Új Néplap, 2016. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
2016-05-25 / 121. szám
0 AZ ÉN TELEPÜLÉSEM 2016. MÁJUS 25., SZERDA Az én településem Legfeljebb „unatkozni” járnak a polgárőrök ebbe a faluba Dolgozz csak, te, tétlen! Ebbe a faluba még Arany János is szívesen ellátogatott, sőt, mi több, költeményt is írt halmáról. Manapság is népszerű a Pest megyei, romantikus Kőröstetétlen, ahol egyetlen bűncselekmény sem történt sok-sok ideje... Joó Zsuzsa zsuzsanna.Joo@mediaworks.hu KŐRÖSTETÉTLEN - Történt, hogy az éppen errefelé tanyázó Árpád apánkat felbosszantotta egy katonája, aki naphosszat csak henyélt. Elvetette magát a füvön aztán bámulta az eget. Odament hozzá Árpád-vezér és rákiálltott: „Dolgozz, te, tétlen!” Hát állítólag innen Kőröstetétlen neve - meséli a falu egyik lakója, Megyesi Julianna. - No persze, ez csak legenda, ki tudja, mi igaz benne, mindenesetre kedves történet, magunkénak érezzük - bólogat a hölgy, miközben jár a keze: kapál, a hétvégéi gyermeknapi ünnepség területét teszi rendbe társaival együtt a szoborparknál. Helyi viszonylatban egy „hegyre” tették a millenniumi emlékművet, aminek úgyszintén megvan a maga története.- Hogy Árpád jobban szétnézhessen a környéken, hűséges katonái hordták össze ezt a dombot. De nem ám lapáttal meg talicskával, hanem a kalapjukban vitték egyre magasabbra a földet, míg végül készen lett a „kilátó”, a Nagypengyom halom - fűzi hozzá egy másik helybéli, Varga Margit. A település története valóban mintegy kilencszáz évvel ezelőttre nyúlik vissza. Anonymus szerint Árpád fejedelem tényleg itt táborozott, s itt verette sátrát, szemlélte seregét, amellyel Szer felé vonult, hogy megütközzön Zalán bolgár fejedelemmel. Tetétlen birtokosai nagykőrösi kisnemes gazdák voltak, akik Nagykőrösön lévő kúriákban laktak, de a pusztai birtokon is létesítettek lakható tanyákat, tanyaközpontokat és a cselédség is itt tartózkodott, akik tulajdonképpen az állandó népességet alkották. Ilyen gazdasága volt Inárcsi Farkas Eleknek Tetétlenen, ahol 1855-ben vendégül látta Arany Jánost, a református gimnázium tanárát. Költőnket nagyon érdekelte az említett Árpád-monda, ennek hatására írta meg a Tetét- leni halmon című költeményét. Az itteni csárdában ismerte meg Csonka Márton pásztorembert is, akinek aztán a Vén gulyás, A falu lakói persze messze nem tétlenek: balról jobbra Megyesi Julianna, Varga Margit és Anagyal Tiborné sem rest serénykedni Molnár János szerint (nem meglepő ez) egyre több fiatal kapja-fogja magát és költözik ki végleg vagy ideiglenesen külföldre dolgozni. A tetétleni- ek legfőbb célpontja Anglia.- Ismerek olyan családot, ahol mindhárom gyerek kint dolgozik a briteknél. A fiatalok egymásnak adják át a címeket, munkalehetőségeket. Persze, nem rossz dolog az, ha egy fiatal él a jobb lehetőséggel, és kimegy valahová melózni, de az már szomorú, hogy a diplomások is itthagyják az országot, hogy aztán végzettségük kel, eszükkel beálijanak moso gatni, hamburgert összerakni vagy csokit csomagolni. és a Vén gulyás temetése című verseket szentelte.- Ha ez a domb mesélni tudna...! - legyintenek az asszonyok, majd dolgoznak tovább, haladni kell, hétvégére mindennek rendben kell lenni itt!- Volt már itt nálunk a gyereknapon? Igazi paradicsom ez a legkisebbeknek, erre készülünk most! A gyerekek kapnak ingyen paprikáskrumplit, fagyit meg üdítőt, de minden játék, légvár, koncert ingyenes lesz nekik! Jó itt gyereknek lenni - vélekednek az asszonyok.- Tényleg jó... mert a település igen biztonságos. Bűncselekmény nem történik itt, a polgárőrök csak unatkoznak - állítja Mádiné Kocsi Ildikó (második kis képünkön). Ők voltak az első „betelepülők” 2002-ben a férjével, akik az egyforintos telken építkeztek.- A porta tényleg egy forint volt, még az adásvételi szerződésen is ez az összeg szerepel. És igen, odaadtuk az önkormányzatnak a pénzt - nevet Ildikó, majd elmeséli, ő karaje- női, párja meg tószegi. Mindig is tetszett ez a kistelepülés nekik, látszott rajta, hogy fejlődik. Amikor pedig az önkormányzat kihirdette, hogy egy forintért adják a közművesített telkeket, nem volt kérdés: ideköltöztünk. Hogy pontosan hová, melyik eladó portára is építkezhettünk, azt sorsolással döntötték el. Nekünk szerencsénk volt, pont az a föld lett a miénk, amit eredetileg is kinéztünk magunknak. Fél év alatt készen lett a házunk. Eleinte furcsa volt, hogy csak mi vagyunk ott, de az idő múlásával egyre több család költözött az utcába. Az évek alatt legalább tizenöt-tizenhat gyerek született az utcánkba. Az egyébként a helyi óvodában dolgozó asszony elmeséli, a településen tényleg tökéletes a közbiztonság, panaszra nem lehet okuk a lakosoknak. A helyiek között ráadásul riadólánc működik, ha valami furcsát, szokatlan vagy éppen idegent látnak gyanúsan viselkedni, azonnal szólnak a polgármesternek telefonon. Nem Ildikóék az egyetlenek, akik máshonnan költöztek a rendezett kisközségbe. Farkas Istvánnéék (első kis képünkön) tíz évet Szolnokon, a Szé- chenyi-lakótelepen laktak. Onnan költöztek a férj szülőfalujába vissza.- Másmilyen itt az élet, az egyszer biztos! - bólogat az asz- szony, aki éppen odakint kertészkedik az udvaron. Díszkacsákat terelget, amiket a monori vásárban vett a fia.- Ááá, nem esszük meg ezeket, tényleg csak dísznek vannak itt! - magyarázza beszélgetőtársunk, hozzátéve, ezek a szárnyasok legszívesebben a gusztustalan meztelen csigát csipegetnék egész nap, de persze, a kedvükért nem fog csigavadászatra indulni.- Nagy állatbarátok vagyunk, él itt velünk csirke, malac, valamint Lédi, az egykori kóbor kutya és Archibard, a macska - sorolja Farkas Istvánná, aki úgy véli, a település tényleg nagyon szép, bár egy uszoda nem ártana, az a fiataloknak biztosan jól jönne. Nos, uszodára az ifjabbaknak valószínűleg még várniuk kell, de „szerelemfalra” nem, azt még a héten felállítják a frissen átadott fahíd mellett.- De nehogy azt higgyék, hogy csak a fiataloké lesz az a fal! Én leszek az első, aki kiteszi oda lakatját - javít ki Führer Anita, aki úgy véli, nagyon is sok a romantikus ember Kő- röstetétlenen, kortól függetlenül. Ebben lehet valami, ugyanis amikor megkérdezünk egy lakost, Molnár Jánost (harmadik kis fotónkon) arról, mi szél hozta ide Törteiről kilenc esztendeje a településre, cinkosan ránk néz és így válaszol:- Keresd a nőt! János szerint nagyon is stílusos, hogy a Gerje-patak mellé helyezik ezt a kovácsoltvas falat. Amint ugyanis valaki bezárja a lakatot, annak kulcsát máris lehet bedobni a vízbe. Persze, a fiatalokat is megkérdezzük, milyen az élet Kő- röstetélenen. Mala Dávid szívesen szóba áll velünk. Azt mondja, esze ágában sincsen innen elköltözni, nagyon is jól érzi magát a faluban. Igaz, hogy hét- végente el kell járniuk bulizni a fiataloknak Ceglédre vagy Szolnokra (helyben ugyanis egy báron kívül semmi más nincsen), ráadásul még a lányokat sem lehet hová elvinni randizni, mégsem tudná elképzelné máshol az életét.- Ami a legfontosabb, hogy vannak itt csinos nők. Szóval, jó lenne itt megöregedni... „A legfontosabb, mégiscsak az, hogyvannak itt csinos nők.” * Irány a szigetország!
