Új Néplap, 2016. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
2016-05-23 / 119. szám
g VÉLEM ÉN 2016. MÁJUS 23., HÉTFŐ A kik nem éltek még a hetvenes, nyolcvanas években, azoknak valószínűleg nehezen érthető a Star Wars-őrü- let. Bár ez utóbbi kifejezés igazából nem is fedi teljesen a valóságot, mert ami generációk sokaságát fűzi e filmekhez, az már inkább egyfajta életérzés. A Csillagok háborúja, A Birodalom visszavág, valamint A Jedi visszatér című alkotások olyan világot varázsoltak elénk a mozivásznakra, amihez nehezen lehetett nem kötődni, ha csak egyszer is látta az ember. Kit ne varázsolt volna el Le- ia hercegnő elszánt küzdelme a Gonosz ellen, Han Solo figurája, aki az országúti csavargók csillagközi utódakéht járta be szél- tében-hosz- szában a galaxist, nem mindig a leg- egyenesebb utakon járva? Vagy éppen Luke Skywalker figurája, alti a jó ügyekért harcolva szállt síkra az Erő sötét oldala ellen, s hát arra is jól emlékezünk, hogy egy egész ország visszhangozta Darth Vader feledhetetlen mondatát: Én vágyók az apád! Aztán (sajnos?) jöttek ki újabb részek. Az általunk addig trilógiaként számon tartott filmfolyamnák elkészüli az első három része, ami bál sok szempontból ismerős voll a rajongóknak, igazából valami nagy-nagy távolságba is került egy részüktől. Merthogy. pont az a bizonyos életérzés hiányzott belőle. S ugyanezt nélkülözte a legújabb rész is, Az ébredő erő. Kár tagadni, voltak már jobb, izgalmasabb, és egyedibb részei a sorozatnak. Ez a mostani kicsit olyanra sikeredett, mintha az elsőként megszületett három részt valaki beletuszkolta volna egy irdatlan méretű turmixgépbe, s a végén valami ilyesmi jött ki belőle. Később talán adtak hozzá néhány fűszert, hogy kicsit fogyaszt- hatóbb legyen, de az íze azért csak nem lett az igazi, mire elénk rakták Kár tagadni, voltak már egyedibb részei a sorozatnak. a tányérra, pontosabban a mozivászonra vagy épp a tévénk képernyőjére. Nem tudni, a forgató- könyv .írója mennyi energiát fektetett a történét kiagyalásába, de a végeredmény láttán fe- vétődik az emberben a gondolat, hogy talán érdemes lett'vol- na még adni neki egy kis időt. Vagy ha ez sem segített volna, nemps egyszerűséggel másra bízni a sztori felépítését. Mert egy, a Star Warshoz hasonló brand nehezen viseli, ha kevésbé jól sikerült darabok épülnek a rendszerbe. Nem tudom, milyen benyomásokat keltett azpkban ez a film, akik a többi részt korábban nem látták. Akik viszont az előzmények'ismeretében ültek le megnézni a folytatást, azokban jó eséllyel maradt némi hiányérzet. Leginkább amiatt, hogy pont az a katarzis maradt el, ami a hetvenes-nyolcvanas évekbeli alkotásokat még jellemezte. Vagyis az a bizonyos életérzés, ami az érintett generációk egy jelentős részének oly sokat jelentett. Egy ideje már tudni, hogy készül a következő rész, valahol írországpartjainál már forgatják a nyolcadik epizód jeleneteit. Repiéljük, abban talán több megjelenési lehetőséget kap a Luke Skywalkert megformáló Mark Hamill,- akinek aligha kellett, sokat fizetnie a stábnak a hetedik részben látott néhány másodperces, szöveg nélküli szerepért. Pedig a klasszikus részekből ismert szereplők segíthetnének a folytonosság érzését csempészni az- újabb részbe. Igaz, ezt Harrison Fordtól már, hiába vár- ' juk majd, hiszen az általa életre keltett Han Sok), Az ébredő erő történetét ismerve, már biztosan nem kap majd szerepet a tervek szerint a jövő év végén bemutatandó filmben. Az emberek egy jó részének a gyermekkorát, a fiatal éveit idézi fel a Star Wars, így nem csoda, hogy azt keresik az újabb részekben is Amit ha nem találnak, adott esetben duzzogva fordulnak el tőle, vagy legalább is bevésik neki a fekete pontot. Pedig mindezért a legkevésbé sem a film a felelős, minden esetleges hiányossága ellenére sem szabad ezt felróni neki. Mert bár az Erő hatalmas dolgokra képes, tudjuk jól a történetből, ám harminc évvel senkit sem fog megfiatalítani. Amivel nyilván minden néző tisztában van, pont ezért várja, hogy legalább lélekben megtörténjen ez az időutazás. Hogy visszakapjon valamit abból- a bizonyos életérzésből. Reméljük, a nyolcadik rész az előzőnél bőkezűbben mér majd belőle! Л attila.molnar.g@mediaworks.hu Aki nem dolgozik... V isszatérő kérdés az úgynevezett alapjövedelem ötlete. Aki még nem tudná, ez a minden állampolgárnak alanyi jogon járó minimális fizetést jelentené, amire munkavégzéstől függetlenül pusztán a születés jogosítana fel bárkit. Bár korábban már volt szó róla, érdemes továbbra is foglalkozni vele, mert úgy tűnik, támogatói komolyan gondolják bevezetését. Véleményem szerint ennek a jövedelemnek erkölcsi szempontbóí sincs lét- jogosultsága, de gazdaságilag is kivihetetlen ötlet. Ma egész Európában, de nálunk is csökkenő számú munkaképes embert produkáló társadalomban élünk, ami idővel egyre kevésbé tudja majd eltartani gondoskodásra szoruló állampolgárait. Ezt a folyamatot csak gyorsítanánk a kötelező jövedelem biztosításávál, ami nem tévesztendő össze a valóban rászorulók segélyezésével.' Az utóbbi olyan erkölcsi kö- telesség, aminek teljesítése akár a meglévő energiaforrások teljes újraosztásával is elvárható a társadalomtól. A kötelező alapjövedelem támogatói töb-' bek között azzal is érvelnek, hogy bevezetésé növelné a vásárlóerőt, és a létbiztonság javításával csökkentené a bűnözést' A növekvő vásárlóerőhöz 'munkával létrehozott növekvő kínálat kell, bár ezt részben fedezi a harmadik világ árudömpingjé. Ugyanakkor ez hosszú távon önkioltó folyamat, mert idővel ezt sem tudnánk ellentételezni. Elöregedő társadalmunkban egyre csökken az értékteremtő jól képzett produktív munkaerő száma, bevándorlással történő pótlása 1 pedig egyelőre több- kérdést szül, mint amennyi választ ad erre a problémára. Arai a- bűnözést illeti, több szempontból is érdemes a fegyenSzathmáry István Kunhalom.1950@gmail.coin cekkel benépesített Ausztrália példáját megnézni. Ennek az országnak a történetéből a bűnözés alakulásáról számos általános érvényű következtetést leltet levonni. Ausztráliát yalamikor fe- gyenctelepként népesítették be európaiakkal, s mára ebben a kezdetben bűnözőkből álló közösségben a többi országrá jellemző, - vagy talán némileg kedvezőbb is a bűnelkövetők aránya. Ezt a' látványos eredményt bizonyítottan nem anyagi támogatással, hanem a munka becsületével, követelményével és nevelő hatásával sikerült elérniük. Olyan szélsőséges eseteket lesz ,á m í t v a, mint az éh- 'ség sújtotta területek kényszéf''" szülte erőszakos cselekményei, vagy a diktatúrák mindent felügyelő állami erőszaka miatti csökkenő közbűntényes mutatók, a modellt társadalmakban általában hasonló arányú bűnözéssel lehet számolni, aminek ugyanakkor feltétele a munka, saz abból szerzett jövedelem tekintélyének megóvása. Én úgy gondolom, a rászorulók számára biztosítandó támogatásokat nem szabad összekevterni egy minden feltétel nélkül adandó, majd törvényszerűen kikövetelt juttatással. Ez az elképzelés ugyanis alapjaiban ásná alá jelenlegi, mup-. kán alapuló társadalmi rendünk alapjait. Ma egész Európában, de nálunk is csökkenő számú munkaképes embert produkáló társadalomban élünk, ami idővel egyre kevésbé tudja majd eltartani gondoskodásra szoruló állampolgárait. Egv babakocsinyi hit E llopták a babakocsinkat. A lelketlen elkövető az éj leple alatt surrant be minap a társasházi zárt (!) lépésőházunk- ba, ahonnan sunyi módon vette magához a babánk kocsiját. Számunkra, szülők számára szívszaggatóan szomorú a megesett eset, de ökölbeszorí- tóan bosszantó is. Annyi kiderült, a tettes a társasházi kapunyitó kütyü számkombinációja ismeretének segítségével osont l’)e az épületbe,, és a korábban kinézett/megrendelt tuti árura utazhatott, mert más babakocsit és. kerékpárokat seirimibé vége vitte el a földszintről ezt, a rokoni körökben sok csemetét kiszolgált évtizedes-kopot-' tas, ámde-igen márkás, többfunkciós, kölcsönbe fogadott ' gyermekszállítót. Az általunk „feleslegesnek” vélt, azonban a rendet szerető és törvényt tisztelő állampolgári, de főleg a más tulajdonát megbecsülő lelki- ismereti kötelességből tett rendőrségi bejelentés után már mi kínáltuk fel az ismert internetes közösségi oldalon a tolvajnak a babakocsink emeleten tartott mózeskosarát, már csakhogy alkatrészében is egészen teljes legyen az átkozott kutyafattya öröme! Megbeszéltük mi már a párommal, azért, hogy minél keA szegértység nem mentő körülmény ebben az esetben sem. vesebb lelki törés nélkül ússzuk meg e rossz emléket, „elengedjük” a babakocsit a bánatunkkal együtt. Nem csupán azért, mert a hatóság ered1 ményességé- ben kevésbé bízunk, hanem, mert a tízparancsolat hetedik bűnének mocskával fertőzött kezek bitorolták az eddig ártatlanságban tartott emberpalánta-hor- dózót. Azon is elmélkedtünk, hogy vajon volt-e egykoron egyáltalán, puhabársony-kezű pirlyaporortyként babakocsija e zsivánnyá lett illetőnek. Ha nehéz gyermekkort mért rá az élet, és szülei nem tologatták mert ők sem tologathatták - őt csilivili baby buggyban, akkor sem hinnénk, hogy a fogantatásakor tolvajjá teremtette őt az Isten. Idővel vált azzá, lókötővé és kocsielkötővé, mely foglalatosságokhoz elsősor• G.éza ge?a.meszaros@mediaworks.tíu ban közvetlen környezete segíthette hozzá. A szegénység nem mentő körülmény ez esetben sem. Miként a dúsgazdag fehérgallérosok feketemunkájának értékelésére is egyszer sort kerít a sors. Mi legalábbis ebben hiszünk! Oszt, ha mégsem eképpen egyenletesre szabták a világ rendjét, akkor életre szóló félreszabás és félreértés’a becsületbe és az isteni felelősségre vonásba ve-, tett hitünk. . . .„ < Minden éremnek két oldala van. A sötétség és a tisztességtelenség túloldalán a tisztesség, és a kompromisSZumok ■ nélküli segítség & fő motívum. A megosztóoldalon, melyen történetünket tüntettük fel, e osztottuk meg másokkal - talán az elkövetővel, de esetleges leendő potenciális áldozatokkal is -, mérhetetlen nagyságrendű együttérző jelzés, valamint pótkocsis buszra való' kocSi- pótló felajánlás érkezett ismerősök és ismeretlenek hadától (ezúton is köszönjük!). E visz- szajelzések erősítik meg azt a jóravaló -többségi közösséget, ámely olykor-olykor elveszíteni és elveszni látja egyetemleges jóba vetett bizalmát. Mi is csak átmenetileg gyengültünk el, és a rendőrségi jegyzőkönyv jellemzése szerint csupán „szabálysértésnek" minősített cselekményt követően a pozitív netes hozzászólások vérteztek fel bépnünket daccal és reménnyel atz élet efféle és egyéb kihívásainak leküzdéséhez.
