Új Néplap, 2016. március (27. évfolyam, 51-75. szám)
2016-03-18 / 65. szám
14 CSALÁDI KINCSESTÁR 2016. MÁRCIUS 18., PÉNTEK Nem gondolták volna, hogy mintaférj válik Timurból Zenével teljes az idill Bár szüleik féltették őket egymástól, mert mindketten nagyon határozott egyéniségek, de Lór-Kerekes Ágnes és férje, Timur erre rácáfolt. Nagyon jól működik a házasságuk, ahogy fogalmaztak: egymásnak a másik felei ők. Kislányuk, Viola Kincső pedig a mindenük. A zenész-művész házaspár élete most kerek, nem változtatnának semmin. Daróczi Erzsébet erzsebet.daroczi@partner.mediaworks.hu KARCAG - En már kisiskolásként tudtam, hogy pedagógus leszek. A zenei általánosban elsőtől hangszeres zenét is tanultam. Furulyával kezdtem, majd hegedűre váltottam. Igazából az iskola tanárai, Sípos Tóni bácsi és Mészáros Feri bácsi hatására köteleztem el magam a zenével, énekkarral, zenekarral - mondja Ági, aki 2011 óta tanít az Erkel Ferenc Alapfokú Művészeti Iskolában, szeptember óta pedig tagintézmény-vezető is.- Én 2011-be kerültem beugróként a Sinful Passions zenekarba, ott találkoztam először Ágival. Abban az évben nagyon sok koncertünk volt, s Ági mindig megvárta végén velem a vonatot, mert akkor Pesten éltem. Eleinte csak beszélgettünk, aztán egyre inkább éreztem: ő a másik felem. Abszolút egy hullámhosz- szon voltunk, egymás mondatait kiegészítettük, ugyanazokra gondoltunk. Nagyon jó volt vele beszélgetni, aztán decemberben úgy gondoltuk, megpróbáljuk a közös életet. 2012 augusztusában volt az esküvő - sorolja Lór Timur. Akkor Ági vállalta, hogy Pestre megy a férjéhez, s közben Karcagra járt haza tanítani. Amikor 2013 februárjában megszületett a kislányuk, hazajöttek. Timur mindig is hazavágyott, s akkor ő kötött kompromisszumot. 2014 januárjában jöttek haza, s vettek egy házat, amit azóta szépen berendeztek. Érdekesség, hogy a férj három zenekarban is játszik, zenélni soha nem tanult, autodidakta módon, hallás után zenél, a kottaolvasás nem az ő műfaja. Adódik a kérdés: mit jelent a zene a pár számára?- Nekem az életem, a hobbim a munkám, nekem mindent - válaszol Ági, aki már általánosban úgy tanult otthon, hogy egy fekete kartonlapra a krétával írt fel a feladatokat, s közben magyarázott. Ehhez még jött a zene és így mára teljes lett az élete.- Most három zenekarban játszom - válaszol Timur is. - Az emh'tett karcagi mellett a De- semvolturával akusztikus spanyolos zenét játszom, évi ötven koncertünk van. A kisújszállási Szedett-vedett együttest pedig én alapítottam, velük az örömzenélés a lényeg, sokféle stílust játszunk. Itthon csak akkor hallgatok zenét, ha a konyhában főzök, ugyanis enyém a fakanál. Mindent megcsinálok, kísérletezgetem, bár főzeléket és tengeri herkentyűket nem készítek, inkább a hagyományos, magya ros konyhát szeretjük - magyarázza, miközben Viola Kincső édesanyjának tortát rak össze, majd felveszi a pillan- gószámyakat, és máris mutatja a rajzát. A következő pillanatban már a mondókát halljuk tőle, amit aznap tanult a bölcsiben, s mellé forog, mutatván kedvenc ruhája milyen szépen pörög.- Egyébként nagyon csajos - árulja el róla anyukája. Nadrágot nem hord, mindennap ő választja ki, mit vesz fel, a haját is ő gumizza, fésüli, sőt még gyereksminket is készít magának.- Egyedül öltözők, mert már azt is tudok - szól közbe Viola. A pici lány egyébként rendkívül mozgékony, tanulékony. Három-négy hónapos korától kezdve ott van a zenekari és énekkari koncerteken vagy édesapjával, vagy a nagyszülőkkel. Eleinte még babakocsiban, ma már ott pörög a színpadnál. Lór-Kerekes Ágnes egyébként a kisújszállási Phönix kórus mellett Karcag Város Vegyeskarának Kamarakórusát is vezeti, játszik a Karcagi Szimfonikus Zenekarban és a Sinful Passionsban... s bár szeret kézimunkázni, érthetően nincs rá ideje. Van, amikor fél év múlva, öt perc alatt megcsinálja, amit kigondol - a karácsonyi ajándékot a szüleiknek és a dédinek ő varrta meg. Persze , akiről még szülei sem gondolták, hogy mintaférj lesz, aki kertészkedik, főz, tyúkokat nevel.- Most úgy érezzük, így kerek az életünk - összegzi Ági, akitől megtudtuk, eleinte szüleik féltették őket egymástól. - Mindketten erős egyéniségek vagyunk, s féltettek bennünket, de jól összecsiszolódtunk, s az időt semmiképp nem forgatnánk vissza - állítja Ági. Vajon a most még csöppnyi Viola is zenélni fog, ha nagy lesz? Abban a házaspár egyetért, nem szeretnék, ha kislányuk hivatásos zenész lenne, bár - mint mondják - nem fogják ebben megakadályozni. A Mi leszel, ha nagy leszel? kérdésre tegnap épp „nagy balettos lány” volt a hároméves Viola válasza.- A legfontosabb az, hogy boldog legyen, mindegy, milyen szakmát, hivatást választ élete során. Ha viszont mégis zenész lesz, természetesen abban is támogatni fogjuk - jelenti ki határozottan az édesapa. A kis balerina, Viola az élet minden percét boldoggá teszi szüleinek, Ágnesnek és Timurnak Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthes- sen megtalálni a kiutat! E-mail-címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. Zsolt atya! Elegem van a szomszédomból! Elegem van abból, hogy rongyokat éget, műanyagokat tüzel el, ami aztán a fél falut sűrű, büdös füsttel borítja be. Ablakot nyitni nem lehet, kiteregetni nem lehet. Ha valaki ezt szóvá teszi, annyit mond, lehetnénk türelmesebbek, to- leránsabbak, neki nincsen pénze fára, szénre. Ö csak ilyenekkel tudja melegíteni a házát. Érdekes kettősség ez. Egy ember miatt szenvedjen több utca? Vagy több utca szintén szegény lakosainak kellene megértenie ezt az egyetlen egyet? Mi a teendő? Marika Kedves Marika! Harag van a szívében, ami a leírtak alapján jogos. Próbált már vele beszélni, de nem változott semmi. A szomszéd válasza az együttérzés kihasználása, ami szintén felháborító. Mások anyagi vagy társadalmi helyzetéért nem ön a felelős, ezért annak következményéért sem. Ön nem köteles a szomszéd helyzetének következményeit elviselni, ezen neki kell változtatnia. Két mérce van. Az egyik az emberi, a másik a társadalmi. Az emberi mércében átgondolhatjuk, hogy tudunk-e, vagy akarunk-e segíteni ennek a szomszédnak a változásban, és ha igen, akkor hogyan. A társadalmi mérce szerint ő nem okozhat senkinek sem kellemetlenséget, és ha ezt megteszi, akkor ezt jelezni kell a hatóság felé, tudtommal a jegyzőnél. Nem a többség nyomorog a kisebbség miatt, hanem a kisebbségnek kell a közösség normáihoz igazodni, és a többség feladata a bölcs segítség. Ezért kérdéseire határozott válaszom a „nem”! Az önkormányzatok tüzelővel segítenek azoknak, akik ezt kérik, sőt egy kis összefogással az utcabeliek is tudnak segíteni neki, ha valóban rászoruló. Előfordulhat, hogy a szomszéd vehetne fát, de nem erre akar költeni, akkor viszont nincs más út, mint az illetékesek segítségét kérni. Jelezhetik a gondot a családsegítő szolgálat felé is, akik szakemberként tudnak segíteni. Ne egyedül küzdjön mega problémával. Fogjanak össze a segítésben és az intézkedésben is. A HÉT KÉRDÉSE- Természetesen már megkezdtük az előkészületeket, jórészt a hagyományok jegyében. Annak idején, gyermekkoromban nagy izgalommal vártuk a testvéremmel előbb a tojásfestést, majd később a locsolkodókat. Ezeket természetesen később saját családomban is megőriztük, szintén festettünk tojást, illetve apró ajándékokat dugtunk el nekik a fűben, amelyeket ők húsvét reggelén lázasan keresgéltek. Ez igazán kedves dblog volt, de ugyanakkor hozzátartozott az ünnephez a meghittség is, hiszen a vallás is szerepet kapott. A gyermekeim is ilyen irányban nevelkedtek, így a húsvéti istentisztelet hozzátartozott az ünnepléshez. Később aztán, ahogy nőttek, változtak a mi szokásaink is. Nyílt a világ, már nem a hagyományos ünnepi momentumok voltak a fontosak, hanem hogy kiránduljunk valahová és ismerjük meg, hogy más tájegységeken hogyan ünnepük a húsvétot. Elmentünk például Nógrádba, a Hajdúságba, ahol láttuk, hogy hol milyen jelképek vannak. Máig maradandó élmény számunkra a hollókői hagyományos húsvét. Ha csak tehetjük, oda indulunk útra még mindig, függetlenül attól, hogy a gyerekek már tizennyolc évesek. Ide szívesen Ön készül már a húsvétra? Szentpéteriné Lévai Mária, vezető, kunhegyesi művelődési központ megyünk tehát még ma is, de előfordul, hogy csak a Hortobá- gyig jutunk. A művelődési központban pedig természetesen minden évben nagy figyelmet szentelünk annak, hogy a gyerekeknek átadjuk a húsvét jelképeit. Ezért is szervezzük a Húsvéti Büty- köldét, ahol már maga a kukó, a kifújt tojáshéj megismertetése is nagy élményt jelent a kicsik számára. Ezeket festhetik, viaszolhatják, ragasztják, szalmával díszítik, de az újabb technikák is megjelennek ezeken a kézműves foglalkozásokon. Mostanában kun hímes tojások is készülnek, sőt, előfordult, hogy mézeskalács tojást sütöttünk és azt díszítettük. i Berkes Nikoletta táncművészetet tanul a Magiszter Fényes Adolf Szolnoki Művészeti Szakközépiskolában. A tizenkilenc éves lány modern-kortárs szakra jár, emellett balettet és néptáncot is tanul. Imád színpadon szerepelni. Célja, hogy a későbbiekben majd ő maga is taníthasson táncolni kicsiket és nagyokat. Te is szeretnél a Hét lánya lenni? Ha már elmúltál 16 éves, akkor jelentkezz néhány soros, fényképes bemutatkozással a szoljon@szoljon.hu e-mail-címen!
