Új Néplap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
2016-07-15 / 165. szám
14 CSALÁDI KINCSESTÁR 2016. JÚLIUS 15., PÉNTEK Az űrkutatástól a paleontológián át a lovagrendig István titka, megpróbálnak mindent együtt csinálni a hétköznapokon Nagyon kedves, fiatal házaspárral hozott össze a véletlent?). Szolnoki István az Aba-Novák Agóra munkatársa, de a Zolnok Lovagrendből is ismerős lehet. Felesége Jaczkó Xénia, akit a szolnokiak a korábban itt szolgáló Jaczkó György lányaként ismerhetnek. Gutal István üjneplap@ujneplap.hu SZOLNOK Rendesnek mondott, kenyérkereső hivatásuk mellett jut idejük szenvedélyeikre, egymásra és a tágabb családra is. Hogy mi a titkuk?- Én kifejezetten szeretek jó sci-fiket olvasni, Asimov, John Scalzi, Dan Simmons, de nagyon kedvelem Merle könyveit is - sorolta elfoglaltságait Szolnoki István. - Valamint nagyon el tudok merülni az űrkutatás és a paleontológia világában, ilyenkor el tudok ám tűnni a való életből órákra is. Illetve lassan de biztosan a mindennapjaimba is belopja már magát a katonai hagyományőrzés, azon belül is a magyar középkor. Mi fogja meg ebben az embert? Természetesen az, hogy középkori harcossá változhat az ember egy hétvégére, vagy pappá, vagy kereskedővé, vagy fegyverkovács- csá, vagy hadmérnökké annak minden velejárójával: a korabeli tábori körülményekkel, ételekkel, italokkal, esetleg akkori játékokkal.- Én is ngyon szerencsésnek mondhatom magam, hiszen megkaptam azt az ajándékot, hogy most már a hobbim, a szenvedélyem lett a munkám - kapcsolódott be a beszélgetésbe Szolnoki Istvánná Jaczkó Xénia. - Ez pedig nem más, mint a hagyományőrzés, annak is a táncos formája, a néptánc. Alapvetően közgazdász vagyok és elég sok munkahelyen volt alkalmam megismerni a szakmám oldalait. Már ebből is kiderül, hogy az időhiány állandó létállapot lehet a párnál.- Valóban, az időnk mindig kevés, mindenhoHuszonhárom fő a szűk család... Jelen állás szerint ketten alkotnak egy családot, de Xéni- áék oldaláról egy meglehetősen népes családnak is tagjai. Persze azért még így is számon tudják tartani az unoka- testvéreket.- Számoljunk csak... - morfondírozott Xénia. - Mivel óriási a család, ezért már csak a szűkebb rokonsággal van lehetőség és idő összejámi. Ennek a munka, a távolság egyaránt távolságokat vá rohanunk. A rohanást persze megpróbáljuk együtt csinálni, ha tehetjük, együtt indulunk útnak és együtt érkezünk haza. Sajnos a közös időtöltés hiánya nálunk is probléma, tapasztalatom szerint tudatos szervezést és kompromisszumot igényel az együttlét napjaink rohanó világában. Meg kell dolgozni érte, komoly érték. Általában egyszerű dolgokban merül ki a közös „időnk”. Együtt főzünk, takarítunk, filmezünk. Nyáron persze megyünk a strandra, sokat biciklizünk és természetesen „kirándul- ni”is szeretünk. A feszab. Az egyházi ünnepek nagyon fontosak a mi életünkben, ilyenkor általában mi utazunk a családhoz, hiszen édesapám például ilyenkor is „dolgozik a templomban”, hiszen görögkatolikus parókus atya, emiatt is nehéz összeegyeztetni. Hiszen ami nekünk hétvége, az nekik munka. De a karácsonyt és a húsvé- tot mindig együtt töltjük. A válaszom: körülbelül huszonhárom fő a legszűkebb család. leségem egyébként a szomszéd faluba való átkocsikázást is kirándulásnak hívja.- Igen, az időnk az mindig kevés, de szerintem manapság ezzel mindenki így van - erősítette meg István szavait Xénia. így még értékesebb az, ami „szabad”. És tényleg az a titka, hogy Uyenkor megpróbálunk mindent együtt csinálni. Bár hozzá kell tenni, hogy alapvetően támogatjuk egymást mindenben, így ha néptáncversenyre megyek, vagy viszem a „gyerekeimet”, akkor elkísér Pisti - persze ha van ideje. Ha tehetem, én is eljárok a Zolnok Lovagrend edzéseire. És mivel én is tagja vagyok a klubnak, a vámapokra együtt megyünk és szurkolok, hogy a csatából sikeresen térjen vissza a férjem. Aki hétköznap is lovag. Királynőnek érezhetem magam mellette. Adott tehát egy király és királynő, s talán nem mi vagyunk az egyetlenek, akik - főleg a népes családi háttér tudatában - kíváncsiak arra, mikor érkezik a „trónörökös”...- A bátyám két gyermek büszke apja. Ő viccesen jegyzi meg erre kérdésre, hogy a még gyermektelen, fiatal házasoktól mindenki ezt kérdi, de amint megszületik az első, onnantól a kérdések kilencvenöt százaléka már az, hogy mikor jön a második? Mi ügy hisszük, hogy a gyermekvállalás nem szabad, hogy teljes mértékben tervezés kérdése legyen, inkább lelki el- határozának tartjuk. Ez a kérdés számunkra egyszerű, ahogy a válasz is: a baba akkor fog jönni, ha jönnie kell, illetve ha a gólya erre jár. Egyébként mindkettőnk családja rendkívül toleráns a kérdéssel kapcsolatban, türelmesen várakoznak. Ю О Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthessen megtalálni a kiutat! E-mail-címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. Zsolt atya! Képzelje el, tizenhárom éves vagyok, és a szüleim még be akarnak íratni táborba. Na ne már! A haverokkal szívesen elmegyek ide-oda, például horgászni, meg moziba, mega téren lógni, de egy tábor... tiszta dedó. Mindig azt mondják, kell a szocializációmhoz, meg hogy meg kell tanulnom alkalmazkodni másokhoz, de szerintem ez hülyeség. Mi a véleménye erről? Petya Kedves Petya! A véleményem egyezik az önével, ez tiszta katasztrófa! Totál gáz, nem veszik komolyan, oda küldik, ahova nem akar menni és nem is egyeztettek önnel. Egyre kevésbé függ a szülőktől. A sok hülye és értelmetlennek látszó ötlet dühössé teszi. Teljesen igaza van! Ezt tisztelettel mondja is ki, ez teljesen oké az ön életszakaszában. Még néhány év és megtapasztalja, hogy fájdalmasabb és nehezebb a szülei nélkül élni, mint velük. Velük él, szeretik, a szakszavai alapján kitűnő nevelésben, értelmiségi környezetben van, kérdésfeltevése alapján ön született vezető! Helyes, hogy vannak „haverok”, ezek közül kik az igazi barátok? Mi lenne, ha kezébe venné a dolgait, és megkeresné azt a területet, ami érdekli, és ezt a szülőkkel is megbeszéli. Beszéljen a barátokkal, és a „dedótábor” helyett keressenek horgásztábort, vagy a honvédség is szervez kitűnő túlélőtáborokat. íjászat, lovaglás, úszás, hegymászás, sport, ma már ezer lehetőség van, ott a net, üsse be a googliba, mi érdekli, a gépezést pedig felejtse el a nyáron. A szülők szeretnék biztonságban tudni; ami szintén természetes szempont és elfogadható. Mi lenne, ha a barátokkal saját tábort szervezne a suliban olyan felnőttel, akiben megbízik, és nem dedózik önökkel? Dialógus nélkül csata van, felesleges energiákat vesz el, ezt az energiát a szervezésre is fordíthatja. Beszéljen velük, hogy a barátok jelenléte és a csajok szépsége vonzza, a kereteket szétfeszíti és a szülők ötleteivel szembe kerül, és ez a normális. Saját útján Isten óvja! A Szolnoki Főiskolán végzett Császár Fanni, aki jelenleg a megyeszékhely polgármesteri hivatalában dolgozik. A huszonhárom éves szolnoki lány szabadidejében szívesen strandol, de főként a Balatont szereti. A legkedvesebb barátnőjével nemrégiben a tihanyi levendulafesztiválon járt, de tervezi, hogy a családjával is ellátogat a megyar tengerhez. Mert ugye, a Balaton a Riviéra... LANYA Te is szeretnél a Hét lánya lenni? Ha már elmúltál 16 éves, akkor jelentkezz néhány soros, fényképes bemutatkozással a szoljon@szoljon.hu e-mail-címen! Neki a Balaton a Riviéra Mit gondol, bejelenthetik az ufók létezését?- Magam is olvastam a hírt, ami az amerikai elnökválasztási kampányban röppent fel. Eszereint az egyik jelölt győzelme esetén felszabadítanák az ufóaktákat. Illetve azt is, hogy a nagy fogadóirdoák korábban még egy az ezerhez adták az esélyt, hogy még idén bejelentik az idegen civüizációk létezését, míg mostanra ez az arány egy a huszonöthöz mértékűre változott. Vagyis sokkal valószínűbbnek tartják ennek a bekövetkeztét, mint eddig bármikor. Hogy ez csakugyan megtörténik-e, még nem tudjuk. Az viszont biztos, hogy elképzelhető, hiszen valamennyi feltétel adott ahhoz, hogy más bolygókon is kialakulhasson az élet. Olyan ez, mint egy konyhákért, ahol ott a rengeteg növény, csak még nem állt össze zöldséglevessé. De az alapok megvannak hozzá. A Csillagked(d)velők Klubjában hetente tartok előadásokat, s ott is rendszeresen felteszik a kérdést a látogatók, hogy létez- nek-e ufók. Én személy szerint optimista vagyok ebben a kérdésben, már csak a nagy számok törvénye miatt is. Olyan rengeteg planéta létezhet a világegyetemben, ahol megvoltak a feltételek az élet kialakulásához, hogy elképzelhetetlen, hogy csak nálunk zajlott le véUjlaki Csaba, a szolnoki Aba-Novák Agóra munkatársa, a Csillagked(d) velők Klubjának vezetője gül ez a folyamat. Van, aki úgy véli, a Marsra leszállt földi eszközökön utazhattak baktériumok, amelyek jó része elpusztult út közben, de néhány túlélhette a kalandot, s most is ott lehet a bolygó felszínén. Azt nem hinném, hogy korábban már meglátogattak minket az idegenek, de erre sor kerülhet a jövőben. Akkor már csak azért kell majd izgulni, hogy jó szándékúak legyenek. Összefogást is hozhat egy ilyen találkozás, de nálunk, emberek között széthúzást is, versenyt, hogy ki szerzi meg a technológiájukat. Ha fejlettebbek lennének nálunk, nem biztos, hogy jót tenne nekünk, ha fejlődési lépcsőfokokat ugranánk át a készen kapott technológiákkal. M. G. A.
