Új Néplap, 2016. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

2016-05-21 / 118. szám

14 CSALÁDI KINCSESTÁR 2016. MÁJUS 21., SZOMBAT Leskóéknál a sport közös családi szenvedély A kis labda körül forog náluk a világ Egy sportos család. A szolnoki Leskó családban minden egy apró, fehér gömb körül forog évtizedek óta. A kaucsuklabda hamarabb pattogott ifjabb Leskó László mellett, mint a csattogós fa­lepke, vagy a felhúzhatós, ba­bazenét játszó szerkezet. Gutái István ujneplap@mediaworks.hu SZOLNOK - Amióta az esze­met tudom, azóta hallom a ping­pong-labdát - merészkedik visz- sza a múltba a ma ötvenkét esz­tendős családfő. - Édesapám Bé­késcsabán asztaliteniszezett még Bérezik Zoltánnal együtt, aztán Szolnokra került. Én, ha akartam volna, se tudtam volna kikerülni ezt a sportot. Az akkor még Koltói- nak hívott iskola testnevelés tago­zatára jártam, ott akkor kajakoz­ni, kézilabdázni, úszni, atletizál- ni lehetett, pingpongozni éppen nem. De persze játszottunk. Ar­ra viszont mindenképpen jó volt, hogy komoly állóképességem lett. A Leskó-gyerekek életében a labdapattogás ugyanolyan ál­landó zaj, mint komolyzenész-fa­míliákban a metronóm. Ráadá­sul a sport- és a rit­museszköz hangzá­sa nagyon is ha­sonlít egymásra. ; MS Némi képzavar- ШШ* Egy telefonra küldött fotó- Pesten élek egy ideje, Szol­nokra ritkán járok haza - me­séli Leskó Márk. - Sokszor in­kább édesapám utazik fel Pest­re, hogy találkozzunk, vagy együtt utazunk el valamilyen sporteseményre az ország min­den részébe. Ki nem bírnám, ha wellnesseznem kellene. Per­sze, a kerózás vagy a futás után jöhet a buli, meg a sör, sőt, be­vallom, a sok mozgás után az együtt „bambulás” is lehet üdí­tő. Egyszerűen jó csak úgy ki­nézni a fejünkből - teszi hoz­ral élve így lesz zene az asztali- teniszből.- Amikor a gyerekek kicsik voltak az akkor még kisfiam és az akkor még kislányom is lejáro- gattak pingpongozni. Egyáltalán nem akartam erőltetni, de példá­id Márk fiam úgy 12-13 éves le­hetett, amikor Szajolban volt egy amatőr verseny, amit megnyert. A döntőben éppen az edzőjét győzte le. Akkor gondoltuk azt, hogy ezzel érdemes lenne komo­lyabban foglalkozni. Az egykori szajoli győztes ma már 27 éves fiatalember. A Test- nevelési Egyetem elvégzé­se előtt Ausztriában, Né­metországban játszott, í jelenleg a Csákvár első osztályú csapa tának az ütőjét fogja. Amúgy kiegészítés­zá nevetve Márk, aki gyermek­korának nyarait a Vegyi’ lakóte­lepen töltötte. Akkor még igazi csibész srác volt, ahogy mond­ja, a „legélvezetesebb” rossza­ságokat ott lehetett elkövetni. Azóta benőtt a feje lágya...- Jól emlékszem, amikor apa meglepett egy verseny előtt, amire nem tudott eljönni szur­kolni. Küldött egy fotót a telóm- ra, amin az Irigy Hónaljmirigy egyik tagja állt apával, kezük­ben egy papír a következő fel­irattal: „Hajrá, Márk!'. gyár asztalitenisz-válogatott erőn­léti edzője, maradék szabadidejé­ben pedig egy budapesti funkcio­nális edzőteremben tart foglalko­zásokat. Miközben édesapja még ötven fölött is az NB Il-es Kisúj­szállásban játszik. Ám egy idő után maga az asztalitenisz kevés volt a második- és harmadik gene­rációs Leskónak, más jellegű kihí­vást kerestek.- Ennek roppant egyszerű a története. ló öt évvel ezelőtt le­tettem a cigarettát. Emiatt aztán száz küó fölé szaladt a súlyom. Elkezdtem konditerem­be járni. Aztán megis­mertem a crossfit ne­vű, minden izomcso- Щ (©Яг portot megmozgató, a legkomplexebb és legmegterhelőbb mozgásformák csoportjába sorol­ható sportágat Két éve, amikor Márk 25 éves lett, én meg ötven, akkor beneveztünk egy Spart- han Race nevű brutálfutásra. Ez hegynek föl, hegyről le, több kilo­méteren keresztül kúszni, mász­ni, egyszóval nem volt egysze­rű. De voltunk például Bischofs- hofenben is, ott meg egy 400 mé­teres sísáncra kell felfutni. Na most, a sánc 72 fokos emelkedőt jelent. De körbebicikliztük a Bala­tont, az 206 kilométer, Iron Man, meg Extrem Man versenyeken vettünk részt. És az ezekben a legnagyszerűbb, hogy Márk biz­tos, hogy tudna gyorsabban ha­ladni, mint én, de ha hamarabb beér a célba, akkor visszajön és biztat, hogy „gyerünk, apu!” De az egész családot szép lassan átszövi ez, hiszen néhány verse­nyünkre elkísérnek minket. Nem mondom, kell is a biztatás. De tá­mogatnak is mindenben. Arról a versenyről viszont, amelyikre csak ketten megyünk, a célba érés után azonnal telefonálni kell, hogy épségben vagyunk. A legkisebb fi­am nyolcéves, vele már tizenöt ki­lométereket bringázunk. Édes­anyám azt mondta, hogy „jaj, fiam, miért nem kezdted ezt el koráb­ban!?” Apu­val meg bármiről kezdünk el beszél­getni, min­dig az asz­talitenisz­nél kö­tünk ki. я Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? Írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthessen megtalálni a kiutat! E-mail-címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. Zsolt atya! Kisfiúnk 11 éves. Okos srác, jól veszi az iskolai aka­dályokat. Mégis sok a bánatom vele kapcsolatban. Egyszerűen... nem életrevaló. A közösségben nem találja fel magát, állandó­an rajtunk lóg. A cukrászdában neki mindegy, hogy milyen sü- tit kér, barátai nincsenek. Legszí­vesebben otthon töltené a hétvé­géket a tévével, az okostelefonjá­val mega számítógéppel. Elcsá­bítani egy-egy programra kihívás. És nem ezt látta tőlünk, mi nem ilyenek vagyunk! Bevallom, ez a mentalitás... nincs rá jobb szó: idegesít. Elkap a pulykaméreg, ha azt látom, tehetetlenkedik. Mi lehet a kiút? Feri Kedves Feri! Ne keseredjen el, nincs kiút, mert nincsen baj, egy­szerűen nem olyan, mint Ön. Fi­gyeli, hogy szeretik-e akkor is, amikor nem felel meg a család­nak. A11 éves már nem kicsi, anya-apa még kell, de már sze­retne mindent jobban tudni. Tud­ja, hogy dönthet másként, és ezt ki is próbálja. Ha önmagát látja benne, nagyot téved, ő biztosan más, mint a szülei, és egy évtized múlva, egészséges esetben, el­hagyja a családot. Azért kényel­mes, ha mindent a szülők dön­tenek el helyette, mert pörög az élet a családban, és úgysem úgy lesz, ahogy ő elképzelte. Semmit se csináljanak meg helyette! Ta­karítás, bepakolás, sőt már rá le­het bízni, hogy mossa ki legalább a zokniját és a nadrágját. Ha nem teszi meg, tudomást se vegyenek róla. Higgye el, hogy amit látott Önöktől, azt hamarosan el kezdi megtenni, amikor nem látják. A gépen és az okostelefonon kikkel tart kapcsolatot? Ellenőriz­ze, amit bogarászik rajta. Tartok tőle, hogy a társaskapcsolatait ott éli meg, ami baj, és ha problémát keresünk, akkor ebben húzzon ha­tárt dialógussal vagy atyai szigor­ral. Felesleges az okostelefon, ne vegyen neki újat. Hívja meg, legye­nek kettesben. Éljenek át együtt kalandot, ismerje meg őt, barát­kozzon vele. Most alakul át, telje­sen, hol a valóságban, hol pedig a saját fantáziájában van. Ismerje meg azt, aki két évtizedre vendé­ge a házastársi szerelmüknek. Amerikai turné az álma Nyolc éve énekel a Tiny Streams együttesben a szolnoki Bihari Brigitta. A 32 éves hölgy a Corvi- nus Egyetemen végzett, hobbija az utazás, túré' zás, természetvédelem és írás. Később kreatív munkát szeretne végezni, s nagy álma, hogy ze­nekarával Amerikában turnézhasson. Sz. Zs A HÉT KÉRDÉSE Ön tervezi már a nyaralását?- Igen, már javában terve­zem a nyaralásomat! A nyár java részét kitöltik az én Drágáim, a négy unokám: Nóri, Zsófi, Sára-Kata és a Kisvagány: Bércéi. Ahogy a tábori menetrend engedi, úgy jönnek hozzám, hol fel­váltva, hol együtt, immár „nagylányos” programot is tervezve, a környék fürdő­it látogatjuk sorra. Ebben a tekintetben óriási szeren­csénk van, hiszen az Alföld közepén vagyunk, nagyjá­ból 15 kilométer sugarú kö­rön belül öt kiváló fürdő - Karcag, Berekfürdő, Kun­hegyes, Kisújszállás, Túrke- ve - közül válogathatunk, elvégre mindegyiknek pont a mi igényünknek megfele­lő a kínálata. Ezt követően, augusztus második felében, amikor már az iskolára is kell gondolniuk az unokáim­nak, a nagyi visszaiopózik a saját életébe és ismét Török­ország felé veszi az irányt.... Az idén részese lehettem egy kiváló programnak, amit a UNESCO szervezésé­ben bonyolítottunk le. Egy különös törökországi tele­pülés, Cesmeli falu nagyon megragadott az út során. A szúfizmus, a valláser­kölcs, az alevi szertartás mind-mind igazán különle­Dr. Bartha Júlia turkológus ges élményt jelentett. Bat- hó Edit és Bán Andrea kolle­ganőimmel most azt tervez­zük, hogy nyár végefelé visz- szatérünk oda annak érde­kében, hogy alaposabban is megvizsgálhassuk a szoká­saikat. Elsősorban a rituális szo­kásaira vagyunk kíváncsi­ak, hiszen főként ebben tér­nek el a többségi szunni­ta környezettől. Ja, hogy ez már munkának számít, nem is pihenésnek? Csoda tudja, egy keleti bölcs, Konfúciusz mondta: „Válassz olyan hivatást, amit szeretsz és soha többet nem kell dolgoznod!” Ha így néz­zük, én tényleg sohasem dol­gozom... Sz. Zs. I I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents