Új Néplap, 2016. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

2016-05-30 / 125. szám

0 SZOLNOK ÉS KÖRNYÉKE 2016. MÁJUS 30., HÉTFŐ HÍREK Új helyre költözik a művészeti iskola SZOLNOK Új épületben mű­ködik tovább A Magiszter Alapítványi Óvoda, Általá­nos Iskola, Középiskola és Szakiskola Fényes Adolf Szolnoki Művészeti Szakkö­zépiskolája és Gimnáziuma - döntött erről a szolnoki közgyűlés. Az intézménybe járó mintegy négyszáz diák az Áchim András úti egykori RISZI épületéből a volt Má­tyás király úti Általános Is­kola volt ingatlanába (ké­pünkön) költözik. (mg) Néptáncos estet tartottak Rékason ZAGYVARÉKAS Több mint százötven vendégjelenlé- tében immár második alka­lommal tartották a tájház­ban a Margaréta Néptánc- csoport tanévzáró ünnepsé­gét a minap. Az eseményre a hozzátartozók, pedagógu­sok, társadalmi és civil szer­vezetek, egyesületek képvi­selői mellett a felkészítés­ben jelentős részt vállaló Kabdebon Szabolcs és Ma­gyar Fanni, a Tisza Néptánc­együttes tagjai is elmentek. Az idei tanévben három kor­csoportban negyven gyer­mek táncolt, akik egyéb­ként összesen tizenötször léptek fel, és két versenyen is megmérették tudásukat. (kb) A kórházkápolnát ünnepük SZOLNOK Ünnepi ren­dezvényt tartanak ma a Jász-Nagykun-Szolnok Me­gyei Hetényi Géza Kór­ház-Rendelőintézet kórház­kápolnájának százhuszadik évfordulójára. Az egész na­pos lelki programban termé­szetesen ünnepi szentmisét is tartanak délután három­kor, melyet dr. Beer Miklós megyés püspök celebrál a kórházkápolnában szentmi­séket bemutató paptestvé­rekkel együtt. (jzs) Piroska hatvanon túl tanult meg új hangszeren játszani Kitárult előtte a teljes nagyvilág Tárogatójával megjárta a hadak útját is Piroska arról is beszélt, hogy mást is köszönhet a tárogató­tudásának, minthogy helyi és környékbeli rendezvényeken fellépni hívják.- Néhány éve a férfiaktól hem­zsegő Rákóczi Tárogató Egye­sület tagja lettem. A vezető­ség. de a tagság is nagyon örült annak, hogy végre egy hölgy került a társaságukba. Ritkaság számba megy ugyan­is. ha ezt a hangszert nem fér­fiak szólaltatják meg. Az egye­sületben hetvenen, nyolcvanan vagyunk, s velem együtt csak két asszonyságot számlál. Rengeteget utazunk, nagyon sok helyre hívnak bennünket fellépni, kisebb-nagyobb cso­portokban, de egyszemélyben is. Az elmúlt években olyan, a magyar történelem szempont­jából meghatározó helyeken jártam, mint a Kassai Dóm, Rodostó, Sárospatak, Nagy- majtény, Szatmárnémeti, vagy Füzérradvány - mesél a ma­gyar töröksíphoz kötődő élmé­nyeiről is Piroska. kezdetét a szandaszőlősi város­részben élő nyugdíjas tanárnő. - Nekem sokáig a zongora volt a mindenem, de ha itt vagy ott a saját örömömre zenélni szeret­tem volna, nem volt kéznél ked­venc hangszerem. Úgy tíz évvel ezelőtt a férjem azzal a váratlan rábeszéléssel állt elém, hogy pró­báljam ki a tárogatót, mert hal­lotta a hangját, ami azonnal mé­lyen a leikébe hatolt, ráadásul annyira magyaros. Nem sok­kal később még egy rózsafából készült hangszerrel is megle­pett, így aztán sok minden adott volt, hogy tárogatózzak. Csak- hát semmilyen ilyetén fafúvós hangszeres tudásom nem volt, ugyan a szolfézst nem kellett tanulnom. Piroska autodidakta módon kezdte a tanulást.- Hogy nekem mennyi ba­jom volt azzal, hogyan fog­jam a tárogatót, hogyan fogjam le a billentyűket, miként állítsam be a ná­dat a fúvókán? Hogyan szorítsam a torkom és a szám, honnan fújjam a hangszerbe a levegőt? Elszánt­ságomat azonban siker koronáz­ta, és hamarjában már kottából, majd hallásból is fújtam, elő­ször a kurucnótákat. Hiszen ez a töröksípnak is nevezett hang­szer a Rákóczi-szabadságharctól vált Magyarországon népszerű­vé, majd máig legendássá. Csak a második világháború végétől volt majd’ félévszázadig csendre ítélve, a hozzá tapadó, nemkívá­natosnak tekintett nacionalista, irredenta képzetek miatt. Bujdo­só kurucként pincékben és pad­lásokon bújtatva várta jobb sor­sát a rendszerváltásig - mesé­li tárogatóval megélt saját, vala­mint a hangszer történetét is Pi­roska, aki már katedrái magasla­tokból is tudná azt tanítani. Az­tán elmondja, hogy férje, sajná­latosan már nem él, de ha meg­szólaltatja immáron negyedik tárogatóját, mindig eszébe jut, hogy kinek is köszönheti ebbéli zeneműveltségét. 'Végül belefúj a hangszerébe, melyből mélyen búgó selymes hangon egy bús­komor magyar nótát csendít fel... Noha zenét szerető családba született, később zenei ta­nulmányokat is végzett. Fu­rulyán és zongorán kapott hangszeres ismereteket, majd ének-zene szakos ta­nárként és kórusvezetőként évtizedekig tevékenykedett a pedagógusi pályán. Tíz év­vel ezelőttig azonban sosem gondolta volna, hogy hatvan- egynéhány esztendősen ta­nul meg tárogatón játszani. Ráadásul hölgy létére. Mészáros Géza geza.meszaros@mediaworks.hu SZOLNOK Majoros Jánosné Tren- csényi Piroskaként látta meg a napvilágot Csépán hetvenhá- rom évvel ezelőtt. Ott csepe redett gyermekként, s bár szülei nem voltak képzett zenészek, nap mint nap hallgatva jó hangú, nó- táskedvű édesapja danolászását, meg­kedvelte az ének­lést és a zenélést. A középiskolai tanul­mányait Kecskeméten, a felsőfokút - magyar, történelem és ének-zene sza­kos hallgatóként - Szegeden végezte. A diplomaosztó után Szolnokra került, ahol előbb 14 évet az Abonyi úti, 16-ot pedig a Konstantin úti Általános Isko­lában tanította, nevelte a fiatal­ságot, és szerettette meg velük a nótákat, nép- és műdalokat, il­letve a komolyabb zenekari mű­veket. Hosszú ideig énekkari vezető is volt, ebből kifolyólag a kórusok vezénylésével számta­lan díjat és elismerést szerzett tanintézményeinek az éneklő ifjúsággal karöltve. „Csak tisz­ta forrásból!” - itta maga és itat­ta diákjaival is minduntalan a Kodály-módszer tanait Piroska. Mígnem elérte a nyugdíjkort, mikoris hirtelen ráborult a tét­lenség elviselhetetlen terhe.- Ha a zongorát könnyen le­hetne mozgatni, akkor sohasem tudom meg, mi is az a tárogató, és hogyan kell azt megszólalta- ni - meséli a fafúvós hangszer­rel történt megismerkedésének es A nyugdíjas magyar, történelem < ének-zene szakos tanárnő nagyon megkedvelte a számára eleinte sok bosszúságot okozó hangszerét, a tárogatót HÁROM PERCBEN 3 kérdés 3 válasz Kállai Gábor, adománygyűjtő Aki bátor, játékot kap! Ez is lehetett volna a mottója an­nak az adománygyűjtő akció­nak, melyet a szolnoki Kállai Gábor szervezett. A fiatalem­ber (aki lapunkban többször is szerepelt már) gyermek­nap alkalmából az „SZTK” la­borjában megforduló kis be­tegeknek gyűjtött játékokat.- Sok ott dolgozó asszisztens tudna mesélni arról, mennyi­re félnek a vérvételtől a gye­rekek, mennyire tartanak a tűtől. Kevés az a bátor kis­fiú vagy kislány, aki kibírja a vérvételt sírás, kiabálás nél­kül. Azonban egy kis „figye- lemeltereléssel”, játékkal, ap­ró ajándékkal a kézben talán jobban tűrik a megpróbálta­tásokat a csöppek.- Minden gyerek ajándé­kot kap tehát, aki ott meg­fordul?- Igen. Aki bátor, játékot kap. Persze addig, ameddig tart a „készletből”. Ezeket a katonákat, babákat, autókat mind-mind szülők és gyere­kek ajánlották fel, akik segí­teni akartak a betegeknek. A sok doboznyi összegyűlt adományokat pénteken ad­tam át a labor dolgozóinak.- Ruhákat már nem gyűjt?- Olyan hatalmas mennyi­ség gyűlt össze, hogy egye­lőre nem.- Mi változott önben a jóté­konykodások során?- Bár szívem mélyén még mindig gyerek vagyok, még­is sokkal érettebb lettem. Havonta, kéthavonta szem­besülök azzal, hogy gyerme­kek is megbetegedhetnek, akár gyógyíthatatlanul is. Más homokba dugja a fejét, nem szeretné látni ezeket. De ezek a gyerekek ugyan­úgy vágynak egy kis bohóc- ságra, ajándékra, mint bárki más. Ezért segítek nekik a jö­vőben is, rendszeresen meg­látogatva őket. J. ZS. Megkezdődött a patkányirtás a városban SZOLNOK A megyeszékhelyen a hét elején elkezdődött az idei év­re tervezett patkánymentesíté­si program. Az önkormányzat a Víz- és Csatornaművek Zrt-vel közösen május 23-tól június 30- ig a Tiszától északra eső belte­rületi részeken, július 1. és au­gusztus 17. között pedig a Tiszá­tól délre eső belterületi részeken végzi el a rágcsálóirtást. A men­tesítés felszínen és a csatornahá­lózatban összehangoltan zajlik. A mentesítés sikerességét előse­gíti az, ha a lakosság a közterüle­ten patkányok jelenlétét vagy já­rataik meglétét tapasztalja, ak­kor erről értesítse a polgármes­teri hivatal városüzemeltetési osztályát. M. G. 1F V V Ip1™ К i Щ Hfl В §' Ifr; 1 1 та. * WL\ \a SZOLNOK A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában rendezték meg a minap a hetedik és nyolcadik osz­tályos tanulók országos német nyelvi versenyének a döntőjét, melyen huszonnyolc iskola harmincnyolc versenyzője vett részt. Felvételünk a versenyzők egy csoportját örökítette meg a megnyitón. SZ. ZS. Újszászon mérték össze tudásukat ÚJSZÁSZ A Zagyvaparti Idősek Otthona rendezte meg az idén az Idősotthonok Szépkorú, de If- júszívű Lakóinak Kulturális és Sportversenyét a minap. A ren­dezvényt 1999 óta tartják meg a megyében, évről-évre más idős­otthon szervezésében. A újszászi versenyt helyszűke miatt az Otthon helyett a művelő­dési házban tartották. A rendez­vényt a helyi Nosza Mami Tánc­csoport nyitotta meg egy Újszász város dalára koreografált mazso- rett produkcióval, majd az össze­gyűlt ijfú szívű időseket Nyit- rai Imre helyettes államtitkár, Molnár Péter, a város polgár- mestere és Nyitrainé Kiss Kata­lin, a Zagyvaparti Idősek Ottho­na igazgatónője köszöntötte, aki egy ceremónián átvette a tavalyi rendezőtől a vándorbotot. A megye huszonhat intézmé­nyéből négyszázötvenen nevez­tek be a megmérettetésre, köz­tük természetesen az újszászi- ak is. A kulturális kategóriában ének, vers, tánc és színpadi pro­dukciókkal készültek, a sport- versenyen pedig kerekesszékes szlalomban, célba dobásban és egyéb ügyességi feladatokban mérték össze tudásukat a vállal­kozó kedvűek. Az idősek képző- művészeti és kézműves alkotá­sait is kiállították. Az eredmény- hirdetésen számos díjat és aján­dékcsomagot osztottak ki a ver­senyzők között. K. B.

Next

/
Thumbnails
Contents