Új Néplap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

2016-07-16 / 166. szám

4 SZOLNOK ÉS KÖRNYÉKE 2016. JÚLIUS 16., SZOMBAT HÍREK Elbontják az állványt SZOLNOK Beázott a Városi Galéria kupolája, és leesett egy díszelem, ezért ideigle­nesen bezárták a kiállítóhe­lyet. Már kijavították a hibá­kat, és napokon belül elbont­ják az állványzatot. Egy hét múlva ismét megnyit a láto­gatók előtt az egykori zsina­góga épülete. (mj) Előadókat hívtak az erdőbe ÚJSZÁSZ Egyhetes, nagy si­kerű tábort tartottak gyere­keknek az újszászi Parker­dőben. A sátorozós progra­mon közel ötven, javarészt újszászi gyermek vett részt, óvodáskorútól a 16 évesig.- Az volt a célunk, hogy for­máljuk a gyerekek szemlé­letét - hangsúlyozta Dobozi Róbert, az - önkormányzat­tal közösen - tábort szerve­ző Gyere, Segíts Alapítvány elnöke. - Minden napra hív­tunk előadókat, emellett kéz­műves programokat, sport­foglalkozást, íjászatot tartot­tunk nekik. Úgy tűnik, a prog­ramok elnyerték a táboro­zok tetszését, több felől is di­csérték a szervezést. (kb) Kifestették az óvodát, iskolát VEZSENY Befejeződött a he­lyi óvoda és iskola tisztasá­gi festése - tudtuk meg Sza­bó Ferenc polgármestertől. A szükséges kisebb karban­tartási munkákat, mosdók ja­vítását is elvégezték önkén­tesek és közmunkások segít­ségével. - Vannak itt a falu­ban olyan segítőkész festők, akik önként felajánlják mun­kájukat, az önkormányzatnak csak az anyagokat kell biztosí­tania. Szülők is jönnek segíte­ni, javítgatnak, festegetnek - hívta fel a figyelmet a helyiek összetartására és segítőkész­ségére a polgármester, (kb) Folyamatosan a világunkból elveszett harmóniát keresi Deák Péter Tisza, erdő, méhek, kert... Deák Péter kapta a Művé­szeti Akadémia népművé­szeti tagozatának legutób­bi felnőtt kategóriás ösztön­díját. A támogatás egy esz­tendőre szól, s vége felé en­nek mérlegéről beszélget­tünk a kitüntetettel. Szathmáry István ujneplap@ujneplap.hu SZOLNOK/VEZSENY - Ez az ösztöndíj nagyon nagy meg­tiszteltetés volt, s most az idő­szak vége felé látom, hogy mi­lyen sokat kaptam vele. Van ennek természetesen anya­gi oldala is, de ennél fonto­sabb a rengeteg emberi kap­csolat. Részt vehettem az aka­démia rendezvényein, előadá­sain, kirándulásain is. Két hete például a Gyimesekben a harmadik ottani mesemon­dó verseny szervezésén dol­goztam Kóka Rozikával. Ez ugyanis egy összmagyar, ha­tárokon túl nyúló ösztöndíj. Emellett egy korábban félbe maradt munkámat, az úgyne­Lehet egyensúlyt találni a fogyasztó és a természetes világ között mondja Deák Péter vezett székely festékes szőtte­sek kutatását is folytatni tud­tam a segítségével, melyhez annak idején sok segítséget kaptam az időközben elhunyt Szabó László tanár úrtól. Most az ösztöndíjjal sikerült ezt fel­dolgoznom, s talán könyvet is tudok írni róla - kezdi beszél­getésünket Péter, akiről első pillantásra lerí, hogy va­lóban igen szoros köte­lék fűzi a népi mes­terségekhez, a kézművesség­hez. Most is megszokott összeál­lításában, csontdíszes, kézzel varrott bőrtarisznyával, házi­szőttes kabátban érkezett a be­szélgetésre.- Tanultam szőni, fonni, el­sajátítottam a mesterség gyö­kereit, amit a munkámban ma is hasznosítok - mondja, ami­kor futó pillantást vetek az öl­tözékére. Péter faluhelyen, lászapátin nőtt fel, ahol fél gyermekkorát az akkor még kiterjedt tanyavilágból érke­zett osztálytársai között töltöt­te. - Sok mindent belepakol­tak ott a tarisznyámba, olyan idős emberekkel találkoz­tam, akik felkeltették az érdeklődésemet a különböző kis­mesterségek, a jószágtartás iránt - foly­tatja. Az­után egy vargabe­tűvel jöt­tek a ka- masz- évek, míg azon vet­te észre ma­gát, hogy új­ra foglalkoz­tatja mind­az, ami gye­rekkorában is nagyon érdekelte. Elkezdte kutatni a paraszti bőrműves­séget, a lábbeli ké­szítést, majd húsz­éves formán találko­zott Székely Évával, a „nomád nemzedék” jeles képviselőjével.- Elkezdtem tudatosan gyűjteni a kézművesség em­lékeit, főleg a textilművesség, például a szarvasi hagyomá­nyos szlovák minták hatottak rám - mondja. Péter a tanári tevékenység mellett így egy fajta hagyo­mányőrzést is végez, ami egyben más életformát is jelent, amit a tömegter­melés sugall. Főleg nem eldobható tárgyakat használ, bár elmondá­sa szerint vannak idő­szakok, amikor őket is el kell tudni enged­ni. Nem is a tárgyak­hoz, hanem az általuk képviselt szellemiség­hez, ősi gyökerekhez ragaszkodik, s ez iga­zából kézműves tevé­kenységének a mozga­tója.- Valójában ezért nem lettem nagybe­Deák Péter Jászberényben született 1960. március 20-án. Nős, egy fia van. Lakhelye: Vezseny. Foglalkozása: mentálhigiénés fejlesztő tanár a Megyei Gyer­mekvédő Intézetnél. Mellette a kézműves házban dolgozik. Fő feladata a gyermekek lelki gondozása, támogatása, te­hetséggondozása. Végzettsége: tanítóképző és testnevelési egyetem mentál­higiéné szak, továbbá techni­ka kiegészítő szak. tűs Mester, bár amit szövésben el lehet érni, azt megtettem, ezt elismeréseim is bizonyít­ják. Akár lehetne egy szövő­műhelyem, de nekem az volt a fontos, hogy ennek a más élet­formának az üzenetét, szelle­miségét adjam át az emberek­nek, de főleg a gyerekeknek. Az évek során lazítottam is a dolgon. Bár sokáig például ma­gam készítette cipőben jártam, ma már inkább megveszem, de csak azt használom fel a tech­nikai civilizációból, amit mu­száj. Kiköltöztünk falura, mert ott egy szerves közösséget tud­tunk a környező világgal te­remteni. Van Tisza, van er­dő, vannak méhek, kert, gyü­mölcsfák, vannak olyan kéz­műves eszközök, amikkel napi szinten tudunk dolgozni. Ami­re szükségem van, abból ma is sok mindent meg tudunk csi­nálni, s vannak árucsere-le­hetőségeink is. Meg lehet ta­lálni az egyensúlyt a fogyasz­tói és a természetes világ kö­zött. Emellett alapvető kérdés, hogy mivel táplálkozom, me­lyek azok a természetes élelmi­szerek, melyeknél tudom, hogy mit eszek - összegzi életmód­jának főbb vonásait. Életfilozó­fiájának alapja, hogy istenhí­vőként annak tudatos teremt­ményében, az emberben is tud hinni, és abban is, hogy helye van a világban, és nem véletle­nül kapta mindazt, ami körül­veszi. Bár elmondása szerint úgy érzi, ebből a világból is már jórészt hiányzik a harmó­nia, mert az ember felülírta az Isten által számára adott tör­vényszerűségeket. Ő ezt a har­móniát keresi a saját életében. Az újszászi középiskolában a legeredményesebb a vasúti szakma oktatása - ez pedig nem véletlen Kitüntetést ért az évtizedek óta végzett munka ÚJSZÁSZ Vasútért kitüntetést vehetett át Rózsa György, a Szolnoki Műszaki Szakképzé­si Centrum Rózsa Imre Közép­iskolája és Kollégiuma igazga­tója a szakmai oktatás terén végzett jelentős munkája elis­meréseként a budapesti Ma­gyar Vasúttörténeti Parkban megtartott 66. Vasutasnapon. A díjat - melyre az újszászi igazgatót kollégái és a szolno­ki állomásfőnökség terjesztette fel - Tasó László, a Nemzeti Fej­lesztési Minisztérium közleke­déspolitikáért felelős államtit­kára és Dávid Ilona, a MÁV Zrt. elnök-vezérigazgatója adta át. Szükség van jól képzett szakemberekre, emelte ki az ünnepségen beszédében is Ta­só László - ennek érdekében pedig az újszászi középiskola tagadhatatlanul sokat tett. Valójában az egész közösség, a vasúti szaktanárok érdemelték ki ezt az elismerést - mondta az igazgató. Vígh László igazgatóhelyet­tes is azok közé tartozik, akik javasolták Rózsa Györgyöt a díjra.- Harminc éve folyik vas­úti képzés az iskolánkban, az ország hasonló képzőhe­lyei közül nálunk a legered­ményesebb az oktatás, diák­jaink országos szakmai tanul­mányi versenyeken jelentős eredményeket érnek el. Az el­múlt húsz évben a MÁV-val és szervezeteivel is sikerült olyan kapcsolatot kiépíte­nünk, amely biztosítja, hogy a továbbiakban is hasonlóan színvonalas oktatást biztosít­hassunk - mutatott rá a felter­jesztés hátterére az igazgató- helyettes.- Teljesen váratlanul ért ez a kitüntetés - árulta el Rózsa György. - Jött egy telefonhí­vás, majd a meghívó, hogy je­lenjek meg a budapesti vas­Rózsa György igazgató a minap a fővárosban átvett díjjal utasnapi rendezvényen, mert kitüntetnek.- Átvettem a díjat, de úgy ér­zem, valójában az egész közös­ség, a vasúti szaktanárok érde­melték ki ezt az elismerést. És ezt nem álszerénységből mon­dom! - hangsúlyozta az igaz­gató, aki 1996 óta áll a közép­iskola élén. Sőt, élete igencsak szoroson kapcsolódik ehhez az intézményhez, hiszen a közép­iskola alapítójaként édesapját, Rózsa Imrét tisztelhetjük, aki­ről az iskola a nevét is kapta. A középiskolában pedig a va­káció ellenére sem pihenhetnek sem az oktatók, sem az igazgató, hiszen javában zajlanak a nyári szakmai gyakorlatok. К. B.

Next

/
Thumbnails
Contents