Új Néplap, 2016. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
2016-05-09 / 108. szám
0 MEGYEI KÖRKÉP 2016. MÁJUS 9., HÉTFŐ „Töretlen, sima pályát futottam be, nem találkoztam részvétlenséggel” Az oltár közelében telt az életünk Nemrégen ülte születésnapját Máthé György atya, a szolnoki belvárosi nagytemplom esperesplébánosa, akinek ez az esztendő papi szolgálatának közelgő negyvenéves évfordulóját is jelenti. Szathmáry István kunhalom.1950@gmail.com SZOLNOK - Népes katolikus családban nőttem fel, ahol szüleimmel együtt imádkoztunk, s életünket meghatározta az élő, őszinte hit. Az oltár közelében telt az életünk - emlékszik vissza otthoni indíttatására az atya. A családból ő választotta az egyházi pályát, s döntésében az otthon szelleme mellett saját megfogalmazása szerint az is közrejátszott, hogy gyermekkorában nagyon jó papokkal találkozott.- Édesanyám nagybátyja egy kápolnát épített fel, ahol a kommunizmus alatt háttérbe szorított papok, doktorátussal rendelkező premontrei, kapucinus, bencés atyák szolgáltak. Közülük kiemelném Regőczi István atyát, Isten vándorát, ő háromszor volt börtönben, közben 240 árva gyerekkel foglalkozott. Jómódúak voltunk, a gyerekekkel kijárt hozzánk Gödöllőre, ahol sok gyümölcs volt, meg tudtunk disznót vágni, ami az árvák részére ajándék volt. De rajtunk kívül ugyanezt tették mások is, így szociálisan érzékeny környezetben nőttem fel. Máthé atya nyaranta a pesti központi szemináriumban a kántorképzőt látogatta, ahol százötven-kétszáz fiatalt oktattak Magyarország legkiválóbb egyházi és világi zenészei. Közben vívódott a papság melletti döntéssel is, amiben végül egy sorsdöntő találkozás adta meg a végső dítást.- Szíven ütött, hogy problémá- zom Isten hívásával, s nem látom Regőczi atya példáját, pedig isteni jel volt, hogy nyomába lépjek. Közben Erdélyből egy ismerős pap látogatott a családunkhoz, és nem a papságról beszélt, csak elmondta az életét. Ez volt nekem a végső pont, döntöttem és jelentkeztem kispapnak. Másfél hónapi egri szeminárium után egyből behívtak kétévi katonai szolgálatra, amit ma már nem bánok, mert egy egész más életet is megismerhettem. 1976-ig Egerben tanult a Hit- tudományi Főiskolán, ezt követően szentelte pappá Endrei Mihály, az akkoriban rehabilitált mártír püspök, akitől saját szavai szerint fantasztikus indítást kapott. Rádon, illetve Pencen kezdte kápláni szolgálatát, ahol egy kiváló piarista, tanító rendi atyától tanulhatta meg a gyermekekkel való foglalkozást. Utána került Kiskunfélegyházára, majd Budapest egyik legnagyobb plébániájára, hogy minden olyan különleges esettel szembesülhessen, ami csak előfordulhatott későbbi plébánosi szolgálata során. Ekkor már érezni lehetett a kommunizmus csődjét, 1987- ben Mogyoródon már plébánosként élte meg a rendszerváltást. Visszakérték a katolikus iskolát, közösségi házat hoztak létre, színházteremmel, letelepítette a nehéz sorsú gyermekekkel foglalkozó Don Bos- co szalézi nővéreket és az országban huszonnyolcadikként megalapította a cserkészcsapatot is.- Az ifjúsággal fantasztikus találkozásaink és szerepléseink voltak, s munkám • elismeréseként Keszthelyi Ferenc püspök atyától püspöki tanácsosi rangot és címzetes tétmonostori prépost címet kaptam, amiben az az érdekes, hogy ez a premontrei kolostor már itt volt Szolnok közelében, a paládicsnak nevezett területen - emlékezik vissza Mát- hé atya első plébánosi állomáshelyére, ahonnan először a váci deákvári plébániára helyezték, majd az ott megteremtett pezsgő közösségi életből 2009. augusztus 1-én érkezett Szolnokra.- Nálam a 11-es bűvös szám. 11 évig voltam káplán. 11 évig voltam Mogyoródon, Szolnokra úgy köszöntem be, hogy bírjatok ki 11 évig. Persze, ma már úgy látom, hogy egyúttal utolsó papi állomásomon is vagyok, így zajlott az életem. Töretlen sima pályát futottam be, mindig pörgős helyemen voltam, nem találkoztam részvétlenséggel. Hálát kell adnom az Úrnak ezért - zárta pályafutásának rövid összefoglalóját a plébános atya. Az életrajzi adatokon kívül arra is kíváncsiak voltunk, hogy hosszú tapasztalattal miképpen látja ma az egyház, a hit helyzetét.- Tény, hogy a hagyományos, úgynevezeti népegyházi vallásos életünk csökken, bár örök értékei megmaradnak. De nem csak a szenteltvíz megy le rólunk bizonyos területen, a megújulás, erjedés és ébredés jeleit is látom, még ha ezt nem is tudjuk még elég markánsan felmutatni. Az elmúlt tíz évben csaknem százötven felnőttet kereszteltünk csak itt, a Belvárosi templomban, már vannak klasszikus oktatási intézményeink, s igény van egy minőségi, elkötelezettebb kereszténységre. A mai embernek hihetetlenül szeny- nyezett a képi világa, rengeteg kegyetlenséget látnak, egy gyerek tizenöt éves korára 1500 erőszakos filmet néz meg. Sokkal nehezebb emiatt a hitoktatás és a meggyőzés. De hiszek abban, hogy a jó példa, a tanítás, a közösségi élet erre megoldást jelenthet. Én itthon is bízom az egyházban, nem csak a Távol Keleten, Dél-Amerikában, ahol fantasztikus a papi hivatás iránt elkötelezettek számának növekedése, és tömegeket keresztelnek meg. De ha összeszámolnánk, hogy lyedések az egyház életében, de ezeken túl a józan keresők Krisztust meg tudják találni az egyházban. Tele vagyok várakozással, még ha nem biztos, hogy a megújulás az én életemben robban. Nekünk, a mai egyháznak nagyon tisztának és őszintének kell lennünk, hogy a magunk igazságát fel kell tudnunk mutatni. Nem a körmenetekben, hanem a jó krisztusi közösségeinkben és a jól tanító embereink igazságában hiszek, ami őszintébbé teszi a keresztény életünket. Nem a tömeges, hanem a meggyőződéses kereszténység felé megyünk, s ez kihat a magyarságtudatunkra is, mert azt is a hitünk őrizte meg. Élvezem, hogy pap vagyok, s bár féltem Szolnoktól, végül nagyon megkedveltem, mert olyan a város légköre, hogy itt új hangon szólhatunk a felnőttekhez, gyermekekhez, s időnként azokhoz is, akik nem járnak templomba. Nagy lehetőséget látok arra, hogy itt kialakítsuk az egyház mai megszólalását, ahogyan ma kell lelkipásztorkodni - zárta beszélgetésünket Máthé György plébános atya. húsvétkor hány felnőttet kereszteltünk, hányán voltak el- sőáldozók, meglepődnénk a növekedésen. Bár rengeteg szélsőség létezik és minden eladható, egy olyan biztos eszmeiségnek, amely összeköti az eget a földdel, nagy szerepe van és teljes mértékben bízom minden keresztény felekezet életének a megújulásában. Sajnos voltak hibáink és bűneink, mint a felnagyított pedofília ügye, vagy az előforduló pénzügyi visszaélések, amik szomorú eltéveKülönös, hátborzongató eseteket osztottak meg velünk olvasóink cikkünk megjelenése után Miféle titkot rejthetett a szakadó hóesés? JÁSZKUNSÁG Furcsa élményt idézett fel minap olvasott, „Szellemjárás egy családi házban?” című cikkük, írta szerkesztőségünknek egy szolnoki olvasónk. Jó néhány évvel ezelőtt velünk is valami hasonló történt itt, Szolnokon, egy hatodik emeleti lakásban, folytatódik a levél, amelyből kiderül, hogy a cikkben szereplő történetre nagyon emlékeztető dolog esett meg másokkal is. Egy borongós, esőre hajló, de kellemesebb hőmérsékletű, május eleji, teljesen átlagos szombat délelőtt volt. A nappali erkélyajtó nyitva, előtte vékony függöny, a másik szobában is nyitva állt az ablak, ott is helyén a függönnyel.- Az akkor 14-15 éves fiam a kis szobában olvasott, érettségi előtt álló lányom pedig a bejárati ajtótól végig futó, étkező-bővítő folyosón álló pia- nínón gyakorolt (pont, mint a lapunkban megjelent cikkben!- a szerk). Közvetlenül az erkélyre nyíló nappali szoba nyitott ajtaja mellett. Én, a belépőben, az előszobafalról szedegettem az épp’ nem szükséges holmikat - folytatódik a levél.- Innen tökéletesen láthattam, mikor a lányom feje mellett egy majdnem emberi fej méretű, fényes gömb jelent meg... Nagyon lassan mozogva, kissé hátrább, a feje felé emelkedett, s ott megállt... Fényt, hőt nem árasztott maga körül. Mindenféle hang- és egyéb jelenség nélkül - lebegett... Lányom alig észlelte, mert a billentyűk fölé hajolt, mindösz- sze négy-öt centiméterre a jelenségtől. Hosszú, rémült pillanat volt... Mire kiáltani tudtam, fiam is kijött - a gömb egy villanással, ott helyben eltűnt... Ha valamire, hát erre ráillettek a gömbvillámról - akkoriban - ismert tulajdonságok, illetve csak ezekkel voltak magyarázhatók egyáltalán. A leg- tüzetesebb vizsgálattal sem leltük nyomát, hogyan „jött” be, és „ment” ki. A függönyök, a szúnyogháló sértetlenek voltak. A szobából a folyosóra „lépni” nem láttuk, csak mikor már megjelent, annyira közel gyermekem fejétől, hogy ha ő idejében balra néz, talán hozzá is ért volna... Noha, számunkra is, a mai napig magyarázhatatlan - megtörtént... - zárul a visszaemlékezés. S ez csak az egyike volt azon történeteknek, amelyeket megosztottak velünk olvasóink a cikk megjelenése után. Egy másik beszámoló ugyan egy, a fentiektől eltérő helyszínt idézett, de az is egy hasonló jelenséget vázolt.- A férjemet 2009 novemberében veszítettem el - mesélte telefonon egy megyeszékhelyi hölgy. - Emiatt sokat jártunk akkoriban a szolnoki temetőbe. Az év végén, karácsony hetében az egyik délután is kimentünk oda a fiammal. Háromnegyed öt körül lehetett, így már indultunk hazafelé a sűrű sötétségben. Egyszer csak éles, kékes színű fény villant a szemünk előtt, fej magasságban. A szakadó hóesésben nagyon valószínűtlen látvány volt. A hölgy máig sem tudja, mi lehetett az, amit akkor, aznap este láttak. Felmerült bennük, hogy talán egy autó reflektora világított oda, ám egyátalán nem hasonlított egy lámpa fényére az a jelenség, ami elcikázott előttük. A közelükben észrevették egy férfit, ám a kiadós havazásban nagyon gyorsan szem elől vesztették, így nem kérdezhették meg tőle, hogy ő tapasztalt-e valami szokatlant, rejtélyeset. Ők egyébként a fiával semmiféle félelmet nem éreztek az esettel kapcsolatban sem akkor, sem azóta. Az efféle történeteket velünk megosztó olvasóink közül senki sem állította, hogy természetfeletti vagy éppenséggel földöntúli jelenséggel találkozott volna. Csak annyit közöltek, hogy olyasmit tapasztaltak, amire nem tudtak magyarázatot adni. De ki tudja, egyszer talán arra is sor kerül majd... M. G. A. < T
