Új Néplap, 2016. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

2016-06-09 / 134. szám

0 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL 2016. JÚNIUS 9.,CSÜTÖRTÖK Zenés-műsoros délutánt tartottak a szépkorúak Taps a kis táncosoknak A jégkorszaki nagyemlősök csontjaival ismerkedtek SZOLNOK A Mathias Corvinus Collegium a 2015/16-os évben indította útjára az ötödik osztá­lyosokat megszólító Fiatal Tehet­ség Programot Szolnokon. A vá­ros és a környék különböző is­koláiból érkező tanulók olyan, a mindennapi életben hasznos tudással ismerkedhetnek meg, mint a pénzügyi tudatosság, a fe­lelős internethasználat, a média és film világa, természettudomá­nyi kísérletezés vagy a robotika. Az idei évben először, hagyo­mányteremtő céllal a családok­kal együtt kirándultunk május­ban. Az úti célunk a tiszaföld- vári Tiszazugi Földrajzi Múze­um volt. Béres Mária igazga­tó asszony színvonalas, tartal­mas bemutatót állított össze, amit a gyerekek és a felnőttek egyaránt élveztek. A délelőttöt a kengyeli szélmalomnál kezd­tük, ahol megismerkedtünk az épület működésével. A múze­umba érkezésünkkor a helyi nyugdíjasklub asszonyai vár­tak minket forró kemencével és igazi házias kelt tésztákkal, ke- nyérlángossal, pipiskével. A fi­nom ízek után csoportokra osz­tottak minket. A gyerekek a Ti- szavilág - Táj és ember a Tisza­zugban című kiállítás során megismerkedhettek a települési címerekkel, a Tiszával mint élő­hellyel, a jégkorszaki nagyem­lősök csontanyagával. E témák­hoz különböző játékok is kap­csolódtak, például csontkereső, ősállat-satírozó, memóriajáték. A felnőttek a tanulmányi raktár anyagai között a virtuális kirán­dulás során Király Lajos üveg­negatívon őrzött fotóit, mamut­koponyát, bödönhajót ismer­hettek meg, de a környék népi, már-már feledésbe merült mes­terségeinek eszközeit is megcso­dálhatták. A még kisebbek kéz­műves foglalkozáson tűneme­zeitek. Olyan tartalmas volt a napunk, hogy észre sem vettük, milyen gyorsan repül az idő, mint ahogy nem vesszük észre megyénk értékeit, gyöngysze­meit sem. Az élményt a gyerme­keink egy mappában haza is vi­hették, mely tartalmazta a kitöl­tött feladatlapjukat, a memória- játékot és az elkészült műveket. Még egyszer köszönjük a Tisza­zugi Földrajzi Múzeum munka­társainak ezt a múzeumpedagó­giai időutazást! Bernáth Orsolya, szolnoki régióvezető Tavaszköszöntő címmel ren­dezték meg nemrég a nyug­díjasok zenés-táncos dél­utánját, a Derűs órákat, melynek hagyományosan az Aba-Novák Agóra Kulturális Központ aulája ad otthont már tizenhat éve. SZOLNOK A Szolnok Városi Klu­bok és Nyugdíjasok Érdekvé­delmi és Kulturális Egyesü­letének rendezvényére tizen­négy klubból száztizén jelent­keztek. „Meglepetésvendég­ként” Örményesről is érkeztek tizennégyen. Először Deák Já- nosné elnök köszöntötte a ven­dégeket, majd a rendezvény műsoros része következett. En­nek szépsége, hogy a nyugdíja­sok saját produkcióval vagy ajánlott fellépőkkel jelentkez­hettek. A műsort a távolmara­dás kockázatának megelőzésé­re a helyszínen állították ösz- sze. Deák Jánosné ötlete volt ez, s kiderült, hogy pörgősen, jól működik ez a forma. Elsőként a Szoldance Táncso- port Egyesület legfiatalabb tár­sastánc párosait láttuk: Hoto- rán Gergő és Csősz Nóra ugyan még csak két hónapja táncol­nak együtt, és ez volt a máso­dik nyilvános fellépésük. Ju­hász Gábor és Kocsis Johanna viszont már több mint egy éve tanulják a társastáncot az ala­poktól kezdve, s hat hónapja táncolnak együtt. Jelenleg ők a Szoldance Táncsoport Egyesü­let legfiatalabb versenyzői! De már most sikeresek, hiszen az egyik gyermekkategóriában az alig egy hónappal ezelőtt Mező­túron rendezett Szabadidősport Országos Bajnokságon mind a standard, mind a latin-ame­rikai táncok kategóriájában aranyérmet szereztek. A hírek szerint hamarosan a Magyar Táncsoport Szövetség igazolt versenyzői lesznek. A kis tánco­sok persze még általános iskolá­ba járnak, csupán nyolc-kilenc évesek. A bemutatott társastán­caikkal (angol keringő, tangó, szamba, cha-cha-cha, rumba és jive) elkápráztattak bennünket. Hatalmas tapssal jutalmaztuk tehetségüket. Zárásként pedig Juhász Gábor és Kocsis Johanna következett, akik quicksteppet adtak elő - szintén fergeteges sikerrel. A tehetséges táncosok bájossága csak ráadás, ez mesz- sze több, mint holmi „cukiság”. Második fellépőként Virágh István, a Tiszaparti Római Ka­tolikus Általános Iskola és Gimnázium VI. A osztály ki­tűnő tanulója szaxofonon ját­szott. A fiatal tehetség a Lau­rus Alapfokú Művészeti Isko­lában fejleszti zenei ismere­tét. Három éve maga választot­ta ezt a hangszert, mert zene­tanára, Vatai Sándor is szaxo­fonozik. A sok szorgalmas gya­korlás eredményeként ezúttal Mozart, Bach és Csajkovszkij műveit játszotta. Rátermett elő­adása méltó volt az ünneplésre. Ezt követően Csikós Sándor- né, Fekete Andrásné és Szil­vás Józsefné szavaltak verse­ket. A Szolnoki Nyugdíjas Nép­tánc Csoport pedig új produk­cióval, cigány tánccal készült. A hét pergő szoknya, két férfi táncossal kiegészítve hangula­tos kavalkádot varázsolt. A ke­mény felkészülést a vendégek elismerő tapssal jutalmazták. A fellépőket az egyesület egy kis figyelmességgel meg is ju­talmazta. A műsor után kezdetét vet­te a táncos mulatság. A rendez­vény tombolasorsolással folyta­tódott. A polgármester és az al­polgármesterek ajándékai mel­lett kávét, édességet, valamint hasznos és praktikus tárgyakat sorsoltak ki. A mázlisták örül­tek nyereményüknek, aki most nem nyert, elismerte, hogy „a szerencse bizony forgandó”. Blazsek Zsuzsanna, Szolnok „Aranyossá” vált a Rákóczi Népdalkor KUNHEGYES Harmadik Arany minősítését szerezte meg a közelmúltban a Rákóczi Nép­dalkor Kunhegyesen, a Nép­zenei Együttesek Országos Minősítőjén. A tizennégy év­vel ezelőtt alakult népdalkor a negyvenegy éves, Rákóczi- falvi II. Rákóczi Ferenc Nyug­díjas Klub tagjaiból alakult. Néhány hónapja két férfi tag­gal bővült a kórus, így már ti­zenegyen énekelünk együtt. Felkészítőnk, Sándorné Pusz­tai Erika vezetésével komoly munkával készülünk a meg­méretésre. Az utolsó hetek­ben napi rendszerességgel próbálunk. Szeretnénk továb­bi sikereket elérni. Köszön­jük a tanárnőnknek a szak­szerű és odaadó munkát! Bíró Tiborné Szentgyörgyön kirándultak a szépkorúak JÁSZALSÓSZENTGYÖRGY A Jász-Nagykun-Szolnok Me­gyei Nyugdíjasok Kulturális és Érdekvédelmi Egyesülete Jászalsószentgyörgyön „ba­rangolt” a közelmúltban. A te­lepülés nevezetességeivel is­merkedtünk meg, vagyis meg­néztük a Szentháromság Plé­bánia templomot, a faluházat és tájházat, a bölcsődét és óvo­dát, a Lovas centrumot, a Ma­gyar udvart és az Erzsébet ví­zimalmot. A megyéből hat­vanötén vettünk részt a ki­ránduláson. Sajnos a hatalmas eső még „emlékezetesebbé” tet­te a visszatérést a Lovas cent­rumból, mert bőrig áztunk... Egyébként ez a barangolás nem áll messze tőlünk. Immá­ron huszonhatodik éve min­den évben elmegyünk egy hasonló kirándulásra, mely­nek célja, hogy a tagklubja­ink vezetőinek érdeklődését felkeltsük egy-egy település iránt, és így a saját klubtag­jaikkal elmenjenek, megis­merkedjenek a közeli és távo­li településeink életével, tör­ténetével. Hihetetlenül sok információhoz juthatunk egy ilyen látogatás alkalmával, mert a kisebb településeink esetében is érzékelhető a fej­lődés, az igény a szép iránt. Demény Istvánné, Szolnok Együtt énekelték a tárogatós nótákat Egy különleges hangszer is elő- 2014-ben a „tárogató népze- került a délután folyamán: a tá- net hangszert’ hungarikummá rogató rövid történetét Majoros minősítették. Majoros Jánosné Jánosné tanár-tárogatós ismer- a hangszert nem csak ismer­tette. A Közép-Ázsiából szár- tette, hanem gyönyörűen meg mazó fúvóshangszer a Rákóczi „ is szólaltatta. Kuruc nótákat és szabadságharc egyik jelképévé népies műdalokat játszott na­vált. A hangszer több változá- gyón szépen. Az ismerős daliá­son ment át. jelenlegi formáját mókát többen énekeltük is. Nemcsak a grúz konyha tartogatott meglepetéseket Lídiának, de a közlekedés is Tbiliszi eddig csak képeken látott helyein TBIUSZ1/SZ0LN0K Felejthetet­lennek ígérkező élményekkel kecsegtetett az út - ezekkel a gondolatokkal vágtam neki Grúziának valamennyi sport­társammal együtt május köze­pén. Úti élünk és legfontosabb küldetésünk a Shinkyokushin Karate-Európa-bajnokság volt a grúz fővárosban, Tbilisziben. Leszállás után Tbiliszi ed­dig csak képeken látott hely­színei elevenedtek meg. Az oly sokszor memorizált fotók élet­re keltek én pedig széles mo­sollyal az arcomon nyugtáz­tam: „Igen, itt vagyok!” A Ka­ukázus domborzata igazi káp- rázatként tükröződött az alföl­di szempárokban. Templomok, régi tégla-és kőépületek övezte keskeny utcákon vezetett fel az út a város magasabb pontjaira. A város lakói általánosság­ban segítőkészek és szívesen fo­gadják a külföldről érkezőket, hiszen igazán büszkék orszá­gukra, értékeikre, nemzetük­re. Előszeretettel ajánlották hí­res boraikat, sajtos ételeiket és különleges édességeiket, melye­ket igyekeztünk végig is kóstol­ni. Nem csak a grúz konyha tar­togatott azonban meglepetése­ket, hanem a közlekedés is, mi­vel egészen másképp működik, mint itthon. Igazán kalandos öt­let az utazáshoz a taxit választa­ni, hiszen szinte mindegy, hány sáv van az úton, a sofőrök sok­Lídia a grúz főváros egyik szoborkompozíciója előtt szór egyszerre közlekednek raj­tuk... Tovább borzolja a kedélye­ket, amikor centiméterekre kö­zel van lehetőségünk összenéz­ni a mellettünk elsuhanó autó utasaival. Szintén izgalmasak a helyiek által szervezett autóver­senyek az éjszaka fényekben pompázó külterületi hídon. Idén Tbilisziben egy újabb ka­landot pipálhattam ki a felejthe­tetlen élmények listáján, mely­re nagyon jó lesz később vissza­gondolni. Végezetül ne felejtsük el megemlíteni, hogy a grúzok is biztosan emlékezni fognak ránk, magyarokra, hiszen három baj­noki címet, két ezüstérmet és hét bronzérmet hoztunk el a főváro­sukból. Körmöndi Lídia, Martfű A LEVELEKBŐL VÁLOGATUNK. A ki­választott írások - a levélíró hozzájárulása nélkül, monda­nivalójának tiszteletben tartá­sával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem fel­tétlenül azonosak a szerkesz­tőség álláspontjával. A szer­kesztőség nem közöl olyan írá­sokat, amelyek megjelentetése törvénybe ütközik, gyűlöletkel­tő tartalmú, sérti a személyisé­gi jogokat, az erkölcsöket és a jó ízlést. Névtelen vagy címhi­ányos írások közlését mellőz­zük. Szerkesztőségünk fenn­tartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói le­vélként kezelje. Az írásokat a krisztina.matyus@partner.me- diaworks.hu e-mail címre, illet­ve az Új Néplap, 5001 Szolnok, Mészáros Lőrinc utca 2. címre is várjuk. Olvasói vélemények találhatók még: SZ0U0N.hu. MESTERSZÁLLÁS Barna Tamás még óvodás, de már minden szabadide- I jét édesapja mellett tölti a családi gazdaságban. Legtöbbet a fedett szín- 1 ben lévő gépek között szeret játszani. Van egy saját játék traktorja (ké­pünkön), melyet nagy biztonsággal kormányoz, és természetesen alig várja, hogy megnőljön és az igazi gépeket tudja vezetni. SZ. ZS. g

Next

/
Thumbnails
Contents