Új Néplap, 2016. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

2016-05-13 / 112. szám

0 CSALÁDI KINCSESTÁR 2016. MÁJUS 13., PÉNTEK A négylábúaknak köszönhetik, hogy egymásra találtak Lujzi kutyájuk volt a koszorúslány A kutyák-macskák miatt (is) költözött nemrégiben ker­tes házba az állatvédőként is­mert Lajkó-Balázs Edit és fér­je, Pityu. Nem titok: a szolno­ki házaspár a négylábúaknak köszönheti, hogy egymásra találtak. Lujzi, a mentett ke­verék eb még az esküvőjükön is jelen volt mint „koszorús- lány”. Edó csöppet sem mel­lékesen a Kéz a Mancsért Ál­latvédelmi Egyesület elnöke. Joó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu SZOLNOK Bodros, fekete szőrű kutya fogad a kapuban. Orra fel s alá jár, kíváncsian mére­get bennünket. Mi is őt.- Ő az? - kérdezzük a házi­gazdákat, Lajkó-Balázs Editet, Edót és férjét, Istvánt.- Ő bizony, ő Lujzi, a koszorús- lányunk! - bólogatnak. Egy be­agle is elénk toppan, aki (mintha tudná, hogy benne lesz az újság­ban), rögvest bemutatja nekünk az összes produkcióját, amit az utóbbi időszakban megtanult. Két lábra áll, pacsit ad, bukfencet hány és puszit dob. A jutalom­falatot pedig azonnal, szinte rágás nélkül nyeli le. Per­sze, Lujzi is kap a finom­ságokból, ő inkább el­ássa azokat, szőkébb időkre... Edit és Pityu bár már hosszú év­tizedekkel ezelőtt megismerke­dett egymás­sal, soká­ig semmit nem tudtak a másikról. Mindenkiél­te a saját éle­tét, amikor...- Négy évvel Fecskéket is mentett már A Kéz a Mancsért Egyesület négy évvel ezelőtt alakult, en­nek elnöke, alapító tagja Laj­kó-Balázs Edit. Az egyesület nemcsak kutyák mentésével és gazdakereséssel foglalko­zik, hanem minden olyan élő­lénnyel, ami az „útjukba kerül”. Ha kell, madarakat vagy hül­lőket. Edó azt vallja, e munká­hoz amellett, hogy imádni kell az állatokat, sok szabadidő is ezelőtt három kiskutyát találtak ismerőseim egy telephely beton­aknájában - meséli Pityu. - Én a szomszédos portán dolgoztam. Mivel tudták, hogy van némi „lö­vésem” a kutyákoz, nekem szól­tak, hogy csináljak már velük va­lamit. Odavittem őket a munka­helyemre, és azon­nal gazdikere­sésbe fogtam, gondoltam, a főnökön iga szükséges, illetve a család to­leranciája. - A telefonom min­dig be van kapcsolva, engem bármikor hívhatnak - árulja el Edó, aki elmeséli, volt, hogy amiatt csörrentek rá, mert kie­sett egy fecskefióka a fészek­ből. - Kimentünk a fecskegye­rekért, és eljuttattuk őt egy madármentő szervezethez. Itt is igaz a mondás: a legkisebb is számít... zán nem tolerálná, ha újabb ebekkel bővülne az amúgy is háromfős házőrzőcsapat. Akik szintén befogadott kutyák, egy­szerűen odatévedtek hozzám. Pityu aztán kollégájával fel­tette a három í csöppség fo­tóját, hátha valakinek megtetsze­nek. Edó azonnal telefonált, hogy ő ta­lán tudna segíteni az egyesüle­ten keresztül az elhelyezésben. A két állatbarát ekkor talál­kozott össze 26 esztendő után egymással. Ebből a találkozás­ból pár év múlva esküvő lett.- Egy közös panellakásban éltünk ekkor - veszi át a szót férjétől Edó. - Pityu kijelentet­te, ide kutyát nem enged be. Hát egy nap betoppant, hónai alatt egy ebbel. Kikerekedett a szemem, mi történt a kedve­semmel (aki akkor még nem a férjem volt). Tán napszú­rást kapott?! Nos, ő volt Luj­zi, aki azonnal a kedvencünk lett, hamarosan pedig a koszo­rúslányunk is. Bizony, ott volt az esküvőnkön, külön ünne­pi nyakörvet varrattunk neki, együtt, hármasban vonultunk az anyakönyvvezető elé.- Lujza remekül szerepelt, megvalósult az álom: kedven­cünk szem- és fültanúja lehetett frigyünknek - teszi hozzá ne­vetve Pityu, aki ugyanolyan ku­tyaőrült, mint hivatalosan is ál­latvédő felesége. Nemcsak el­viseli, egyenesen támogatja is Edó egyesületi tevékenysé­gét. Ha kell, együtt men­nek menteni, ha szük­séges, ideiglenesen ku­tyákat, macskákat fo­gadnak be.- Tegnap is volt ná­lunk egy kicsike, sze­rencsére gyorsan ta­láltunk neki otthont. Igen, az életünk az állatok körül fo­rog, és én ezért nagyon büsz­ke vagyok a fele­ségemre. És na- ~ эп szeretem is - bólogat a családfő. négylábúik teszik teljessé: Lujzi, Joki és Fruzsi macsek Ш Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthessen megtalálni a kiutat! E mail címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. Zsolt atya! Létezik olyan, hogy egy ember nem tud szerelmes lenni? Lassan negyvenöt éves leszek, és még nem találtam olyan nőt, akit szívből meg­szerettem volna. Normális do­log ez? Nem vagyok „csóró” amúgy, van lakásom, autóm és két diplomám. Tibor Kedves Tibor! A szerelem nem lakás, autó, pénz és diploma kér­dése. A szerelem nagy titok, a vi­lágon nincs eszetlenebb dolog, és mégis a legszentebb és legbol­dogabb pillanatainkat éljük meg benne, és vágyunk rá. Van, aki azt állítja, hogy a sebeink, komple­xusaink, korlátáink mentén lob­ban lángra a szerelem. Van, aki azt mondja, hogy életünk első 10 évéből az anyánkkal és az apánk­kal való kapcsolatunk határoz­za mega párkapcsolatunkat, és a nőkhöz és a férfiakhoz való vi­szonyunkat. Ma a világ hajlamos csak az érzelmi és hormonális szerelmet nevezni szerelemnek, és ez tévedés vagy tudatos rom­bolás. Az igazi szerelemben ott van az ész, a szív és a szexus. A döntés, az elköteleződés, a kötő­dés és a testi egység egyszerre. A kötődés zavara a szülei bűnének következménye, a szexusa pe­dig infantilis maradhat egész éle­tében. Amiben biztosak lehetünk az a döntésünk és elköteleződé­sünk. Ön egy eszére hallgató em­ber, ezért javaslom, hogy így vá­lasszon, és az érzéseit bízza tár­sára, hogy ő lobbantsa fel. Szexu­alitása segít megtalálni az elfoj­tott problémákat, félelmeket, tit­kokat, meglepetést okozó rezdü­lései nem szégyen, hanem irány­tű, segít feltenni a kérdéseket. Ugyanakkor az önajándékozás, a szerelem ünnepének, a társ megdicsőítésének kiemelkedő eszköze. A társkeresésben érde­mes változtatni, és olyan helyen keresgélni, ami az ön elképzelé­seinek, ha nem is teljesen, de kö­zelítőleg megfelel. Sok társkere­sőt találhat a világhálón. De egy önismereti csoport, mentálhigi­énés szakember segítsége sem árt, hogy a sérüléseket és a meg­oldásokat segítsenek feltárni. Az az érzésem, hogy nem vált le az anyjáról és nincs férfi mintája. Imád várakban, kastélyokban barangolni és olvasgatni a huszonegy éves Helle Andrea. A tiszavárkonyi lány magasépítő technikus­ként végzett, jelenleg azonban könyvtáros­ként dolgozik szülőfalujában. A későbbiekben viszont szakmájában szeretne elhelyezkedni. О Te is szeretne! a Hét lanya lenni? Ha mar elmúltai 16 eves, akkor jelentkezz néhány soros, fényképes bemutatkozással a szoljon@szoljon.hu e-mail címen! A kastélyok a kedvencei А НЕТ KÉRDÉSÉ Szokott ön horgászni?- lómagam gyermekkorom óta járok horgászni, érdekes módon azonban rajtam kívül a családban senkinek sem volt ilyen hobbija. Valójában az általános iskolai osztály­társaimnak köszönhető ez, velük kezdtünk el a Millé- ren horgászni, ahol persze mindenféle kisebb halat fog­tunk. Azóta is folyamatosan horgászom, a legnagyobb szerelemnek a Tisza számít, ez is a legnagyobb kihívás számomra. Amikor pedig az élő folyó vízállása nem teszi lehetővé a horgászaot, akkor maradnak a holtágak, főként a Holt-Tisza. Emellett az abo- nyi horgásztónál is egyesü­leti tag vagyok. Mindenféle hallal próbálkozom, ugyan­úgy horgászok pontyra, mint ragadozó halakra. A legna­gyobb fogásom eddig ponty­ból kilenckilós volt, de hat­kilós csukát is fogtam már. Néhány napja pedig Nógrád megyében, Ludányhalászi- ban egy gyönyörű kis hor­gásztónál a barátainkkal töl­töttünk el egy hétvégét. Ott sikerült egy nyolckilós pon­tyot fogni. A családom szerencsére jól viseli ezt a hobbimat. A fele­ségem egy tündér, aki meg­érti, hogy szükségem van er­re a kikapcsolódásra a hét­Menkó Mihály, a KMKK Zrt. forgalmi igazgatója köznapi stressz után. Sőt az utóbbi időben már a kislá­nyom, a kilencéves Enikő is szokott velem jönni horgász- gatni, legutóbb például halat fogott, mint én... Érdekes módon enni vi­szont nem nagyon szeret­jük a halféléket. Mostanában ugyan egyre többször pró­bálkozunk vele, hiszen tud­juk, hogy nagyon egészsé­ges, de korábban legfeljebb évente néhány alkalommal főztem halászlevet. Nem jel­lemző hát, hogy szűk családi körben ennénk a halat. Anyó­som viszont annál inkább, van tehát helye a fogásnak. Ő nagyon örül neki, szívesen pucolja, főzi, eszi, elfogy te­hát, amit fogunk. SZ. ZS.

Next

/
Thumbnails
Contents