Új Néplap, 2016. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
2016-02-17 / 40. szám
2016. FEBRUÁR 17., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP .11 Megyénkben sokféle állapotú és árú albérletet kínálnak az érdeklődőknek Amikor a vashordóban lévő víz jelenti a tóparti panorámát Néha még a gyakorlott albérletkeresőket is meglepi, hogy az ingatlan tulajdonosa által használt kifejezések némelyike néha egészen mást jelent a valóságban, mint amire amúgy számítani lehetett. Különös dolgokkal találkoztunk magunk is megyei körképünk során, bekukkantva néhány albérletbe. Molnár G. Attila attila.molnar.g@mediaworks.hu JÁSZKUNSÁG Vigasztalanul zuhogó esó'ben ácsorgunk egy szolnoki családi ház előtt. Nem épp a belvárosban, ez látszik, egy teremtett lélek sincs a környéken, aminek a rossz időjárás mellett az ebédidő is oka lehet. Mi azonban tudjuk, hogy várnak bennünket odabent, hiszen előre jeleztük érkezésünket a főbérlőnek. Egyelőre azonban nyoma sincs a házigazdánknak, egy ázott szőrű fekete kutya jön csak a kapuhoz. Nem örül az érkezésünknek, morog, vicsorog ránk, néha ugat is. Minderről próbáljuk lebeszélni, nem sok sikerrel. De meglátjuk a dolog jó oldalát, így hátha meghallja a tulajdonos, hogy megérkeztünk, ha már a csengetésre senki sem reagál odabent. Nem tudni, végül melyik hatott, de egyszer csak mozgolódás támad odabent, s kinyílik a bejárati ajtó. Egy ötven körüli, ősz hajú férfi pislog ki ránk álmosan. Először gyanakodva, aztán, amikor kiderül, kik vagyunk, s miért keressük, megörül nekünk.- jöjjenek csak be, már vártam magukat - invitál az otthonába. Határozott léptekkel kezdjük követni a kis járdán a ház felé. Nem éppen vadonatúj épület, de a nagy átlagban benne van, állapítjuk meg. Kívülről nagyjából azt hozza, amire a hirdetés szövege alapján számítani lehetett. Többé kevésbé belülről is, bár a levegőt átjáró enyhe penészszag nélkül éppenséggel meglennénk. A tulajdonos kedvesen kalauzol bennünket az otthonában, már szinte az összes helyiséget megismerjük, csak épp azt nem, amelyet keresünk. A ház legvégében aztán az is a szemünk elé tárul, egy fehérre festett ajtó mögött.- Hát ez lenne az! - tárja szét teátrálisan a karjait a főbérlő, ahogy betoppanunk a szobába. Egy halovány fényű kis lámpács- ka pislog a meny- nyezeten, nem sok fényt ad, ami kicsit gyanús is. így kevésbé vehetjük észre az esetleges hibákat a falakon, mint például azokat a foltokat, amik a padlótól emelkednek néhol egy-másfél méteres magasságig. Csak nem vizesednek a falak?- Ezek, uram, hová gondol?! - hördül fel a tulajdonos gyanúnk hallatán. - Csak nemrég festettük ki a 'szobát, és még nem száradt meg a festék. Közelebb lépek az egyik falhoz, lerí róla, hogy az bizony nem mostanában látott utoljára ecsetet. Keresem a hirdetésben megjelölt jó állapot jeleit, egyelőre hiába. Házigazdánk talán látja rajtunk a bizalmatlanságot, ezért bedob egy újabb aduászt, szélesre tárja a lepattogzott festésű ablak szárnyait. Kíváncsian állunk mellé, amikor eszünkbe jut, hogy a hirdetésben csakugyan szerepelt valami a kellemes, nyugodt környezetről. Keressük is, de elsőre nem ugrik be, hol lehet. Hiszen mindössze néhány közeli ház udvarát látjuk, azok meg nem túl izgalmasak így télvíz idején. A legmeghökkentőbb látvány viszont minden kétséget kizáróan az a rozsdásodófélben lévő vashordó, ami csaknem színültig van esővízzel.- Jó, nem? - kacsint ránk a tulajdonos, amikor megakad rajta a tekintetünk. - Ezt mindenki dicséri, az előző lakónak is tetszett, ahogy a nyári estéken megcsillant a víz felszínén a napfény. Azt mondja, érdekes fények táncoltak olyankor a falakon. Ennél a pontnál gondoljuk úgy, hogy eleget láttunk. Pedig nem, az igazi megpróbáltatás csak ezután, következik, olyan árat mond a férfi, mintha egy belvárosi, új építésű otthont kínálna. El is köszönünk gyorsan a tulajdonostól, s egy másik kiadónak hirdetett albérlet felé vesszük az irányt. Ez egy társasházi otthon, a lakás főbérlő nélküli, aki beköltözik, az egészet élvezheti. Középkorú házaspár nyit ajtót. Belépünk, szétnézünk, minden átlagosnak, tehát rendben lévőnek tűnik. Itt nincs dohszag, se vizesedés. Van viszont kis vízkő a csapon, meg körülötte, de ilyet máshol is látni, nem akadnunk fent rajta. Az áron sem. Korrektnek tűnik. A környék és a panoráma is jó, élvezhetőnek tűnne itt az élet. De adunk még egy esélyt magunknak és a sorsnak is. Egy Szolnok közeli kistelepülésre autózunk. Itt egy takaros kis albérletet hirdetnek, bomba áron. A bomba csakugyan eszünkbe jut, ahogy lefékezünk, de inkább a környék láttán, a földút marasztaló az esőben, az udvarok gondozatlanok. Ráadásul néhány háziállat, jellemzően csirkék bandukolnak mindenütt. Egy idősebb asszonyság jön elénk a kapuhoz, már messziről áradozik a kiadó ingatlanrészéről. Szünet nélkül beszél, így kisér bennünket az udvar hátsó végébe. Merthogy a felkínált szoba nem a főépületben, hanem a mögött van, ami időnként még jól is jöhet, vélekedünk. Aztán kitárja előttünk a zöldre festett faajtót és előre enged bennünket a virágmintásra meszelt szobába. A mennyezetről dróton lógó villanykörte nem sok jóval biztat, de a helyiség amúgy rendben van. A fali repedésektől meg nem kell félni, ez vályog ház, erős, mindent kibír, magyarázza a tulajdonos. Ebben nem vagyunk azért biztosak, de nem megyünk bele vitába.- Fürdőszoba és konyha van valahol? - kíváncsiskodunk.- Azok itt nincsenek, de odafönt a házban megtalálják. Majd beosztjuk, ki mikor használja - áll elő az ötletével. Úgy tűnik, már csak egy dolgot kell tisztáznunk, az albérleti díjat. A válasza hosszúra sikeredik, újra ecseteli a szoba és a környék előnyeit, ebből már sejtjük, hogy igyekszik felkészíteni bennünket a várható összegre. Ami csaknem megegyezik a szolnoki belvárosi társasháznál hallott árral. Mivel a hirdetésben az szerepelt, hogy az összeg megegyezés szerinti, próbáljuk lentebb tornázni, de vonakodik. Amikor pedig gondolkodási időt kérve elindulunk a kapu felé, odébb tessékel egy kakast az útból.- Ezt majd jól megfőzöm maguknak, ha jönnek kivenni a szobát - búcsúzik. Átlagos albérleti díjak a megyében Szolnoki belváros 25-80 ezer forint Szolnoki, nem belvárosi társasházban 25-65 ezer forint Szolnoki családi ház 30-110 ezer forint Vidéki családi ház 30-80 ezer forint Forrás: Új Néplap-gyűjtés A költözés nem a legszőrakoztatóbb tevékenység, de néha ahhoz is hosszú út vezet, hogy egyáltalán idáig eljuthassunk. A jó albérletért néha sokat kell talpalni. Képünk illusztráció. Több üzletet is kötne egyszerre az élelmes főbérlő Nagyon renoDen levő es Kimondottan ellenszenves helyeket is felkeresünk, sokféle tulajdonosi magatartást tapasztalunk. A riportunkban elsőként említett helyszínről távozva például úgy dönt a főbérlő, hogy kiszélesíti üzleti kínálatát.- Van egy nagyon jó eladó autóm, nézzék csak - próbál terelni bennünket a szakadó esőben az udvar vége felé, ahol egy személykocsi várakozik. L___________________________ M szűrne színű járművön patakokban folyik le a rengeteg víz. Mondjuk, hogy kocsit nem akarunk venni, de makacsul rázza a fejét.- Higgyék el, alkalmi vétel - állítja. Ha az is lenne, ebben a zuhogó esőben aligha vennénk észre rajta az esetleges kisebb sérüléseket, vetem fel. Szerinte azonban nem gond a rossz időjárás, mivel ezen a kocsin nincseneK oiyan prouiema«, amiket el akarna rejteni. Hiába ajánlja fel, hogy kinyitja a jármű ajtaját, egyértelműen a tudtára adjuk, hogy köszönjük a fáradozását, de indulnánk. Végül bosszankodva elenged minket. Néha nem is olyan nehéz eldönteni, hol húzódik a határaz egészséges kereskedői szemlélet és a levakarhatatlanság között.
