Új Néplap, 2016. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
2016-02-13 / 37. szám
14. CSALÁDI KINCSESTÁR 2016. FEBRUÁR 13., SZOMBAT A szülő ne csak asszisztáljon gyereke életében Dénest a Jóisten is papnak akarta A gyerek-szülő kapcsolatban az a lényeg, hogy milyen jó példát tud adni a szülő a gyermekének. Nem a bankszámlán múlik, ki a jó szülő vagy ki nem - mondta Mosolygó Dénes szolnoki görög katolikus kisegítő lelkész, öt gyermek édesapja. Tóth András ujneplap@ujneplap.hu SZOLNOK - Elnézést, még nincs itthon a férjem, de mindjárt jön - invitál a lakásba Mosolygóné Papp Krisztina. A 2012-ben elfoglalt szolgálati lakás nagyon hangulatos, családias, és így jut idő egy kis bemutatkozásra is. Kiderül, Krisztina nem belecsöppent a görög katolikus hitbe, hanem beleszületett, lévén pap az édesapja, és édesanyja családjában is mindenki görög pap volt. Nagycsaládból származik, ők is öten vannak testvérek, és német-biológia szakos tanárként egy évet gimnáziumban tanított. Tíz éve házas, öt gyermekük van Dénessel, aki végszóra betoppan, elnézést kérve, hogy késett, de minősítők voltak az iskolában, ahol tanít, és megmutatta nekik a kápolnát. A munkája egyben a hivatása, hitvallása is, hiszen a Szent Tamás Görögkatolikus Óvoda és Általános Iskolában oktat, és iskolai lelÚjsághirdetésben is kereste a híveket A fiatalembernek nincs könnyű dolga Szolnokon, hiszen úgynevezett szórvány területről van szó, itt tevékenykedik Szkiba Tibor paró- kussal. Fel kell kutatnia a görögkatolikus híveket. így került Jászberénybe, ahonnan hívták, és ezután újsághirdetést adott fel. Ma már kialakult egy jó kis közösség, de kijár Nagykátára is misézni.- A nyitottság az új, az ismeretlen iránt, ez mozgatja, fejleszti az embert - mondja. - Az a tapasztalakész, illetve az egyházközségben kisegítő lelkész. A Mosolygó családban köny- nyebb felsorolni azokat, akik nem lettek papok vagy papfeleségek. Dénes anyai nagypapája is görög pap, édesanyja hat testvéréből a két fiú pap, a lányok pedig papfeleségek lettek. Édesapjáéknál sincs ez másként, ősi papcsalád, még szépapja is görög pap volt, de elképzelhető, ennél tovább is lehetne vezetni a papi családfát.- Ez egyébként azért jó, mert papi hivatást választani régen sem volt, de ma sem könnyű - mondja Dénes. - A nagy család szép hagyotom, hogy emberek nem mernek új dolgokat bevállalni. Pedig ez nagyon fontos lenne - véli. - Én is úgy voltam vele, hogy fogalmam sem volt, hova jövök, de megtaláltam a helyemet, hiszen a Jóisten úgyis megoldja, hogy kialakuljanak a dolgok - teszi hozzá. - Amikor idejöttünk, bennünk is megvolt a nyitottság, nem panaszkodtunk, amikor hat év ott töltött időt követően Hajdúdorogról ide kerültünk, hanem tettük a dolgunkat. mány is egyben, mi ebbe beleszü- lettünk, belenőttünk - teszi hozzá. - Bátyám pap lett, de az öcsém már nem. A Jóisten kegyelme, hogy kit szán papnak - teszi hozzá. - Az utóbbi időben például nagyon sok olyan kispappal találkoztam, akik olyan családból jöttek, amelyek még talán vallásosnak sem mondhatók. A Jóisten útjai kifürkészhe- tetlenek - vallja Dénes. És ha már a családnál tartunk, óhatatlanul adódik a kérdés: az ő öt gyermekéből lesz-e valaki pap?- Mindig hangsúlyozni szoktam, hogy nekem soha az életben senki sem mondta, hogy mi legyek. Azt se, hogy ez legyek, azt se, hogy az. A szüleim mindig azon voltak, hogy jó tanítást kapjak, és megkapjuk azt az útravalót, ami ahhoz kell, hogy becsületes, keresztény emberként éljünk. És teljesen mindegy, hogy milyen hivatásban! Az, hogy én a papi hivatást választottam, az én döntésem volt. Biztos volt szerepe a családnak, de konkrét ráhatás nem volt. Én is így vagyok tehát ezzel, hogy én is ugyanígy szeretném csinálni. A gyerekek találják meg a saját helyüket, azokat a tudományrészeket, ami jobban érdekli őket, és abban tudjanak kiteljesedni. Ha valamelyikük mégis a papi hivatást választja, az ellen úgysem tehetek semmit. Ha valakiből a Jóisten azt akarja, hogy pap legyen, úgyis az lesz - mondja. - Persze sokszor látni azt, hogy valaki papot akar a gyerekéből, ám az nem szerencsés, de nyilván más hivatásban sem - teszi hozzá. - Szülőként nekem, nekünk az a feladatunk, hogy a lehető legszeretetteljesebb hätte- / ret megadja az ember, a tanul- * málnaira odafigyeljen, az éle- # tében részt vegyen, és ne csak asszisztáljon benne, a lépéseit valamilyen szinten irányítsa, hiszen a gyereknek szüksége van arra, hogy a szü- ' lő kézenfogja és utat mutasson neki. Aztán persze, amikor I már felnőtt lesz, akkor ez a kézfogás már nem vezető, hanem támogató kézfogássá válik - fejti ki Dénes. A Mosolygó család. A gyerekek balról: Adám, Ufl Katalin, Mihály, Bertalan és Julianna a szülőkkel, Krisztinával és Dénessel r---------------------------------------------------------------------------------------------------------Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja 1ЙГ van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthessen У1ГТ á megtalálni a kiutat! >>- Hr, Email- címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, к_______________ 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. ___________________________;____;_____________:__л Tisztelt Zsolt Atya! Szeretném kérni a tanácsát/se- gítségét a következő problémában. Lakásomban, ahol anyu lakik, időnként szellemiek) jelennek meg: általában valamilyen tárgy „magától” a földre esik, ritkán lépteket is lehet hallani. Legutóbb a konyhaasztalról egy lekváros üveg esett le magától. Ezoterikus érdeklődésű vagyok, tudom, hogy vannak lelkek, akik úgymond itt ragadtak a földön. Nagy kárt nem akarnak csinálni, inkább a figyelemfelhívás a céljuk (szeretnének átjutni a Fénybe, a halál utáni helyre). Édesanyám egyedül él a lakásban, és félelemmel fogadja az ilyen látogatásokat. Mit lehetne tenni? Egy papi lakásfelszentelés mennyibe kerül? Üdv: József Kedves József! Isten kegyelmét nem, nem adom el! Nem kereskedek vele! Lakást szentelni Vízkereszt (jan, 6.) és Gyertyaszentelő Boldogasszony (febr. 2.) ünnepe között szoktunk. Azért tesszük, mert Jézus megérkezését ünnepeljük, és a napkeleti bölcsek látogatására emlékezünk. De bármikor rendelkezésre állunk, hogy a családokkal imádkozzunk, Isten szeretetét, áldását kérjük egymásra. Az imádság pedig, amit házszentelésnek hívunk, nem a vakolatnak szól, hanem egymásért imádkozunk, azokért, akik ott együtt laknak, a szenteltvíz pedig a keresztségünkre emlékeztet, azt újítjuk meg. Valóban ott van a tapasztalat, hogy a megmagyarázhatatlan dolgoktól is megtisztul a hajlék. Ez nem hit, hanem tapasztalat. Az említett furcsa eseményekre pedig nincs magyarázat, nincs szó. Az anyagi világ határán vannak, tapasztaljuk, halljuk, látjuk, érezzük, tehát még „itt vannak”, de ugyanakkor tudjuk, hogy nem „ide” tartoznak. Nem tudjuk, hogy illúzió vagy valóság, de vágy ébred, hogy értük vagy ellenük tenni kéne valamit. Ebben segít Isten embere, hogy újra az Úrra tekintsünk, és ne vonják el Róla a figyelmünket a jelenségek. A közös ima ereje felbecsülhetetlenül nagy! Imádkozzon együtt édesanyjával a családjukért! Tecnikusi képzésre készül A 17 éves Gajdén Enikő a törökszentmiklósi Szé- kács Elemér szakközépiskola diákja, ahol közgazdasági szakra jár. A 11. osztályos lánynak távlati tervei még nincsenek, de érettségi után mindenképpen maradni szeretne technikusi képzésen. A törökszentmiklósi lány legszívesebben barátaival tölti a szabad idejét. '' *★* \ A HÉT LÁNYA 1 ш i A ★ ★ Te is szeretnél a Hét lánya lenni? Ha már elmúltál 16 éves, akkor jelentkezz néhány soros, fényképes bemutatkozással a szoljon@szoljon.hu e-mail-cimen! A HÉT KÉRDÉSE Ön ünnepel Valentin-napon?- Meglehetősen távol áll tőlem ez az „ünnep”, hiszen ugyanazt gondolom a Valentin-napról, mint Hallowenről: mindkettő teljesen idegen tőlünk, a mi kultúránktól. Megvannak viszont a saját régi hagyományaink és sokkal jobban örülnék neki, ha ezeket erősítenénk minden lehetséges formában. Nyilván az a legjobb, ha a családban adjuk át egymásnak ezeket a régi ünnepeinket, hagyományainkat, de az iskola is sokat segíthet ebben. Léteznek olyan archaikus szokásaink, amelyek évezredeket túléltek, s eleink valamit nagyon jól tudhattak, ha így történt. Annak érdekében viszont, hogy továbbra is megmaradjanak ezek az utódaink számára, nekünk is tennünk kell. Úgy érzem azonban, hogy manapság sok esetben inkább olyan dolgokat ünnepiünk, amelyeknek fogalmunk sincs az eredetéről, sőt talán már azokon a vidékeken sincsenek tisztában vele, ahonnan származnak. Sajnos, már nem egymásról, hanem sokkal inkább a fogyasztásról, vásárlásról szól ez napjainkban, amit nagyon szomorúnak tartok. Néhány éve a gyerekeimet is akkor vettem ki a korábbi iskolájukból, amikor az igazgatónő az évnyitón arról beszélt, hogy ebben a tanévben elkezdik a diákok felPogány Gábor Benő szobrász- művész készítését a fogyasztói társadalomra. Azt gondolom, egy olyan iskola nem lehet a miénk, amelyik fogyasztóvá nevel. A Valentin-nap is elsősorban a fogyasztásról szól, ennek jegyében már hetekkel korábban elárasztják az üzleteket, virágboltokat a plüss szívecskék, apró ajándékok. Én viszont nem hiszem, hogy ehhez az egy naphoz kellene kötni, hogy kifejezzük a szeretetünket. Ezernyi más megoldást lehet találni rá év közben bármikor, ami talán még jobban is esik az érintetteknek. Nekem például számtalan jobbnál jobb ötletem van ezzel kapcsolatban, csak legyen időm rá, hogy megvalósítsam őket...
