné volt a tábor vezetője. A ju­bileumi táborban negyvenhat di­ák és negyvenhat felnőtt, össze­sen 1 ezer 400 munkaórát dolgo­zott, melynek értéke 840 ezer fo­rint. Az elvégzett munkák között volt korlát festése a strandfürdő területén, cserjézés a zsidó teme­tőben, sírgondozás a déli temető­ben, a Szabadság téri iskola ud­varának rendezése, virágülte­tés a város több pontján, a faele­mek állagmegőrző kezelése a Bá- ránykútnál és a Pásztor Emlék­helynél. A csapat lefestett negy­ven kőkukát és kő virágtartót, a Néprajzi Kiállítóterem kerítését pedig átkente lenolajjal. Dolgoz­tak a Csegeji gödörnél, a sport­pályán, a lőtéren, a Piculás Civil­ház udvarán és 6 ezer 700 darab műanyag kupakból képet készí­tettek. Ennek az előkészítését a közösségi szolgálatukat teljesítő diákokkal Fekete Istvánná, Kása Attila és Kecze lánosné végezte, harminc zsák műanyag kupakot válogattak át szín szerint, hogy a harmincadik tábor alkalmával elkészüljön egy kép, amit Mol- nárné Bucsi Ildikó a táborvezető ötlete alapján megtervezett, elő­készített és Kecze Jánosné a fér­jével, mintegy kétszáz óra alatt elkészített. A képen vannak álla­tok, fák, virágok, templom és az alján „30. VÁROSSZÉPÍTŐ TÁ­BOR 2016.” Mint megtudtuk, a jubileum­hoz kapcsolódva fotókiállítás ké­szült az eddigi városszépítésről, s idén a nyugdíjas klub asszo­nyai a táborozó gyerekek bevo­násával, hagyományőrző recep­tek alapján süteményeket készí­tettek a résztvevőknek. így az egy hét alatt sült kisperec, fonott perec, ablakos kalács, pogácsa, papucs, bodag, kelt pite, vékony pite, mazsolás kifli. A gyerekek számára nagy élmény volt há­rom délután a strandolás a Ku- mánia Gyógy- és Strandfürdő- A kép 6 ezer 700 kupakból készült - mutatja Kecze Jánosné táborvezető ben, s a közös mozi látogatás a Vi­gadóban. Megemlékeztek a holo­kauszt kisújszállási áldozatai­ról is a volt zsidó templom épüle­te előtt. A tábor záró vacsorájára meghívták a korábbi tábor diák­jait, a felnőtt segítőket és a támo­gatókat. Tatár Zoltán egyesüle­ti elnök köszöntötte a résztvevő­ket, majd a harminc évet felöle­lő képek, videofelvételek - Tóth Tünde összeállítása - bizony elő­csalogatott néhány könnycsep­pet a jelenlévők szeméből. Nagy Gy. Róza, aki mind a harminc tá­borban részt vett mesélt el a je­lenlévőknek, itt-ott nevetésbe torkolló történeteket. A városért önzetlenül végzett sok-sok mun­kát Kecze István polgármester köszönte meg. D. E.

Next

/
Thumbnails
Contents