Új Néplap, 2016. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

2016-05-21 / 118. szám

V Soltész Sándor még most sem hagyná Szakemberek képzése a fő cél A Szolnoki Műsza­ki Szakképzési Centrum Fő­igazgatója baráti beszélgetés­re hívta tegnap délelőtt partne­reit, támogatóit, illetve a szol­noki városvezetést a Szolno­ki Műszaki Centrum aulájába. Az értekezleten megfogalmaz­ták egymás iránti elvárásaikat, együttműködésük lehetőségeit és formáit. (fo) Új központot építenének TISZAFÖLDVÁR Szabadtéri színházat, bowlingpályát, zárt lőtérhelyiséget és vendéglátó- egységet építenének a város­ban az egykori, ma már nem működő lőtéren. Hegedűs Ist­ván polgármester elmondta, egy turisztikai project segítsé­gével hoznák létre e szabad­idős centrumot. (jzs) Befejeződik az útfelújítás Martfűn Befejezéséhez köze­ledik a Mandula útfelújítása, jelenleg aszfaltozzák azt. Dr. Papp Antal polgármester el­mondtajövő héten már csak az árkokat alakítják ki, majd rendbeteszik a környezetet. A felújítás ezen az útszakaszon új, másfél méter széles járda ki­alakításával zárul. A Mandula utat egyébként zúzott kaviccsal alapozták le, nyolc centiméter aszfaltréteggel zárva le azt. (jzs) A Malomzugig túráztak Tájtörténeti sétára in­vitálta a minap a tagokat és az érdeklődőket a Szolnoki Köz- alkalmazott Természetbarátok Turista Egyesülete. A vállako­zó kedvűek a szolnoki Verseghy Ferenc Könyvtártól indulva .Vajk Ödön vezetésével végigbaran­golták a Zagyva-partot. A Ma­lomzugi Holt-Zagyvánál megke­resték az öreg fűzfákat, melyek mára szolnoki csata idején is ott álltak, visszafelé pedig be­tértek a parkerdőbe. (kb)- Még csak hatvannégy éve vagyok fodrászmester, mert közbe jött a katonaság, a fogság. Amikor kiszabadultam, s haza­jöttem, nem tudtam a szakmá­ban elhelyezkedni, csak a gépállomáson vettek fel. Az­tán voltam továbbszolgáló ka­tona, majd traktoros és malmi munkás. Sok mindenből pró­báltam megélni, míg 1954-ben meg tudtam vásárolni a Kisúj­szállási úton lévő műhelyemet, melyet rendbe hoztam és azóta is abban dolgozom - idézi a kezdeteket Sa­nyi bácsi, aki bár ki­tanulta a női fodrá­szatot is, de még­sem bővítette ki a műhelyét.- Úgy voltam ve­le, egy dolgot csi­náljon az ember, de azt becsülettel - in­dokolja a mester. Számos példa van arra, hogy érdemes bízni az idős mesterekben, akiknek tu­dása mai napig lenyűgözi az ifjabb korosztályt is. A ci­pész, órás és borbély szak­mában egyaránt lehet akár kilencvenévesen is dolgoz­ni. Sőt, egy nagyrévi példa bizonyítja: még polgárőr el­nök is lehet a „nyolcvana­sokból”. Munkatársainktól ujneplap@mediaworks.hu JÁSZKUNSÁG Karóra, kakuk- kos óra, kvarcóra, zenélős óra, digitális óra, mutatós óra, fa­li óra, rádiós óra. Borzi Károly órásmester műhelyében leg­alább nyolcvan óra ketyeg, pon­tos számát maga se tudja. Ká­roly mesterlevelén az van fel­tüntetve, hogy a Debrecenben működő mestervizsga bizottság előtt 1971-ben sikerrel letette az órás mestervizsgát. Azóta dolgo­zik e szakmában.- Pontosabban 1961 óta, ak­kor kezdtem el tanulni Szolno­kon, Újhelyi Imrétől. Már akkor öregember volt, mikor én a tanu­lója voltam. Tőle tényleg elsajá­títottam e szakma minden csín- ját-bínját! Számoljunk csak... pontosan ötvenöt éve! Kész tör­ténelem... - réved a múltba Ká­roly. A mester éltes kora ellené­re is biztos kézzel nyúl az órák­hoz. Keze mintha satuban vol­na, olyan mozdulatlanul tartja a csipeszt.- Szerencsére egy kicsit sem remeg! - állítja büszkén, majd hozzáteszi, a szeme is mint a sa­sé. Ha e kettő közül bármelyik is „megöregedne”, azonnal abba kellene hagynia az órák javítga­tását. A türelme sincsen fogyó­ban, a régi vevők is visszajárnak hozzá, így minden adott ahhoz, hogy még évekig bütykölje az időmérőket. A nagyrévi Sáf­rány Gábort nyolc­vanhárom éve­Borzi Sándor ötvenöt éve dolgozik órásmesterként № РРЯ _______- Ezen szeretnék változtat­ni, nem járja, hogy a polgár­őrségnek ne legyen egyetlen munkakocsija se! Pályázunk is rá, hogy valamiféle támoga­tást kapjunk. További tervem ugyanakkor, hogy lovas polgár­őr tagozatot indítunk. Nagyrév­nek van olyan része, ahová gya­log nem szívesen megyünk - meséli a férfi, akinek tehát még bőven vannak nagyszabású ter­vei a helyi polgárőrség jövőjével kapcsolatban. Soltész Sándor gyémántkoszo­rús karcagi fodrászmester még küencvennégy évesen is aktí­van dolgozik. Jelenleg ő a Karca­gi Ipartestület legidősebb tagja. Sanyi bácsi elmondta, sógora is fodrász volt, így hozzáment el sen, most márciusban választot­ták a helyi polgárőrség elnöké­vé. Ő lett ezzel a járás (és talán a megye is) legidősebb polgár­őr-vezetője.- Annak idején én alapítottam meg a polgárőrséget, de éppen a koromra való tekintettel lemond­tam az elnökségről - meséli Gabi bácsi. - Most azonban meggyőz­tek, vállaljam el újra e posztot Három napig győzködtek, hogy igenis, van még helyem a polgár­őrök között, ráadásul vezetőként. Hát... remélem, tudok még „vil­lantani” - neveti el magát az ere­deti humorral megáldott nyugdí­jas, aki a mai napig - akárcsak bármelyik más polgárőr - járja az utcákat. Főleg magán autóval. A legtöbb kuncsaftjára emlékszik Három évvel ezelőtt számol­ta fel cipészműhelyét a most nyolcvanhat éves kisújszállá­si Blum Endre, aki hat évtizede lett cipész.- A városban mindenki ismer­te a munkámat. Bár több ci­pész is dolgozott Kisújon. ne­kem az első pillanattól kezdve annyi munkám volt, hogy alig győztem. A legtöbb kuncsaf­tomra ma is emlékszem. Az el­sőnek gójzervarrott cipót csi­náltam - emlékszik vissza a mester, aki mindig saját készí­tésű cipót hordott.- Martfűn voltunk egy családi es­küvőn. ahol majd negyven cipész volt. Itt megállapították, hiába a sok suszter, igazi cipész egy van. akinek labán saját készítésű cipó van. ez én voltam - mondja Bandi bácsi, aki egyszer cipó helyett ma- muszban jött haza Pestről. - Gyö­nyörű cipót készítettem magam­nak. felmentem a sógoromhoz Pestre, aki elkönyörögte tólem, és kockás mamuszban jöttem haza. Máskor meg a csizmámat vette meg tőlem nadrágostul - nevet a cipész, bebizonyítva, öregember valóban nem vén ember. 2 MEGYEI KÖRKÉP 2016. MÁJUS 21., SZOMBAT HÍREK Soltész Sanyi bácsi még kilencvennégy évesen is nyírja a hajakat Öregember nem vén ember! Érdemes volt hűségesnek maradni: tizenötezer forintot nyert a rákóczifalvi Brlás Mihályné lapunkkal Az Uj Néplap Rozika néni társa és barátja is egyben- Én bizony ész­re se vettem, hogy nyertem! - árulja el a rákóczifalvai Brlás Mihályné, heti nyertesünk. Ro­zika néninek házhoz visszük nyereményét, a tizenötezer fo­rint értékű Coop vásárlási utal­ványt. - Egyik nap jön a szom­szédasszony, mondja, hogy gra­tulál! Mihez? kérdeztem. Hát hogy nyertél a Néplapba’! Majd megmutatta az újságot, hogy ott a nevem, méghozzá a cím­lapon. Jaj, de megörültem neki, soha jobbkor nem jöhetett vol­na ez az utalvány! - bólogat Ro­zika néni. A nyugdíjas asszony megsúgja, alig-alig zörög vala­mi a pénztárcájában pár nap­pal a nyugdíj utalása előtt. Va­lahogy most úgy jött ki a lépés, hogy ebben a hónapban na­gyon sok mindent kellett kifi­zetni. A rezsi, a gyógyszerek, váratlan kiadások... ez bizony elvitte nyertesünk csaknem minden nyugdíját.- Soha nem nyertem még. A férjemmel évekig lottóztunk, de kettesen kívül több talála­tunk nem volt. Én még a sorsje­gyekkel se voltam szerencsés! Most, ennyi idősen már nem is reméltem, hogy rám mosolyog Fortuna. Úgyhogy hét végén megyek nagybevásárolni a lá­nyommal, már el is terveztem! - majd Rozika néni felsorolja, mik azok a dolgok, melyek biz­tosan belekerülnek a kosará­Szerencsés nyertesünk már tudja is, mire költi az utalványokat ba: étolaj, liszt, mosópor, meg rizs. Talán még hús is, amit Ro­zika néni ritkán szokott meg­venni, arra nem mindig futja. Az asszony szerint remek do­log, hogy éppen a Coop ajánlot­ta fel az utalványokat, ugyanis Brlás Mihályné mindig abban a boltban vásárol, az van hozzá a legközelebb. Rozika nénivel természetesen az Új Néplapról is beszélgetünk, aki hosszú évek óta lapunk ol­vasója és előfizetője. Nyeremé­nyét is ennek köszönheti, hi­szen minden héten az előfizetők között sorsorjuk ki a tizenötezer forintos nyereményt.- Amikor felkelek, elballa­gok a postaládáig, behozom a lapot. Még a reggeli kávé előtt gyorsan végigfutom a legfon­tosabb cikkeket, majd a regge­li után részletesen is végigolva­som. Első az időjárás, majd jön a politika. Mert engem ám az is érdekel! Az érdekes írásokat is nagyon szeretem, meg a re­ceptet! Bár a sport nem a ked­vencem, még azt is átböngé­szem. Tudják, amióta meghalt a férjem, azóta az Új Néplap a legfőbb társam. Mert hiába la­kik nálam a fiam, ő napközben dolgozik, sokszor csak késő es­te vagy éjszaka ér haza. így hát üres óráimban inkább előve­szem az újságot, melynek segít­ségével máris nem érzem olyan magányosnak magam. J. ZS.

Next

/
Thumbnails
Contents