Új Néplap, 2016. március (27. évfolyam, 51-75. szám)
2016-03-22 / 68. szám
0 HATVANON TÚL 2016. MÁRCIUS 22., KEDD V Sátorban, kocsiban aludt, és repülni is imádott A csipke megszállottja A tavasz eljövetelét ünnepelték meg SZOLNOK A Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Nyugdíjasok Kulturális és Érdek- védelmi Egyesülete március 18-án tartotta tavaszköszöntő hagyományos ösz- szejövetelét, ahol a tagklubjaikkal közösen köszöntötték a tavaszt. A szépkorúak színvonalas kulturális programmal, énekkel, zenével ünnepeltek. (mk) Ötéves évfordulóra készül a klub SZOLNOK A közelmúltban a „Nefelejcs" Óvodapedagógusok Nyugdíjas Klubjába látogatott el Demény István, aki Szomáliában jártam címmel tartott érdekes úti beszámolót - tudtuk meg Hodosi Mihályné- tól, a klub elnökétől. - Szintén a közelmúltban Táncos Anita rendőr őrnagytól hasznos tanácsokat kaptunk egy bűnmegelőzési előadáson a zsebesekről, arról, hogy mit tehetünk, hogy ne váljunk a megtévesztők áldozataivá. A következő találkozónkon, április 14-én klubunk megalakulásának ötödik évfordulóját ünnepeljük a Pitypang Óvodában, melyre ünnepi műsorral készülünk - mondta Hodosi Mi- hályné. (mk) Huszonnyolc idős hölgyet köszöntöttek SZOLNOK Március 8-án tartotta nőnapi rendezvényét a Baross Gábor Nyugdíjas Klub a VOKE Csomóponti Művelődési Központban, ahol huszonnyolc szépkorú hölgyet köszöntöttek a férfi tagok egy-egy verssel. A résztvevőket ezután süteménnyel vendégelték meg. Április 24-én pedig a Bolondozások báljára műsorral is készülnek a nyugdíjasok. (mk) A nyolcvanhárom éves Nagy Andrásné Giziké néni nagy megszállottja a kézimunkának, azon belül is a csipkekészítésnek. Több százezer horgolt darab került már ki a kezei közül. Bálint-Mátyus Krisztina krisztina.matyus@partner.mediaworks.hu SZOLNOK - Kiskorom óta foglalkoztat a kézimunka, még az a korosztály vagyok, aki az elemi iskolában megtanulta a horgolást, stoppolást - meséli Giziké néni, aki gyorsan hozzá is teszi, hogy szerinte erről a mai fiatalok már nem is hallottak. - Majd a későbbiekben is olyan iskolába jártam, ahol sokat kézi- munkázturík. Ráadásul édesanyámtól is tudtam tanulni, nagyon ügyesen járt a keze. Úgy alakult, hogy számomra is a horgolás jelentette későbbiekben a kikapcsolódást. Amikor elvégeztem a munkámat és a háztartást, akkor kézimunkával zártam a napot. Mindegy volt, hogy horgolok, kötök vagy épp hímzek, csak valamit csinálhassak. Ötvenöt évesen, amikor nyugdíjba vonultam, folytattam ezt a tevékenységet. Csakhogy már annyi darab összegyűlt a lakásomban, a szekrények, a szobák telis-tele voltak a horgolt munkákkal, a fonalaktól pedig ki se láttunk, amikor az ismerőseim javasolták, hogy el is adhatnám ezeket. Szöget ütött a fejembe a gondolat, így tíz éve már árulom is a termékeimet. Azóta már nemcsak térítőkét, de megtanultam a szolnoki csipkét, figurákat, karkötőket, nyakékeket, húsvéti toBudapesten születtem, és ott is dolgoztam nyugdíjas koromig - árulja el Gizi néni.- A Malév külföldi folyószámla-elszámolás csoportvezetője voltam. A munkámnak köszönhetően sokat repülhettem, ami akkoriban igen nagy szó volt. Jártam Szocsiban, Franciaországban, Bulgáriában, rengeteg helyen. Nagyon jásokat, virágokat, anyák napi szívecskéket is készítek. Csak a fantáziámra hagyatkozom, és csupa olyan dolgot alkotok, amit elképzelek. Nem mondom, elég időigényesek, egy figura általában például tizenöt óra alatt készül el, egy kisebb csipketerítő pedig akár hetekbe is telhet. Szerencsére az időmből kifutja. Reggel felkelek, és neki is állok, majd megfőzöm az ebédet, és ismét kezdődhet a kézimunka lefekvésig. Akkor viszont szigorúan könyvet vagy keresztrejtvényt ragadok a kezembe, és élveztem a repülést, állítom, hogy a világ egyik legjobb dolga. Majd amikor nyugdíjba vonultam, akkor a férjemmel Szolnokra költöztünk, ugyanis ő idevalósi. Az Alcsin vettünk egy kis házat, ahol jelenleg a fiammal élek. Időnként pedig a család többi tagja is megfordul nálunk, ugyanis van négy unokám és négy dédunokám. azzal ringatom magam álomba - meséli egy napját. Gizi néni az ország számos pontjára vitte munkáit. Három éve viszont már csak Szolnokon mutatja meg termékeit.- Az egyik ismerősömmel - aki gyöngyöket fűz utaztunk vidéki vásárokba hétvégéken. Volt olyan, amikor sátorban, de előfordult, hogy a kocsiban aludtunk. Három éve viszont már csak a szolnoki rendezvényeken mutatom meg magam: a Gulyásfesztiválon, Szolnok Napján, május elsején, gyermeknapon és a Régi idők terén. A visszajelzések nagyon jók, az embereknek tetszik a munkám. Persze megélni nem lehet belőle, de arra, hogy az én koromban ne azzal foglalkozzon valaki, hogy hol fáj neki és mit hoz a holnap, ahhoz valamit csinálni kell. Ha nem foglalkozik semmivel, akkor ellustul az ember - fejti ki véleményét Gizi néni, akiben még nyolcvanhárom évesen is túlteng az energia. Bárki megirigyelhetné! Társai is örömmel hallgatják verseit SZOLNOK A szolnoki Fekete Andrásné Pannika néni bár már betöltötte a hetvenkilen- cedik életévét, mégis letagadhatna tizenöt évet. Fiatalsága, közvetlensége és mosolya mindenkit energiával tölt fel, aki találkozik vele. Nyugdíjas társai rendszeresen hívják szavalni a rendezvényeikre.- Amikor technikumba jártam Törökszentmiklósra, már akkor is írtam verseket, hisz szerelmes voltam a hulló falevélbe is - meséli Pannika néni. - De akkor még eldobáltam az írásaimat, és csak a fiam születése után, 1969- ban kezdtem gyűjteni. Közel kétszáz vers lapul a dosz- sziémban, melyek főként a szerelemről, a csalódásokról, a diákévekről és a nyugdíjasokról szólnak, illetve van egy-egy politikai ihletésű versem is. Ezeket a nyugdíjasklubokban adom elő: a Te meg Én, a Barátság és a Baross Gábor Nyugdíjas Klubban. Ezen kívül a férjemmel, Bandival énekelni is szoktunk ezeken a rendezvényeken. Pannika néni a verseit versenyeken is megmérette már. Végül arra is kitértünk, hogy a nyugdíjas éveiben a versírás mellett mivel foglalkozik még szívesen.- 1992-ben vonultam nyugdíjba a Hetényi Géza Kórházból, ahol EEG asszisztens, részlegvezető nővér és szakasszisztens voltam. De visszahívtak, így még kilenc évet ráhúztam. Végül 2004-ben megálljt parancsoltam, és akkor végleg nyugdíjba vonultam. Jól érzem magam, nyugdíjasklubokba járunk a férjemmel, unokázunk, illetve takarítok, főzök, egyszóval mindent, amit kell, megcsinálok - szögezi le az örökifjú Pannika néni. M. K. Pannika meg is mutatta verseit A Malévnál dolgozott nyugdíjazásig A tószegi Sándor János eleinte maradék csempékből készítette alkotásait, mára igazi „profivá” vált Nincs két egyforma darab mozaikjai között TÓSZEG Az ötvennyolc éves Sándor János közel húsz éve rokkant- nyugdíjas. Kedvenc időtöltése a mozaik készítés. Közel négyszáz darab dicséri keze munkáját.- Három éve egy festőművész ismerősömnél láttam meg egy mozaikképet, ami akkor annyira megtetszett, hogy gondoltam, ezt nekem is ki kell próbálnom - emlékezik vissza Sándor János. - Mivel burkolni már előtte is tudtam, így előnyben voltam, hisz a mozaik készítésnek ez az alapja. Ráadásul a kreatív hajlamom is megvolt, csak neki kellett kezdeni. Az egész azzal indult, hogy felújítottam a konyhámat, újraburkoltam mozaikkal. Majd ezt követően elkezdtem próbálkozni különböző dísztárgyak készítésével is. Ezek kezdetleges alkotások voltak, maradék csempék, egy-egy hulladékanyag. Majd megmutattam ismerősöknek az elkészült munkákat, akik csodájára jártak. Nagyon tetszett nekik, sőt, ami a leginspirálóbb volt, hogy én is megtaláltam benne a magam örömét. így egyre jobban belemerültem, elkezdtem az interneten kutakodni a témában, könyveket bújni és tanulgatni. Igyekeztem fejlődni. Jelenleg már mindenféle dísztárgyat készítek, rengeteget pedig újrahasznosítok. A lomisoknál gyakori vendég vagyok, sokszor előfordul, hogy meglátok egy tárgyat, amit megveszek még akУ§ 4. í;jk W' \ mb jr тгтш' "r&ér Sándor János otthonát rengeteg látványos mozaik díszíti kor is, ha épp nem tudok vele mit kezdeni. Volt olyan, ami két évig a műhelyemben állt, míg végül felhasználtam. Jelenleg négyszáz darab mozaiknál tartok, és nincs köztük két egyforma darab! János eddig csak a barátoknak, ismerősöknek, családtagoknak készített mozaikokat. Viszont év vége óta rendezvényekre is viszi munkáit.- Az ismerőseim előszeretettel rendelték tőlem a vázákat, kasjjókat és a tükröket - folytatja'. így azt gondoltam, szélesebb körben is megmutatom magam. Hét végén a Magyarok Vásárán tettem tiszteletem, illetve múlt héten Egerben és Kiskunfélegyházán is bemutattam a termékeim. Sokan gyönyörködnek bennük, fényképezik a darabokat. De még nem ismerik. A mester elárulja azt is, hogy elég időigényesek ezek az alkotások. Pár órától egészen több napig is készülhet egy-egy darab. Persze ez kedv kérdése is, mert ha az nincs, akkor hiába ülök le... Én pedig épp azt szeretem benne, hogy valami szépet tudok alkotni, egy olyan dolgot, melyre az emberek megdöbbenve mondják azt, hogy milyen jó ötlet volt - mondja Sándor János, aki hozzáteszi, hogy a személyes kedvence a kalapos hölgyet ábrázoló mozaik kép és a szőlős tál, melyek szobája központi helyén találhatók. M. K.
