Új Néplap, 2016. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
2016-02-10 / 34. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP 2016. FEBRUAR 10., SZERDA Az én településem A helyiek szerint ebben a faluban nincs széthúzás Jánoshjda A megyei kistelepülés amelynek sajat himnusza is van iánoshidát a Zagyva folyó és a 32-es számú főút szeli ketté. Ha a főútról a faluközpont felé vesz- sziik utunkat, a Zagyva hídnál Szent János szobra köszön ránk. A millenniumi ünnepségek keretében felavatott alkotás több mint másfél évtizede vigyázza a település lakóit. Banka Csaba csaba.banka@partner.mediaworks.hu JÁMOSMDA Hétköznap délelőtt van, kissé hideg időben érkeztem. Felkészültem rá, hogy kevés emberrel találkozom majd. Kellemesen csalódtam. A falu utcái persze nem zsúfoltak, de azért járókelőkkel itt is, ott is rendre találkozhatunk és a tapasztalat szerint nyitottan fordulnak az ember felé, ha megszólítják őket.- Kedves, barátságos emberek laknak itt - mondja Kökény Tünde, aki jelenleg kisgyermekével van otthon. - Működnek a dolgok a faluban. Korábban elköltöztem innen, mert vendéglátó-iparit végeztem és próbáltam elhelyezkedni máshol, de végül hazajöttem. Azért döntöttem így, mert nagyon ügyelnek arra az emberek, hogy jól működjön az óvoda, hogy minden rendben legyen az iskolában, jó legyen az egészségügyi ellátás. Kicsivel odébb találkoztunk Nagy lózsefnéval (első kis képünkön), akinek választott otthona, immár több mint másfél évtizede lánoshida.- Férjem jánoshidai, tizenhat éve költöztem ide. A fiam már tizenhat éves, a lányom pedig tizenegy esztendős. Ő még idehaza tanul az iskolában, a fiam már Be- rénybe jár. Azt látom a faluban, hogy nagyon jó közösség alakult ki. Segítik egymást az emberek. Ahogy látom, a falu vezetése odafigyel arra, hogy aki nem tud elhelyezkedni gyárakban, vállalkozóknál, azok számára legyen helyben munka. A helybeliek közül szinte mindenki kiemelte, hogy nagyra tartják az óvónők, a tanítók, a tanárok munkáját. Ottjártunkkor is épp egy konferencia zajlott faluházban. Pedagógusok tanácskoztak az óvodai nevelésről, illetve arról, hogy miként lehet javítani a mindennapi munka minőségét. A kistelepülésre még a határon túlról, a Vajdaságból is érkeztek erre a napra, hogy a helyi tapasztalatokról halljanak az érintettektől. A falunak egyébként van saját himnusza is, Koltai Gergely szövegét a Kormorán együttes tagjainak közreműködésével zenésítet- ték meg. Az „Ez a hely a tiéd” című dalt a jeles települési eseményeken - annak kellő tiszteletet adva - éneklik el a helybeliek.- Nagyon sokat fejlődött a település tíz év alatt - jegyzi meg Sü- lyi Gergely, akivel a gyógyszertár előtt találkoztunk. - Négyévesek az ikreink, óvodába járnak. Anyó- soméknál lakunk egyelőre, nagyon sokat segítenek. Az építőiparban dolgozom, a munka miatt eljárok a községből, ezért is jó, hogy a nagyszülőkre lehet számítani. Az persze gond, hogy a sok fiatal költözik el a településről. Mivel nem itt dolgozom, bennünk Is felvetődött korábban, hogy körül lehetne nézni Berényben. Végül úgy döntöttünk, hogy a faluban szeretnénk házat építeni, ha sikerül előteremteni a rávalót. Akik elhagyják a települést, leginkább a főváros felé veszik az útjukat, de előfordul nemegyszer, hogy külföldre mennek. Ezt akkor tartom Még a nagyszülők Isiánoshidán élnek A családi kötődés nagyon fontos, amikor az ember dönt arról. hogyan folytatja életét. Ahhoz pedig, hogy kellemesen teljenek a hétköznapok, szükség van a közösségre. Megerősített ebben az is, amit például Borsá- nyi Zsuzsanna (harmadik kis képünkön) mondott, amikor - rövid séta után - ismét a falu központjában kötöttem ki, es beszélgettünk néhány percet, mielőtt kisgyermekeivel. Emmával és Lizával a napi bevásárlást megkezdték volna az üzletben. A fiatal édesanya elmond ta, hogy szerinte viszonylag sok a munkahely a településen. Egyrészt vállalkozók is kínálnak állásokat. másrészt az önkormányzat is sok értelmes feladatot szervez.- Szüleim és nagyszüleim is Ja- noshidán élnek és a férjem is idevalósi. Liza még csak öt hónapos, Emma pedig már két és fél éves elmúlt, lassan hároméves lesz. Márciusban kezdi meg az ovodát. Nagyon várja már, mert már van egy kis csapat, akikkel jól érzik magukat, keresik egymás társaságát. Kicsit meglepődött arcot vághat tani. mert Zsuzsanna folytatta, hogy miképp is lehet kialakult társasága egy két és fél éves ap röságnak.- Baba klubba járunk már a lányom születésétől fogva, sőt most már Lizát is elvisszük rend szeresen. Jánoshidán tíz éve mű ködik ez a klub. Nagycn jókat játszanak a gyerekek, és persze a szülök között is kialakulnak a baráti kapcsolatok, szervezünk közös programokat. Szeretjük azt, hogy nyugodt helyen élhetünk, és sok olyan emberrel találkozhatunk, akik hasonlóan vélekednek ezekről a dolgokról. jónak, ha azért mennek el, hogy egy kicsit összeszedjék magukat, legyen tőkéjük az induláshoz, amikor visszatérnek. A falu legfőbb nevezetessége felé indultam tovább. A premontrei prépostságot a XII. század végén alapították Jánoshidán, ebben az időben építették a falu templomát is, majd később a premontrei rend házat. Mindkettőt többször átépítették az évszázadok során. A település mintegy háromnegyedének földesura is volt a prépostság. A templom szépen rendben tartott, felújított épület, a rendház megújítása azonban még várat magára. Sok terv született már a renoválásra, de a tetemes ösz- szeget még nem sikerült előteremteni. A tetőzetét azért felújították, így nem romlik tovább az állapota. Befordultam a rendház melletti kis utcába, ahol egy régi épület falára egy márványtáblát helyeztek. Mint kiderül szüleiket, nagyszüleiket tisztelő helybeliek állítottak emléket néhány éve Berkó Istvánnak és feleségének, hirdetve, hogy a ház a XX. században fűszerüzletként és vendéglőként működött, ahol korábban még Bartók Béla is megszállt egyik népdalgyűjtő útján. Itt találkoztam az éppen hazafelé igyekvő, valószínűleg már az ebédhez készülő Kerekesné Fehér Nikolettel, aki kerékpáron vitte legkisebb gyermekét.- Három gyermekem van, de a többiek már iskolába járnak - mondta. - A férjem dolgozik, én pedig otthon vagyok a kicsivel. A faluban szerencsére jól működik a polgárőrség és vannak olyan rendezvények, ahová időről időre eljárhatunk.- Csendes település, ahol nincsenek balhék - így felelt Szőke Pál kérdésünkre (középső kis képünkön), hogy miért szeret lános- hidán élni? - Persze vannak rendezvények, falunap, búcsú, amire kimehetünk, de alapjában véve nyugodt helyről van szó. A polgárőrök járőröznek, nincsenek kirívó esetek. Már 59 éves vagyok, de mindig jól éreztem magam itt. Korábban volt itt nagy élet, bálok, összejövetelek, de ezek mostanra már elmaradtak a mindennapjaimból. Az igazi erénye az a településnek, hogy közvetlenek az emberek, odafordulnak a másikhoz, szerencsére nincs széthúzás. ■»IP«»-
