Új Néplap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
2016-07-20 / 169. szám
0 MEGYEI KÖRKÉP 2016. JÚLIUS 20., SZERDA Ezüstveretes kardtól a hamisított bizánci pénzig sok minden előkerült Egy ásatás különleges emlékei Öt hosszúkás láda és dobozokban számtalan zacskó fekszik előttünk a szolnoki Damjanich János múzeumban, ahogy Kovács Péter ásatásvezető régésszel számba vesszük a Tisza- püspökiben végzett leletmentő ásatás frissen restaurált anyagát. A ládákban öt kard pihen. Mind egyetlen temetőből került elő, amely a maga kilencvenöt sírjával a megye legnagyobb gepida temetője és országos viszonylatban is a legjelentősebbek közé tartozik. Szathmáry István kunhalom.1950@gmail.com TISZAPÜSPÖKI/SZOLNOK Ez a táj egykor a Tiszának és mellékvizeinek, a Karancs- nak, a Háromágnak, illetve a Tinókának kiemelkedésekkel tarkított mocsaras vidéke volt.- Maga a temető a Tisza-holtág és a Ka- rancs, illetve a később Fehértónak nevezett állóvíz közötti lapos fennsíkon terül el - meséli a régész. Elmondása szerint a közelben, Törökszentmiklós irányában dr. Cseh János régész számos olyan település nyomát fedezte fel az évek során, ahol a sírok lakói egykor élhettek - Nem tudni pontosan, melyik lehetett közülük az a gepida szokás szerint inkább tanya jellegű lakhely, amelynek lakói ide temetkeztek, erről csupán sejtéseink vannak - folytatja a helyszín bemutatását. - Az ide eltemetettek között minden korosztály képviselve volt, és nagyjából egyenlő arányban nyugodtak itt nők és férfiak. Utóbbiak sírjai azt mutatják, hogy germánok lévén elég magas termetű, katonáskodó népesség lakta a közeli településeket, mert az összes férfi mellé elhelyeztek valamilyen fegyvert túlvilági útjához. Az általunk is látott, 70-80 centiméter hosszú, egykezes, a kora Árpádkorban nálunk használt példányokhoz erősen hasonlító kardokon kívül lándzsacsúcsok, nyílhegyek, hosszú tőrök utalnak katonás életmódjukra. Közülük különösen figyelemre méltó az a kard, melyről a tisztítás, konzerválás után kiderült, annak idején ezüst koptatóval, vagyis a fából készült hüvely alsó végén levő fém véggel készítették, azaz tehetős ember lehetett a gazdája. Ennek a fegyvernek az is a különlegessége, hogy az ezüst sói az évszázadok során még a fa hüvely egy kis részét is konzerválták. Szintén ezüstből van az a talányos pénzlelet is, melyet a Magyar Nemzeti Múzeum szakemberei azonosítottak, s érdekessége miatt egy külön tanulmány tárgya lehet majd a jövőben. A négy darab egymáshoz tapadt pénz a Kr. u. VI. század legelejéről Sirmiumból, s feltehetően Anastasius bizánci császár veretéi közül való. A szakemberek szerint az a fő érdekessége, hogy a város elfoglalása után az ott talált eredeti verőtővel a hódítók készíthették őket, persze nagy valószínűséggel a megszokottól eltérő ezüsttartalommal. így az ő esetükben a pénzhamisítás históriájának egy elég ritka tanújával állunk szemben. Kovács Péter óvatosan kézbe véve mutat egy másik, nem teljesen ismeretlen, de elég ritka, a néhai gepidák pompakedveléséről tanúskodó leletet is. A rendkívül szép és teljes épségben megőrződött ezüst csatba fényesre csiszolt féldrágaköveket, vörös gránátot illesztett egykor élt készítője. A dolog külön érdekessége, hogy a régi ötvös valamilyen, máig kitartó szerves ragasztóval rögzítette a köveket a foglalatukba. A szép ruhadísz egyébként egy férfi sírból került elő. A gepidák számos jel szerint igen támadókedvű harcosok lehettek a maguk korában, mivel védőfegyverek, vagyis páncélingek, sisakok, pajzsdudorok maradványait ezzel szemben sehol sem rejtette a föld. A régész elmondása szerint bár elsősorban a gyalogosan vívott közelharcot kedvelték, bizonyára nekik is volt lovasságuk, amire a környéken élő, lovas harcmodort kedvelő szarmaták miatt is szükségük lehetett. Maga a népesség, amint azt a csontvázakból megállapították, némileg kevert volt, egy közel kétméteres germán mellett előkerültek jóval alacsonyabb, mongoloid vonásukat mutató csontvázak is, ami történelmükkel függhet össze. A valamikor a népvándorlás során Észak-Lengyelországból a gotokkal útra kelt gepidák, a hunokkal jöttek be a Kárpát-medencébe, melynek a Dunától keletre levő részén települtek le. Attila halála után nagy szerepük volt a hun birodalom maradékának szétverésében, míg végül részben az avarokba beolvadva tűntek el erről a tájról, hogy csak hátra maradt tárgyi emlékeik adjanak hírt róluk a késő utókornak. A most restaurált leletekkel egyébként belátható időn belül a múzeumlátogató közönség is találkozni fog a múze um kiállításain. A gepidák használták egykor ezt az egyenes egykezes kardot, mutatja Kovács Péter régész rmKasagnaK számító hamisított bizánci pénz A frissen restaurált gepida leletek a múzeum raktárába kerültek Különös szépségű, ezüstből készült, gránátberakasos csat Fotók: Mészáros Janos
