Új Néplap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

2016-07-09 / 160. szám

2016. JULIUS 9., SZOMBAT HETÉNYI GÉZA KÓRHÁZ .13 Batthyány-Strattmann örökébe léptek a szolnoki orvosok Emberi légkört teremtve gyógyítanak A Hetényi kórház két főor­vosa is minisztériumi kitün­tetésben részesült Semmel- weis-nap alkalmából. Dr. Póta Sándor fogorvos, száj­sebész főorvos és dr. Se­ress Zoltán belgyógyász gasztroenterológus főorvos egyaránt Batthyány-Stratt­mann díjat vehetett át.- Bevallom, egykor rettegtem a fogorvosoktól - mesélte ne­vetve dr. Póta Sándor. - Ezért is választottam ezt a pályát: azt mondtam, én olyan fog­orvos szeretnék lenni, akitől nem félnek a páciensek. Voit még egy impulzus, ami erre a pályára vonzott. Egy távoli ro­konom, aki Szolnokon dolgo­zott vizsgázott fogászként, er­re a pályára csábított. Sosem bántam meg a döntésemet. Hallottam egyszer egy mon­dást, hogy nem az az ember a boldog, aki azt csinálja, amit kell, hanem az, aki szereti csi­nálni, amit tesz. Hát én ponto­san így vagyok ezzel. A jeles lokálpatrióta híré­ben álló Póta Sándorról a leg­többen azt gondolják, tősgyö­keres szolnoki, ám ő eredeti­leg budapesti.- Budapesten születtem, s amikor 1979-ben végeztem az orvosin, a közelben kerestem állást - tudtuk meg a főorvos­tól. - Épp az említett szolno­ki rokonom hívott, mondván, miért nem jössz Szolnokra, jó kis város ez! Megtudtam, hogy a szájsebészeten van ál­lás, megpályáztam, s így ke­rültem végül 1980-ban Szol­nokra. Szerencsére befogadó emberek élnek ebben a város­ban, ezért is tudtam viszony­lag gyorsan érvényesülni a betegek körében. Könnyen el­fogadtak, talán éppen azért, mert odafigyeltem rá, hogy ne kelljen félni tőlem. Főként gyerekek esetében ügyelek rá, hogy ne rettentsem el őket, ne maradjon rossz emlékük a fogorvos bácsiról. A szájsebé­szeten Koltay főorvos úrtól ta­nultam, az ő szakmai és em­beri példáját igyekeztem az­óta is követni. A mostani díj is azt jelzi számomra, hogy va­lóban jó utat követek. Különö­sen azért örültem neki, mert egy ilyen mentalitású orvos­ról elnevezett kitüntetésben részesülhettem, mint Batthy­ány-Strattmann László. Dr. Póta Sándor Balog Zoltán minisztertől vette át az egészségügy magas szintű elismerését lenőriztette. így vált tudatos­sá bennem, hogy nekem úgy kell dolgozni, hogy ha bárki bármikor utánam néz, ne tud­jon mást írni, csak azt, amit én. Folyamatosan figyelek ar­ra mind a mai napig, hogy a lehető legpontosabb informá­ciót adjam mindarról, amit lá­tok. Ezenkívül fontosnak tar­tom, hogy a beteg ne csak a munka tárgya legyen, ha­nem egy ember, akihez lelki­leg is kapcsolódunk valami­lyen szinten - Őt is meg kell hallgatni és nekem is őszin­te, korrekt és részletes infor­mációt kell nyújtani a számá­ra, elősegítve ezzel a gyógyu­lását. Mindig abba az irányba terelem a betegeket, amerre a saját családtagomat is irányí­tanám! Az egyetem után ugyan „es- kü”-t kellett tennünk a hivatá­sunkra, de ezenkívül az egész orvoslással kapcsolatban ta­- Természetesen nagyon jólesik egy ilyen kitüntetés, de viccesen azt szoktam mon­dani, hogy két ok vezérelt ab­ban, hogy a munkámat jól vé­gezzem - az egyik, hogy a betegnek a lehető legjobb le­gyen, a másik ok pedig, hogy ezért nekem jó legyen a hí­rem - emelte ki dr. Seress Zoltán. - A munkához való hozzáállást szüleimtől örö­költem. Édesapám állatorvos­ként dolgozott, tőle ezt láttam, hogy ha bárki segítségre szo­rul - legyen ember vagy ál­lat - annak segíteni kell, füg­getlenül a munkaidő végétől. Sosem akartam vezető lenni, de az élet így hozta. A mun­katársaim és a betegek taní­tottak meg arra, hogy olyan munkahelyi légkört alakít­sunk ki, ahova lehetőleg sen­ki se jöjjön be rossz szájíz­zel, mert mindenkinek így a jobb. Emellett mindig arra tö­rekedtem, hogy az adott hely­zetből kihozzuk a legjobbat, mert aminél nincs jobb, az a legjobb! Talán meglepő, de a neves osztályvezető főorvos egykor egészen más pályára készült.- Tulajdonképpen villamos- mérnök szerettem volna len­ni, de érdekelt a biológia, az emberi test működése is, vé­gül ezért próbáltam meg az orvosi pályát - meséli dr. Se­ress Zoltán. - Eredetileg házi­Dr. Seress Zoltánnak gratulál a miniszter és az államtitkár a Batthyány-Strattmann-díjhoz orvosnak készültem, de úgy gondoltam, ahhoz, hogy jó há­ziorvos legyek, a belgyógyá­szattal komolyabban kell fog­lalkoznom. Több évig voltam medikus a Hetényi kórház­ban, épp azon az osztályon, ahol az elődöm, Sulyok Lász­ló főorvos úr megalapította az endoszkópiát. Itt kapcsolódott a villamosmérnökség az or­vostudományhoz, amikor mű­szert kaptam a kezembe. Mi­vel mindig érdekelt, hogy le­het valamit úgy csinálni, hogy maximálisan kihasználjam a rendelkezésemre álló eszkö­zök lehetőségeit, megtetszett ez a terület. A munkavégzés pontosságára első főnököm Szűcs Eszter fó'orvosnő „kény- szerített”, azzal, hogy munká­mat folyamatosan ellenőrizte, és amelyik beteget egyik nap megvizsgáltam, azt egy má­sik napon mással is visszael­lán a legfontosabb dolognak tartom a kellő alázatot, a se­gíteni akarást és a szerete- tet. Azt, hogy eddig eljuthat­tam, szeretném megköszön­ni a családomnak, a munka­társaimnak és természetesen a betegnek is! Az oldal a kiadó és a kórház együttműködése alapján készült. A felmerülő költségeket a megrendelő fizeti. Professzorrá avatták a szülész főorvost A frissen alakult Eszterházy Egyetem a napokban avatta pro­fesszorává dr. Mosonyi Attilát. A Hetényi Géza Kórház szülé­szet-nőgyógyászati osztály osz­tályvezető főorvosa, így a megyei kórház jelenleg egyetlen profesz- szora.- Köztudott, hogy immár 15 éve megszereztem a phd fokoza­tot saját magam erejéből - emelte ki a szülész főorvos. - Számos fel­sőoktatási intézményben voltam vendégtanár, megszereztem a ha- bilitációt, ami a következő tudo­mányos lépésnek számít. Külsős oktatóként már hat éve oktatok az egri főiskolán, ezt honorálta most a frissen alakuló egyetem. Több­lépcsős folyamat, amit végigjár­tam, utolsó mozzanatként Áder lános köztársasági elnök írta alá a kinevezésemet, így az új egye­tem első professzora lehetek. Dr. Mosonyi Attila tudományos tevékenysége mellett a minden­napokban is próbálja kamatoz­tatni újonnan kapott címét.- Mindenki számára ismert, milyen nehéz az orvosok utánpót­lását biztosítani. Nekem osztály- vezetőként ez a legfőbb célom, s remélem, a professzori cím hoz­zásegít ehhez, vonzóbbá tenni az osztályunkat a fiatal, tanulni vá­gyó orvoskollégák számára. A szülész főorvos előtt családi példa is lebegett, amikor ezt a pá­lyát választotta.- Nagyapám ötven évig orvos volt Sarkadon, ő volt a példaké­pem, az ő indíttatására szeret­tem volna orvos lenni - idézte fel a kezdeteket dr. Mosonyi Attila. - Az 6 személye volt a leginspi- rálóbb számomra, emellett azon­ban már diákként is szerettem a természettudományokat. A szülé­szetet főként azért választottam, mert ez olyan terület, ahol egy ki­csit többet tehetünk. Itt nemcsak a betegséggel találkozik az orvos, hanem egy új élettel, ami nagyon szép dolog. Dr. Mosonyi Attila Szolnok egészségügyi elismerését, a Kálmándi-díjat vehette át dr. Márkus Magdolna Az emberek, betegek szeretete vezérelte évtizedeken keresztül HAGYOMÁNYOSAN Sem melweis-nap alkalmából ad­ták át Szolnokon a megye- székhely egyik legnívósabb kitüntetését, a Kálmán- dl Mihályról elnevezett dí­jat. Az elismerést 1994 óta minden esztendőben azok­nak az egészségügyben dol­gozóknak ítélik oda, akik a hosszú évek során kitar­tó gyógyító munkájukról és szociális érzékenységükről tettek tanúbizonyságot. Ezt a díjat idén többek között dr. Márkus Magdolna, a megyei kórház pszichiáter főorvosa vehette át. A főorvos asszony 1953- ban került a Budapesti Or­vostudományi Egyetemre, melyet nagy ambícióval, di­csérettel végzett el 1959- ben. 1967-ben került Szol­nokra. Országszerte eb­ben az időben szerveződött a pszichiátriai gondozóhá­lózat. Szolnokon az ő nevé­hez fűződik a pszichiátriai gondozó megalapítása. Út­törőként meg kellett küzde­nie a szervezés buktatóival, a pszichiátriai betegekhez fűződő előítéletekkel. Gon­dozónőit maga nevelte ki, majd útmutatásai alapján indult a pszichiátriai szak­ápoló és szakgondozó kép­zés. Stabil, jól működő gon­dozót, szakrendelőt hagyott maga után, amikor az Újszá- szi Pszichiátriai Osztály élé­Dr. Márkus Magdolnát a ___ kórházi vezetők is köszöntötték a Kálmándi-díj átvételekor re került. Nyugdíjba a Tö­rökszentmiklósi Pszichi­átriai Betegek Otthonából ment 1990-ben. Szakmai munkáját azonban továbbra is töretlen lendülettel foly­tatja. Jelenleg a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Heté­nyi Géza Kórház-Rendelő­intézet Pszichiátriai Gondo­zójában dolgozik. A betegel­látás mellett több mint har­minc éven keresztül igaz­ságügyi elmeszakértőként is dolgozott.- Nagyon boldogan fogad­tam ezt a díjat. Csodálatos elismerése a munkámnak, amelyet kitüntetésektől függetlenül hosszú-hosszú évek óta végzek - hangsú­lyozta dr. Márkus Magolna. - Engem elsősorban az em­berek, betegek szeretete ve­zérel. Ez ugyanis olyan terü­let, ahol fokozottan szüksé­ges az emberek megértése, szeretete, az empátia, s úgy gondolom, ebből nincs ben­nem hiány. Bár érzelmileg ez igazán sokat vesz el be­lőlünk, sohasem éreztem te­hernek, mert szívből végez­tem. Ráadásul minden nap más, változatos, hiszen min­denki egyedi eset. A legna­gyobb siker pedig számom­ra mindig az, amikor egy fi­atal, nagyon zavart páciens ismét képessé válik arra, hogy önállóan irányítsa sa­ját életét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents