Új Néplap, 2016. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

2016-06-14 / 138. szám

2016. JUNIUS 14., KEDD MEGYEI KÖRKÉP 3 A népszerű humorista dedikáláskor is Boborjánt adta Fájásokkal jön a poén ШУ A napokban zárult 87. Ünnepi Könyvhét szolno­ki programjainak egyik vendé­ge volt Dolák-Saly Róbert. A humorista új könyvét dedikál­ta a szolnoki Kossuth téren, s asztalát bizony rajongók hada lepte el. Ráadásul előkerültek a sokak által ismert „boborjá- nos” grimaszok is a művésszel folytatott interjú során... Bálint-Mátyus Krisztina krisztma.matyus@mediaworks.hu- A helyszín talán sokak számára szokatlan: a könyvhét apropóján beszélgetünk. Na de hogyan lesz egy humoristából író?- Hogy író lettem-e, az bizony számomra is folyamatos kérdés. A tevékenység viszont onnan in­dult, hogy az egyik magazintól megkerestek, írjak egy cikket a magyar rockzenéről. Mivel kicsit „vitriolosra” sikeredett, a főnök azt mondta, hogy a mi közös ér­dekünkben inkább hozzak vala­mi mást. Ekkortájt kezdett meg­jelenni a hazai médiában a bul- város hírközlő stílus. Gondoltam, a semmiről semmit írni én is tu­dok, így aztán megszülettek az első „marhaságaim”. Aztán ro­vat lett belőlük, és idővel a lap legnépszerűbb oldalai­vá váltak. Később a közönség folyama­tosan azt kérdez­te, hogy mikor jelenik meg eb­ből könyv? Pár év múlva rászán­tam magam, és megjelent az el­ső könyvem, a Madáretető.- Egy humoristától nyilván elvár­ják, hogy mindig vicces legyen - még a könyveiben is.- Nem tudom, hogy mit vár­nak el tőlem, azt viszont igen, hogy nem szeretek más igényei szerint működni. Természetesen az előadások szentek ebben a te­kintetben, ott kötelességem a kö­zönség szórakoztatása, a magán­életben pedig én döntöm el, hogy mikor hogyan nyüvánulok meg. Szerencsére nem vagyok az a de­pressziós humorista alkat, aki a színpadon kicsattan a jókedv­től, de amint vége az előadásnak, magába fordul, és morcos a kö­vetkező fellépésig.- Már csak a közönség miatt sem tehetné talán ezt meg. Voltak-e különös kérések az utcán, amivel megállították?- Sokféle volt. Gyakran kérik például, hogy szólaljak meg az öreg hangján. És ha teljesítem, nagyon hálásak szoktak lenni. De van, hogy visszadobom a lab­dát, és azt mondom, hogy én már olyan sokszor csináltam, inkább ő próbálkozzon bemutatni a kért figurát. A legkülönbözőbb helye­ken tudnak megtalálni Uyen kérésekkel emberek. Ét­teremben, boltban, de már volt, hogy a kórház­Kislánya roppant büszke apjára Dolák-Saly Róbertét a nyolc és fél éves lánya, Dorka is el­kísérte a dedikálásra. A „hu­moristagyermek” persze is­meri édesapja társulatának tévében vetített változatát. - Az összes boborjános jelene­ban gyűltek körém, hátha vala­mi hangulatjavító jelenet szem- és fültanúi lesznek.- A L’art pour L’art társulat na­gyon népszerű volt, viszont egy ideje eltűntek a tévéből. Mi an­nak a titka, hogy mégis fent tud­tak maradni? Hisz' például ma már a stand up műfaja „uralja” a szakmát.- Amikor a stand up beáradt az országba, nem sok jót jósol­tak nekünk. Sokan kérdezget­ték, hogy nem tartunk-e attól, hogy ez a mi végünket is jelent­heti egyben. Úgy tűnik azonban, hogy a társulatunk egy olyan ön­álló kis univerzumot hozott lét­re a humor műfaján belül, hogy akik ezt megszerették, azok csak egy helyen kaphatnak belőle, ott, ahol a L’art pour L’art fellép. A tár­sulat népszerűsége töretlen, elő­adásainkat teltházak előtt játsz- szuk, immár harminc éve.- Három évtized nagyon hosz- szú idő, folyamatos megújulást tét láttam már felvételről, sőt sokszor megelevenedik ott­hon élőben is... Az osztálytár­saim gyakran fogadnak úgy reggel, hogy látták az apuká­mat a tévében, amire én rop­pant büszke vagyok. feltételez. Hogy születik ma­napság egy-egy poénja?- Kórházban. Kilenc hónapig hordom magamban, aztán ami­kor jönnek a fájdalmak, már sza­ladok is a szülészetre. Múltkor egy hat és fél kilós poénom szü­letett, mindenki nagyon röhö­gött rajta. Már törzsvendég va­gyok náluk, a doki már úgy fogad, hogy na, megint egy újabb poén? Nem is értem, hogy szellemi mé- hem hogyan bírja a nagy strapát. - Ennyi „megpróbáltatás” mel­lett jut idő valamilyen hobbira?- A legfelszabadítóbb érzés, amikor a lányommal játszunk, beszélgetünk, zenélgetünk. Az­tán szeretek tudományos témá­jú könyveket, cikkeket olvasni, filmeket nézni. Az interneten pedig a legújabb tudományos eredményeket böngészem. A ze­nélés sem hagy hidegen, és sze­rencsére kíváncsi ember lévén, a művészetek széles skálája tud szórakoztatni. I Dolák-Saly Róbert felolvasáskor is átváltozott „Boborjánná” L_ Nemzetek harca Mészáros Géza geza.meszaros@mediaworks.hu T elevízión keresztül egyelőre elvétve élvezhettük a Labda­rúgó Európa-bajnokság eddig különösebb izgalom nélkül csordogáló mérkőzéseit (no, majd ma!). „Frenetikus hangu­lata miatt élőben viszont nagy élmény!” - állítják a meccsek egyi- kére-másikára kiutazó elvetemült magyar futballőrültek. Köztük az én piszok haverjaim is, akik megtehetik, hogy míg én idehaza verejtékes munkával a nemzeti GDP-t növelem, ők addig a francia nagyvárosok között stadionról stadionra utazgassanak; s küldöz­gessék naphosszat a szelfijeiket. No, csak jöjjenek haza! Egy-két baráti tasliba beleszaladnak ezek a nagyszájú rongyrá- zók... Persze, azt nem kívánom nekik, hogy olyan törzsi druk­kerháborúk vétlen áldozatai le­gyenek, amelyek az Eb kezdete óta riasztó kísérőjelenségei a találkozóknak. Még el sem végezték a nyitómérkőzés kezdőrúgását, amikor a honi és külföldi híradások a különféle nemzeti színekkel ál­cázott tömegverekedők napi szintű véres utcai bandaháborúiról szóltak, s szólnak azóta is. E városrészromboló bunyók beszámo­lói ráadásul a sajtó focitudósításokra szánt felületeiből is elfog­lalnak. Számomra érthetetlen az értelmetlen balhé, minek sem­mi köze a sportarénákban zajló sportszerű versengéshez. Az is bosszant, nem elég, hogy globálisan terrorfenyegetett az európai labdajátéksorozat, a rendészeknek még a nemzetközi futballhu- ligánok ellen is fel kell vértezniük magukat. Főleg azért zavar és nyugtalanít ez a tévéből rendre visszaköszönő harcias jelenség, mert én a játéktéren történő férfias összecsapásokra szeretnék koncentrálni az idióta utcai rendbontások helyett. Ennek semmi köze az arénákban zajló versengéshez... Találatot kapott avar sírt tártak fel Folytatás az 1. oldalról HORTOBÁGY Dr. Tárnoki Judit, a szolnoki Damjanich János Múzeum régészeti osztályve­zetője elmondta, hogy az egy­kori szovjet bombatéren, je­lenleg nálunk folyik Európa legnagyobb, uniós támoga­tással végzett lőtéri robba­nóanyag-men­tesítése, s ennek során ke­rült felszínre három, egymás mellett álló temetkezés. A ré­gész véleménye szerint tel­jes temető is lehetett ezen a helyen, de a bombák az év­tizedek során olyan holdbé­li tájjá változtatták a környé­ket, ahol csak a véletlennek köszönhetően maradhatott épen bármi. A szegényes út- ravalóval eltemetett, ráadásul már az avar korban részben kirabolt, csu­pán egy vas késsel, csa­tokkal és egy nyaklánccal elhantolt két férfi és egy nő egy, a célzást megkönnyí­tő, földből kialakított célke­reszt formájú domb védelmé­ben tudta átvészelni napjain­kig a korántsem eseményte­len évszázadokat. SZ. I. A bombák évtizedek során változtatták igazi „holdbéli” tájjá a környéket... Két utat is felújítanának ÚJSZILVÁS Két út felújítására is pályzik a település. Petrá­nyi Csaba polgármester el­mondta, eredményes pályá­zat esetén a tervek szerint még idén megújulhat az Ár­pád utca, melyet szilárd út­burkolattal látnak el, illet­ve a Szent István út, mely­nek szilárd burkolatát meg­erősítik. A munkálatok elvégzésé­re vonatkozó pályázatot már beadták. J. ZS. Homoktövis nagyhatalom lennének ÚJSZllVAS A homoktövis-termesz­tésében látja a jövőt a dél-pesti kisközség. Petrányi Csaba polgár- mester elmondta, bár termeszté­se munkaigényes, de nagyon is jövedelmező, melyet még a kor­mányzat is támogat. Ráadásul, ha egy településnek van hozzá vágó- és rázógépe, igen gyorssá lehet tenni a szüretelést. A homoktö­vis termésének héja, magja, ned­ve is használható, sőt, a levelei­ből teát lehet készíteni. Bogyóját főleg a gyógyszeripar használja, de lekvár is főzhető belőle. Szárá­nak fűtőértéke magasabb, mint az akácé, így ez tüzelőnek kivá­ló. Újszilvás jelenleg egy hektár­ra ültette e növényt, a jövőben ezt bővítenék. J. ZS. Egy lakóházra is átterjedtek a lángok TtSZAf^UMíÁR Leégett egy csa­ládi ház száz négyzetméteres melléképülete vasárnap dél­után. A tűz a vele egybeépített lakóház tetőszerkezetére is át­terjedt. A helyszínre a tiszaföld- vári, a kunszentmártoni és szol­noki tűzoltók érkezte ki, akik több oldalról támadták a lángo­kat és még a palatetőt is meg­bontották. Két gázpalackot is kihoztak a füsttel telített helyi­ségekből, de szerencsére hőha­tás nem érte őket. A tűzben sen­ki nem sérült meg, három lakót azonban a polgármesteri hiva­tal helyezett el éjszakára -tájé­koztatta lapunkat S. Tóth Ani­kó, a katasztrófavédelem me­gyei sajtószóvivője. CZ. N. A Magiszter Fényes Adolf Szolnoki Művészeti Szakközépiskola és Gimnázium tanévzáró ünnepségét és a tánctagozat gáláját tartotta az Aba-Novák Ágéra Kulturális Központban a múlt hét pénteken, mely egyben a végzős néptánc, kortárs és modern táncos tanulók záróvizsgája is volt. Jól spórolt pénzével a település TÓSZEG Komoly gazdasági ered­ményként jellemezte a tavalyi évi gazdálkodást dr. Gyuricza Miklós. A tószegi polgármester a legutóbbi képviselő-testületi ülé­sen arról számolt be, hogy az ön- kormányzat közel 114 millió fo­rint pénzmaradvánnyal zárta az évet. Ebből az idei költségvetés indulásakor lekötöttek közel 62 millió forintot a hiány fede­zetére. Csak így lehetett „nul­lásra” kihozni az idei költség- vetést - húzta alá a vezető, hoz­zátéve, a több mint 52 millió fo­rint szabad felhasználású ma­radványt céltartalékba helyez­ve megtartják év végére, csak a legszükségesebb kiadásokra költenek belőle. T. A.

Next

/
Thumbnails
Contents