Új Néplap, 2016. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
2016-05-21 / 118. szám
V Soltész Sándor még most sem hagyná Szakemberek képzése a fő cél A Szolnoki Műszaki Szakképzési Centrum Főigazgatója baráti beszélgetésre hívta tegnap délelőtt partnereit, támogatóit, illetve a szolnoki városvezetést a Szolnoki Műszaki Centrum aulájába. Az értekezleten megfogalmazták egymás iránti elvárásaikat, együttműködésük lehetőségeit és formáit. (fo) Új központot építenének TISZAFÖLDVÁR Szabadtéri színházat, bowlingpályát, zárt lőtérhelyiséget és vendéglátó- egységet építenének a városban az egykori, ma már nem működő lőtéren. Hegedűs István polgármester elmondta, egy turisztikai project segítségével hoznák létre e szabadidős centrumot. (jzs) Befejeződik az útfelújítás Martfűn Befejezéséhez közeledik a Mandula útfelújítása, jelenleg aszfaltozzák azt. Dr. Papp Antal polgármester elmondtajövő héten már csak az árkokat alakítják ki, majd rendbeteszik a környezetet. A felújítás ezen az útszakaszon új, másfél méter széles járda kialakításával zárul. A Mandula utat egyébként zúzott kaviccsal alapozták le, nyolc centiméter aszfaltréteggel zárva le azt. (jzs) A Malomzugig túráztak Tájtörténeti sétára invitálta a minap a tagokat és az érdeklődőket a Szolnoki Köz- alkalmazott Természetbarátok Turista Egyesülete. A vállakozó kedvűek a szolnoki Verseghy Ferenc Könyvtártól indulva .Vajk Ödön vezetésével végigbarangolták a Zagyva-partot. A Malomzugi Holt-Zagyvánál megkeresték az öreg fűzfákat, melyek mára szolnoki csata idején is ott álltak, visszafelé pedig betértek a parkerdőbe. (kb)- Még csak hatvannégy éve vagyok fodrászmester, mert közbe jött a katonaság, a fogság. Amikor kiszabadultam, s hazajöttem, nem tudtam a szakmában elhelyezkedni, csak a gépállomáson vettek fel. Aztán voltam továbbszolgáló katona, majd traktoros és malmi munkás. Sok mindenből próbáltam megélni, míg 1954-ben meg tudtam vásárolni a Kisújszállási úton lévő műhelyemet, melyet rendbe hoztam és azóta is abban dolgozom - idézi a kezdeteket Sanyi bácsi, aki bár kitanulta a női fodrászatot is, de mégsem bővítette ki a műhelyét.- Úgy voltam vele, egy dolgot csináljon az ember, de azt becsülettel - indokolja a mester. Számos példa van arra, hogy érdemes bízni az idős mesterekben, akiknek tudása mai napig lenyűgözi az ifjabb korosztályt is. A cipész, órás és borbély szakmában egyaránt lehet akár kilencvenévesen is dolgozni. Sőt, egy nagyrévi példa bizonyítja: még polgárőr elnök is lehet a „nyolcvanasokból”. Munkatársainktól ujneplap@mediaworks.hu JÁSZKUNSÁG Karóra, kakuk- kos óra, kvarcóra, zenélős óra, digitális óra, mutatós óra, fali óra, rádiós óra. Borzi Károly órásmester műhelyében legalább nyolcvan óra ketyeg, pontos számát maga se tudja. Károly mesterlevelén az van feltüntetve, hogy a Debrecenben működő mestervizsga bizottság előtt 1971-ben sikerrel letette az órás mestervizsgát. Azóta dolgozik e szakmában.- Pontosabban 1961 óta, akkor kezdtem el tanulni Szolnokon, Újhelyi Imrétől. Már akkor öregember volt, mikor én a tanulója voltam. Tőle tényleg elsajátítottam e szakma minden csín- ját-bínját! Számoljunk csak... pontosan ötvenöt éve! Kész történelem... - réved a múltba Károly. A mester éltes kora ellenére is biztos kézzel nyúl az órákhoz. Keze mintha satuban volna, olyan mozdulatlanul tartja a csipeszt.- Szerencsére egy kicsit sem remeg! - állítja büszkén, majd hozzáteszi, a szeme is mint a sasé. Ha e kettő közül bármelyik is „megöregedne”, azonnal abba kellene hagynia az órák javítgatását. A türelme sincsen fogyóban, a régi vevők is visszajárnak hozzá, így minden adott ahhoz, hogy még évekig bütykölje az időmérőket. A nagyrévi Sáfrány Gábort nyolcvanhárom éveBorzi Sándor ötvenöt éve dolgozik órásmesterként № РРЯ _______- Ezen szeretnék változtatni, nem járja, hogy a polgárőrségnek ne legyen egyetlen munkakocsija se! Pályázunk is rá, hogy valamiféle támogatást kapjunk. További tervem ugyanakkor, hogy lovas polgárőr tagozatot indítunk. Nagyrévnek van olyan része, ahová gyalog nem szívesen megyünk - meséli a férfi, akinek tehát még bőven vannak nagyszabású tervei a helyi polgárőrség jövőjével kapcsolatban. Soltész Sándor gyémántkoszorús karcagi fodrászmester még küencvennégy évesen is aktívan dolgozik. Jelenleg ő a Karcagi Ipartestület legidősebb tagja. Sanyi bácsi elmondta, sógora is fodrász volt, így hozzáment el sen, most márciusban választották a helyi polgárőrség elnökévé. Ő lett ezzel a járás (és talán a megye is) legidősebb polgárőr-vezetője.- Annak idején én alapítottam meg a polgárőrséget, de éppen a koromra való tekintettel lemondtam az elnökségről - meséli Gabi bácsi. - Most azonban meggyőztek, vállaljam el újra e posztot Három napig győzködtek, hogy igenis, van még helyem a polgárőrök között, ráadásul vezetőként. Hát... remélem, tudok még „villantani” - neveti el magát az eredeti humorral megáldott nyugdíjas, aki a mai napig - akárcsak bármelyik más polgárőr - járja az utcákat. Főleg magán autóval. A legtöbb kuncsaftjára emlékszik Három évvel ezelőtt számolta fel cipészműhelyét a most nyolcvanhat éves kisújszállási Blum Endre, aki hat évtizede lett cipész.- A városban mindenki ismerte a munkámat. Bár több cipész is dolgozott Kisújon. nekem az első pillanattól kezdve annyi munkám volt, hogy alig győztem. A legtöbb kuncsaftomra ma is emlékszem. Az elsőnek gójzervarrott cipót csináltam - emlékszik vissza a mester, aki mindig saját készítésű cipót hordott.- Martfűn voltunk egy családi esküvőn. ahol majd negyven cipész volt. Itt megállapították, hiába a sok suszter, igazi cipész egy van. akinek labán saját készítésű cipó van. ez én voltam - mondja Bandi bácsi, aki egyszer cipó helyett ma- muszban jött haza Pestről. - Gyönyörű cipót készítettem magamnak. felmentem a sógoromhoz Pestre, aki elkönyörögte tólem, és kockás mamuszban jöttem haza. Máskor meg a csizmámat vette meg tőlem nadrágostul - nevet a cipész, bebizonyítva, öregember valóban nem vén ember. 2 MEGYEI KÖRKÉP 2016. MÁJUS 21., SZOMBAT HÍREK Soltész Sanyi bácsi még kilencvennégy évesen is nyírja a hajakat Öregember nem vén ember! Érdemes volt hűségesnek maradni: tizenötezer forintot nyert a rákóczifalvi Brlás Mihályné lapunkkal Az Uj Néplap Rozika néni társa és barátja is egyben- Én bizony észre se vettem, hogy nyertem! - árulja el a rákóczifalvai Brlás Mihályné, heti nyertesünk. Rozika néninek házhoz visszük nyereményét, a tizenötezer forint értékű Coop vásárlási utalványt. - Egyik nap jön a szomszédasszony, mondja, hogy gratulál! Mihez? kérdeztem. Hát hogy nyertél a Néplapba’! Majd megmutatta az újságot, hogy ott a nevem, méghozzá a címlapon. Jaj, de megörültem neki, soha jobbkor nem jöhetett volna ez az utalvány! - bólogat Rozika néni. A nyugdíjas asszony megsúgja, alig-alig zörög valami a pénztárcájában pár nappal a nyugdíj utalása előtt. Valahogy most úgy jött ki a lépés, hogy ebben a hónapban nagyon sok mindent kellett kifizetni. A rezsi, a gyógyszerek, váratlan kiadások... ez bizony elvitte nyertesünk csaknem minden nyugdíját.- Soha nem nyertem még. A férjemmel évekig lottóztunk, de kettesen kívül több találatunk nem volt. Én még a sorsjegyekkel se voltam szerencsés! Most, ennyi idősen már nem is reméltem, hogy rám mosolyog Fortuna. Úgyhogy hét végén megyek nagybevásárolni a lányommal, már el is terveztem! - majd Rozika néni felsorolja, mik azok a dolgok, melyek biztosan belekerülnek a kosaráSzerencsés nyertesünk már tudja is, mire költi az utalványokat ba: étolaj, liszt, mosópor, meg rizs. Talán még hús is, amit Rozika néni ritkán szokott megvenni, arra nem mindig futja. Az asszony szerint remek dolog, hogy éppen a Coop ajánlotta fel az utalványokat, ugyanis Brlás Mihályné mindig abban a boltban vásárol, az van hozzá a legközelebb. Rozika nénivel természetesen az Új Néplapról is beszélgetünk, aki hosszú évek óta lapunk olvasója és előfizetője. Nyereményét is ennek köszönheti, hiszen minden héten az előfizetők között sorsorjuk ki a tizenötezer forintos nyereményt.- Amikor felkelek, elballagok a postaládáig, behozom a lapot. Még a reggeli kávé előtt gyorsan végigfutom a legfontosabb cikkeket, majd a reggeli után részletesen is végigolvasom. Első az időjárás, majd jön a politika. Mert engem ám az is érdekel! Az érdekes írásokat is nagyon szeretem, meg a receptet! Bár a sport nem a kedvencem, még azt is átböngészem. Tudják, amióta meghalt a férjem, azóta az Új Néplap a legfőbb társam. Mert hiába lakik nálam a fiam, ő napközben dolgozik, sokszor csak késő este vagy éjszaka ér haza. így hát üres óráimban inkább előveszem az újságot, melynek segítségével máris nem érzem olyan magányosnak magam. J. ZS.
