Új Néplap, 2016. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

2016-05-13 / 112. szám

2016. MÁJUS 13., PÉNTEK MEGYEI KOR Ő volt az egyik felszolgáló a Bocuse d’Or versenyen Mónika Száll Tamás közelében dolgozott Egy szolnoki „kerós” diák­lány, Szabados Mónika volt az egyik felszolgáló a Bocu­se d’Or szakácsverseny Bu­dapesten megrendezett eu­rópai döntőjén. A világ leg­jobb séfjeivel együtt dolgoz­ni hatalmas elismerés. Mó- niék minden mozdulatot alaposan begyakoroltak, hi­bázni nem lehetett. Joó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu SZOLNOK/BUDAPEST Lefűzték a magyarok Európát. Széli Tamás és segítője, Szabó Kevin győze­delmeskedett a szerdai Bocuse d’Or szakácsverseny európai döntőjében, melyen az abonyi Szabados Mónika is részt vett. De nem ám nézőként!- A szintén kerós Ulviczki Dániellel együtt én is az egyik tagja voltam annak a tanuló csapatnak, akik ott dolgoztak e híres mesterszakácsok köze­lében, mint felszolgáló - mesé­li az ifjú hölgy, aki nemrégi­ben a Szakma Sztár versenyen a vendéglátó-felszolgáló kate­góriában az első helyen vég­zett. A versenyre való meghí­vást is e kiváló eredményének köszönheti.- A mi feladatunk volt az el­készült versenyételeket oda­vinni a zsűri elé. Nemhogy a szakácsok, de még mi is kü­lön tréningeztünk, hogy min­den mozdulatunk tökéletes legyen. Harmincegy tanuló­ból csak 24-et választottak ki, akik valóban ott lehettünk a versenyen. Móni elárulja, bár a kétnapos viadal ked­den startolt, a felszol­gálóknak már hétfőn elkezdődött a munka.- A nulladik napon a szervezők körbevezet­tek bennünket a hely­színen. Mindent alapo­san megmutattak, hol lesznek a főzőbokszok, merre állítják fel a zsű­ri asztalait, hogyan, mi­lyen útvonalon kell meg- közelíteni azokat a tányé­rokkal a kezünkben. Megta nultuk, hogyan álljunk az íté szék háta mögé, majd a ve­zetőnk egy fejbólintá- sára milyen sebes­séggel tegyük le az asztalra a tányérokat. ’s A pontos idő­zítés rendkívül fontos volt - ma­gyarázza a fia­tal hölgy, hozzát­éve, kedden kora reggel érkeztek, hogy mind a 24 felszolgáló magá­ra öltse a forma­ruhát, ami egysé­ges fehér ing volt, csokornyakkendő­vel és Bocuse d’Or feliratú fekete kö­ténnyel.- Természetesen min denkinek saját öltö­zéke volt. És igen, még ruhapróbát is tartottak ne- f künk - nevet a diáklány, hoz­zátéve, miu- I tán felöltöz- #| tek, előkészí- / , tették a tá nyárokat, evőeszkö­zöket. Át­törölték őket, meg- számol- ták, min­den nem- zetnek Váratlan helyzet Is adódott Bár a felszolgálók szinte min­den mozdulatot begyako­roltak, a váratlan hely­zetekre mégsem ké­szülhettek fel. Sza­bados Móni sze­rint ilyen volt pél­dául az, amikor kiderült, hogy a franciák mártá­sát nekik kell a zsűri előtt ráönte­van-e az ele­gendő számú, felcímkézett tányérja, vil­lája...- Feszült meg Szabados Mónika társaival vitte a versenyételeket a zsűri elé. Mint mondja, külön gyakoroltak rá, hogy minden mozdulatuk tökéletes legyen. ni egy agyag-halfejből az étel­re. Előtte tízszer, százszor el­magyarázták, hogyan tegyék ezt és hová is kell önteni. A svédeknél pedig egy új étel-fe­dővel találkoztak a fiatalok. Amelyik az addig látottaktól teljesen különböző volt. így azt másként is kellett levenni az alkotásokról, persze úgy, hogy a vizcseppek ne a tányéron landoljanak. voltam. Néhányszor eszembe jutott, mi van, ha hibázom, ha orra bukom az ételekkel vagy csak elcsúszik az étel a tányé­ron. Rémálmaimban se jöj­jön ilyen elő! Igyekeztem még a gondolatát is elhessegetni ezeknek, nehogy bevonzzam, a bajt. A versenyzők sokkal nyugodtabban főztek, a közönség pedig, főleg akkor, amikor Tomiék álltak a tűzhelyhez, tombolt. Szabados Móni- ék (amikor már el­készültek az éte­lek) nem értek rá nézelődni, ugyan­is minden csa­patnak tizenkét adagban kellett kitálalni a ha­las, majd a hú­sos finomságo­kat. Ezeket pe­dig egyesével tették a zsűri elé. - Kivéve a ma­gyarok ételét, akik egy hatalmas tál­cán szervírozták a 12 adag vadételt, ezt a két szakács vitte a zsű­ri elé. Ott adagolták csak ki előttük. Közben pe­dig kereplőkkel, dobolás­sal, dudálással biztatták a nézők a résztvevőket, az üdvrivalgásba pedig még egy tűzoltózenekar is becsatlakozott. Azt hi­szem, ezt a versenyt, ezt a hangulatot soha nem feledem... Vége lett? Molnár G. Attila attila.molnar.g@mediaworks.hu E lég-e egy csokor virág ahhoz, hogy fátylat borítson a múlt­ra? Elég-e egy bocsánatkérés ahhoz, hogy semmissé tegyen olyan dolgokat, amiknek a feldolgozásához sokszor évtizedek sem elegendőek? Talán lezárult egy fejezet azzal, hogy Kiss Lász­ló volt úszó szövetségi kapitány szerdán egy csokor virággal keres­te fel Takáts Zsuzsannát, akit több mint fél évszázaddal ezelőtt két társával erőszakolt meg. Az áldozat megbocsátott a férfinak. Ugyan­azon a napon az addig az ő nevét viselő százhalombattai sportléte­sítményt is átkeresztelték, amit már csak Városi Sportuszodának hívnak, s lemondott díszpolgári Talán lezárult ezzel az üggyel egy fejezet. címéről is, amit a képviselő-tes­tület egyhangúlag el is fogadott. A dolognak ez a része tehát lezárulni látszik, tanulságo­kat ugyanakkor bőven hagy, hagyott ránk. Hiteles-e valaki a sportemberi erények tolmá­csolásában és azoknak a másokban történő fejlesztésében, ha a nők ellen elkövethető bűnök közül az egyik legvisszataszí- tóbb fűződik a nevéhez? Ő maga megfelel-e a fair play szelle­mének, a sport tisztaságának? Amelyre rendszeresen látunk példát, elég csak gondolni a birkózóra, aki sérült ellenfelét öl­ben maga vitte le a pályáról, vagy a teniszezőre, aki kölcsön­adta tartalékcipőjét ellenfelének, hogy az ki tudjon ellene áll­ni. S hát a tanulságok közé kívánkozik az is, hogy egy-egy sportvezető kinevezésénél mennyire kell körültekintően eljár­ni, mennyire számít, hogy egy tényleg minden szempontból feddhetetlen ember kerüljön fontos pozícióba. Kiss László sporteredményei elvévülhetetlenek. De erkölcsi értelemben az is, ami miatt az utóbbi időkben beszélünk róla. A legjobbakat ismerték el A Kiválóság Gálát tegnap rendezték meg „Veszélyhelyzetet” élhettek át SZOLNOK Egész héten tart a me­gyeszékhelyen az a vezetés- technikai képzés, melynek cél­ja, hogy a kollégák, ellenőrzött körülmények között, átélhes­sék azokat a veszélyhelyzeteket, amelyekre csak rutinnal és ma­gabiztos tudással adható megfe­lelő válaszreakció - mondta el lapunknak S. Tóth Anikó, a me­gyei katasztrófavédelem sajtó- szóvivője. Az egész napos okta­tás elméleti és gyakorlati rész­ből áll, melyen a résztvevők fel­elevenítik többek között a köz­lekedési szabályokat és a he­lyes kormányfogás alapjait, va­lamint megtanulnak szűk hely­re betolatni, csúszást vagy sod­ródást korrigálni és szlalomoz­ni. A jelentkezők addig gyako­rolnak a tanpályán, amíg nem tudják teljesíteni egy percen be­lül a kötelező feladatsort. Varga Zoltán főtörzszászlós vezetőoktatótól megtudtuk, a cél az, hogy a résztvevők megtanul­janak uralkodni a jármű felett, és persze saját magukon is pél­dául azzal, hogy átélik az alul­vagy épp túlkormányozottság­ból eredő élményeket, készség szinten sajátítják el a legkülönfé­lébb technikákat. Az ő munkáját még négy oktató segíti, és mind kötélidegzettel, s elmélyült szak­tudással rendelkeznek. A kép­zésre Szegedről, Kiskunhalas­ról, Vácról és Békéscsabáról is érkeztek jelentkezők. Cz.N. SZOLNOK A fény varázsa címmel nyílt meg Csidér Bálint és Kolozsi Sándor fotográfus kiállítása teg­nap az Aba-Novák Agóra Kulturális Központban. Képünkön Csidér Bálint igazítja az egyik alkotását a megnyitó előtt. Sz. Zs. A szeme megsérült, a lába eltörött KARCAG A fészkétől mint­egy 30-40 méterre egy gólya akadt fenn egy villanypóznán. Az áramszolgáltató munkatár­sai és a közterület-felügyelők is a helyszínre jöttek, előbbiek áramtalanították a szakaszt és óvatosan leemelték a fenn­akadt gólyát. Amikor letették a fűbe, látszott, hogy az egyik szeme megsérült és vélhetően a bal lába is eltört. A Hortobá­gyi Nemzeti Park munkatársa a helyszínről elvitte a gólyát a madárkórházba. Mint ismeretes, a napokban Jászapátin került bajba egy gó­lya, mely sajnos nem élte túl a vele szemben elkövetett táma­dást. D. E. JÁSZBERÉNY A Klebelsberg In­tézményfenntartó Központ Jászberényi Tankerülete ebben az esztendőben is megszervez­te Kiválóság Gáláját. Hetven évvel ezelőtt szerezte meg nép­iskolai tanítói oklevelét Macsi Sándor nyugalmazott peda­gógus. Az idén kilencven esz­tendős Jászágón élő pedagógus számára Sipos Imre, az Embe­ri Erőforrások Minisztériuma köznevelésért felelős helyettes államtitkára nyújtotta át a ru­binoklevelet. A tantestületek javaslata alapján húsz diák ve­hetett át elismerő oklevelet, a Kiválóság Díjat pedig Tiborcz Bence a JÁI Bercsényi Miklós Általános Iskolai Tagintézmé­nyének 8. b osztályos tanulója, Kalup Csilla Enikő a Lehel Ve­zér Gimnázium 12/C osztályos tanulója, valamint Vigh Benjá­min a Palotásy János Zeneisko­la tenorkürt szakos növendéke, a Lehel Vezér Gimnázium 12.C osztályos tanulója. B. Cs.

Next

/
Thumbnails
Contents