Új Néplap, 2016. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
2016-02-26 / 48. szám
14 CSALÁDI KINCSESTÁR 2016. FEBRUÁR 26., PÉNTEK Gyermekkori csínyeket idézünk - Ondrék Róbert Tűz a hegyoldalban Régi nagy kedvencek Mese - Lolka és Bolka és a Magyar népmesék Könyv - Az indiános történetek, különösen a Vadölő. Véletlen, de talán már akkor is a vadászat érdekelt. Játék - Sakkozás, malmozás, illetve a Ki nevet a végén társasjáték, aminek azonban valahogy mindig sírás lett a vége. Tantárgy - matematika, biológia Kimondottan a jó gyerekek közé sorolták egykor Ondrék Róbertét. A szolnoki Hozam Klub igazgatójának gyerekkorába mégis belefért némi gyújtogatás és iskolából való lógás. Szilvási Zsuzsa zsuzsanna.szilvasi@mediaworks.hu SZOLNOK - Egyáltalán nem számítottam rosszcsontnak, mégis rám lehet fogni, hogy éget- nivaló voltam - meséli, amikor emlékezetes gyerekkori történetekről faggattuk. - Fenn voltunk öcsémmel a nagypapánkénál Ságújfaluban, akik egy hegyoldalban laktak. Kimentünk a hegyre egy doboz gyufával, olyan 10-11 évesek lehettünk. Nagyon unatkoztunk, mert már minden játékot kipróbáltunk, így jött az ötlet, hogy gyújtsunk egy kis tábortüzet. Összeszedtünk egy marék füvet és meggyújtot- tuk. Néztük, néztük egészen addig, amíg lángra nem kapott a domboldal. Akkora területen égett, hogy ketten már nem bírtuk eltaposni. Egyszer csak látjuk, hogy nagyapám kezében egy hólapáttal, korát meghazudtoló fürgeséggel szalad felénk. Azonnal betessékelt bennünket a házba és eloltotta tüzet. Utána persze egy hétig büntetésben voltunk és még évekkel később is emlegették azt a családi adomát, amikor a két jómadár gyerek kigyújtotta a hegyoldalt. A természet szeretete Ondrék Róbert számára főként a nagyszülőknél töltött időhöz köthető, ennek köszönhető.- Ők Ságújfalun, illetve Ti- szakécskén éltek, s a hétvégéket és iskolai szünidőket szinte folyamatosan náluk töltöttük az öcsémmel. Az állatok és növények szeretete - beleértve a kertészkedést is - innen ered. Ezért aztán a legnagyobb büntetésnek szobafogság számított, az, hogy nem mehettünk ki a kertbe, a hegyoldalba. Nagyon sok időt töltöttem például a baromfiudvarban, gyakorlatilag minden csirkének külön neve volt. Minden reggel tojásellenőrzéssel kezdődött, fejből fújtam, melyik mikor tojt és mikorra várható a következő tojás. Óvodás korunkban Ede öcsémmel rengeteg időt töltöttünk Tiszakécskén, ahol az udvaron volt egy olyan föld alatti pince, amelynek ferde volt a teteje. A történet úgy indult, hogy vasárnap délután nagymamám összekészített bennünket, feladta ránk az ünneplő ruhánkat, hogy indulunk haza vonattal Szolnokra. Még 10 percre beszaladt a házba, hogy ő is elkészüljön, mi pedig nem tudtunk mit kezdeni magunkkal, törtük a fejünket, mit csináljuk. Végül felmentünk a pince tetejére és elkezdtünk csúszkálni lefelé. Mire nagymamánk visszajött, mindkettőnk nadrágja kilyukadt és mi ott álltunk közvetlenül indulás előtt koszos, szakadt ruhában. Mit mondjak, nagyon megdicsért bennünket... Ahogy Ondrék Róbert mondta, az iskolában különösen jó gyereknek számított.- Végig ötös voltam magatartásból, soha nem voltam benne semmilyen iskolai csínyben. Csupán egyre emlékszem, amikor elhatároztuk az egyik osztálytársammal, hogy az utolsó órára - testnevelés volt - már nem megyünk be. Mivel láttuk, hogy a tornaterem melletti hátsó ajtó nyitva van, úgy terveztük, ott lépünk le. Nagy vidáman megyünk ki a kapun és ki jön velünk szembe? A testnevelés tanár. Neki először le sem esett, hogy mi le akarunk lépni, de a vigyor egyből ráfagyott az arcunkra, s ez lett neki gyanús. Természetesen nem tudtuk kimagyarázni magunkat, így onnantól kezdve rajtunk maradt, hogy mi vagyunk a lógósok. Ondrék Róbert nemigen adott okot panaszra az iskolá- ban. mégis rajta maradt, hogy lógós ■jjHHHk. r ; m Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, 1ШГ á-í 1|sw»" hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthessen megtalálni a kiutat! Ш Email- címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, . 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. ___________________________________A Tegnap olvastam az újságban a császármetszés túlzott igényéről. Az orvostársadalom szívesen végez „tervezett" műtétet, de szakmai körök mégis ellenzik mindezt. Szerintük a gyerek jöjjön csak világra természetesen úton! Kíváncsi volnék arra, vajon az egyház melyiket preferálja? Engedi, javasolja (legalább bizonyos esetekben) a császármetszést? Családon belül is nagy a vita minderről... Anikó Anikó! Ehhez nem értek, és jobb, ha egészségügyi kérdésben nem egyházi emberek döntenek. Az igazsághoz hozzájárulhatunk alapvetésekkel. Ami természetes, azt tekintsük újra természetesnek. Minden kornak megvan a „divatja”, jelenleg az élet legszentebb pillanatait, a születést és a halált, csempézett kórtermekbe zárjuk, orvossal születünk és orvossal halunk, házastársunk, szüléink szeretete és gyermekeink jelenléte nélkül, biztonságos, tervezett, sőt időzített módon. Amikor rokonom áldott állapotban volt, a szakember első kérdése az volt, hogy megtartja-e. Mintha alternatíva volna az élet és a halál. 1001 féle módon tájékoztatták, hogyan fog meghalni, de ha nem, akkor beteg és rokkant és akármi lesz. Aláírattak 101 papírt, hogy ne az orvos legyen a felelős. Az orvos munkaidejéhez igazodott a burokrepesz- tési ajánlat is, elutasították. Valami a szemléletben nincs rendben. Normál esetben had’ érkezzen a baba amikor akar, ahogy az természetes. Félünk a fájdalomtól, a váratlan helyzettől, meg akarjuk egymást kímélni a kötelező krízisektől, és ott a kényelmi szempont, hogy ma ügyel a megfizetett orvosunk. Hogy mikor kell beavatkozni a természet titkaiba, azt a szakember(ek)nek kell eldöntenie! A kockázatvállalás és a fájdalom csökkentése érthető emberi vágy. Ember legyen a talpán, aki általánosságban állást mer foglalni. Inkább, a feltételeket megteremtve, hozzuk haza újra a születést családi környezetbe, mert az élet legcsodálatosabb pillanata, és nem betegség! Imádja a gyerekeket Az abonyi Tóth Orsolya 2014-ben diplomázott a Jászberényi Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti Karán, azóta tanítónőként dolgozik. Imádja a gyerekeket, szabadidejét főként a barátaival, családjával tölti. Szeret kirándulni, sétálni, zene nélkül pedig el sem tudja képzelni az életét. A vidám, mosolygós lány hobbija a modellkedés. SZ. ZS. А НЕТ KÉRDÉSÉ Ön várja már a tavaszt?- faj, már nagyon várom! Úgy vagyok ezzel, mint valószínűleg a legtöbb ember, ilyenkor tél végén már különösen vágyódom a szabadba. Jó lenne már mocorogni egy kicsit a kertben, kirándulni menni, kiszabadulni végre a négy fal közül. Mivel a nap túlnyomó részében kénytelen vagyok az irodában ülni, egyre jobban vágyódom a tiszta levegő, a tavasz után. Ráadásul bár a naptár még tél végét mutat, az.elmúlt napokban kaptunk egy kis ízelítőt a jó időből, így még inkább várom, hogy igazán tavasz legyén. Kertes házban lakom, így reggelenként mindig „leellenőrzöm” az éledő virágaimat. A hóvirág mostanra elnyílt, a krókusz is bontja a szirmait, sőt a tulipánok is kezdenek kibújni a földből. Ráadásul ma reggel a nap is szépen sütött, így rögtön jobb kedvvel indultam dolgozni. Amint az idő engedi, szeretném mielőbb elkezdeni a kertészkedést, metszést, gerebélyézést, hiszen ez jelzi majd a tavasz kezdetét számomra. Nem csak én várom azonban a jó időt, hanem a kisfiam is legalább ugyanennyire szeretne már több időt tölteni a szabadban. Olykor egy kicsit Kovács József, a megyei államkincstár igazgatója már az elmúlt időszakban is passzolgattunk egymásnak a kertben, de néhány hetet még biztosan várnunk kell. Az igazi majd az lesz, ha a melengető napsütésben focizhatunk, előszedhetjük a kerékpárjainkat, kisebb-nagyobb kirándulásokat tehetünk. Mindezek mellett a horgászat az, ami igazán kikapcsol. A Tisza partján lakunk és ezt a páratlan adottságot megpróbáljuk minél jobban kihasználni. Van egy kis csónakom, így a fiammal ki szoktunk evezni, csónakból horgászunk és élvezzük a természet csendjét. Igazából akkor érezzük majd, hogy igazán tavasz van, ha ezt megtehetjük.
