Új Néplap, 2016. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
2016-01-08 / 6. szám
14 CSALÁDI KINCSESTÁR 2016. JANUÁR 8., PÉNTEK Gyermekkori csínyeket idézünk - Berkics László Már királyfiként 1$ vagányod ott Játszhatnak bármilyen kosarasok a Szolnoki Olajnál, a szurkolók huszonöt év után is Berkics Lászlót köszöntik Királyként, ha feltűnik a tiszalige- ti csarnokban. A piros-feketék első bajnokcsapatának válogatott centere nem csak a pályán volt igazi vagány, már gyerekként sem kellett a szomszédba mennie egy kis csibészségért. Szilvási Zsuzsa zsuzsanna.szilvasi@mediaworks.hu emlegetett családi legenda az a történet, amikor kidobtam az ablakon a szendvicsemet. Valamiért nem ízlett, s gondolkodás nélkül kirepítettem a hetedikről. Csak arra nem számítottam, hogy épp egy magas rangú tiszt tányérsapkáján landol a tízóraim, aki igencsak zokon veszi a dobálást. Ráadásul ki is szúrta az egyetlen szóba jöhető nyitott ablakot és felcsengetett hozzánk. Persze gyorsan kiderült, hogy nem szándékos merényletről van szó, ő pedig elnevette magát és elsimult a dolog. Akkoriban még egészen másként lehetett közlekedni, így sokkal szabadabbak lehettünk, mint a mai gyerekek. A barátaimmal bebarangoltuk a környéket kerékpárral. Egyik kedvenc szórakozásom az volt, hogy a 21-es busszal felmentem a végállomásig, ahonnan remeikül le lehetett gurulni biciklin akár egészen a Déli pályaudvarig. Persze néhány szemtanú mindig akadt, aki az ilyen kirándulásaimat elmesélte a szüleimnek. SZOLNOK - Hát, nem voltam éppen mintagyerek... - neveti el magát az egykori kosaras, amikor elkezdjük felidézni a gyerekkori élményeit. - Bár édesanyám váltig állítja, hogy egészen addig nagyon jó kisfiú voltam, amíg óvodába nem kerültem. Onnantól kezdve azonban egyre nagyobb lett a mozgásigényem, így igen nehezen tudtak kordában tartani. Édesapám katonatiszt volt, fenn laktunk Budán egy katonai lakótelepen. Máig Legalább annyira jól mutatott a gitár a kezében gyermekként, mint felnőttként később a labda Ők viszont már korántsem örültek annyira... A kisgyermek Lackó jobbára Szi- getszentmiklóson töltötte a nyarakat a nagyszülőknél.- Közvetlenül a vízparton laktak, így a ráckevei Duna-ágnak köszönhetően nekem amolyan Tüskevár-szerű élményeim maradtak a vakációkról. A nagybátyáim megtanítottak horgászni, evezni, s minden egyébre, ami a „túléléshez” kell. Jól ismertem a folyót, egyik legveszélyesebb élményem mégis a Dunához kötődik. Igaz, az egy téli eset volt. Egy családi rendezvényen már nagyon untuk a felnőtteket, ezért az egyik uokatestvé- remmel kiszöktünk a partra, természetesen biciklivel. Vígan kerekeztünk lefelé a gátoldalon, egyenesen a befagyott Dunára. Csak arra nem figyeltünk, hogy a nádas mellett vékonyabb a jég, a következő pillanatban pedig már derékig szakadtunk a jégbe. No akkor tényleg alapos fejmosást kaptunk, ami utólag belegondolva teljesen érthető. Ahogy Berkics Laci visszaemlékszik, a csibészségeket jobbára otthonra tartogatta, az iskolában sokkal fegyelmezettebben viselkedett.- Szigorúan fogtak bennünket a suliban, inkább otthon engedtem ki a gőzt. De azért egyszer előfordult, hogy lógtam egy kicsit, pontosabban két egész napot. Valamiért nem volt kedvem iskolába menni, s végül az állatkertben kötöttem ki. Nagyon jól telt az idő, így „kiutaltam” magamnak még egy napot. Csakhogy ezt a két napot igazolni is kellett valahogy, én pedig nem tudtam elég profin hamisítani édesanyám aláírását. De az a két felhőtlen nap megérte a büntetést... Régi nagy kedvencek Játék: - Fiúként természetesen a sék voltak. A kedvencem a Lolka kisautók voltak a kedvenceim, illetve biciklizni szerettem legjobban. Mese: - Szívesen olvastam Grimm meséket, ez a könyv még most is megvan. De a magyar népmeséket is nagyon szerettem. Rajzfilm: - Amikor én gyerek voltam, jobbára még csak az esti meés Bolka volt. Tantárgy: - Természetesen a testnevelés, emellett a történelmet szerettem nagyon. A régi idők iránti érdeklődésem máig megmaradt, most is szívesen olvasok ilyen könyveket. Szerintem a következő életemben régész leszek... r------------------------------------------Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja 1 ш van? írja meg problémáját, kérdéseit. hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthessen MSN ■ megtalálni a kiutat! E mail címünk: atyaviiag.ujneplap@gmaii.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, , 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u, 2. _____________________________________:_____i_Á Zsolt atya többször is említette a rovatban karácsony előtt, hogy nem az ajándék a lényeg az ünnepben, hanem az együttlét. Gyermekeimnek sikerült is ezt elmagyarázni, a karácsony kellemesen telt az apró ajándékokkal, a közös játékokkal. Hanem amikor sorra találkoztunk az ismerősökkel, akik elmesélték, hogy ott a legkisebbek mobiltelefont, Xboxot vagy táblagépet kaptak, az én gyerekeimben is feléledt a „vadászösztön". És a szemrehányás, hogy mások bezzeg... A környezet hatásaival nagyon nehéz szembemenni, néha erősebbnek tűnik mindennél... Ön szerint, Zsolt atya?! Kedves Kérdező! Igen, a társadalmi nyomás, a dicsekvés, a státuszszimbólumok szorosan körbevesznek minket. Ebben is a dialógus segít. A kérdése első mondatát ismételje el a gyerkőcöknek. Kérdezze meg tőlük, hogy melyik tablet vagy Xbox ér többet az együttlétnél, a közös játéknál, a nagyi bejglijénél és a közös templomlátogatásnál. Az együtt töltött idő, egymás elismerése, a közös készülődés és az ünnepi rituálé, egy ölelés, és a saját- készítésű ajándékok nem növelik a profitot, nem hoznak pénzt, ezért becsüljük le ezeket. Ha valóban szükség van a tabletre, akkor azt nem csak karácsonykor lehet megvenni. A szemrehányáskor kérdezzen vissza: „és mondd, erre neki szüksége volt?” A dicsekvők valamit el akarnak takarni a borzalmakból, vagy az ajándékkal eltakarható a tartalmi üresség. Erősítheti a család összetartozását és a gyerekek identitását azzal, hogy meghatározza, hogy az önök családjában nem a tárgyak és az anyagiak számítanak, hanem a családtagok és a kapcsolatok. Sőt, amikor a „mások bezzeg...” mondat elhangzik, felelje azt, hogy mi viszont nem. Mi más értékeket tartunk fontosnak, nálunk az számít, aki adja, és nem az, amit ad. Felvetése a huszonegyedik század kulturális harca, a haszon-elv és az önajándékozás ellentéte. Soha nem lesz vége, és ott van a veszély, hogy a gyermekeink a másik oldalt választják... Imád vásárolni A tiszaföldvari Polgár Hermina kereskedelmi szakon végzett, jelenleg Szolnokon dolgozik egy ruházati üzletben. A huszonnégy éves lány - aki már menyasszony - imád vá sárolgatni, elsősorban táskákra, cipőkre, ékszerekre és ruhákra „vadászik”. LÁNYÉ Te is szeretnél a Hét lánya lenni? Ha már elmúltál 14 éves, akkor jelentkezz néhány soros, fényképes bemutatkozással a szoljon@szoljon.hu e-mail címen! А НЕТ KÉRDÉSÉ Tett újévi fogadalmat? Igen. Megfogadtam, hogy „öreg fejjel” leérettségizek. Mert bár zsebemben van a mesterlevelem, de az érettségi bizonyítványom hiányzik. Tavaly be is iratkoztam egy „gyorstalpaló”, érettségit adó iskolába, két év alatt fogom elvégezni a négy évet. Fél éve járok suliba, a tanulás pedig vérverejtékezve megy, hiszen sok-sok évvel ezelőtt ültem legutoljára iskolapadban. Szerencsére türelmes tanáraim vannak, hiszen az ilyen öregekhez, mint mi vagyunk, kell a türelem! Magammal szemben már kevésbé vagyok toleráns, mert mindig, mindent azonnal akarok, így azt is, hogy a tudás belemenjen a fejembe. De rá kellett jönnöm 46 évesen, hogy ez nem így megy. Ahhoz, hogy a fogadalmam teljesüljön, sok mindent megteszek, feláldozok. Munka mellett persze, könnyebb lenne azt mondani, nincsen rá idő, meg energia, de ezek jól tudom, csak kifogások. Minden újévi fogadalomnál a kifogások azok, melyekkel könnyen el tudunk vérezni. Matekból éppen ma megyek írásbeli vizsgát írni, szorzatokkal álmodok, definíciókat magolok. Lassan ki merem jelenteni, hogy megszerettem a matematikát. Nyelvből is kell érettségiznem, a nyelvtanárt rendszeresen szórakoztatom a külTörjék Attila szolnoki mesterszakács földi gasztronómiai élményeimmel. Persze, nem nyelvhelyesen, de egy tanár azért van, hogy kijavítson. Igen, a gasztronómiát sokszor belekeverem a tanulmányaimba. Egy tojás, két tojás, Thalész és Pithagorasz tétele... Nem csak megfogadok dolgokat, hanem azt is elhatározom, miket próbálok másként csinálni. Olyan dolgokat, melyek az elmúlt évben nem sikerültek, vagy nem úgy, ahogy azt szerettem volna. Ezek tulajdonképpen önvizsgálatok, kritikák magammal szemben. Ha valóban reálisan figyelem önmagam, elismerem a hibákat, akkor a változtatások sokszor sikerrel járnak. Úgy vélem, ezeken áll vagy bukik az újévi fogadalom „sikere”.
