Új Néplap, 2016. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
2016-01-28 / 23. szám
2016. JANUÁR 28., CSÜTÖRTÖK MEGYEI KÖRKÉP 11 Az én településem Az élet nyugalmas, ám dolgozni máshová kell eljárni Tiszasüly^l Örülnek, hogy több lett a közösségi program a faluban A környező szántóföldek láthatóan magukon viselik az előző napok csapadékos időjárásának nyomait, állapítjuk meg, ahogy a Szolnoktól mintegy 40 kilométerre, a Tisza jobb partján fekvő település, Tiszasüly felé autózunk. Kovács Berta irottszo@index.hu TJSZASW.Y Dél felé közelít az idő, mire a faluba érünk. Az utcákon ilyentájt kevesen jönnek-mennek, az általános iskolánál látunk egy diákcsapatot, amint átvonulnak a közeli tornaterembe, mely tanórák után a művelődési ház nagytermének szerepét is betölti. Az iskolai-települési könyvtárban most is van élet, a felújítás óta fiatalab- bak-idősebbek körében egyaránt népszerű. Évekkel ezelőtt felkapta az országos média a hírt, miszerint ez egy depressziós, rosszkedvű falu.- Á, nem igaz ám ez így! - legyintenek rá az asszonyok, mondván, eltúlzott volt azért ez az állítás.- Az igaz, hogy régen összetartó volt a falu népe, aztán ez valahogy háttérbe szorult - fejti ki igazi tősgyökeres sülyiként Fejes Lászlóné, Éva. - De az utóbbi időkben ismét kibontakozóban van ez az összetartás. Olyan vezetője van most a művelődési háznak és a könyvtárnak, amilyen még soha! Nagyszerű rendezvényeket szervez a kolléganőjével, ilyenek korábban még nem voltak. Éva és férje mezőgazdasággal foglalkozik. Nyugdíjasok, de 67 hektár földterületen gazdálkodnak, van traktoruk, munkagépük. Két gyermekük, három unokájuk van. Szeretnek itt élni.- Az lenne jó, ha minél többen itt vásárolnának lakást és benépesítenék gyerekekkel az óvodát, iskolát. De itt a faluban nincs munkalehetőség, így városról nemigen költöznek ki ilyen mesz- szire az emberek. Inkább csak nyugdíjasok jönnek.- Kellemes, nyugodt hely ez, nagyon szeretem, itt nőttem fel - vallja meg a férj, Fejes László (harmadik kis képünkön). - Ezelőtt harminc évvel ha esett az eső, akkora sár volt, hogy meg se lehetett közelíteni némelyik házat. Azóta az utak nagy részét portalanították, aszfaltozták, bár jó lenne, ha a maradékot is megcsinálnák. Közműve- sítették is azóta a falut. Van orvosunk, állatorvos pedig Nagykörűből szokott átjárni. A földművelés mellett állatot is tartanak, jelenleg tyúkot és pulykát. A közelmúltban vágták le a 250 kilós hízót. Tavasszal majd ismét vesznek süldő malacokat, évente háromszor szoktak vágni. Van kutyájuk, macskájuk is.- A cicát karácsonyra kaptam a férjemtől - újságolja Éva. - Előtte egy igazi albínó macskánk volt, de sajnos az ősszel nyoma veszett. És bár bent lakik a macsek, abban a helyiségben, ahol mi is beszélgetünk, úgy elrejtőzött, hogy végül nem sikerül megismerkednünk vele. Mielőtt elbúcsúznánk, kiderül, Fejes László 1984 óta vadászik is.- Sajnos a mezei nyúl és a fácán elég kevés, de az őzállomány jól vadászható - fejti ki, hogy mit lehet itt puskavégre kapni. - Utóbbi időben elszaporodott a vaddisznó, elég nagy kárt tesznek a művelt területekben is. Az aranysakál is megjelent a Tisza-réten, a múlt nyáron én is láttam egyet. Tűri Józsefnével, Annával is beszédbe elegyedünk, ő szintén a falu szülötte.- Nagyon szeretek itt élni, soha nem is vágytam el máshová! - jelenti ki határozottan. - Csendes település ez, bár az utcákon már sok idegen arcot is lehet látni. Van a faluban négy kisbolt és a nagy АВС-áruház, működik a piac, így nincs gond a bevásárlással. Van orvosi rendelő, gyógyszertár. Úgy véli, programokból lehetne több is, bár sokat javult ilyen téren a helyzet. Dicséri a decemberi ünnepi rendezvényeket, melyek - többek szerint is - nagyon jól sikerültek.- A gyerekeket kellene jobban támogatni - véli. - Milyen nagy sikere volt a trambulinvásárlá- si jótékonysági akciónak is! Megmozdultak rá az emberek. Anna is nyugdíjas már, meséli, egy éve volt mindössze hátra, mikor négy évvel ezelőtt bezárt az a helyi varroda, ahol dolgozott. Az volt a szerencséjük, hogy Beseny- szögre felvették őket, ahová a mai napig is sokan átjárnak a faluból. Ő is két gyermekével és három unokájával büszkélkedhet. Egyik gyermeke szintén itt él, a másik Szolnokon. A kislány unokája márciusban lesz hároméves, ő szokott rá vigyázni, így megvan az elfoglaltsága. A kislányával tölti az időt Nagy Adrienn, ő is Tiszasüly szülötte.- Jó itt élni, bár én szívesen elmennék máshová is, csak nemigen van rá mód - vallja meg. - A munkalehetőség itt nagyon kevés, sokan átjárnak Jászberénybe meg Szolnokra, de kisgyerekesek ezt nem tudják megtenni, ha nincs nyugdíjas nagyszülő, aki vigyáz a gyerekre. így marad nekik a közmunka. Én pincér vagyok, ebben a szakmában az embernek se éjjele, se nappala, jó kérdés, hogy tudom-e ezt sokáig folytatni. A kislány apja is öt-kilenc napokat távol van, az OVIT-nál dolgozik. Ó\oda, iskola jó, hogy van a Itt bányásszák a nevezetes iszapot Tiszasüly határában a településhez tartozó Kolopfürdőn bányásszák a híres kolopi gyógy- iszapot, mely rádiumot tartalmaz és igen jó gyógyhatású. Ezt az iszapot a főváros fürdőiben Szent-Gellért gyógyiszap néven használják. A hagyomány szerint úgy derült fény arra. hogy nem közönséges iszapról van szó, hogy Végess Sándor helyi földbirtokos 1892-ben kolopi birtokán nagy itatókutat akart ásatni. A kifolyó iszapos vizében egy beteg bivaly fürdött meg, és néhány fürdőzés után meggyógyult. A gyógyvíz szerepelt az 1896-os országos kiállításon is, ahol elismerő oklevelet nyert. faluban - folytatja a fiatalasszony -, bár én annak idején nem itt jártam iskolába. Sajnos nem sok szabadidős program akad, én kézilabdázni szoktam heti egy-két alkalommal a tornateremben. Korábban volt külön lánycsapat is, de aztán elkoptunk, így most vegyesen vagy a fiúk ellen játszunk. Jó időben eljárunk biciklizni, megnézzük a Tiszát, kijövünk a nemrég felújított játszótérre. Adriennék hatan laknak a házukban: a szülei, ők ketten a párjával, a kicsi, valamint az öccse.- Már gondoltunk rá, hogy jó lenne külön költözni, csak nem tudjuk, itt vegyünk-e házat vagy valahol máshol. Fogas kérdés, hogy hol lenne jobb! Litkei Tamásné, Katalin (első kis képünkön) saját bevallása szerint „bevándorló”. A családsegítő és gyermekjóléti szolgálatnál dolgozik.- 2005 óta élek Tiszasülyön, a sors hozott ide - meséli. - Jól érzem itt magam, nagyon szeretem ezt a falut. Eredetileg kunhegyesiek vagyunk. Egerből jöttünk ide a családdal, ott tanultam a főiskolán. A nővérem Tiszasülyön talált állást... de azt igazából nem tudnám megmondani, mi hozott ide! Katalin egyébként eredetileg földrajz-technika szakos tanár, majd továbbképezte magát, most pedig a szociális munkás képesítés megszerzésén munkálkodik.- Férjem kamionos, így sokat van távol, kislányom az ötödik osztályt végzi az itteni általános iskolában. Az oktatás jónak mondható, bár van olyan pedagógus, akivel mi, szülők nem igazán találjuk meg a hangot. A helyi kultúra jó irányban változik, pályázatokat nyer a falu, egyre több a program. Úgy vélem, erre korábban is lett volna igény és lehetőség, csak nem volt, aki kézben tartsa. Az eltelt tizenegy hónap alatt a művelődési ház dolgozói pozitív élményeket és színt hoztak a település életébe, beindult a közösségi élet, látszik, hogy képesek ösz- szefogni a helyi emberek egy cél érdekében. A gyerekek és a felnőttek így tanulják meg, mit jelent közösségben lenni, közösségi életet élni. Katalin beszél a munkája során szerzett tapasztalatairól is. Elmondja, a faluban nincsenek kirívó gyermekvédelmi problémák. Olyan jellegű gondok, mint az iskolai hiányzások, itt is előfordulnak persze, viszont pozitívum, hogy például családon belüli erőszakról nincs tudomásunk.
