Új Néplap, 2016. április (27. évfolyam, 76-101. szám)
2016-04-25 / 96. szám
0 MEGYEI KÖRKÉP 2016. ÁPRILIS 25., HÉTFŐ Deme Pál minden egyes régi holmiban különlegességeket lát Értekek tarhaza egy portan Egy tájházban nincs any- nyi régi holmi, mint a szolnoki Deme Pál portáján. A 74 éves férfi ősrégi használati tárgyakat gyűjt, és mindegyikről tudja is, hogy mi célt szolgáltak annak idején. Megsárgult lapu imakönyvek, régi újságok is gazdagítják tényleg nem mindennapi gyűjteményét. Tóth András ujneplap@ujneplap.hu SZOLNOK - Kérem, ezt a kutat szépen fel akarom újítani, és bekötni folyóvízbe - mutatja lelkesen egy Norton-kútra mutatva a gazda. - Hasonló szerkezeten ment a vita Kuncsorba és Túrkeve között, hogy kié az ilyen kút - teszi hozzá az eredetileg műbútorasztalos férfi. - No, édeseim, végig lehet tekinteni, mi van itt! - mutat a műhelye falára, ami tele van aggatva a hozzá nem értő számára csak vasnak és botnak tűnő tárgyakra. A jöttünkre készült, és gyorsan előpakolt mindenféle holmit, például régi szódásüvegeket. Egy kis takaros üvegre rá van írva, hogy Dalkó István. Majd felkap egy kisbaltát.- Ennek a tulajdonosa, Bori lános megjárta a Don-kanyart ezzel a baltával. Ez meg egy rózsafából készült bot - vesz kézbe egy göcsörtös fát, tényleg jól rá lehet támaszkodni. - Ez egy ispáné volt egykor. Egy közeli portán meszet kavartak vele, onnan mentettem meg. Az ott lakó idős bácsika elmondta a bot történetét. Mert minden tárgynak története van - teszi hozzá. - Ez a vas meg a szolnoki Tisza-híd egyik összehúzó csavarja volt, az apám, aki kőműves mester volt, csináltatott belőle pajszert. Ez egy házi feszület, valahol kukáztam. Mert ahol költöznek, vagy meghal valaki, megyek és elhozom azokat a dolgokat, amiket amúgy kidobnának. Meg járom a vásárokat, ott sok különlegességre lehet akadni - magyarázza. Mérlegek, egykori szerszámok gazdagítják a házi értéktárat. - Ezzel a kapkodóval még dolgoztam egykor, ezzel szedték fel a markot a földről - mutatja. - Ez a bőrszíj a nyakm Tősgyökeres szandai lakos Ez a rózsafából készült bot mar százévesnél is több lehet - állítja gazdaja, Deme Pál a szüleim haza is itt volt, hármán vagyunk testvérek, én voltam a legidősebb. Itt éltem le a gyerekoromat. Makadám utcák voltak itt egykor, meg sár. A Sport úton túli részen volt egy döngölt leszállópálya. No, azt még nem is mutattam, a kézi hajtású köszörűket - jut eszébe hirtelen, de a kapuból már nem megyünk vissza, azokat legközelebb nézzük meg. Deme Pal es felesege 1969- ben házasodtak össze.- Három lányom van, de más a birtokosuk. Az egyik lányom és a vejem hozta le Szolnokra az országzászlót. Van hat unokánk, öt fiú, egy lány, a fiúk közül egyik rosszabb, mint a másik - mondja nevetve Pali bácsi. - Az egyiknek a barátnője a Saul fia című film producerének lánya. Mindig Szandaszőlősön laktam, ló. A taliga szarvát lehetett beletenni, és a vállon keresztül lehetett vetni, így csökkentve a kézre jutó terhet. Ezek kukorciamorzsolók, ez répaszedő, ezt a villát malavágás- kor használták perzseléskor a szalmaforgatáshoz. Ez a sámli az apám édesanyjáé volt, aki 1863-ban született. Megvan még a taligája is, de a vejem elvitte, mert az is nagy hagyományőrző. Ez a fakutya, a csizmalehúzó, ez a vesszőhasí- tő, ez a bőrvarró, ez a keresztfa, kenyérsütéshez használták. Ez az ösztöke, amivel az ekevasat takarították le - mutat meg mindent.- Hogy mikor kezdtem ezt a gyűjtést? Hát sajnos túl későn. Mert hamarabb kellett volna - mondja sóhajtva. - Édeseim, ezt nézzétek, ez mind mérleg, ezek meg kukoricadarálók. A lányaimnak itt volt az eljegyzése, amikor nézték a fotókat, azt kérdezték tőlük, hogy melyik skanzenben voltatok? Óh, csak apánknál a műhely előtt! - emlékezik a jeles napra nevetve. - Ez a kovászolóbögre Zsolnay porcelán - mutat fent a falra. - Ezek habverők, billogok, ebbe a tokmányos fémkő- tartóba a Wiessmannfred-gyár jele van benne. Ezek hadi viharlámpák, azok varrógépek, ez hadimozsár, ez csínyvágó, ez egy óra Kozma Gyula órás és ékszerész Baross utcai üzletéből. Ez gyógyszerészbögre. No, erre gyertek, a java még most jön! - biztat.- Ezek imakönyvek, egy rossz fás ólban találtam rájuk. Ez egy 1933-as könyv, benne Magyarország helységeivel. Várjatok, mindjárt kipakolok még - mondja, mire a felesége, Rozália megjegyzi: Ezt a sok porfogót én nem pakolom ám vissza! - Majd visszapakolok én - mondja az alkalmi bemutatótól felhevült .Pali bácsi. A régi húsdaráló Amerikából származik Annyi ezen a falon a régi használati tárgy, mint égen a csillag Belenézünk az egyik könyvbe, Páduai Szent Antal imakönyvébe, az van beleírva tollal, hogy Kerekes Margité ez a könyv Jánoshidáról, született 1891. augusztus 10.- No, ez egy amerikai húsdaráló. 1914-ben került az országba. Apám anyjának a testvérének csinos felesége volt, aki félrelépett. No, meg is ölte ezért a rokon, de óvadék ellenében kiengedték, kiment Amerikába, ezt küldte onnan, meg egy széket. Várjatok, ez egy régi szenteltvíz tartó, ez apám régi zsebórája, ez egy öreg pipa. Még ebben az évben kicsit dolgozom, aztán befejeztem, és az összegyűjtött dolgok rendezésének szentelem az életem, és remélem, a gyerekek tovább őrzik majd a gyűjteményt - mondja. Alkalmanként több százan kíváncsiak a téren felállított távcső kínálta látnivalókra Az égbolt rejtelmeit kutatják a csillagvadászok SZOLNOK Kellemes tavaszi este a megyeszékhelyen. Néhányan egy állványt pakolnak ki a Hild térre. A közelben állók meglepve figyelik, ahogyan azt a táskát is, ami ott hever mellettük. Mi lehet benne? Az ott sürgölődők kinyitják, s egy távcső kerül elő belőle. Az állványra helyezik, s így már semmi kétség, az égbolt für- készésére nyílik lehetőség. Egyre többen állnak meg mellette a járókelők közül, hogy belekukkantsanak, s kis időre maguk is belefeledkezzenek az égbolt látnivalóiba.- Gyakori jelenség ez, minden hónapban rendezünk ugyanis járdacsillagászatot a megye- székhelyen - mondja Újlaki Csaba. Az Aba Novák Agóra Kulturális Központ Csillagked(d)velők Klubjának vezetője azt is hozzáteszi, hogy többnyire szombat esténként rendezik meg ezt a programot. Még 1991-ben alakult meg a városban a Kopernikusz Kör, a szolnoki TIT égisze alatt, törzshelyük pedig a Jubileum téri toronyház legfelső szintje volt. Ám a kiemeltebb jelenségeket a város központjában is bemutatták. A csillagászat napja alkalmából egyébként is világszerte arra biztatták a helyi csillagászokat, hogy tavasszal egy adott napon helyezzék ki távcsöveiket az utcákra, így mutatva meg mindenkinek az égbolt csodáit. Egy szakköri tagjuk ráadásul rendszeresen kivitte távcsövét a Széchenyi városrészben a házak közé, ahol sokan köré gyűltek. Néhány éve, 2008-2009 körül nevezték el járdacsillagászatnak ezt a látványosságot, amit a kulturális központtal és a szolnoki TIT-tel közös valósítottak meg.- Az utca emberéhez akarunk szólni - mondja Újlaki Csaba, kiemelve, hogy érdekes megnézni, hogyan reagálnak az emberek erre a helyzetre. - Több hullámban jönnek az érdeklődők, van, aki teljesen nyitott, szívesen kémleli a csillagokat, bolygókat a távcsövön keresztül. Mások inkább elsietnek mellettünk. Azt tapasztaljuk, hogy eleinte nem A járókelőket várják a csillagok titkának kifürkészésére nagyon mernek odajönni az emberek, nem tudják pontosan, mit is csinálunk mi ott. Néha csoportok is elhaladnak a téren, ők pedig leginkább akkor csatlakoznak, ha közülük valaki mégis csak úgy dönt, hogy odasétál, s megnézni, mit is lehet látni azon a nagy távcsövön át. Ilyenkor azután sorban jönnek a többiek is, s kellemes beszélgetés is kialakul. S hogy alkalmanként mennyien vesznek részt ebben a rendhagyó bemutatóban? Nos, Újlaki Csaba szerint az este héttől nagyjából éjjel tizenegyig tartó időszakban alkalmanként kétszázötven-háromszáz ember kíváncsi arra, mi is történik a végtelen Kozmoszban. M. G. A.
