Új Néplap, 2016. március (27. évfolyam, 51-75. szám)

2016-03-16 / 63. szám

g SORSTÁRSAK 2016. MÁRCIUS 16., SZERDA HÍREK Beindul az élet a siketeknél JÁSZKUNSÁG Időközi válasz­tó taggyűlést tartottak a Si­ketek és Nagyothallók Orszá­gos Szövetsége (SINOSZ) me­gyei szervezeténél február­ban. A két elnökségi tag, Ha- jagos Katalin és Nagy Péter lemondott, az ő tisztségüket - Pályi Ferencné további el­nöklete alatt - Subicz Anna­mária és Háló Lajos vette át. Az utóbbi időszakban örven­detesen élénkül a klubélet a szervezetnél. Nagy Ágnes megyei titkár elmondta, egy­re több tagot sikerül bevonni a rendezvényekbe, a nagyot­hallók is eljönnek, ami koráb­ban nem volt jellemző. Sike­res volt a februári bátyus far­sangi délutánjuk, ahol az érin­tett felnőttek és halló család­tagok is beöltöztek a jelmez- versenyre. K. B. Még ma is előítéletekkel küzdenek a fogyatékosok „Kétkedve fogadták, hogy gyereket akarok” Új irodát kapott az egyesület SZOLNOK A Széchenyi-lakó- telepen rendezhet be új iro­dát az ÉN IS VAGYOK! Moz­gássérült Generációk Érdek- védelmi Egyesülete. Szol­nok város közgyűlése jóvá­hagyta, hogy az önkormány­zat tulajdonában lévő, Hild Viktor út 1. szám alatti 58 négyzetméteres ingatlant március 14-től az egyesület határozatlan időre haszná­latba kapja. Fehérváry Tün­de elnöktől megtudtuk, itt fogják tartani ezentúl a köz­gyűléseiket is, így széke­ket és asztalokat szereznek majd be. К. B. Lógót is tervezett a fiatalember JÁSZKUNSÁG A Rólunk szól! projekt facebook- és web- oldalon is látható lógójá­nak külön érdekessége, hogy egy autista munkatárs tervezte. Kardos Krisztián emellett a honlap szerkesz­tésében is segít, valamit az ő feladata a programok do­kumentálása. K. B. Mozgáskorlátozottként a min­dennapi élet egyszerű felada­tai is kihívást jelenthetnek. Ám a legnagyobb kihívást ta­lán az jelenti, hogy ép társaik­kal elfogadtassák maguk. Kovács Berta irottszo@index.hu JÁSZKUNSÁG A születésétől fog­va súlyosan mozgássérült, elekt­romos kerekesszékkel közleke­dő Fehérváry Tünde, a szintén kezdettől mozgássérült, erősen bicegő Gombár Lászlóné Kati és a tizenévesen agyvérzést szen­vedett, bal oldali végtagjait ne­hezen mozgató Pocsai-Tóth Zsu­zsanna vállalta, hogy megosztja velünk élményeit. Kati: - Állandóan ki vagyunk téve a csúfolódásnak. Gyerekko­romban az iskolában is kaptam bántást, felnőttként pedig sokan nem értették, milyen jogon aka­rok én férjhez menni, gyereket szülni, boldog lenni. Gyermeke­ink 30 és 25 évesek, és büszke édesanyjuk vagyok! Az utcán sokszor kifigurázták a járáso­mat. Sokat kellett bizonyítanom, hogy elfogadjanak. Zsuzsa: - Az elmúlt öt évben Kisújszálláson laktam. A kint ücsörgő nénikék kezdetben azt kiabálták át egymásnak, hogy „Juj, nézd már, sánta nő!“. Egy­szer odaléptem az illetőhöz, hogy igen, de a sánta nő nem sü­ket, sőt neve is van! És bemutat­koztam. Köpni, nyelni nem tu­dott, de onnantól már úgy szólt: ott jön a Zsuzsika! A tágabb csa­ládban engem is ellenérzések­kel fogadtak, különösen azt, hogy gyereket akarok. A kislá­nyom ma már négyéves. Tünde: - Sokan úgy hiszik, fogyatékosnak csak fogyatékos párja lehet, pedig koránt sincs így. Az épek között sem úgy vá­lasztanak párt, hogy szőkének a szőke, magasnak a magas a pár­ja. Mi is szeretünk tanulni, dol­gozni, szórakozni, kirándulni...., és jól tudjuk magunkat érezni a saját bőrünkben, még ha az nem is tökéletes! Nekem fontos volt, hogy fiatalon legyen gyerekem, a szüleim nem is próbáltak lebe­szélni. 32 éves a lányom 22 éves a fiam, az unokám mindjárt 8 és most várjuk a másikat. Velük teljes az életem! Kati - Mi hármas ikrek va­gyunk, ketten lányok. Előző munkahelyemen ezt nem min­denki tudta. Egyszer a boltban találkozott egyikük a testvérem­mel, legközelebb pedig megje­gyezte: „Itt bicegsz, a boltban meg úgy mentél, mint a nyúl, mégjátszod magad, hogy sérülte­ket foglalkoztató cégnél dolgoz­hass!”. Alig tudtam meggyőzni. Zsuzsa: - Ha behívtak állásin­terjúra, amíg ültem, én voltam a legtökéletesebb jelölt, de mikor felálltam, visszahőköltek, hogy hűha... Kati - Én a cukorgyárban kezdtem ép emberek között, ak­koriban nem jelentett gondot a járásom. Mondták, cukorgyári unoka, itt a helye! De amióta rok­kantnyugdíjaztak, csak rehabos állásaim voltak, pedig vállalati könyvelő és statisztikus vagyok. Tünde: - Tanár akartam lenni, de a pályaválasztási tanácsadók úgy reagáltak, hogy képzelek én ilyet, és milyen példát mutatnék a gyerekeknek... Sajnos tapasz­taljuk azt is, nem számít, mi a végzettségünk, fel sem tétele­zik róluk, hogy komolyabb mun­kákat is el tudunk végezni. Pe­dig egy súlyosan fogyatékos em­ber sok dolgot még jobban is csi­nál, mint egy ép, sokkal nagyobb benne a bizonyítási kényszer. Otthon is mindent megcsinál- Nem szerencsés, hogy ..fo­gyatékos" az elnevezésünk, rögtön úgy veszik, hogy szel­lemileg is fogyatékosak va­gyunk - mutatott rá Tünde.- A hivatalban a formanyom­tatványt sem adják ám ide, mondván, ők jobban ki tudják tölteni, fel sem tételezik, hogy egyedül is boldogulnék. Azt is kérdezik: hol a segítője? Ha meg velem van valaki, ővele tárgyalnak, mintha ott se len­nék, vagy nem érteném meg, amit mondanak. Sokszor nem is gondolják, hogy dolgozom. Megkérdezték már tőlem, hogy mit tudsz egész nap csi­nálni, gurulgatsz a kocsival le s föl? Na erre begurultam. Otthon is mindent megcsi­nálok. Volt, aki megjegyezte, biztos gondozza valaki a ker­tet, azért olyan szépek a ró­zsák. Megmutattam neki. ho­gyan kapálok. Egy ideig nézte, aztán sírva elszaladt. Később mondta, elhiszi, hogy meg tu­dom csinálni, de megdöbben­tő látvány. A vakok nyomdáját álmodják Szolnokra SZOLNOK Nagy terveket dédel­get idei évre a Vakok és Gyen- génlátók Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Egyesülete. Pesti Zoltánné elnöktől megtudtuk, rekordkísérletre készülnek május 29-i gyermeknapi ren­dezvényükön. Hulahoppkari- kás tréningjátékban szeretné­nek magyar rekordot felállíta­ni, ehhez már el is kezdték to­borozni a résztvevőket. Ezt megelőzően április vé­gén Generációk találkozója el­nevezésű rendezvényükön a 18 év alatti fiatalokat és a 80. évüket betöltött idős tagokat szeretnék összehozni hagyo­mányteremtő céllal. A nyáron immár tizenharmadik al­kalommal tartanak egészségnevelési napot. Júniusban tizenharmadik alkalommal tartanak egész­ségnevelési napot, ahol nagy­szabású szűrőprogramokkal, előadásokkal várják sorstár­saikat. Október 12-én természete­sen ez évben is megünneplik a fehér bot világnapját, és szoká­sukhoz híven e rendezvényen hirdetik ki az immár hatodik Fények Vakondja című irodal­mi pályázatuk eredményét. A vakok nem boldogulnak a hagyományos nyomtatott szö­vegek elolvasásával, így tá­jékoztató anyagok, hivatali ügyintézéshez szükséges út­mutatók értelmezésében lá­tó személyek segítségére szo­rulnak. így hiánypótló jelleg­gel egy Braille-nyomdát ter­veznek Szolnokon beindítani. A tapintható pontírás előállí­tására alkalmas nyomtató és az ehhez használatos szoftver beszerzése azonban tetemes költségekkel jár - meghaladja az ötmillió forintot - és csak külföldről szerezhető be, így a pályázati lehetőségeken túl minden bizonnyal támoga­tói felajánlásokra is szükség lesz. Külön nehézséget jelent ugyanis, hogy a legtöbb pá­lyázati kiírás nem is teszi le­hetővé, hogy ekkora összege­ket igényeljenek egyetlen esz­köz megvásárlására. Kovács B. Tizennégy megyei településen tartottak tájékoztatással, érzékenyítéssel, bejárással egybekötött programot Kell a fogyatékosak és épek közti párbeszéd Berekfürdőn is élénk érdeklődés kísérte a programot. A tervek szerint további településeket keresnek fel. JÁSZKUNSÁG Végéhez köze­ledik a Rólunk szól!... E megle­hetősen találó néven futó pro­jekt az ÉN IS VAGYOK! Mozgás- sérült Generációk Érdekvédelmi Egyesületének kezdeményezé­se, melynek során az elmúlt hó­napokban 14 megyei település­re látogattak el, hogy felvegyék a kapcsolatot az ott élő érintette­ken kívül az ép emberekkel is, tá­jékoztató és érzékenyítő előadást tartsanak fogyatékkal élőkön túl a családtagoknak, szakembe­reknek és érdeklődőknek, vala­mint bejárás során feltérképez­zék, hol lenne szükség akadály- mentesítésre. S tették mindezt nem egyedül, hanem a Verseghy Ferenc Könyvtárral, a Vakok és Gyengénlátók megyei egyesüle­tével, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének megyei szervezetével, a megyei Vörös- kereszt területi munkatársaival, valamint az egyes településeken dolgozó védőnőkkel karöltve. Az egynapos programok szer­vezését megelőzően a megye 78 településére küldtek ki kérdőívet a helyi igények felmérése érdeké­ben. Ez idáig 58 helyről érkezett pozitív visszajelzés - közülük vá­lasztottak ki tizenkettő, majd ké­sőbb még kettő települést.- A jövőképünk egy stigmák­tól, előítéletektől mentes társa­dalom - hangoztatta Fehérváry Tünde, az egyesület elnöke. - Ma már egyre nyitottabbak az embe­rek, de szükség van párbeszéd­re, szemléletformálásra. Fontos, hogy az érintettek megismerjék programjainkat, törekvéseinket, és azt, hogy milyen segítséget ve­hetnek igénybe mindennapi éle­tük megkönnyítéséhez. A programok sikert arattak a településeken, azt megelőzően so­kan magát az egyesületet sem is­merték, ám az érdeklődést jól mu­tatja a taglétszám emelkedése. A programnak teret adó könyvtárakhoz is pozitív visz­szajelzések érkeztek. Berekfür­dő könyvtárosa, Koszna Ani­ta is arról számolt be, hogy az érdeklődők kérésére jelentős számú propagandaanyagot kel­lett fénymásolniuk. A prog­ramot követően az egyesület­hez is sok településről érkez­tek megkeresések akadálymen­tesítéssel, ellátási formákkal és egyéb problémákkal kapcsolat­ban. Nagykörű, Hunyádfalva, Kunszentmárton, Cserkeszőlő, Kenderes, Fegyvernek, Jászfel- sőszentgyörgy, Jászárokszállás, Tiszafüred, Tiszaszentimre, Ti- szaörs, Berekfürdő, Cibakháza és Martfű után a közeljövőben Szolnokon terveznek egy pro­jektzáró rendezvényt. A program iránt mutatkozó érdeklődés a folytatásra ösz­tönzi a szervezőket. Fehérvá­ry Tünde elárulta, már bead­tak egy pályázatot, hogy továb­bi 25 települést vonhassanak be a programjukba. К. B. Ki iJ3|MíVslA*«|mTiFjlfre]í]imT*£lithfc2I*ni^

Next

/
Thumbnails
Contents