Új Néplap, 2016. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

2016-06-24 / 147. szám

2016. JÚNIUS 24., PÉNTEK LABDARÚGÓ-EB 15 A világbajnok Andreas MöHer irigyli Dzsudzsák Balázs bal lábát Karakter, mentalitás és szív Bese sokat tanult eddig, Pintér nem fél a belgáktól Elkápráztatta a világot LYON Király Gáboron ámul a vi­lág. Nem túlzás ez: nincs olyan földrész, ahol ne jött volna divat­ba a szürke mackónadrág. Nem­csak ezért szeretjük a 106-szo- ros válogatott kapust, hanem azért is, amit a gólvonalon mű­vel. Egyszerre véd és szórakoz­tat: Izland ellen a lábai között gu­rította hátrafelé a labdát Kádár­nak, Lyonban a jobb lábát „be­lendítve” úgy tett, mintha jobbal egy hatalmasat bikázna a lab­dába, a támaszkodóval pöckölte oda Dzsudzsáknak. „Amióta eldőlt, hogy kijutot­tunk az Eb-re, vallom, élvez­ni kell a torna minden pillana­tát - mondta a 40 éves kapus. - Egy-két apró. trükk belefér. Mindegy, mi az eredmény, úgy kell megélni ezeket a napokat, hogy ha évek vagy évtizedek múlva visszagondolunk rá, ne legyen bennünk hiányérzet. So­ha vissza nem térő érzések ezek. Ha valaki gyermeki örömet vél felfedezni az arcomon, az nem véletlen. Hálás vagyok a sors­nak, hogy itt lehetek, és átélhe­tem ezt a csodát. Noha a portu­gálok elleni mérkőzés előtt min- denhogy éreztem magam, csak csodásán nem. A bemelegítés alatt rettenetes volt a hőség...” A meccs alatt már nem volt annyira „melege” a csapatunk­nak, a 3-3-as döntetlen a végén már megfelelt a portugáloknak is, akik a hosszabbítás percei­ben már úgy voltak vele, hadd passzolgasson egymással Dzsu­dzsák és Király. „Az, hogy csoportelsők let­tünk, mindennél többet mond - húzhatta ki magát az ország egyik kedvence. - A maximu­mot kihoztuk magunkból ed­dig, büszke vagyok a srácokra! És persze a szurkolókra is, szé­dületes támogatást kapunk tő­lük. Innen is gratulálok minden­kinek! Az ittenieknek és az ott­honiaknak egyaránt. Gratulá­lok a csapatnak, a magyar nép­nek, Magyarországnak! Együtt megyünk tovább! A magam ré­széről már alig várom a követ­kező mérkőzést. Becsülettel fel­készülünk a belgák ellen. Le­gyen bármi a végeredmény, ha úgy jövünk le a pályáról, hogy mindent megtettünk a sikerért, nem tehetünk szemrehányást magunknak.” Király Gábor pályafutása csúcspontján sem feledkezett meg a szüleiről, a stadionból üzent nekik: „Boldog házassági évfordulót ez alkalomból is!” Magyarország közben neki üzent: aki tehette, a kapus irán­ti hódolatból szürke tréningalsó­ban ment dolgozni szerdán, volt olyan professzor, aki abban vizs­gáztatta a hasonló szerelést öltő diákját... „Hallottam a mozgalomról... - ért fülig Király szája. - A meccs előtt nem foglalkoztam vele, mert kizárólag a portugálok­ra akartam koncentrálni, de most már elmondhatom, hogy megkapó ez a tisztelet. Köszönöm mindenkinek!” Pietsch Tibor LYON Sohasem feledi a magyar szurkoló, amikor a világ- és Európa-bajnok Andreas Möller a magyar csapat másodedzőiéként könnybe lábadt szemek­kel ünnepelte az osztrákok elleni győ­zelmet. Azóta hozzá­szokhatott a csodála­tos pillanatokhoz... Pietsch Tibor/NS kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Az Izland elleni mérkőzést megelőzően a magyar válogatott sajtóközpontjában hátradőlt az egyik széken, és mosolyogva je­lentette ki, hogy bármennyire is meglepő, de nem izgul. Mit ér­zett a portugálok elleni találko­zó előtt?- Feszültséget semmiképp - felelte a Nemzeti Sport kérdésé­re Andreas Möller, a magyar vá­logatott másodedzője. - Ugyan­olyan nyugodt voltam, mint a második csoportmeccsünk előtt- ha nem nyugodtabb. Most mondják meg: lett volna okom aggódni?- Nem...- Na ugye?! Ez a csapat tel­jesen egyben és rendben van, amit a szakmai stáb kér, azt a tökéletes munkát végző játéko­sok végrehajtják. Tulajdonkép­pen ennyiről szól ez a történet. Nem is kell itt nagy titkok után kutatni.- Azért ön sem hitte volna a rajt előtt, hogy csoportelsőként jutunk tovább.- Hát nem. Amíg futballoz­tam, nyertem ezt-azt, csodás győzelmeknek voltam a része­se, de őszintén mondom, hogy ezt a továbbjutást is életem nagy sikerei közé sorolom. Fantaszti­kus tettet hajtottunk végre az­zal, hogy Portugáliát, Izlandot és Ausztriát is megelőztük. S aki látta, hogyan futballoztunk eddig, elismerheti: helyünk van a legjobb tizenhat között.- Hogyan látja, mivel kereked­tünk az ellenfelek fölé?- Karakter, mentalitás és szív- ez a három kulcsszó. Nincs olyan futballista a keretünk­ben, akinek ne lehetne dicsérni a hozzáállását. Bárki kap lehető­séget, hozzátesz valamit a játék­Belga figyelem Ha már a másodedzők szólalnak meg, álljon itt a belga válogatottnál Marc Wilmots munkáját segítő Vitai Borkelmans véleménye a mieinkről: „Kemény ellenfél lesz Magyarország. A magya­rok csapatként jól dolgoznak együtt, figyelem­re méltó a támadójátékuk. Ha három gólt tudsz szerezni Portugália ellen, akkor van spiritusz a játékodban! Megpróbálunk higgadtak maradni, és mindig csak a következő akadályra koncent­rálni. Analizáljuk a magyarok játékát, és min­dent megteszünk azért, hogy vasárnap készen álljanak a játékosaink.” A legszebb napok Szélesi Zoltán élete legszebb napjain van túl. Június 11-én apa lett, ami pedig Franciaországban történt vele, aligha kell részletezni. „Igenis hittem abban, hogy továbbjutunk - mondta a válogatott másodedzője, miután a lyoni stadion vegyes zónájában megmutatta tüneményes kis­fia, Maxim fényképét. - Nem utólag okoskodom, emlékezhetnek, amikor a rajt előtt beszélgettünk, említettem, hogy négy pont megszerzésére képes­nek tartom a csapatot. Eggyel tévedtem, remé­lem, ezért senki nem haragszik meg rám... Bárki bármit állít, benne volt a csapatban ez a szereplés. Hihetetlen munkát végeztek a srácok a felkészü­lés során, elképesztő alázattal tették a dolgukat, ha napi három kőkemény edzésen kellett részt venniük, akkor sem szóltak egyetlen rossz szót.” Felvetődik a kérdés: a három csoportmeccs kö­zött lehet-e különbséget tenni? Bár ahogy elnéztük Szélesi Zoltán gólörömeit a kispadnál, aligha... „Biztosan lehet, de nem szeretnék - fogalmazott a szakember. - Mindhárom mérkőzésünk nagyszerű volt! Amit gyakoroltunk az edzéseken, azt viszont­láttuk a pályán. Minden szempontból fel volt ké­szítve a csapat, ezért is működhetett így a gépezet. S ami talán mindennél fontosabb: a játékosok vég­re hisznek magukban." hoz. Nem véletlen, hogy Bernd Storck is nyugodtan cserélget. Aki szóhoz jut, száz százalé­kot hoz ki magából. Ez annak is köszönhető, hogy remek fizi­kai állapotban van a társaság. Kemény munkát végeztettünk a fiúkkal a felkészülés során, de most láthatják, hogy megér­te annyit szenvedni. Vegyük a portugálok elleni meccset. A ri­válisnál van egy Cristiano Ro­naldo, egy Nani, egy Pepe, egy Ricardo Quaresma és még hosz- szasan sorolhatnám a klasszi­sok neveit. Nekünk viszont van egy csapatunk, amelynek tagjai a szívüket is kiteszik a pályán. Kilencven perc - csupán ennyi egy meccs. S ebben a kilencven percben bármi megeshet. Még az is, hogy az esélytelennek vélt csapat háromszor is vezet a top­favorit ellen...- Hogy érezte magát a kispadon?- Ó, én nagyon jól! Tetszett, ahogy játszottunk. Együtt élt a csapat! Együtt támadott, együtt védekezett, együtt örült. Meg­tiszteltetés számomra, hogy Bernd Storck segítőjeként eh­hez a válogatotthoz tartozom. Nyolc hónapja vagyok a csapat mellett, és ennek a nyolc hónap­nak minden pillanatát élvez­tem. Némelyek hajlamosak elfe­lejteni, ám a futball játék, amit élvezni kell, és én élvezem is.- A szakmai stáb német tagjai­hoz is eljut, hogy milyen őrületet váltott ki a franciaországi mene­telés Magyarországon?- Eljut, persze. A siker azért is tesz boldoggá, mert tudom, hogy mit jelent a magyar emberek­nek. A minket elkísérő szurko­lók fantasztikusak, lenyűgöző hangulatot teremtenek. Mi ezt azzal tudjuk meghálálni, hogy a legjobbunkat igyekszik nyúj­tani. Ha valamit ígérhetek, az az, hogy ez a folytatásban sem lesz másként. Aztán hogy ez mi­re lesz elég, meglátjuk.- A nyolcaddöntőben nem lesz nyomás a csapaton?- Miért lenne? Amit eddig elértünk, senki sem veheti el tőlünk. Mindenki büszke lehet erre a válogatottra!- Dzsudzsák Balázs mesélte, az egyik edzés végén azzal lépett oda hozzá, hogy irigyli a bal lábát...- így igaz. Balázs csak­ugyan jobban rúg ballal, mint ahogyan egykoron én tettem.- Mondja ezt a világ- és Európa-bajnok...- Ettől még tény, hogy a ba­losa jobb, mint az enyém.- S a jobb lábak terén mi a helyzet?- Ebben a kategóriá­ban felveszem vele a versenyt. Sőt, nem ki­zárt, hogy meg is elő­zöm... TOURRETTES „Egyelőre nem tudtuk kiélvezni a siker pillanatait, még minimum egy nagyon fontos találkozó vár ránk, úgyhogy dolgozunk to­vább, majd a nagy utazásunk végén ünnepiünk - mondta tegnap Tourettesben a látható­an holtfáradt Pintér Ádám. Ami azt illeti, a félidőben be­álló Bese Barnabás is dolgozott eleget, ahhoz képest pedig, hogy a mégiscsak világklasz- szisokat kiállító portugálokat kellett valamiképp megfékez­nie, illetve átjátszania, feltűnő önbizalommal tette. „Mindig bíztam magamban, abban, hogy képes leszek egy­re feljebb kapaszkodni. A kulcs talán az, hogy sosem a Barce­lonában vagy a Real Madrid­ban akartam játszani, hanem a magyar válogatottban. Hatal­mas lecke nekem az Európa-baj- nokság, rengeteget tanultam az Eb-n, taktikai téren, a fegyelme­zett futball fontosságát illetően, hogy az erőnlétet hogyan lehet fenntartani, szóval számos hasz­nos tanulsággal térek haza.” Jók a belga sztárok, de nem félünk tőlük sem De egyelőre senki sem vá­gyik haza. A nyolcaddöntős el­lenfél még több csillagot vonultat fel, mint a portugál válogatott - Eden Hazard, Kevin de Bruyne, Romelu Lukaku, Axel Witsel, a sor szinte végtelen. Pintér Ádám mégsem retteg. „Köztudomású, hogy csu­pa sztárfutballista alkotja a bel­ga együttest, játékuk pontos ki­elemzése, legalábbis az előttünk bemutatott elemzés még hát­ra van. Nem félünk azonban az újabb hatalmas erőpróbától, alig várjuk, hogy ismét megméret­tessünk. Egyértelmű, hogy vala­mennyi belga képes extrát nyúj­tani, egytől egyig nagyszerű játé­kosok, mi azonban a saját futbal- lunkat próbáljuk ezúttal is ját­szani, remélem, továbbjutunk.” Három hete még a világ legmerészebb kijelen­tései között tartották volna számon Pintér Ádám megjegyzé­sét, csakhogy azóta kifordult magából a világ. G. D. Egy világ ámul Király Gáboron, aki nem feledkezett meg a szüleiről most sem Negyvenévesen, gyermeki örömmel *

Next

/
Thumbnails
Contents