Új Néplap, 2016. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

2016-06-28 / 150. szám

2016. JÚNIUS 28., KEDD MEGYEI KORKÉP Földet értünk Mészáros Géza geza. mesza ros@ med ia wo rks. h u Geráék lenullázták itthon a sztárvilágot és a politikát. M erj vállalkozni, emeld fel a fejed, nézz az ellenfél sze­mébe, és légy büszke, hogy ezt a mezt viseled! - ezt ta­nácsolta a franciaországi labdarúgó-Európa-bajnokság előtt és alatt a magyar játékosoknak Bernd Storck szövetségi ka­pitány. A látottak alapján e kérés minden pontját tökéletesen tel­jesítette a válogatott, ezáltal a lehetetlen küldetés álomutazás­sá vált labdarúgóink és a magyar szurkolók számára egyaránt. Az én megítélésem szerint a belgák elleni 0-4 ellenére is emelt fővel búcsúzott válogatottunk az Eb-ről. Micsoda két hét volt!? Aki­nek lövése sincs a fociról, aki látni sem bírja, aki nem e boly­gón él, még azok is érdeklőd­tek az Európa-viadalról. Gerá­ék lenullázták itthon a sztárvi­lágot és a politikát. Nekem valahogy nem hiányoztak a bulvárhí­rek és a pártcsatározásokról szóló híradások. „Az éjjel soha nem érhet véget...” - hangzott elszánt menetinduló­ként négy meccs erejéig ez az egykori vérciki diszkószám. A vasárnapi meccs után aztán hétfőre mégiscsak felkelt a nap, megvilágosodtunk, s a lebegésből újra a realitás talajára huppantunk. Most, hogy ismét a földön járunk, visszarendeződünk a szürke hétköznapokba. Ugyan ja­vában zajlik még a kontinenstorna. Ám mivel nélkülünk, így a hazai média újra elénk hányja az életszerűden és buta celebsztorikat, vala­mint ismét hallgathatjuk nagyravágyó és nagyotmondó politikusaink egymásra puffogásait. Oly’ jól megvoltunk nélkülük! Ha másért nem is, emiatt mégiscsak orrolok a Franciaországot hódítgató srácainkra! Igazán eljuthattak volna a döntőig, hogy a sok mocsok helyett róluk, a macsókról beszélgessünk! Odafelé tizenhét, visszafe­lé huszonhárom órán át uta­zott társaival az alattyáni Józsa Tamás, hogy szemé­lyesen nézhesse meg a lab- darúgó-Európa-bajnoksá- gon a magyar-portugál mér­kőzést. A semmivel sem ösz- szehasonlítható, életre szó­ló kalandot a válogatott tag­jaival közös fotózkodás tet­te örök emlékké. Molnár G. Attila attila.molnar.g@mediaworks.hu ALATTYÁN/LYON - Még a télen, ha jól emlékszem, január kö­rül megvettük a belépőt a mérkőzésre - idézi fel az uta­zás tervezési fázisát Józsa Ta­más, aki végül néhány hely­beli társával múlt hétfőn in­dult útnak egy kis busszal Franciaország felé. Érdekes­ség, hogy a társaság minden tagja maga is focizik.- Leríhatatlan élmény volt, amikor megérkeztünk a vá­rosba - mondja Tamás. - Per­sze városnézésre is indultunk, de az első igazán nagy élmény a szurkolói zóna volt, ahol már hangolódhattunk a meccsre, s ahol külön részleget alakítot­tak ki a magyar és a portugál drukkereknek. Itt ötóránként videókat is csináltunk, min­denki megnézheti rajtuk, mi­lyen elképesztő volt ott a han­gulat. Aki látta a televízió képer­nyőjén, hogyan vonultak a ma­gyar csapat szurkolói szerdán délután, a mérkőzés előtt a sta­dionhoz, csak sejtheti, milyen élmény is volt az valójában. Mert belülről átélni, no az volt az igazán feledhetetlen.- Vagy hat-hét kilométert vonultunk keresztül Lyonon, onnan, ahol mi mentünk, se a hömpölygő sor elejét, se a vé­gét nem lehetett látni. Feleme­lő érzés volt - idézi fel a szurko­lói hangulatot a jászsági fiatal­ember, hozzátéve, hogy a stadi­onnál azért már kellemetlensé­gekkel is szembesültek. - Úgy délután két óra körül értünk a bejárati kapuhoz, de csak négy óra tájban jutottunk be, poko­Legalább ezerötszázan szurkoltak Józsa Tamás idehaza is folya­matosan követi a magyar vá­logatott mérkőzéseit. Vasár­nap este például mintegy ezer­ötszáz többi drukkerrel együtt nézték a jászberényi szabad­téri színpadnál a mieink Bel­gium elleni, sajnos elveszített nyolcaddöntőjét. Amelynek vé­gén, az eredménytől független együtt énekeltek és éltették a negyvennégy év után az Euró- pa-bajnokságra ismét kijutó magyar válogatottat. li forróság volt, lehetett vagy ötven fok ott az aszfalton, víz meg sehol. Kutya egy helyzet volt, de ami utána következett, lélegzetelállító volt. Tamást lenyűgözte a hatal­mas, gyönyörű stadion. Soha­sem látott még olyat, pedig jó néhány éve jár már a válogatott mérkőzéseire. A lelátó zúgott, folyamatosan ment az éneklés, hallatszottak a rigmusok. Rá­adásul garantálta a hazai han­gulatot, hogy előttük szolno­kiak, mögöttük jászberényiek drukkoltak a csapatnak.- A feledhetetlen meccs után a szövetségi kapitányunk, Bernd Storck levezető edzést tartott a pályán, ami azonban legalább annyira szólt a játé­kosok átmozgatásáról, mint a szurkolókkal történő találko­zásról - tudjuk meg Józsa Ta­mástól. - Akkor, ott, a nagy si­ker után teljes volt az összhang a csapat és a szurkolók között. A játékosok oda jöttek hoz­zánk, beszélgettek velünk, ők is, mi is nagyon boldogok vol­tunk. Sosem felejtem el azt a pillanatot, amikor egy kisgye­rek aláírást kapott Gera Zol­tántól, elsírta magát a megha­tottságtól. Fél tízkor még a stadionnál voltak, onnan szurkolói járat­tal indultak vissza a városba, együtt a portugál drukkerek­kel, akik csakhamar összeba­rátkoztak velük.- Good game! Jó játék! - mon­dogatták elismerően a mieink teljesítményéről. Aztán éjfélig együtt sörözgettünk velük, s közösen néztük meg a belgák aznap esti meccsét. Habár a válogatott már nem játszik többé ezen az Eb-n, Ta­más szerint a csapat a teljesít­ményével és a személyes ta­lálkozással is feledhetetlen­né tette számukra az elmúlt két hetet. Pusztamonostor, Alattyán, Nagykáta - szerencsére sok környékbeli szurkolhatott például a lyoni stadionban, A jászkunsági szurkolók a francia tömegközlekedést is meghódították (kis képünkön). Щ ЩЩ A jövő lehetőségeit is átbeszélték TÖRÖKSZENTMIKLÓS Városi kül­döttség járt a hétvégén a dél-len- gyelországi Riglicében. A na­pokban volt ugyanis éppen ti­zenöt éve annak, hogy Riglice és Törökszentmiklós vezetője, Ber­nard Karasiewicz és Bakk Zol­tán aláírta a két település köz­ti testvérvárosi szerződést. Ér­dekessége és egyben különle­gessége az eseménynek, hogy ugyancsak ezen a jeles napon kapott a dél-lengyelországi te­lepülés városi rangot. - A test­vérvárosi kapcsolatok akkor működnek igazán jól, ha az nemcsak az önkormányzatok között, hanem szélesebb kör­ben is kiterjednek például az iskolák közötti együttműkö­désre - mondta Markót Im­re. A törökszentmiklósi pol­gármester szintén tagja volt a mostani küldöttségnek. - En­nek részeként a két város diák­jai egyfajta cserediákrendszer- ben megismerhetik egymást, egymás kultúráját - tette hoz­zá a város választott vezető­je. - A hétvégi látogatás során ezért a korábban már meglévő iskolai szintű kapcsolatokat is új alapokra helyeztük. A Szé­kácsból Budai Ferenc igazgató és Pilár György tanár, a Hunya­diból Urbánné Baranyai Tünde és Lőrinczi Erika tanárnők be­széltek a riglicei testvériskolák képviselőivel a jövő lehetősége­iről - tette hozzá. T. A. Felborult egy autó ABÁDSZALÓK/KUNHEGYES Le­tért az útról, majd felborult egy személyautó az Abád- szalók és Kunhegyes közöt­ti útszakaszon hétfő délután. A balesethez kiérkező he­lyi önkormányzati tűzoltók áramtalanították a járművet és elvégezték a műszaki men­tést. A sofőrt a mentők kór­házba szállították, a gépko­csihoz pedig autómentő érke­zett - tudtuk meg a katasztró­favédelemtől. CZ. N. Újszászi is mehetne egy évre Tajvanra UJSZASZ Múlt csütörtökön bú­csúztak el a várostól azok a taj­vani vendégek, akik az előző hétvégi Nemzetközi Háromlab­da Napra érkeztek a település­re, ahol három, ázsiai eredetű labdajátékban mérkőztek meg az újszászi lábtoll-labdásokkai. Az ázsiaiakat elkísérte a taj­vani nagykövet, Tao Wen-Lung is, akivel Molnár Péter polgár- mester a további együttműkö­dés lehetőségeiről folytatott megbeszélést.- Megtudtuk, hogy léte­zik egy olyan magyar-tajva­ni egyezmény, amely egyéves, huszonöt fős csereprogramot, munkalehetőséget tesz lehető­vé. Jelenleg huszonöt tajvani tartózkodik Magyarországon, de csak egyetlen egy magyar van Tajvanon, így felmerült, hogy érdemes lenne Újszász­nak is bekapcsolódnia a prog­ramban - számolt be Molnár Péter. - Úgy gondoljuk, ha van olyan 35 évnél fiatalabb újszá­szi, aki szívesen kiutazna Taj­vanra, vállalnánk a patronálá- sát, ennek részleteit egyeztet­jük és kihirdetjük a városban. Ezen túlmenően is tervezik a két ország közötti kapcsolat szorosabbra fűzését: a nagykö­vet meghívást kapott a hagyo­mányosan minden évben meg­rendezendő városnapra is, ahol az együttműködés további lehe­tőségeit is egyeztethetnék. К. B.

Next

/
Thumbnails
Contents