Új Néplap, 2016. március (27. évfolyam, 51-75. szám)
2016-03-26 / 72. szám
2016. MÁRCIUS 26., SZOMBAT g INTERJÚ Péterfalvi Attila szerint aggályos az MNB-törvény módosítása, sok esetben nagyobb átláthatóságra lenne szükség A hatalom szeret titkolózni A jó kormányzás kritériuma az átláthatóság és a nyilvánosság, ez a demokratizmus egyik alapköve, a jogállami államberendezkedés garanciája is. Ezt Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) vezetője mondta. Hozzátette: a hatalom nem kegyet gyakorol, ha valamit megmond. Fő szabály: minden nyilvános, és csak a szigorú szabályok betartásával lehet ezt korlátozni. Fábos Erika kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Megnyugtatja, hogy Áder János előzetes normakontrollt kért az Alkotmánybíróságtól a posta- és az MNB-törvény módosítása miatt?- Örülök neki. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság csupán alkotmányos aggályokat vethet fel, és noha ugyanazokat a szempontokat nézzük, amikor megfogalmazzuk az észrevételeinket, annak eldöntésére és kimondására, hogy ez összhangban van-e az Alaptörvénnyel, nincs hatáskörünk. Ez az Alkotmánybíróság (AB) jogköre.- Az, hogy elfogulatlan, információszabadság-párti és szakmai döntés születik, afelől nyugodtak lehetünk az eddigi döntések ismeretében?- Az eddigi hasonló ügyekben az AB minden alkalommal azt a gyakorlatot követte, hogy nemcsak a kormányzatot, de a NAIH-t is megkereste. Gondoljunk csak a napokban kihirdetett döntésre, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal visszatartott vizsgálati jelentéseiről. Igaz, egy kiélezett vita után, de nyilvánosságpárti álláspontra jutott az AB, ráadásul egy ezzel ellentétes, kialakult bírósági gyakorlattal szemben.- Ajánlást adott ki a postai és nemzeti bankos pénzek alapítványba irányítása és titkosítása kapcsán is. Mi késztette rá?- Kicsit messzebbről kezdeném. A hatalom működésének az átláthatósága a rendszerváltás terméke. A totalitárius állami berendezkedéshez hozzátartozott, hogy az állam igyekezett mindent megtudni a polgárairól, de mindent eltitkolni a saját működéséről. Ahogyan a személyes adatok védelme, az állampolgárok és az adatkezelők tudatába is rögtön beivódott - mert azokra vigyázni kell, visszaélhetnek velük a kárunkra úgy az állam átláthatóságával kapcsolatosan ez a mai napig nem egyértelmű. Gyakran kérdés, mi számít közérdekű vagy közérdekből nyilvános adatnak és mi nem. Az a fajta szemlélet, úgy látszik, még az elmúlt húsz évben sem gyökeresedett meg a legszélesebb körben, hogy amit a kormányzat csinál, abban a fő szabály a nyilvánosság. Tehát nem kegyet gyakorolnak, ha valamit megmondanak, mert az a fő szabály, hogy minden nyilvános, és csak a szigorú szabályok betartásával lehet ezt korlátozni. Magyarországon a második Orbán-kor- mány Alaptörvénybe emelte, alkotmányos joggá tette a nemzeti vagyonra és közpénzekre vonatkozó adatok közérdekűségét. Tehát az ezzel kapcsolatos nyilvánosság korlátozása az alkotmányos jog korlátozása, erre is fel akartam hívni a figyelmet, mert úgy tűnik, ezt még mindig tanulni kell.- Lát olyan tendenciát, amely visszalépés lenne az információszabadságban?- Nem, az információszabadság politikai szempontból mindig érzékeny terület volt, és az ezzel kapcsolatos szakmai döntések is nagy hullámokat képesek gerjeszteni a politikai térben. Az ellenzék mindig a nyilvánosságban érdekelt, a hatalom pedig abban, hogy bővítse a mozgásterét. Hosszan sorolhatnám a példákat, de csak két kivételt tudnék mondani erre, az egyik a 2002-ben elfogadott üvegzsebtörvény, a másik a 2012-es alkotmány, amely a nemzeti vagyonnal kapcsolatos gazdálkodást közérdekű adattá minősítette.- A posta- és az MNB-törvény kapcsán egy esetleges jogalkotás során „közérdekűségi tesztet” javasol. Ez mit jelent?- A szocialista jogrendszer átalakulásával sok olyan fogalom is begyűrűzött, amit nem könnyű értelmezni. Például hogy a közérdek nem azonos azzal, hogy a köz érdeklődik valami iránt. Az adatvédelem az érdekmérlegelés fogalmát is használja. Ez felmerül például, ha egy munkáltató kamerarendszert akar üzemeltetni a dolgozói ellenőrzésére. A közérdekűségi teszt hasonló. Ilyen esetben azt kell mérlegelni, hogy a nyilvánosság és a titokban maradás milyen következményekkel jár, de ehhez világos szempontokat kéne adni. A közérdekű és közérdekből nyilvános adatok megismerésének jogát az Alaptörvény is megadja, általa lehet ellenőrizni a végrehajtó hatalmat, amihez a szükséges információkat is meg kell ismerni. Ugyanakkor az üzleti adatok, információk titokban maradásához fűződő méltányolható érdek az állami tulajdonban lévő, vagy többségi állami részesedéssel működő gazdasági társaságok esetében is fennállhat. Ez azért lényeges, mert 2010 óta a kormány vállalkozóbb kedvű lett, mint korábban volt, és cégei révén piaci környezetben folytat tevékenységet.- Az MNB-törvény kiállná ezt a próbát?- Azt hiszem, nem.- Miért aggályos az MNB-törvény módosítása?- Azért, mert a megszavazott javaslat nem vesz tudomást arról, hogy az alapítványoknak juttatott pénz közpénz, így a felhasználásukkal összefüggő adatok közérdekből nyilvánosnak minősülnek. Az MNB alkotmányos státusát megalapozó rendelkezések speciális törvényi szabályozásokat írnak elő az átlátható gazdálkodás érdekében. Ezeket az MNB vagyonával való rendelkezés során létrehozott gazdasági társaságok és civil szervezetek működésére és gazdálkodására is alkalmazni kell. A jegybank közfeladatot ellátó szerv minőségében hozhatja létre az alapítványait, ugyanakkor nem herélheti ki a legfontosabb nyilvánosságra vonatkozó szabályokat a saját érdeke szerint akkor sem, ha egy alapítványról van szó. Ezek ugyanis nem biankó felhatalmazások, az infotörvény pontosan meghatározza azokat az adatköröket és okokat, amelyek védelmet indokolnak. Az Alkotmánybíróság több állásfoglalásban is kimondta, hogy függetlenül az adott intézmény típusától, az adatszolgáltatási kötelezettség fennáll, tehát nem a civil törvény szabályai vonatkoznak rá. Gondoljunk a Norvég Alap körüli vitákra, ahol egyértelmű volt, ha az alap közfeladatot lát el és közpénzt használ fel, működésének átláthatónak kell lennie, közérdekből nyilvánosnak.- Lázár János jelezte, hogy a posta és MNB után hasonló szektorális jogszabályok születhetnek.- Ezért is adtuk ki az állás- foglalást, hogy átláthatóbb lenne a helyzet, ha az Országgyűlés a jövőben az információszabadság és az üzleti titok egyensúlyát generális szabályként határozná meg. Intézményesíteni lehetne a közérdekűségi teszt gyakorlatát, és világosan meghatározni azokat az adatköröket, amelyek nyilvánossága valóban ellehetetlenítené a piaci szereplő állami cégek nyereséges működését.- Mondana erre példát?- Mondjuk az árképzési mechanizmusra vonatkozó adatok ilyenek lehetnek. Ezek más piaci szereplők esetében is alaphelyzetből titkosak.- Más demokráciákban hogyan szabályozzák ezt?- Ez nagyon eltérő. Szlovéniában információs jogok biztosa van, aki bírságolhat is, Lengyelországban van szabály, de nincs hatóság, ott bírósághoz lehet fordulni közérdekű adatok igényléséhez, Németországban a magyarhoz hasonló a szabályozás.- Adatvédelem terén egységes az uniós szabályozás. Ilyen esetekben van beleszólása az uniónak?- Nincs, pedig hasznos lenne, ha az EU szintjén lenne szabályozva a közérdekű adatokhoz való hozzáférés, hiszen a korrupció ellen hatásos eszköz a nyilvánosság.- Nagy vitát váltott ki a közérdekű adatokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos szabályozás szigorítása. Októbertől a másolást végző munkaerő „aránytalan igénybevételével” járó kiadásokat is az adatkérőnek kell megfizetni. Ez korlátozza a közérdekű adatok megismerhetőségét, hiszen csak az kérhet adatokat, akinek van rá pénze.- Azért az életszerű, hogy közérdekű adatigényléssel adott esetben akadályozni lehet a közfeladat-ellátást. Ha mondjuk egy kisebb hivatal nyolc dolgozójából ötnek ezzel kell foglalkoznia, az lehetetlenné teszi a munkájuk ellátását. A vonatkozó szabályok szerint egyébként korábban is ellentételezést állapíthatott meg az adatközlő szerv, a felmerült költségek és a másolatok készítése fejében. Az új szabály hatályba lépésével csak a kérhető költségelemek szabályozása változott. A törvénymódosítás nyomán az adatokat tartalmazó hordozóeszköz költségét, az adathordozó kézbesítésének költségét, valamint - ha az igénylés teljesítése az ügyben eljáró munkaerő aránytalan mértékű igénybevételével jár - a ráfordított feladatvégzés ellentételezését kell kifizetni. Ám ez nem jelenti azt, hogy indokolatlanul magas költség- térítést lehet kicsikarni.- Tehát ez önmagában nem mond ellent az Alaptörvénynek, de az alkalmazása lehet Alaptörvény-ellenes?- Amennyiben olyan joggyakorlat alakulna ki, amelyben az adatot kiadó szervek a rendelkezésükre álló lehetőségekkel - például a költségszabályokkal - visszaélnek, és azzal késleltetni vagy akadályozni próbálják a közérdekű adatigények teljesítését, esetleg irreálisan magasan állapítják meg a mértékét, az ellentétes az alkotmánnyal, de a szabályozásból ez nem következik.- Akármennyi munkaórát nem lehet megfizettetni?- Nem. A törvény kimondja, hogy az élőmunka kiszabható költségét csak a jogszabályban rögzített módon és mértékben lehet kiszámolni. Egyelőre azonban nincs ilyen jogszabály, így ezt a költséget érvényesíteni sem lehet.- Több panasz érkezett ezzel kapcsolatosan az önök hatóságához a nyár óta?- Az, hogy tételesen menynyi az ezzel kapcsolatos panasz, nem tudom megmondani, mert nincs ilyen statisztikánk, de egyre több az ezzel kapcsolatos megkeresés. Azt tudni érdemes, hogy a költségek vonatkozásában ombuds- mani típusú hatáskörünk van, így csak elveket mondhatunk ki, állásfoglalást tehetünk közzé. Jogorvoslatot keresni azonban a bíróságon lehet.- Nemrég volt az adatvédelem napja. Van ünnepelnivalónk?- A posztszocialista országok közül Magyarország volt az első, ahol még a rendszer- váltás előtt alkotmányos jog lett az adatvédelem és az információszabadság. így hazánk nagy nemzetközi presztízst vívott ki, főleg azzal, hogy egy törvényben garantálta a két terület jogait. Ugyancsak úttörő jellegű volt a az információszabadság-törvény 1992-es elfogadása, de az is, hogy alkotmányos szintre került a nemzeti vagyonnal való gazdálkodás nyilvánossága.- Akkor teljesen nyugodt?- Az azért nem. Fontosnak tartanám, hogy komolyabban oktassuk az információ- szabadságot és az ahhoz fűződő joggyakorlási lehetőségeket. Az állampolgároknak is és intézményesen is, főleg a közszféra jelenlegi és leendő dolgozóinak. Azért, hogy minél szélesebb körben legyen gyakorlat, hogy a jó állam, a jó kormányzás kritériuma az átláthatóság és a nyilvánosság. A közhatalom nyilvánosság előtti működése, a demokratizmus egyik alapköve, a jogállami állam berendezkedés alapja. Névjegy: Dr. Péterfalvi Attila 1957. március 29-én született Budapesten. 1981-ben végzett az ELTE Jog- tudományi Karán. 1986-2001 között az Állam- igazgatási Főiskolán, majd a Corvinus Egyetemen tanított. 1989-ben alapította ügyvédi irodáját (Péterfalvi és Társai, 1989-2001) 1991-ben egy NATO-ösztöndíjjal (Információszabadság - Adatvédelem - Személyiségi jogok) Torontóban és Washingtonban tanult. 2001. december 11-én választotta hat évre adatvédelmi biztossá az Országgyűlés. 2008-2011-ig az Országgyűlési Biztos Hivatalának hivatal- vezetője. 2012. január 1-től a NAIH elnöke. Korábban is kerülhetett pénzbe az adatigénylés
