Új Néplap, 2015. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
2015-12-08 / 287. szám
Az én településem A közlekedést jónak tartják, az egyéni biztonságérzet változó G Zagyvarékas Csendes kis település ■MiiJJii ^яттшш«ЯШтж*шшш1 .i i i ШМШЩШ ^ S Ш S S Ш a nagyvaros szomszédságában Czibak Adrienn jól érzi magát a településen, kislányával. Petrával szívesen élnek itt. Úgy véli, több munkahely és program lenne jó Zagyvarékason. De állítása szerint nem költözne el máshová. 2015. DECEMBER 8., KEDD MEGYEI KORKÉP 15 István az artézi kútról jött, biciklije jócskán megpakolva a nedűt tartó műanyag kannákkal, palackokkal.- Én még a kiskutyámat is ezzel fürdetem - hangsúlyozza. - Négy éve van nálam. Még az útról szedtem össze, elütötte az autó, de rendbe jött. Szabadon járkálhat ki-be, még egy kis ágya is van a melléképületben. Egyébként a feleségemmel élek, elvagyunk nyugdíjasként, együtt szoktunk főzni. Valamikor a járműjavítóban dolgoztunk. Egy gyerekünk született, van egy unokánk, de ő Szolnokon vagy Budapesten tartózkodik. Elbúcsúzunk kettejüktől és elkanyarodunk a piac felé. Van élet, bár a többség nem helybéli árusnak tűnik, a szokásos edényeket, ruhákat, kacatokat kínálják, terményből kevés a felhozatal. Ahogy tovább haladunk, az utca végén a kibukkanó nap a felújított templomot világítja meg (középső kis képünkön). Megállapítjuk, valóban szép lett az épület. A környéke ilyenkor csendes, csak az előtte lévő park mellett dolgoznak munkások. A művelődési ház sem kínál most programokat, felújítások zajlanak, a külsejét ott jártunkkor is épp szfgetettk, ami szintéit arról árulkodik, hogy azért valamennyire mégiscsak fejlődik a település. Az általános iskolán és a tornatermen is dolgoznak. A parkolónál fiatalasszony vonul gyermekével, vele is szóba elegyedünk. Az anyukát Czibak Adriennek hívják, a kicsi pedig a Petra nevet viseli.- Ovis a kislány, csak most otthon maradt, fájt a hasa - árulja el Adrienn. - Egyedül nevelem, de anyukámmal és a tesómmal élünk. A közmunkaprogramban dolgozom az iskolában, a gyerekekkel vagyok a napköziben. A kicsi mellett nem is nagyon lenne más lehetőségem elhelyezkedni, de amúgy sincs sok állás- lehetőség. Az óvodával viszont nem teljesen elégedett, mint mondja, sok a gyerek, huszonkilencen vannak egy csoportban. ló lenne még, ha több programot is szerveznének Rékason, a falunapnak örül, mivel évekig még az sem volt. Adrienn mindezek ellenére szeret itt élni, ő sem akarna elköltözni máshová. Ködös-párás időben indulunk Zagyvarékasra. Az úton hol belefutunk egy ködsávba, hol kibukkanunk, míg elérünk a Szolnoktól tíz kilométerre fekvő községig. A 32-es útról a körforgalomnál lekanyarodva érhetjük el a települést. Balra a Vasúti újtelep házai állnak, a falu középpontjába jobb felé fordulva juthatunk. Kovács Berta irottszo@index.hu ZAGYVAR ÉK AS Balra kanyarodunk. A telep főutcája népte- lennek tűnik, a sarki Peti csárda környékén sem látni mozgást. Az egyik ház előtt azonban ugyanolyan sötétkék kocsi áll, mint fotóriporterünk autója, amellyel érkeztünk. Látványa megállásra késztet minket, annál is inkább, mert gazdája is kint ácsorog az utcán, egy arra bicikliző atyafival tárgyal meg valamit. Aztán persze velünk is szóba elegyedik. Nagy István Ernőnek hívják (harmadik kis képünkön), 73 éves és igazi tősgyökeres rékasi. Kiderül, ez a telek valójában a fiáé, aki már Budapesten él, ő feleségével bent lakik a faluban. Gépészeti technikumot vé,- Bm és negvvrn évig a s/ol noki Mezőgépnél dolgoztam. 2000 végén jöttem el előnyugdíjba. Van tizenkét hektár földem, bár az egyik gépemet nemrég adtam el. Most a fiam portáját akarom felszántani. Ő már nem fog visszajönni ide, de rengeteg olyan ház van a faluban, amit nem lehet eladni, édesanyám házát sem sikerült, így nemigen lenne rá vevő - legyint. Aztán a falura terelődik a szó.- Történt egy kis fejlődés az utóbbi időben, most is vannak felújítások, de túl sok minden nem változott - vélekedik, r. ,A tervezett napelemtelep például nem valósult meg. Munka kellene ide is! Minket a bátyámmal édesanyám nevelt fel, hadiárvák voltunk, de már gyerekként mentem dolgozni, ha lehetett. A mostaniak meg nem is akarnak. Ma már persze ő sem bírja annyira a munkát.- Járok a nefrológiára is, baj van a vesémmel. De tudok még dolgozni, csak délután már meg kell állnom pihenni. A földet a többi helyi gazdálkodóval öszszéfogva műveljük, ez TtagT ’se- — gítség. A feleségem is nagyon beteg volt, de szerencsére sikerült megmenteni az életét, most korához képest jól van. A kék autót pedig nemrég vette. Az elődje már 27 éves volt és egyre többet kellett a szervizelésére költeni, ezért úgy döntött, ennyi év után már csak megérdemel egy jobb kocsit. Ilyentájt, délelőtt nem sokan jönnek-mennek az újtelepen, a gyerekek iskolában, a felnőttek munkában. Bóklászunk kicsit az utcákon. Számos jókora, szépen kialakított, inkább kertvárosi, mint falusi jellegű házikót is találunk. Rábukkanunk egy közösségi házra is, ahol két ember dolgozik, a szelektív kukákat osztják. Rólunk is azt hiszik, emiatt érkezünk. Kukát nem kérünk, inkább megtudakoljuk, milyen rendezvények szoktak itt lenni. Hamar kiderül, hogy mostanság semmilyenek. Visszafordulunk egy kerülővel és az úton a vasútállomás irányából tömött szatyrokkal érkező Inges Lászlónéba (első kis képünkön) botlunk - már ha haszlulliaíó botlás kifejezés a négy keréken közlekedőkre. A jó erőben lévő nyugdíjas hölgytől megtudjuk, bevásárolni volt, estére ugyanis szeretne valami finomat. Jön hozzá a két unkája, az anyjuk ugyanis dolgozik.- Összesen hat unokám van, a legkisebb másfél éves. A Szolnokon élőket gyakran kihozzák hozzám, olyankor én vigyázok rájuk, sokszor itt is alszanak. Mondtam is nekik a múltkor, hogy lassan már őnekik kellene engem ápolniuk. Mire azt mondják: ápolunk, mama; tán beteg vagy? - meséli nevetve. Immár 28 éve él a faluban, annak idején Jászberényből költözött Szolnokra, majd onnan Rékasra. Tudta-e? Zagyvarékas területe igen régóta lakott, mint arról a régészeti leletek is tanúskodnak, már i. e. 3000 körül is éltek itt emberek. Honfoglalás kori leleteket is találtak a régészek a környéken. Első írásos emlékei 1347-ből szár' Szerintem jó itt; nincs panaszom semmire, öregesen, de kényelmesen élek - vallja. - A fiam nem nősült meg, velem lakik, így félnem sem kell. De itt amúgy sem történnek komolyabb dolgok. A közlekedés is jó, járnak a vonatok, itt a buszmegálló is, egy óra alatt meg lehet járni a falut és Szolnokot is. Van nagy kertünk, a fiam foglalkozik vele, bár azóta, hogy volt a belvíz, nem marad meg benne semmi, így elég a fűnyíró hozzá. Útjára engedjük a nagymamát, hadd szabaduljon mielőbb terhétől, mi pedig a faluközpont felé vesszük az irányt. Utcanévtáblák mutatnak utat. Van itt minden, ami fontos egy településen: bolt, orvosi rendelő, maznak. A történészek úgy vélik, a tizenöt éves háború idején a török hadak elpusztították, 1670 táján viszont már újra lakott volt. Ezt követően még kétszer népte- lenedett el, 1713-tól viszont már folyamatosan lakott település. gvógvszertár, általános iskola, óvoda, bölcsőde. A posta környékén nagy a nyüzsgés, nem csak azért, mert az oldalsó utca vezet a piactérre. Sokan itt összefutva egy kis trécselésre is megállnak. így tesz az Ica néni névre hallgató Csömör Imréné és Kis István is. Ismeretségük nem új keletű, Kis István Ica néni férjének volt a munkatársa, innen a régi barátság.- Itt születtem, ha nem tudnék itt élni, biztos elköltöztem volna!- nyilatkozza Ica néni, akinek két gyermeke, 3 unokája és egy most elsős dédunokája is van. - Túl sok minden nem változott itt az évek alatt, bár a járdát például most is építik. Biztonságos élet kellene!- Hozzánk is bejöttek, miközben otthon voltam! - veti közbe István. - Ellopták a faliórámat, de szerencsére meglett, a rendőrök visszahozták. A községben sokan nem dolgoznak, munka kellene nekik... de leginkább a pénz!- Ez az, fényes nappal bemennek oda, ahol egyedül laknak- csóválja a fejét Ica néni is. - Ezért van nálam mindig a botom.
