Új Néplap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
2016-07-21 / 170. szám
0 VÉLEM ÉN 2016. JÚLIUS 21., CSÜTÖRTÖK A történejem már csak olyan, hogy időről időre megtanít nekünk néhány fontos dolgot. Meg arra is alkalmat ad, hogy egyesek kikezdjék bizonyos eseményeit. Ebből a szempontból mindig is tökéletes céltábla volt az első Holdra szállás, amelynek éppen tegnap ünnepeltük a negyvenhetedik évfordulóját. Nem kerek évforduló, de arra tökéletesen alkalmas, hogy ismét felszínre hozza a lappangó kételyeket. Ahogy az meg is történt. Tegnap már számos helyen olvasni lehetett arról, hogy mégis csak igazuk lehet, azoknak, akik kétségbe vonják azt, hogy 1969 júliusában tényleg legközelebbi égi kísérőnk felszínére léptek az amerikaiak. Akik azt áll ítják, hogy az egész t^ak'egy színjáték, egy kamu Holda szállás volt, a közvetítés csak arra szolgált, hogy meggyőzze a világot arról, ami meg sem történt. Az Apolló 11 pedig valójában nem a világűrből hozott kőzeteket, azoknak semmi közük sincs a Holdhoz. S hogy fokozzák az elméletük iránti meggyőződést, gyanakodva megállapítják, hogy legalább is furcsa, amit a NASA 2009-ben maga is elismert: Még kellemetlenebb lenne együtt élni egy gigantikus hazugsággal. nevezetesen, hogy tényleg törölte a történelmi esemény eredeti videofelvételeit. Indokuk is volt rá: takarékossági okból volt erre szükség, hangoztatják. Azóta persze visz- szaállították a felvételeket a televíziókban leadott közvetítések alapján, s meg is akarnak győzni minket, hogy ezzel valójában csak mi jártunk jól. Az újkori felvételek ugyanis jobb minőségűek az eredetinél. De hát hihető az, hogy a világ legnagyobb űrhajózási vállalkozása a világ eddigi legnagyobb űrutazási eseményéről készült képeket törölt az archívumából, csak mert nem люк elég hely a számítógépükön? - teszik fel a kérdést a hitetlenkedők. S csakugyan nehéz összevont szemöldök nélkül végig gondolni e problémát. Tényleg csak egy kozmikus blöff lenne a Holdra szállás? K ét örömittas fizimis- kájú, hajdani (?) kajakosunk vigyorgott bele közösen egy kattintás erejéig egyikük okostelójábn a minap. A furcsa pár a magyar tengernél készült mobilfotóját feltöltöt- te az idehaza legnépszerűbb közösségi oldalra, és a fricskának szánt szmájli elé ezt írták: „íme az eltiltottak klubja...”. A világbajnok Kucsera Gabit kokainfogyasztás miatt még tavaly két évre kizárták a sportágban való részvételtől, míg a vébéezüstérmes Dombvári Bencét hasonlóan Átírjuk a történelmet? Neil Armstrongnak, az ismereteink szerint elsőként egy idegen égitestre lépő embernek a világhírű szavai is csak betanult közhelyek lettek volna egy megrendezett jelenetben? „Kis lépés ez egy embernek, de nagy lépés az emberiségnek”, hallhattuk egykoron a fekete-fehér felvételek aláfestéseként. S akkor, s valószínűleg most is nagyon sokan így gondolták. Meghódítani a világűrt hihetetlen mérnöki, s úgy alapjában véve emberi teljesítmény. Még akkor is, ha azóta nem sikerült megvalósítanunk hasonlót, hiszen azóta sem tudtunk még csak a környékén sem járni más idegen égitesteknek olyan űrhajóval, .amely legénységet is.szállított volna. Robotok persze már jártak a Marson, s szondáink alaposan szemügyre vették már Naprendszerünk óriás bolygóit és azok holdjait. De ember nem indult még más világok felé azóta sem. Hogy el akarjuk-e venni magunktól a Holdra szállás élményét, ez egyelőre csak hit kérdésre. Merthogy kézzel fogható bizonyítékunk nincs a meg nem történtének igazolására. Ahogyan arra sincs, hogy Jurij Garain például biztosan járt-e a világűrben, mert némelyek úgy vélik, hogy azt sem vehetjük készpénznek. Molnár G. Attila attila.molnar.g@mediaworks.hu Az Apollo 11 küldeteseben reszt-1 vevő Buzz Aldrin amerikai űrhajós 1969. július 20-án lépett a Hold | felszínére. Azóta is akadnak, akik úgy gondolják, hogy ez az egész | esetleg meg sem történt. ■ í -: щ V «te RÉM . Egyelőre azonban a jelek mégis csak arra utalnak, valószínűleg mindkét esemény megtörtént. Jó eséllyel Lajka kutya is utazott a Föld körül és a Szputnyik is sugárzott jeleket a világmindenségből. Mindezen események, előzmények nélkül ugyanis aligha fordulhatott volna elő, hogy az űrkutatás mai szintjén állnánk. Mert hát egy földi stúdióban megrendezett jelenet- ‘ bői hogyan lettünk volna képesek megtanulni, miként viselkednek az általunk kitalált szerkezetek és az emberi test a végtelen világűrben? Az azóta bekövetkezett katasztrófák, mint amilyen például a Challengeré vagy a Columbiáé volt, sem azért történtek meg, mert nem voltak előzmények, hanem olyan hibák léptek fel, amelyek előre borítékolták a tragédia bekövetkezését. Ahogyan autóval, vonattal, hajóval vagy éppen repülőgéppel is történik manapság is baleset, hiába használjuk már akár már száz évnél is régebben ezeket a technológiákat. Átírni a történelmet nem példa nélküli dolog, a világban nem egy, írem két ilyen eset fordult már elő. Hogy joggal, jogtalanul, azt nem mindig könnyű megítélni. Az viszont biztos, hogy ha ezt kellő bizonyítékok nélkül tesszük, az éppoly veszélyes dolog, mint az eredeti állítást kellő hitelesség nélkül megtenni. Az évforduló kapcsán tehát arról elmélkedni, hogy járt-e valaha ember a Holdon, nem ördögtől való dolog. Legfeljebb remélni lehet, hogy mégsem bizonyosodik be egy világméretű átejtés ténye. Mert azért nincs olyan sok világtörténelmet formáló eseményünk. Ezek egyikének elvesztése pedig jókora csorbát ejtene az önérzetünkön, ami szerint előbb-utóbb képesek leszünk meghódítani a világűr egyre nagyobb részét. Persze, egy gigantikus hazugsággal együtt élni még kellemetlenebb lenne. Nevetős szmájli kokainozás, illetve doppingolás miatt tették nemrégen (kajak)lapátra. Helyükben én nem hehehéznék, inkább szégyenemben fapofával sokkal szerényebben meghúznám magam a víz alatt (már ha a fapofa el tud merülni a vízben). Tehetségük és eddig elért eredményük okán ugyan megemelem kalapomat előttük, amit azonban a csalódottságom miatt a földre dobva azonnal meg is taposok. Mert a pimasz, balatoni vi- gyorgós fotójukat elnézve engem mintha jobban bosszantana, mint őket, hogy e két jómadár nem az augusztusi riói olimpiai dobogón állva mosolyog örömittasan. Persze nem tudhatom, hogy valójában mi játszódhat bennük. Naivan úgy jellemezném az idei ötkarikás játékokról a maguk hibájából lemaradt két kokó- király állapotát, hogy hát persze, hisz’ vigadva sír a magyar. De sajna, vélem, nem ez az igazság... Kucsera már jóideje beját- szotta magát az országos bulvármédia által mindörökké szánalmasan hülyére maszkírozott celebválogatottjába. Jóllehet, degeszre keresi magát a tettetett butának és szerencsétlen flótásnak kötelezően megformált szerepével. Gábor 34 éves. Ha jövő év végén kitelik a büntetése, dúsgazdag pasz- szív sportolóként döntheti el, hogy vajon vesz-e még lapátot a kezébe, s bődületes edzésmunkával és~ engedélyezett szerekkel rövid időre felküz- di-e magát az egyébként aprópénzt hozó nemzetközi elitbe, avagy marad unalmas humorú poéngyáros, pocakosodé pojáca. Bence viszont még csak 24 esztendős, ami az aktív kajaksport-időszá- mításban kamaszkornak számít csupán. Neki tehát lenne még ideje újra felgyorsítani a csapásszámot és a világ élvonalába löknie-húznia magát a büntetési tétele végeztével. Kérdés, hogy lesz-e hozzá. ereje? Vagy Kucsera farvizén, evezve ő lesz a legújabb hazai csetlő-botló gigacelebsztár, akiről kiderül, hogy "se nem vicces, sem énekelni; ’ sem táncolni, sem értelmesen beszélni nem tud, viszont rengeteg pénzt keres azzal, hogy nem azt csinálja, amihez ért, Mészáros Géza geza.meszaros@mediaworks.hu nem abban jeleskedik, amiben 6 lehetne a legjobb a világon, bennünket pedig, mint egyszerű halandókat, soha nem örvendeztet meg a címeres nemzeti mezben elért sikereivel? Na, most nevessetek fiúk! Engem mintha jobban bosszantana a dolog, mint őket...
