Új Néplap, 2016. április (27. évfolyam, 76-101. szám)
2016-04-22 / 94. szám
0 CSALÁDI KINCSESTÁR 2016. ÁPRILIS 22., PENTEK A lakberendező édesanyát tenyerén hordja a négy fiú „Színesen” élnek együtt otthonukban Motoroznak, pálinkát főznek, szőlőt ültetnek, szobát festenek, utaznak, mozaikot raknak. A szolnoki Andrási család sosem unatkozik. Bár a gyerekek már csaknem felnőttek, a közös együttlét még mindig fontos a számukra. Joó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu SZOLNOK - Nappal azon jár az agyam, a különböző stílusokat hogyan tudom egy otthonba bevinni. Este már azon, milyen közös programokat tervezzünk a családdal - mondja Andrásiné Pocsalyi Julianna lakberendező, akinek élete mások otthonainak tervezésről, de még inkább a saját családjáról szól.- A sors hatalmas feladatot rótt ki rám, ránk. Három fiam közül a legelső, Ádám sérülten született, segítség nélkül nem tud élni. Ádám azonban sok mindenre megtanított bennünket. Leginkább arra, hogy a legreménytelenebbnek tűnő helyzetből is létezik kilábalás, a vesztesnek látszó helyzetet javunkra lehet fordítani. Ádám után még két gyermeket vállaltunk, velük együtt lett életünk kerek egész. Az idei év színe: az égszínkék!- Amikor azon gondolkodtam, hogyan rendezzem be a lakásunkat, szívem szerint nőies színeket választottam volna - meséli Julika. - De gyorsan elvetettem, mégiscsak egyedül képviselem a gyengébbik nemet. Maradt hát a köztes megoldás: finom, világos színekhez meleg zöldet választottam barnával, drappal. Mely színek sokáig volAz édesanya szerint sérült fia miatt vált családjuk össze- tartóvá, a kapcsolat a testvérek között nemcsak szoros, hanem egyenesen példamutató.- Legfiatalabb gyermekem, Alex most húsz esztendős. Emlékszem, az érettségi megün- k neplésére tak divatosak, de már eltelt felettük az idő. Az idei esztendő színe az égszínkék lett, amely csodálatos lehet egy kis púderes rózsaszínnel kombinálva. Ez bizony messze van a mi lakásunk színeitől... Szóval, sajnos már a mi lakásunk sem túl tren- di - vélekedik a szakember, aki mindezek ellenére nagyon szereti felújítás előtt álló otthonát. vérével, Imivel együtt felállt és megköszönték a sok támogatást, amit tőlünk kaptak. Majd hozzátették, az, hogy elkerülnek otthonról mindketten az egyetemre, nem azt jelenti, hogy lélekben is eltávolodnak tőlünk. Ők mindig ott lesznek nekünk, segítségükre a továbbiakban is számíthatunk. Az édesapa, Andrási Imre arról mesél, milyen közös programokat szerveznek együtt.- Van, hogy felpattanunk a motorra és elmegyünk „világot látni”. Nem egyszer még Julika is odaül a hátam mögé, így járjuk be a környéket. Motoros találkozóra is eljött velünk, bár azt már túl hangosnak találta - árulja el Imre, aki szerint felesége egészen jól alkalmazhoz. Ha kell, még tokaji telkükre is elmegy szőlőt ültetni, pálinkát főzni, bort készíteni. Cserébe Julikát, mint egyetlen női családtagot, igyekeznek a tenyerükön hordozni. Nem „ciki” például kézbe venni senkinek a porszívót meg a mosogató szivacsot, náluk mindenki, mindenféle házimunkát elvé- gez.- És még virággal is kedveskedünk egyszem hölgyünknek. Munkájában is támogatom, nem egyszer vittem már el Milánóba, Bécsbe különböző lakberendezési kiállításokra. Amik persze engem is érdekelnek, csak nem olyan sokáig - neveti el magát Imre.- Családunk vonzódik a művészetekhez - fűzi hozzá a feleség. - Nemrégen készítettünk egy hatalmas mozaikot, mely egy tájképet ábrázol. Több mint három méter széles. A fiúk törték a színes csempét, majd raktuk össze közösen a képet. Ezt a családi alkotást aztán beneveztem egy versenyre is, kíváncsi vagyok, milyen eredményt érünk el. De valójában az, hogy elkészültünk vele, már az is egy csodálatos dolog: tükrözi családunk fantáziáját és legfőképpen összefogását. szervezett vacsora után testkodik hozzájuk, fiuk A férfi is gakran segít Julika lakberendezői munkájában Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthessen megtalálni a kiutat! Email-címünk: atyaviiag.ujnepiap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2.-VILÁG Tisztelt Atya! Mindig olvasom a rovatát, most én kérek segítséget. 61 éves vagyok, de minden lépésemről még be kell számolnom. (...) Félek az éjszakáktól, mert egyedül élek, a párom meghalt. Sírok minden nap, kimozdulni a lakásból betegségem miatt nem tudok. De a gyerekek sem néznek felém, csak telefonálnak, mert nem tudják elviselni, hogy apjuk nincsen többé. Magányos vagyok és szomorú. „Nyilas” Kedves Asszonyom! (Nyilas jeligére) Örömmel tölt el, hogy az újság előfizetője, mindent elolvas, és ezt a rovatot is figyelemmel kíséri. Az Ön levelét sem hagyom figyelmen kívül, és ahogy kérte, itt az újságban válaszolok rá. Mindenkire szeretnék oda figyelni, így Önre is, bár sokszor nehéz válaszolni egy-egy levélre. 61 évesként, amikor a családja azt kéri, számoljon be arról, hova megy és mikor jön, az az aggodalmuknak a jele, odafigyelnek és szeretik Önt. Említi, hogy fél az estétől és összetéveszti a nappalt az éjszakával, mert sosem volt egyedül. Nem baj, amíg ezt tudja, de fontos, hogy kérjen segítséget a családjától, sétához hívja meg barátnőjét vagy unokáját. Azt is írja, hogy ki sem tud betegsége miatt mozdulni, ezért jó, hogy érdeklődnek Önről. A bölcsesség korát éli, ebben a korszakunkban meg kell tanulnunk megállni, különösen Önnek, „aki mindig mozgásban volt”. Csak arra figyeljen, ami fontos. Örüljön a gyerekeknek, unokáknak. Olyan ajándékokat adjon, ami nem kerül pénzbe, mosoly, ölelés, hála, köszönet. Azt írja, hogy családja van, de elhagyták, mert nem tudják elviselni, hogy nincs itt az apjuk többé. Rettenetesen nehéz a gyász. Ebben is tud segíteni nekik, ha beszélnek róla a családban. Idézzék fel azokat az élményeket, ami örömmel tölti el őket, a közös kirándulásokat, kalandokat. A betegség és a zűrzavar miatt megfogva érzi magát. Ez egy új helyzet, korszak, amiben újra meg kell tanulni élni, nem úgy, ahogy eddig. Higgye el, ennek a korszaknak is megvannak az örömei. mad utazni A szolnoki Halasz Bianka Dora egyelőre állást keres, de területi képviselőként és üzletkötőként szeretne dolgozni a későbbiekben. A huszonegy éves lány imád utazni, így érthető, hogy a munkáját szeretné ezzel összekötni. Másik nagy álma, hogy újrakezdhesse a hip-hop táncot. А НЕТ \ LÁNYA j N. * * * s!Á , чч Te is szeretne! a Hét lanya lenni? Ha mar elmúltai 16 eves, akkor jelentkezz néhány soros, fényképes bemutatkozással a szoljon@szoljon.hu e-mail-címen! A HÉT KÉRDÉSE Ön szokott futni?- Ha Szolnokon élnék, biztosan odaálltam volna a Coop-fu- tás startvonalához. Szerintem remek közösségi móka lehetett! Koromnál fogva szívesen benne vagyok minden kalandban, minden okos kezdeményezésben. És szerintem ez is az volt. Amúgy pedig nagyon szeretek futni, űzöm is ezt a sportot rendszeresen, bár nem versenyszerűen. Hetente többször is kiballagok a martfűi sportpályára, hogy ott aztán rójam a köröket. Jobb, mintha betonon futnék... Nem szoktam egyszerre sokat kocogni, tíz-tizenkét kör éppen elegendő ahhoz, hogy átmozgassam a testemet, egy kicsit feltornázzam a pulzusomat. Az egész napos üldögélés után testnek-léleknek egyaránt jólesik a mozgás. Néha azt érzem, az erő túlcsordul bennem, megváltom a világot, na, ilyenkor nagy elánnak kezdek neki futni. Persze, maratoni teljesítményre még ilyenkor sem vagyok képes. Apropó: maratoni Bevallom, egy tisztességes, hosszabb táv teljesítése bizony rajta van a bakancslistámon. Persze, ehhez sokkal szorgalmasabbnak kellene lennem, alaposan fel kell készülni még akár egy tíz kilométeres távra is. Fazekas Enikő Diána, megyénk legfiatalabb jegyzője, Rákócziújfalu De hát egyelőre megelégedek a martfűi sportpálya tíz körével. Márcsak azért is szeretek oda járni, mert mindig találkozom ismerősökkel. Akár még barátságok is köttethetnek egy-egy sport révén. Igen, a futás is remek közösségformáló tevékenység. És hogy miért ajánlanám másnak is a kocogást? Egyrészt alig igényel valamiféle beruházást: az ember vesz egy jó cipőt, aztán szaladhat. Másrészt pedig némi képzavarral élve: a lábunk mindig kéznél van, ott és akkor futunk, ahol és amikor csak mi szeretnénk. Kár lenne kihagyni bárkinek is a futást, mely arra is alkalmas, hogy az ember kikapcsolódjon, csak saját magával és a gondolataival foglalkozzon. J. Zs.
