Új Néplap, 2016. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

2016-02-10 / 34. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP 2016. FEBRUAR 10., SZERDA Az én településem A helyiek szerint ebben a faluban nincs széthúzás Jánoshjda A megyei kistelepülés amelynek sajat himnusza is van iánoshidát a Zagyva folyó és a 32-es számú főút szeli ketté. Ha a főútról a faluközpont felé vesz- sziik utunkat, a Zagyva hídnál Szent János szobra köszön ránk. A millenniumi ünnepségek ke­retében felavatott alkotás több mint másfél évtizede vigyázza a település lakóit. Banka Csaba csaba.banka@partner.mediaworks.hu JÁMOSMDA Hétköznap délelőtt van, kissé hideg időben érkeztem. Fel­készültem rá, hogy kevés ember­rel találkozom majd. Kellemesen csalódtam. A falu utcái persze nem zsúfoltak, de azért járókelők­kel itt is, ott is rendre találkozha­tunk és a tapasztalat szerint nyi­tottan fordulnak az ember felé, ha megszólítják őket.- Kedves, barátságos emberek laknak itt - mondja Kökény Tün­de, aki jelenleg kisgyermekével van otthon. - Működnek a dolgok a faluban. Korábban elköltöztem innen, mert vendéglátó-iparit vé­geztem és próbáltam elhelyezked­ni máshol, de végül hazajöttem. Azért döntöttem így, mert nagyon ügyelnek arra az emberek, hogy jól működjön az óvoda, hogy min­den rendben legyen az iskolában, jó legyen az egészségügyi ellátás. Kicsivel odébb találkoztunk Nagy lózsefnéval (első kis képün­kön), akinek választott otthona, immár több mint másfél évtizede lánoshida.- Férjem jánoshidai, tizenhat éve költöztem ide. A fiam már ti­zenhat éves, a lányom pedig tizen­egy esztendős. Ő még idehaza ta­nul az iskolában, a fiam már Be- rénybe jár. Azt látom a faluban, hogy nagyon jó közösség alakult ki. Segítik egymást az emberek. Ahogy látom, a falu vezetése oda­figyel arra, hogy aki nem tud el­helyezkedni gyárakban, vállalko­zóknál, azok számára legyen hely­ben munka. A helybeliek közül szinte min­denki kiemelte, hogy nagyra tart­ják az óvónők, a tanítók, a taná­rok munkáját. Ottjártunkkor is épp egy konferencia zajlott falu­házban. Pedagógusok tanácskoz­tak az óvodai nevelésről, illetve arról, hogy miként lehet javíta­ni a mindennapi munka minősé­gét. A kistelepülésre még a hatá­ron túlról, a Vajdaságból is érkez­tek erre a napra, hogy a helyi ta­pasztalatokról halljanak az érin­tettektől. A falunak egyébként van saját himnusza is, Koltai Gergely szö­vegét a Kormorán együttes tagjai­nak közreműködésével zenésítet- ték meg. Az „Ez a hely a tiéd” cí­mű dalt a jeles települési esemé­nyeken - annak kellő tiszteletet adva - éneklik el a helybeliek.- Nagyon sokat fejlődött a tele­pülés tíz év alatt - jegyzi meg Sü- lyi Gergely, akivel a gyógyszertár előtt találkoztunk. - Négyévesek az ikreink, óvodába járnak. Anyó- soméknál lakunk egyelőre, na­gyon sokat segítenek. Az építőipar­ban dolgozom, a munka miatt eljá­rok a községből, ezért is jó, hogy a nagyszülőkre lehet számítani. Az persze gond, hogy a sok fi­atal költözik el a településről. Mi­vel nem itt dolgozom, bennünk Is felvetődött korábban, hogy körül lehetne nézni Berényben. Végül úgy döntöttünk, hogy a faluban szeretnénk házat építeni, ha sike­rül előteremteni a rávalót. Akik el­hagyják a települést, leginkább a főváros felé veszik az útjukat, de előfordul nemegyszer, hogy kül­földre mennek. Ezt akkor tartom Még a nagyszülők Isiánoshidán élnek A családi kötődés nagyon fon­tos, amikor az ember dönt ar­ról. hogyan folytatja életét. Ah­hoz pedig, hogy kellemesen tel­jenek a hétköznapok, szükség van a közösségre. Megerősített ebben az is, amit például Borsá- nyi Zsuzsanna (harmadik kis ké­pünkön) mondott, amikor - rö­vid séta után - ismét a falu köz­pontjában kötöttem ki, es be­szélgettünk néhány percet, mi­előtt kisgyermekeivel. Emmá­val és Lizával a napi bevásár­lást megkezdték volna az üzlet­ben. A fiatal édesanya elmond ta, hogy szerinte viszonylag sok a munkahely a településen. Egy­részt vállalkozók is kínálnak ál­lásokat. másrészt az önkor­mányzat is sok értelmes felada­tot szervez.- Szüleim és nagyszüleim is Ja- noshidán élnek és a férjem is idevalósi. Liza még csak öt hó­napos, Emma pedig már két és fél éves elmúlt, lassan há­roméves lesz. Márciusban kez­di meg az ovodát. Nagyon várja már, mert már van egy kis csa­pat, akikkel jól érzik magukat, keresik egymás társaságát. Kicsit meglepődött arcot vághat tani. mert Zsuzsanna folytatta, hogy miképp is lehet kialakult társasága egy két és fél éves ap röságnak.- Baba klubba járunk már a lá­nyom születésétől fogva, sőt most már Lizát is elvisszük rend szeresen. Jánoshidán tíz éve mű ködik ez a klub. Nagycn jókat játszanak a gyerekek, és per­sze a szülök között is kialakul­nak a baráti kapcsolatok, szer­vezünk közös programokat. Sze­retjük azt, hogy nyugodt helyen élhetünk, és sok olyan emberrel találkozhatunk, akik hasonlóan vélekednek ezekről a dolgokról. jónak, ha azért mennek el, hogy egy kicsit összeszedjék magu­kat, legyen tőkéjük az induláshoz, amikor visszatérnek. A falu legfőbb nevezetessé­ge felé indultam tovább. A pre­montrei prépostságot a XII. szá­zad végén alapították Jánoshi­dán, ebben az időben építették a falu templomát is, majd ké­sőbb a premontrei rend házat. Mindkettőt többször átépítették az évszázadok során. A telepü­lés mintegy háromnegyedének földesura is volt a prépostság. A templom szépen rendben tar­tott, felújított épület, a rendház megújítása azonban még várat magára. Sok terv született már a renoválásra, de a tetemes ösz- szeget még nem sikerült előte­remteni. A tetőzetét azért felújí­tották, így nem romlik tovább az állapota. Befordultam a rendház mellet­ti kis utcába, ahol egy régi épü­let falára egy márványtáblát he­lyeztek. Mint kiderül szüleiket, nagyszüleiket tisztelő helybeli­ek állítottak emléket néhány éve Berkó Istvánnak és feleségének, hirdetve, hogy a ház a XX. szá­zadban fűszerüzletként és ven­déglőként működött, ahol koráb­ban még Bartók Béla is megszállt egyik népdalgyűjtő útján. Itt talál­koztam az éppen hazafelé igyek­vő, valószínűleg már az ebédhez készülő Kerekesné Fehér Nikolet­tel, aki kerékpáron vitte legkisebb gyermekét.- Három gyermekem van, de a többiek már iskolába járnak - mondta. - A férjem dolgozik, én pedig otthon vagyok a kicsivel. A faluban szerencsére jól műkö­dik a polgárőrség és vannak olyan rendezvények, ahová időről időre eljárhatunk.- Csendes település, ahol nin­csenek balhék - így felelt Szőke Pál kérdésünkre (középső kis ké­pünkön), hogy miért szeret lános- hidán élni? - Persze vannak ren­dezvények, falunap, búcsú, ami­re kimehetünk, de alapjában vé­ve nyugodt helyről van szó. A pol­gárőrök járőröznek, nincsenek ki­rívó esetek. Már 59 éves vagyok, de mindig jól éreztem magam itt. Korábban volt itt nagy élet, bálok, összejövetelek, de ezek mostanra már elmaradtak a mindennapja­imból. Az igazi erénye az a tele­pülésnek, hogy közvetlenek az emberek, odafordulnak a má­sikhoz, szerencsére nincs szét­húzás. ■»IP«»-

Next

/
Thumbnails
Contents